A gyermek akkor érzi jól magát, és akkor fejlődik a megfelelő ütemben, ha biztonságban van. Biztonságot nyújt neki a megszokott hely, a megszokott játék, a személy, és a szokásos időbeosztás is. 

Ovis kisfiam életében és az enyémben is egy újabb mérföldkőhöz érkezünk. Egyelőre még így jövő időben fogalmazok, mert mikor ezek a sorok születnek, még van egy hetünk Marci első farsangjáig, ahol én egyidejűleg jelmezgyártó édesanyaként debütálok. Bezony!

Nagyobbik kisfiam 3 éves volt októberben. Az év végi ünnepi őrületben nem nagyon volt időm ezen elmélázni, úgy gondolom, hogy a nyugodt év eleje tökéletes arra, hogy visszatekintsek az elmúlt 39 hónapra.

Előre szólok, és már itt az elején szeretném leszögezni, hogy a következő sorok nem rólunk szólnak, semmi köze hozzánk. Egy ismerősöm ismerőse mesélte egy ismerősömnek… Én pedig most tovább adom nektek. 

Minden év elején elkészítem a családi fotókönyvünket, amolyan képes összefoglalóként az elmúlt 12 hónapunkról. Elég időigényes és hosszadalmas feladat, mégis szívesen ülök gép elé. 

Már csak pár óra van ebből az évből és köszöntjük az újévet. Szeretem ezt az időszakát az évnek: a meghitt, csendes ünnepet hirtelen a hangos szórakozás váltja fel. Az örökzöld karácsonyi filmek után a legtöbb csatorna napokon keresztül vicces bakiparádékkal szórakoztatja a nézőket. Most én is hasonló cikkel készültem nektek. Bár bízom benne, hogy év közben is élvezitek a történeteinket…

A képeslap elavult, új idők járnak, az üzenetek manapság az éterben szállnak: így kívánok én is boldog, meghitt ünnepeket, sok boldogságot, békét, szeretetet!

A mi szuperhősünk nem visel álruhát, életünk része, családunk valós tagja, mindössze titkos személyazonosságát kérte megőrizni. Emberfeletti és különleges képességekkel rendelkezik, olyanokkal, amelyek engem, mint édesanyát nem illetnek meg. Alapból szórakoztató, ami én soha sem leszek, mert ez a tehetség csak a szuperhősöknek jön ösztönösen. Pusztán a... tovább »

Elmondhatom, hogy a múlt hét óta igen hatékonyak voltunk a fiacskáimmal, kipipáltunk pár tételt azon a bizonyos to do listán: kívül-belül ünnepi díszbe öltözött a házikónk, meggyújtottuk az első gyertyát a saját készítésű „koszorúnkon” (is), megvolt az első kör a mézeskalács sütésből és jó pár futár is megfordult nálunk, azaz haladok a vásárlással, készülnek az ajándékcsomagok.

Egy hónap múlva Karácsony! Engem pedig már naponta többször lever a víz (enyhe túlzással): „atyaég, mennyi teendőm van még!” Általában év közben is sok a feladat, elég sokszor érzem úgy, hogy versenyt futok az idővel, - bár gondolom, kisgyermekes anyukaként nem vagyok egyedül ezzel -, de itt az év végi hajrában van pár olyan plusz dolog, ami nem eget rengetően fontos és nélkülözhetetlen, de mindenképp meg szeretném valósítani.