A baba meg a hurkák

De saját fejlődésük során is megfigyelhetők bizonyos időszakokban eltérések: sokszor a kicsi csak hosszúságában nő – ilyenkor kell egyik pillanatról a másikra lecserélni az egész ruhatárát -, máskor pedig inkább a súlya gyarapszik. Ettől nem kell meglepődni, ez így normális.

Így gyarapszik

Általánosságban elmondható, hogy a kicsik közvetlenül születésük után egy picit vesztenek súlyukból – az élettani fogyást a születési súly 10%-ig tekintik normálisnak. Ezután lassan megindul a gyarapodás, és általában a gyerekorvos már azzal is elégedett, ha a pici az első hónap végére visszahízik születési súlyára.

Vannak viszont olyan babák is, akik az első hónapban akár 400 gramm körüli gyarapodást is produkálhatnak. Az első félévben heti 150-200 grammnyi - de legkevesebb havi 600 gramm – gyarapodás az elvárt, ám előfordulhat, hogy a kicsi ennél kevesebbet hízik. Ha egyébként jókedvű, fejlődik, bőre rugalmas, elegendő mennyiségű pisis és székletes pelenkát produkál – pisisből napi 4-6, nagydologból napi 1 számít normálisnak, de az anyatejes gyerekek ennél ritkábban ürítenek -, még nem kell kétségbe esni.

Főleg akkor számíthatunk lassabb gyarapodásra, mikor a második félévben a baba elkezd mozgolódni – gurul, felül, mászik, esetenként feláll, majd lassacskán meg is indul. Ilyenkor természetesen a súlygyarapodás üteme is lassul, a Magyar Gyermekorvosok Társasága szerint ekkoriban az átlag havi 500 grammos hízás tekinthető normálisnak.

Ám a legfontosabb mégis az, hogy a baba gyarapodása folyamatos legyen, ha nem is feltétlenül tökéletesen egyenletes. Mikor a gyarapodás miatt aggódunk, minden esetben vegyük figyelembe a baba saját születési súlyát – és nem árt arra sem gondolni, hogy a szülők milyen testalkatúak voltak kicsinek.

A 3000 grammal és a 4500 grammal született babák között az első hónapokban jelentős különbség van. Ha nem megfelelően tápláljuk a kicsit, bizony előfordulhat, hogy már gyerekként is elhízik. Sokszor előfordul, hogy a nagy súllyal született csecsemők szülei is azt akarják elérni: a gyerek egyéves korra háromszorozza meg a születési súlyát. De jó ha tudjuk: egy nagy babának is bőven elegendő, ha egyéves korában úgy 9-10 kilót mutat a mérleg, akárcsak a kisebb súllyal született gyerekeknél. A nagyobb súllyal született babáknál egyébként tökéletesen megfigyelhető, hogy általában lassabban, de ugyanúgy fejlődnek, mint a kisebbek. Ezen a szülőnek vagy a nagyszülőnek nem volna szabad változtatni.

Születés után a picinek az a legjobb, ha anyatejet kap, ez számára egyetlen táplálék formájában jelenti az ételt és az italt. Az anyatej minden szükséges tápanyagot, vitamint és ásványi anyagot tartalmaz, ezért ebben az időszakban nincs szüksége másra. Ám ha mégsem sikerül kizárólagosan szoptatni a kicsit, akkor se kezdjük szilárd ételekkel, esetleg tehéntejjel etetni. Az anyatej pótlására ezekben az esetekben a legjobb alternatíva a tápszer.

Aztán eljön az a kor, mikor elkezdjük a babát megismertetni a gyümölcsökkel és a főzelékekkel. Ez az első lépés a szilárdabb ételek felé, és azért is fontos időszak, mert ezekben a hónapokban alapozzuk meg a baba ízlését és étkezési szokásait. Márpedig ha ekkor nem tudatosan építjük fel a baba táplálkozását, könnyen előfordulhat, hogy elhízott kisgyermek és felnőtt lesz a cseppnyi csecsemőből.

Hol hibázhatunk?

Gyereknevelés nincs hibázás nélkül, erre talán már minden gyakorló szülő rájött. Ám nem árt tudni mégsem, melyek a leggyakoribb hibák a táplálás során, így talán könnyebben felismerhetjük és elkerülhetjük őket.

Az egyik leggyakoribb hiba, ha minden sírásra etetés a válasz. Ha a pici sír, sok szülő azonnal azt gondolja, hogy éhes, ezért minden alkalommal megeteti. Ám ez azzal a veszéllyel jár, hogy a babában az rögzül: ha valami problémája van, arra az étel a megoldás. És mivel rossz szokásainkat a legnehezebb levetkőzni, nagy eséllyel ez felnőttkorában sem lesz másként: minden problémára nassolással reagál majd, éjszakánként kipakolja a hűtőszekrényt, végül elhízik.

Az éhségen kívül még számtalan oka lehet a sírásnak: lehet, hogy a baba csak fáradt, vagy fázik, esetleg melege van. Szoríthatja valamelyik ruhadarabja, vagy zavarhatja a piszkos pelenka, fájhat a hasa, és előfordulhat, hogy csak társaságra vágyik. De a legkisebbek még pontosan megérzik a mama hangulatát is, és ha ő ideges, akkor a baba is az lesz. Ezért mielőtt megetetnénk a picit, érdemes türelmesen végigvenni a többi lehetőséget is, hátha már attól is megnyugszik, hogy lecseréljük rajta a pelenkát.

Nagyobb gyerekeknél szokott gyakori szülői hiba lenni az unszolás, túletetés. Csak egyet a mama kedvéért – ugye, ismerősen hangzik? Pedig hozzánk hasonlóan a babák sem esznek mindig ugyanannyit. Ahogy nekünk is, úgy nekik is hatással lehet az étvágyukra az aktuális hangulatuk, az időjárás – ki szereti teletömni magát a negyvenfokos hőségekben nyáron? De előfordulhat az is, hogy csak az nem tetszik, amit eléjük tettünk: vegyük figyelembe, hogy a kicsik biztonságérzetét a már ismerős dolgok erősítik meg, egy új étel kinézete vagy illata pedig riasztó lehet számukra.

Hagyjuk a babára, hogy miből, mennyit eszik. Ők még elsősorban az ösztöneikre, és a testükre bízzák magukat, így pedig egész biztos, hogy csak annyit és abból fognak enni, amire a szervezetüknek szüksége van. Legyünk türelmesek akkor is, ha a baba nem az étkezéskor lesz éhes, ne erőltessük. Inkább várjunk, ha éhes lesz, biztosan enni fog. Ha megpróbáljuk belediktálni az ételt, azzal maximum csak azt érjük el, hogy még az evést is megutálja. Utána pedig sokkal több küzdelemmel fognak járni az étkezések.

Ügyeljünk arra is, hogy ne siettessük a hozzátáplálást! Előnyösebb, ha hagyjuk, hogy a baba a maga tempójában ismerkedjen meg az új ételekkel, ízekkel. Nem baj, ha nem a nagykönyvben leírtak szerinti mennyiséget fogyasztja a szilárd ételekből, hiszen amíg mellette megkapja a megfelelő mennyiségű anyatejet vagy tápszert, addig nem lesz hiánya semmiben sem.

Egy kisgyereknek, és pláne egy kisbabának semmi szüksége az édesség nyújtotta plusz és felesleges kalóriamennyiségre. Felejtsük el a cukrozott joghurtokat, pudingokat, ne adjunk neki babapiskótát, túró rudit, még két étkezés között sem. Ezzel megvédhetjük a fejlődésben lévő fogcsírákat is, amelyekre már kibújásuk előtt is káros hatással van a cukor. Talán a leggyakoribb hiba a táplálás során, hogy a gyerek édességgel lakik jól, és amikor érdemi étkezésre kerülne sor, akkor már nem éhes. Ez főleg az amúgy is rosszabbul eszegető csemeték esetében jelenthet veszélyt, hiszen ilyenkor gyakran a szülő azért ad neki nassolnivalót, hogy legalább ennyi legyen a gyerek pocakjában.

A legideálisabb az, ha csak 3 éves kor után adunk először édességet a kisgyermeknek. A klasszikus nassolnivalók helyett inkább adjunk neki gyümölcsöt, frissen és aszalva, így később az édességek gejl ízéhez is kevésbé szokik majd hozzá.

Ha már hibáztunk

Mint már említettük, hiba nélküli nevelés nincs. Hibázni szabad, ám fontos, hogy felismerjük, ha már megtörtént. Amikor észrevesszük, hogy a gyerek rákapott valami olyan ételre, amire nem kellett volna – csoki, nápolyi, stb. -, fokozatosan kezdjük leszoktatni róla. Mellette gondoskodjunk róla, hogy naponta 4-5 alkalommal, lehetőleg rendszeres időközönként kisebb mennyiségeket, de tápértékben gazdag ételeket egyen. És emellett természetesen mozogjon eleget: legyünk a picivel minél többet – de legalább napi 2 órát – a szabadban, hadd futkosson, fedezze fel a világot.