Szilágyi Diána, 2012 január 26.

A szülés ára

A héten kapott szárnyra a hír, hogy az egyik legnagyobb kórházban több szülészorvost és szülésznőt vád alá helyeztek, mert a kismamáktól előre pénzt kértek a szülésre. Olvasóink kommentjeiből kitűnik, hogy a téma abszolút aktuális és felkavaró, és ellentétes vélemények feszülnek – kulturáltan, mert ilyenek vagytok – egymásnak. Fizessünk vagy ne fizessünk? És ha igen, mennyit? Ezek a kérdések sok családnak okoznak dilemmát.

Ha a teszten megjelenik a második csík, alapvetően két választásunk van: vagy egy kórház ügyeletére járunk a terhesgondozásra, esetleg egy magánrendelőbe vagy intézménybe. A kórházi ügyeleten a terhesgondozásért nem kérnek pénzt a kismamától, és elviekben, ha ügyeletben szül a kismama az éppen szolgálatban lévő orvosnál, ott sem kell plusz pénzt fizetni. Hiszen alapvetően a szüléseket a TB finanszírozza, így akinek jár az egészségügyi ellátás, annak ez ingyenes szolgáltatás.

A magánkórházakban tökéletesen egyértelmű a helyzet: aki odamegy, pontosan tudja, hogy az előre megszabott árakért mit kap – milyen vizsgálatokat, ellátást, figyelmet, szobát, étkezést stb. Itt tiszta a kép, a szülés után nyilván számla is jár a szülőknek a díjak fejében.

A magánrendelést választó kismamák már fizetnek a terhesgondozásért, ami érthető is, hiszen nem a kórházban veszi igénybe az ellátást. Itt is megszabott tarifák vannak, amelyek rendelőként és orvosonként változhatnak. Ha a várandós a szüléshez szeretné felfogadni az orvost, úgy a kismamák beszámolói szerint átlagosan a terhesgondozás díjának tízszeresével számolhat – ennyit kell fizetni az orvosnak a szülés után. Ez a része a történetnek már kissé aggályos, hiszen a szülés maga a kórházban történik, ahol az orvos dolgozik, vagyis a szülésért a TB fizet a kórháznak – és a fizetése keretein belül az orvosnak is.

Ugyanakkor, ha az orvos és a kismama megállapodnak abban, hogy az adott orvos fogja kísérni a szülést, abban az esetben a kismama számíthat arra, hogy az orvos akkor is ott lesz mellette, míg a baba megszületik, ha épp nem dolgozik, nem ügyeletes, vagy ha ünnepnap van. Elviekben még akkor is, ha épp a családjával nyaral, és az sem számít, hogy nappal vagy éjszaka indul meg a vajúdás. Emellett a kismama bármilyen kérdéssel, aggodalommal felhívhatja az orvost, ami nagy biztonságérzetet ad a várandósoknak.

Egyes vélemények szerint az orvosnak a fenti kiemelt figyelemért és az állandó készenlétért igenis jár a fizetésén felül, a kismamával kialkudott vagy leegyeztetett összeg. Más vélemények szerint viszont visszatetsző, hogy az orvosok alacsony fizetése miatt a terhes nő és családja pluszban fizet az orvosnak, miközben a fizetésükből ugyanúgy vonják az egészségügyi hozzájárulást. Tovább árnyalja a problémát, hogy a magánrendelőkben végzett terhesgondozás és a később kórházban kísért szülések esetében, úgy hírlik, a kismamák csak elvétve kapnak bizonylatot – számlát – az általuk fizetett összegekről.

De a várandós anyukák elmondása szerint nem ritka az olyan eset sem, mikor az SZTK rendelésre járó kismamát környékezi meg az őt ott ellátó orvos a szülés kapcsán felmerülő anyagi igényeivel. Ahogy az is előfordul szerintük, hogy az ügyeletben dolgozó orvos a szülésnél bejelenti, hogy mennyi hálapénzt vár el a szülés levezetésért. A leendő anya és apa pedig legtöbbször fizet, hiszen máskülönben fennáll a lehetősége annak, hogy az orvostól esetleg nem kapják meg a probléma- és szövődménymentes szüléshez szükséges figyelmet és ápolást.

a többség választott orvossal akar szülni
A Babanet Szavazójában még 2007-ben kérdeztük olvasóinkat arról, hogy szülésükhöz fogadtak-e orvost vagy sem. A válaszadók elsöprő többsége választott szülészt magának még terhessége alatt, s bár a felmérésünk nem reprezentatív, a válaszok nagy száma alapján elmondható, hogy a kismamák inkább fizetnek a fogadott szülésznek.
 

Nem lenne objektív azt állítani, hogy a fentiek csak a szülészorvosokat érintik. Ahogy a hírben is elhangzott, a szülészeteken a kismamák nemcsak az orvosoknak adnak pénzt, de sokszor a szülésznőknek is – főleg, ha megállapodnak egymással, hogy a szülésznő elvállalja a szülés kísérését. Ám ha nem választott a várandós maga mellé szülésznőt, a szóbeszéd szerint sokszor akkor is elvárt némi hálapénz adása a szülésznőnek. A fogadott orvossal rendelkezők esetében inkább az a gyakorlat dívik, hogy a szülészorvos a neki adott összegből ad le egy részt a szülésznőnek.

Sok hálás anyuka megértő a fenti gyakorlattal kapcsolatban, mondván, az orvosok olyan alacsony fizetést kapnak hivatalosan, ami nem áll arányban a munkakörükből fakadó kockázattal és terheléssel. Az ellenvéleményekben azonban gyakran elhangzik, hogy aki az orvosi-szülészorvosi pályát választja, az tudhatja előre, mennyi fizetés jár ezért és milyen munkakört, mennyi felelősséget vállal fel hivatásával. Sokszor szemére vetik azt is az orvosoknak, hogy csak azért választották ezt a pályát, mert előre számítottak arra, hogy a nők majd vaskos borítékokat adnak nekik a szülésekért, illetve ha magánpraxist indítanak be, ott súlyos összegekkel tudják kiegészíteni az egyébként valóban karcsú hivatalos bérüket.

Az igazság valószínűleg, mint mindig, valahol félúton lehet. Tény, hogy az orvosok – és általában az egészségügyi dolgozók – bére elképesztően alacsony, ahogy az is, hogy az orvostársadalom halálozási listája szerint a szülészek haláloznak el a legkorábban. Szervezetük nehezen viseli az állandó éjszakázást, a rendszertelen életvitelt, a folyamatosan magas stresszt. A szülészeknél kiemelkedően magas a válások aránya is, hiszen hivatásuk komoly áldozatot követel a családjuktól is, amit egyáltalán nem biztos, hogy az tolerálni tud. Nyilvánvaló, hogy az orvosok miért hajlamosak általában elfogadni vagy elvárni a szülésért a fizetésükön felüli juttatást.

Ugyanakkor a kismamák kiszolgáltatottak, hiszen egy nő életében átlagosan kétszer éli át a szülés élményét, amiről még a laikus is tudja, hogy minden nagyszerűsége mellett igenis veszélyes üzem. A vajúdás, kitolás közben előfordulhat, hogy az addig egészségesen fejlődő baba olyan károsodást szerez, ami a család egész életére rányomja bélyegét. Sőt, a szülés közben felléphet olyan probléma is, ami az édesanya életét veszélyezteti. Érthető hát, hogy a kismama miért szeretne odaadó és százszázalékos figyelmet magának és gyermekének, miért keresi a megoldást akár abban is, hogy súlyos tízezreket fizet vélt vagy valós biztonságért.

Csak a kismamák negyede nem fizet?
Szintén 2007-ben tettük fel az alábbi kérdést olvasóinknak, a nem reprezentatív közvéleménykutatásunk eredménye ékes bizonyíték arra, hogy a hálapénz intézménye mennyire elterjedt a szülészeteken. A látogatóink hozzászólásaiból úgy tudjuk, az utóbbi években az összegek csak nőttek.

Semmiképp sem jelenthet megoldást a helyzetre, ha a várandósoknak megtiltják, hogy ott szüljenek, ahol ők szeretnének, azzal az orvossal, akinek kezébe bizalommal teszik oda saját és magzatuk egészségét, életét. Álszent megoldás megtiltani és büntetni a hálapénz adását-elvárását is, hiszen az egészségügyi rendszer mára már gyakorlatilag úgy épül fel, olyan bérekkel operál, mintha alapból kalkulálnának a pluszban befolyt összegekkel. Ahogy álszent intézkedés volt az is, hogy egy adott kórházat ragadtak most ki, és ott statuáltak példát, miközben a jelenség áthatja a magyar szülészeti gyakorlatot.

Alapvető szemléletváltásra lenne szükség – ami társadalmi szinten mindig hosszú időbe telik -, megfelelő hivatalos bérezésre, az egészségügyi finanszírozás átláthatóvá tételére, egyértelmű viszonyokra a kórházakban és a rendelőkben, és persze arra, hogy az egészségügyet alapjaiban megreformálják. De hogy mindez mikorra valósulhat meg, ha erre van lehetőség egyáltalán, az jó kérdés.

Addig semmiképpen sem, míg a döntéshozók úgy tesznek, mintha nem lennének tisztában a rendszer működésével. Amíg olyan érdekek és ellenérdekek árnyékában határoznak az egészségügyi szabályokról, amelyek nem teszik kívánatossá a hálapénz gyakorlatának felszámolását, addig a paraszolvencia marad. Amíg az orvosok jobban járnak a feketén zsebre tett összegekkel, a kismamák pedig a családi kasszát lemerítve remélnek megfelelő ellátást és figyelmét, addig minden marad a régiben.

És persze lehet maszatolni, gumicsontot dobva a közvéleménynek meghurcolni egy-egy intézményt-orvost, de ez még kevés. Mert a rendszer él, és nemhogy stagnál, de egyre inkább burjánzik.

Ti fizettetek a szülésért-terhesgondozásért pluszban?

Hozzászólások  
(9 hozzászólás) 

2012 január 27. 22:22
manguszta
Szerintem azzal semmi gond nincs, ha az orvos lelkiismeretes, van hivatástudata és a szakmai tudása mellett még Ember is, és mi ennek elismeréseként megadjuk neki azt a bizonyos összeget. Már ha ki tudjuk fizetni.

A baj ott van, hogy vannak olyan vadbarmok, akik csak akkor bírják kicsit jobban megerőltetni magukat, ha az ember meglóbálja előttük a borítékot. Na, inkább az ilyeneket kéne fülön csípni és jól meghurcolni. Ja, hogy ezt viszont nagyon nehéz beazonosítani, bizonyítani...?

Szóval, szerintem itt van a bibi.
Egyébiránt saját tapasztalatból beszélek... ugyan nem nőgyógyász, hanem urológus volt az illető, aki csak hímezett és hámozott, de amikor a kezébe nyomtam egy megfelelő összeget rögtön haptákba vágta magát. Hát lehető leghamarabb otthagytam (már a második dokit ugyanabban a kórházban) és ezután örökre hálás leszek a Klinikának, ahol valahogy minden egyes orvos elhivatott volt, hozzáértő és ki-ki ugyan vérmérsékletéhez mérten különböző módon, de mégiscsak emberileg is oké volt...



Az meg szerintem álszemérmesség, hogy "jaj hát ennyire nyilvánosak az összegek", meg hogy "jaj megmondta előre, mennyit szokott kérni, micsoda dolog". Vajon az jobb-e, ha csak találgat az ember? Nincs az ember lányának épp elég dolga-gondja, mint tudakolgatni a szoba- vagy másikszoba-társaktól, hogy jaj hát ti mennyit adtok?
Én ugyan még nem szültem, de 4 műtétem volt, 2 kicsi és 2 komoly - hát elég tortúra volt összegek után nyomozni úgy, hogy még a levegővétel is fájt.
2012 január 28. 07:09
jamina
@manguszta szerintem egy nőgyógyász ne mondjon összeget. Nem álszemérmességből írom, egyszerűen gusztustalan. majd én eldöntöm, mennyire vagyok hálás, ha egyáltalán az vagyok.
A szabott árak elfogadásával éppen mi tartjuk fent ezt a gyalázatos rendszert.
2012 február 14. 15:39
mok
Sziasztok!
Én nem tartom fernek hogy fizetünk hálapénzt,de én is megtettem!!!! A szülésznő előre megmondta hogy 30.000-50.000 között szokott kapni. Na persze első gyermek születése révén szülésznőt is fogadtam,gondoltam nagyobb feladata lesz mint a dokinak. Szóval:
-terhesgondozás alkalmanként 10.000,ez tuti volt kb.100.000
-szülésznő /átlagoltam/ 40.000-et kapott
- doki,mert hogy neki legalább a duplájára gondoltam 80.000-et kapott.
Persze ezt még kevésnek is éreztem mert az a hír járta hogy a terhesgondozás 10x-se jár a dokinak!
Szóval ez eddig 220.000 körül van,és a gyermeknek amiket venni kellet az még benne sincs....Végül is azt is értem hogy akiket felkértem munkaidejükön kívül voltak benn velem,és nekik köszönhetem hogy minden simán ment.Viszont a tb. papíron rajta volt hogy a kórház a császár után,és a babám ellátásáért nagyjából 800.000 forintot kapott!!!! És sajnos láttam olyan kismamát akinek nem volt fogadott orvosa. Na annyira szenvedett,és nem is tágult szegény hogy már délután 15h-kor tuti volt a császár,de mivel a fizetős betegek fontosabbak voltak,ez a kismama csak este 18h után került be a műtőbe. Idő közben a férje is üvöltözött mindenkivel hogy ugyan kinek kell fizetnie hogy a felesége bekerüljön!!! Egy szónak is száz a vége ha simán megy minden biztos jó az ügyeletes, de ha gond van és nincs fogadott orvos akkor jön csak az igazi baj!!!!! És attól függetlenül hogy én adtam pénzt,és hálás is vagyok dokinak is,meg szülésznőnek is,egyáltalán nem normális hogy hálapénzt fizetünk!!!
Összes hozzászólás (9) megtekintése »
Hozzászólás
Felhasználónév:
     Jelszó:

SZAVAZÓ:
Kórházi szülésed során kaptál-e oxitocint?