A táplálékallergiákról röviden

Sajnos, manapság egyre több embert – és köztük is egyre több gyermeket – érint az allergia valamilyen formája. Ezek között pedig vezető helyet foglalnak el a különféle táplálékallergiák, amelyeknek tünetei nem mindig egyértelműek, féken tartásukhoz pedig gondos odafigyelés és nem kevés energia szükséges.

A táplálék okozta allergiák egy része elkerülhető, ha a baba csak minél később ismerkedik meg az allergén élelmiszerrel. Így immunrendszere a későbbiek során érettebben, felkészültebben fogadja még ezeket az eledeleket is. Ha a családban valamelyik rokonnál előfordult már valamilyen táplálékallergia, érdemes azt a bizonyos táplálékot minél később bevezetni, hiszen a kicsi esetleg örökölhette az allergiás hajlamot. Leggyakrabban a tej és a tejtermékek, a tojás és a glutén fogyasztása okoz problémákat.

Lisztérzékenység (cöliákia)

A lisztérzékenység örökletes betegség. Ilyenkor a búzában, árpában, a rozsban és a zabban található fehérje, a glutén károsítja a vékonybél nyálkahártyáját, úgy hogy gyulladást, és ezzel felszívódási zavart idéz elő.

A tápanyagok felszívódásáért felelős bélbolyhok fokozatosan tönkremennek, elhalnak, ennek következtében az élelmiszerben lévő tápanyagok felszívódása zavart szenved. Ezzel kapcsolatos az első tünet is: a széklet megváltozik. A beteg gyereknél fokozottá válik a gáztermelés, ettől a kicsi hasa felfúvódik, fájdalmas görcsök gyötrik, és vészesen csökkenhet a súlya is.

A lisztérzékeny gyerekek gluténmentes étrendre szorulnak, így rizsből, kukoricából, burgonyából, gluténmentes tésztából és kenyérporokból készült ételeket ehetnek.

A diéta egyszerű, mert „csak” a glutént vonjuk el, gyümölcsöt, zöldségféléket, hús- és tejtermékeket, illetve zsiradékokat fogyaszthat a gyermek. Betartani azonban nehéz, mert sok élelmiszer-aromában, állományjavító és adalékanyagban ott van a glutén, így vásárláskor érdemes alaposan tájékozódni. Jó hír, hogy egyes boltokban már külön figyelmet szentelnek a cöliákiás betegeknek: külön polcokon kínálják a nekik készült gluténmentes élelmiszereket.

Tejallergia (laktóz intolerancia)

Tejallergiából kétfélét is ismerünk: a tejfehérje-allergiát és a laktóz, azaz tejcukor érzékenységet. Utóbbit a laktáz enzim hiánya vagy csökkent termelése okozza. Ez az enzim felelős a tejcukor lebontásáért, ám hiányában emésztési zavarok alakulhatnak ki.

A laktóz intolerancia lehet veleszületett, de ez nagyon ritkán fordul elő, az egész világon mindössze néhány esetet ismernek. Elsődleges intoleranciáról akkor beszélünk, mikor az érzékenység ugyan veleszületett, de fokozatosan, az az élet folyamán alakul ki. Másodlagos érzékenységről pedig akkor van szó, ha valamilyen, a vékonybeleket is érintő betegség után lép fel az intolerancia.

Az átmeneti, másodlagos laktázhiány elég gyakori, bármely életkorban találkozhatunk vele. Legfőbb tünete, hogy egy lezajlott bélfertőzés, bélhurut után a hasmenés nem múlik el, ennek hátterében a laktáz termelésének átmeneti csökkenése áll. Idővel szerencsére a tünetek maguktól megszűnnek.

A késői, elsődleges laktázhiány rendszerint 4-5 éves kor után jelentkezik. Hároméves kor körül az emberek egy részében fokozatosan megszűnik a laktózbontó képesség, leáll a laktáztermelés. Ilyenkor a tej vagy tejtermékek fogyasztása haspuffadást, hasfájást, hasmenést, olykor hányást is eredményezhet.

Szervezetünkben a laktázszint rövid idővel a szülés után a legmagasabb, ezután az életkorral, a folyamatos laktózbevitel ellenére is csökken. A természetben megfigyelhető, hogy az emlősállatok felnőtt korukra elveszítik laktózbontó képességüket, a kifejlett állatok már nem fogyasztanak tejet – és erre még a macska sem cáfol rá, mert bár megissza a tejet, ám az súlyos, akár halálos bélgyulladást is okozhat az állatnál. Az embernél ez a betegség leggyakrabban 20-40 év között jelentkezik. Az elégtelen enzimszint miatt fellépő elsődleges laktóz intolerancia a gyermekkor után kezdődik.

Gyakran tévesztjük össze a laktóz intoleranciát a tehéntejfehérje - laktalbumin vagy kazein - allergiával. Ez utóbbi, nagyságrendekkel ritkább, örökletes kórkép, amelynél minimális tejbevitel is heves tüneteket vált ki, legfőképp csecsemő- és fiatal gyermekkorban. A tünetek igen változatosak lehetnek, de legjellemzőbb a hasmenés. Szerencsére tejfehérjementes étrenddel a kicsik általában 1-3 éves korukra kinövik, ezért érdemes legalább egyéves diétázás után ellenőriztetni az orvossal a gyereket.

Ha a családban bármelyik érzékenység előfordult már – és főleg, ha több rokon is érintett benne -, érdemes a savanyított tejtermékek bevezetésével csak 1 éves kor körül próbálkozni, a teljes tejjel pedig akár éveket is várni.

Amennyiben mégis felbukkan a tejallergia bármelyik formája, érdemes alaposan utánanézni az élelmiszerek összetevőinek, mert bizony sok esetben olyan táplálékban is ott lapulhat összetevőként, amire nem is gondolnánk. Tejfehérje allergia esetén a marha és borjú fogyasztását is kerülni kell, de bizonyos vizes felvágottak sem fogyaszthatók.

Tojásallergia

Leggyakrabban gyermekkorban jelentkezik, és akár a tojás fehérjéje, akár sárgája is okozhatja. Legjellegzetesebb tünetei a bőrkiütés, az ajak és szemhéjduzzanat, ekcéma és a légúti panaszok.

Ha bebizonyosodik az allergia, a tojást teljesen el kell hagyni a gyerek étrendjéből. A főzés során a tojást burgonyakeményítővel vagy tojáspótló porral helyettesíthetjük, ezek alkalmasak a tojás összetartó szerepének pótlására. A tojásallergiásoknál előfordul, hogy a csirkehús fogyasztása is allergiás reakciót válthat ki.

Ez a típusú allergia jó eséllyel megelőzhető, ha a baba 9 hónapos kor előtt egyáltalán nem kap tojást, és egy éves koráig is maximum a sárgáját kóstoltatjuk meg vele. A fehérje bevezetését halasszuk még későbbre.

 
 
 
 
 
 
 
 

 
 
 
Címkék:  

gyermekallergia

X
EZT MÁR OLVASTAD?