Picik & kicsik

Papinapló 22. – Mimómaci, a legkisebb medvebocs

Nem volt kétségünk, hogy lesz neki, de mostanra érezhető is, hogy Mimónak van személyisége. Méghozzá elég jó. Már nem csak egy picike, cuki baba, aki elvan magában, hanem érződik rajta, hogy jó fej. Kimutatja, ha igényli a társaságot, és harsány kacajjal meg is hálálja, ha foglalkozunk vele (folyamatosan). Már akkor is, ha meglát minket, de ha simogatjuk és puszilgatjuk, akkor főleg sikongatva örvendezik. Nemtetszés esetén pedig fejeket vág: nem csak fintorog, hanem tud szigorú arcot is vágni, ha valami nagyon zavarja. Nem tűnik nagy dolognak, de a mimikához tartozik, ezért érdekes, hogy hangosan ásított az egyik nap. Eddig mindig csöndben tátogott, ha fáradt volt, most azonban a cérna hangján nyomot egy öblös „ááááóóóó”-t.

A személyiség része, hogyan viselkedik valaki másokkal. Erre sem lehet panaszunk, mert Mimó igazán társasági ember. Legalább is nem balhézik, ha sok ismeretlen ember veszi körül. Egy héten belül voltunk családi szülinapi buliban, és hozzánk is eljöttek az uncsitesóék. Mindenkitől boldogan fogadta a nyunyukázást. Mivel igen terebélyes a család, énekelve tanítgatjuk a neveket, mindenkihez hozzátéve, hogy „maci”. Mire megérti Porontyka, hogy mi van, azt fogja, hinni, hogy egy medvecsaládban él. Majd elmagyarázzuk neki, hogy „bocs, de nem vagy bocs”.

A testét is egyre inkább felfedezi Mimzi. Az, hogy az ujjacskáival mörmög, már teljesen megszokott. Most azonban már a lábaira is rájött. Egy turbólajhárhoz hasonlóan kapaszkodik velük mindenbe, úgy, mintha valami extra kezek lennének. Nem tudom ennek a tudományát, de nem lennék meglepve, ha köze lenne ahhoz a babamasszázshoz, amit a védőnéni tanított Viruéknak. Ennek elvégzéséről oklevél is tanúskodik, ami sorendben a legelső ilyen elismerés.

A babaúszást is egyre jobban élvezi Baba úr, sőt, már kedvenc gyakorlata is van. Amikor – szülői segítséggel – előrefelé siklik a vízben, hevesen csapdos a lábával és nevet közben. Viru szerint ez azért tetszhet nagyon, mert fejben ő már megy, csak a teste még nem elég erős a haladáshoz a szárazföldön.