Papinapló 14. – A szoponcsó és ahogy készül

Amióta először írtam a szoponcsóról, meglepően sokan érdeklődtek, mi is ez. Egy végtelenül egyszerű eszköz, de ha sokakat érdekel, legyen róla egy külön bejegyzés, mert megérdemli.

A szoponcsó, vagy bonyolultabban a szoptató poncsó nem új keletű találmány, elvileg régóta van ilyen. A lényege, hogy az anyuka úgy tudja etetni az anyatejre éhező/szomjazó gyermekét bárhol, hogy nem kell magát kellemetlenül éreznie a bámészkodók előtt.

Ehhez hasonló etető leplet lehet is kapni itt-ott, főleg az interneten. De úgy aránytalanul drága. Ezért Virág és az anyukája csináltak egyet, nagyjából 570 forintból. Ennyibe kerülhetett volna az anyag, ha nem lett volna otthon. Meg egy kis cérna, és némi ügyesség sem árt hozzá, de ezek nem létszükségletek. Egy sima strandkendő is könnyedén átalakítható.

Igazából egy kényelmesen nagy, lyukas lepel az egész, ami az anya kebleit és az azon csüngő gyermeket eltakarja. A lényeg, hogy nem szoros, hanem gond nélkül le lehet alatta vetkőzni. Ennyi. A haladó változatba kis zsebet is érdemes belevarrni a zsebkendőknek és a tejfelfogó melltartóbetétnek, hogy kéznél legyenek.

A nagy előnye, hogy szinte mindenhol elő lehet kapni a babatáskából. Virággal teszteljük is folyamatosan, ha nem is tudatosan, hanem igény szerint. Először vendégségben próbálta, de voltunk már vele a Margitszigeten, miközben sok-sok ember épp világrekordot döntve virágot ültetett. Akkor például Süsü észre sem vette, hogy nem egy, hanem egyből két emberrel fotózkodik. De használta már Virág gyerekekkel teli játszótéren, meg hagyományos és gyorsétteremben is. Eddig kifogyhatatlannak tűnik a lehetséges helyszínek kincses dobozkája.

gumikrumpli , 2015. május 24.
 
 
 

Hozzászólás

Felhasználónév:
     Jelszó:
X
EZT MÁR OLVASTAD?