Papinapló 17. – Mimó Cirkusz, világszám! A magától átforduló csecsemő!

Márpedig ez a gyerek szívat! Igen, szívat. De persze ő ezt nem tudja, én meg igazából nagyon büszke vagyok rá. Merthogy hiába magyaráz egész nap, beszélni még nem tud, viszont úgy pörög a nyelve, mint ahogy nekem sose sikerült. Egész nap berreg. Álmatlan éjszakáim ugyan nem voltak emiatt, de kicsit izgultam, hogy ő is olyan raccsolós lesz, mint én. Ettől még lehet, de egyelőre jók a jelek. Maga a beszédhiba nem zavar, de engem sok mindenben meggátolt anno. Például nem lehettem sem rádiós, sem óvóbácsi. Az elsőt megértem, az utóbbinál az indok az volt, hogy „ne tőled tanuljanak a gyerekek beszélni”. Ez szerintem hülyeség, hisz ha valaki nem beszédhibás, nem válik azzá, csak mert azt hallja. Mindegy, Mimó nyelve jár, mint a rotor, aztán lesz, ami lesz. 

A beszédtanuláshoz hozzá tartozik, hogy a nap nagy részében Virággal van Mimó. Ez azt is jelenti, hogy az etetésen kívül, ami központi, igazi nagybetűs Ügy Baba úrnál, egész nap szép beszédet hallgat. Például Viru egyik szokása, hogy felolvassa neki az éppen aktuális könyvet, amit olvas. Mivel szépen beszél, ha igaz is, hogy eltanulják a beszédhibát a gyerekek, akkor is jó eséllyel az marad meg, amit többet hall. Ha gyerek lennék, ennél jobbat elképzelni sem tudnék. 

Sokat gondolkodtam rajta, hogy ha mondjuk, Virág vissza akarna menni nagyon hamar dolgozni, és nekem kellene otthon maradnom gyesen (vagy mi a neve), akkor alkalmas lennék-e a feladatra. Nem vagyok benne biztos, hogy menne. Egyrészről persze biológiai okokból, hiszen megetetni nem tudom olyan gondosan, mint az anyukája. Ez szerencse, mert úgy is alakulhatott volna, hogy nincs elég anyatej. De van, így most csak ebben tudok gondolkodni. Másrészről pedig, és ezt nem túl menő bevallani, közel sincsen akkora türelmem, mint Virunak. Ha valahova el kell mennie, akkor simán itthon maradunk kettesben, de ha egész nap, minden nap mindazt kellene csinálnom, amit ő megtesz, lehet, hogy rövid úton fejre állnék. Ilyenkor tanulja meg igazán becsülni a nőket egy pasi. Sok év távlatából lehet, hogy nem is olyan nagy baj, hogy nem lettem óvóbácsi.

A héten végre letisztázódott, hogy a legszűkebb családban kit hogyan hívunk Mimó előtt. Viru Mamaci, az egyik nagymamája Nagyanyó, a másik a Pesti Nagyi, a nevelőpapám pedig a Pesti Papó, én meg ugye Papi. Ahhoz képest, hogy már a fogantatás előtt, ami pont egy éve volt nagyjából, komplett gyereknév-adatbázissal rendelkeztünk, mókás, hogy a felnőtteknél ez eddig tartott. Szerencsére még nem késő.

Óriási mutatványt is csinált a kicsi fiam, igazi házi világszám: addig kukackázott körbe-köbe az ágyunkon, míg egyszer csak árfordult a hasáról a hátára. Virággal kicsit olyanok voltunk, mintha a ballagásán lennénk. Jó, és? Nekünk ez nagyon nagy dolog. Főleg, hogy éppen a legelső házassági évfordulónkon történt. Így nem csak év-, hanem Mimó-fordulót is ünnepeltünk. Persze egyből beindult a gondolatgépezet, mert már nem biztonságos az ágyunkon hagyni. Szükségünk lesz nagyhírtelen egy járókára, amiben pöröghet-foroghat kedvére.

A második babaúszás is megvolt, bár egy picivel több sírással az előzőhöz képest. A baj az volt, hogy eleve fáradt volt Mimó, de főleg éhes. Közvetlenül az úsztatás előtt nem szabad enni, mert ha bukik, akkor az nem túl kellemes a medencében. Jövő héten megpróbálunk pont annyival előbb érkezni, hogy legyen idő enni is, meg a vele járó dolgokra is.

gumikrumpli , 2015. június 15.
 
 
 

Hozzászólás

Felhasználónév:
     Jelszó:
X
EZT MÁR OLVASTAD?