Kézmosási gyakorlatok

- Anya, kész vagyok!
- Mostál kezet?
- Ja, nem. Megyek, megmosom.

Kis idő elteltével megjelenik.

- Megmostam!
- Meleg vízzel?
- Ja, nem. De megyek, megmosom.

A következő forduló szinte magától értetődik:

- Megmostam meleg vízzel!
- És szappant használtál?
- Ja, nem. De mindjárt!

Így végül átlagosan a harmadik fordulóval - és durva röhögéssel kísérve - a gyerek keze már kapott hideg és meleg vizet, és szappant is, nekem meg nem kell félnem tőle, hogy valami baja lesz. De inkább menjen vissza háromszor, és inkább végigjátsszuk a fenti kört naponta ötször, semmint hogy elmaradjon a vécézés utáni, vagy az étkezés előtti kézmosás. Mert utóbbi esetben is ugyanez ismétlődik.

Nem vagyok egyébként tisztaságmániás, de a kézmosást mindig is fontosnak tartottam. Sosem tudom megérteni például azokat a férfiakat, akik pisilés után nem tesznek egy kanyart a csap felé, mondván, tiszta volt az, amihez nyúltak. Majd simán elmajszolnak egy húsos szendvicset. Szülőként azt is alapnak érzem, hogy az ember a gyereke esetében ezt a nagyon primitív és elengedhetetlen higiénés szokást rutinszerűvé tegye.

Talán ezért is döbbentem meg azon a híren, amit az MTI oldalán olvastam: Nagy-Britanniában egy vizsgálat szerint a szülők háromnegyede nem figyelmezteti gyermekét az étkezés előtti kézmosásra. A megkérdezettek közül minden tizenhatodik szülő úgy véli, hogy nem neki, hanem az iskolának/óvodának kell megtanítani a gyerekeket a kézmosás alapvető higiéniai szabályaira.

A fenti szám azért is meglepő, mert a vizsgálat során nem kevés, egész pontosan 3000 szülőt kérdeztek meg, akiknek 57 százaléka nem volt tisztában azzal, hogy a kézmosás elhanyagolása ételmérgezéshez vezethet. Arról nem is beszélve, hogy a kézmosáshoz hasonló alapvető higiénia szabályok elmulasztása olyan szezonális betegségek terjedését is felgyorsíthatja, mint az influenza, vagy a norovírus – gondoljunk csak arra, amikor a tömegközlekedési eszközökön használjuk a kapaszkodókat. Azokon mi minden lehet…

Mélységesen nem értek egyet a fentieket nyilatkozó szülőkkel. Nincsenek kétségeim afelől, hogy a gyerek az óvodában sokszor elbliccelte a rendes kézmosást vécézés után, hiszen a csoportba járó összes gyerek összes mellékhelyiségbe tett látogatását nincs energiája és lehetősége az óvónőknek ellenőrizni. Még a dadusnak sem. Az biztos, hogy étkezések előtt megmosta, hiszen olyankor együtt ment a csoport a mosdóba.

De azt gondolom, hogy e tárgykörben megpróbálni a felelősséget átnyomni az intézményekre nemcsak felelőtlenség, de nagyfokú flegmaságról és lustaságról is árulkodik. Arról már nem is beszélve, hogy az óvoda-iskola előtt a gyerekek éveken keresztül élnek a családban, és amint tudjuk, a mintakövetés igencsak erős náluk, ez pedig arra a szomorú eredményre enged következtetni, hogy a briteknél nemcsak a gyerek hanyagolja a kézmosást, de bizony a szülők is.

Nálatok sikerült már megtanulnia a gyereknek a szabatos kézmosást?