Az ideális korkülönbség

Barátnőm gyerekei között viszont kilenc év van. Ő azt mondja, ennél jobban nem is tervezhették volna: ez a korkülönbség még nem akadályozta meg, hogy az az igazi testvéri kapcsolat meglegyen a két gyerek között, viszont a nagy – aki amúgy fiú – elképesztő lelkesedéssel segédkezett a húga körül. Most is remek a kapcsolatuk, a testvérféltékenységnek pedig nyoma sem volt az akkor már bőszen iskolás bátyusban.

Miután megszültem a gyereket, úgy éreztem, bármikor készen állok a második menetre. A prototípus remekül sikerült, ráállhatunk a sorozatgyártásra. Aztán a végén mégsem lett kistestvér, pedig azóta már a gyerek is az iskolapadot koptatja. Hogy milyen okokból, az maradjon az én titkom.

Időnként bánom, hogy így alakult, időnként pedig úgy érzem, kicsit sem baj: az első terhességemet fiatalon hordtam ki, majd a magam kis vehemenciájával vágtam bele az anyaságba. Ha lesz majd még egy baba, akkor már idősebb anyaként járkálok a dokihoz, és talán egy kicsit higgadtabban kezelem a gyereknevelés nevű dolgot is. Meg természetesen az apjuk is.

A gyerek persze nyúz a testvérért minket – erről tudnék írni pár gyerekszáj-történetet -, már úgy kétéves korában előjött nála a tesót akarok óhaj. Még azt is hajlandó lett volna érte bármikor beáldozni, hogy nem jutna rá annyi idő, mint eddig, hogy a kistestvérrel eleinte nem lehet játszani, hogy bőg, hogy rá kell figyelni elsősorban. Az egészen biztos, hogy jó testvér lenne belőle – és valahogy attól még kisebb korában sem féltem, hogy a testvérféltékenység durva dolgokra ragadtatná. Persze, lehet, hogy élesben másképp alakult volna.

Orvosi szempontból azt mondják, ideális esetben kb. 2 évnek kell eltelnie két gyerekszülés között. Ennyi idő kell ahhoz, hogy az anya szervezete kiheverje az előző baba kihordását – és az esetleges szoptatást: a méh regenerálódjon, a hormonok megnyugodjanak, a raktárak ismét feltöltődjenek.

A pszichológusok szerint viszont a 2-3 éves kor a gyerekek egyik legérzékenyebb időszaka, amikor a dackorszak is tombol, és a kicsi erőteljesen feszegeti a korlátokat, miközben próbál önállósodni, ám nagy szüksége van a szülők által biztosított háttérre is. Szerintük nem épp ez a legszerencsésebb időszak a kistestvér érkezésére, jobb kb. úgy 5-6 éves kor körül vállalkozni a nagy projektre.

Mondjuk, ha ezeket az érzékeny időszakokat nézzük, gyakorlatilag sosem érkezik pont jókor a második – vagy sokadik – baba. Mert a dackorszak után jön az óvoda, aztán az iskola, és ezek olyan váltások, amelyek mindkét esetben erősen megviselik a gyerekek lelkét. De aztán érkezik a kiskamaszkor, majd észre sem vesszük, és már egy dacos kamasz lesz az, aki olykor – kissé kegyet gyakorolva – hajlandó megfogni a testvérét, míg mi elővadásszuk a tiszta pelenkát.

És akkor még az anyagi oldalt meg sem pendítettem, bár erről röviden annyi a véleményem, hogy anyagi szempontból sosem állunk készen egy gyerekre. Kettőre meg pláne nem.

Szerintetek mi az ideális korkülönbség a testvérek között? És a többgyermekesekhez intézett kérdés: milyen tapasztalataitok vannak a kis és a nagy korkülönbségről?