Nem akarok több gyereket

Van négy gyerekem, és nem akarok többet. Sajnos a baj már megtörtént, a hasamban van az ötödik. De nem fog megszületni.

Tudom, hogy sokan elítélnek amiatt, amire készülök, ezért nem is vállalom a nevem. De szeretném megmagyarázni, mi késztet erre a megoldásra.

Van négy gyerekem, a legnagyobb már nagykorú, a két középső középiskolás, a legkisebb 12 éves. Csak a legnagyobb gyerekem költözött el, az összes többi itthon lakik még. Van egy szoba a fiúknak, egy a lánynak, egy pedig nekünk. Szűkösen vagyunk, de még éppen elférünk. Fogalmam sincs, hogyan gyömöszölhetnénk be az életünkbe egy kisbabát.

De ezt talán még meg tudnánk oldani. Valójában teljesen megrémiszt a gondolat, hogy elölről kelljen kezdenem az éjszakai keléseket, a gyerektől való teljes függést, a mellgyulladást, mindent. 40 éves elmúltam, nem hiszem, hogy bírnám ezt, fizikailag sem, lelkileg sem. Én már inkább a nagymama szerepére készülök, van olyan kolléganőm, aki velem egyidős, és már unokázik. Szerintem ebben a korban már ez a normális.

Nálunk sajnos nincsenek már nagyszülők, akik segíthetnének. A nagyobb gyerekeket pedig sosem terheltem azzal, hogy vigyázzanak a kisebbekre, ez nálam alapelv. Gyűlöltem gyerekként az öcséimet, mert mindig az én nyakamba varrta anyám őket, mindenhova cipelnem kellett őket magammal, teljesen tönkretették a kamaszkoromat.

Nincs karrierem, azt nem féltem. Dolgozom, de a mai viszonyok között bármikor az utcán találhatom magam, nem vagyok pótolhatatlan. Ha szülési szabadságra mennék, anyagilag is nagy visszaesés lenne, mivel minimálbéres munkám van. A munkahelyem egészen biztosan nem várna vissza a GYES letelte után.

A férjem munkája meg olyan, hogy néha rengeteg, még éjfélkor is a műhelyben van, máskor meg napokon keresztül itthon lézeng, mert nincs megrendelés. Erre az időre persze fizetést sem kap. Ilyen viszonyok között az én fizetésem kiesését nagyon megéreznénk, hiszen még a nyakunkban van a lakáshitelt.

Tudom, hogy sokan azt gondolják, hogy ahol elfér négy gyerek, ott elfér az ötödik. Ha nem rólam lenne szó, biztosan én is ilyeneket mondanék egy hasonló helyzetben lévő nőnek. De nagyon nem így van. A többi gyerekemet terveztük, mindegyik akkor jött, amikor akartuk.

Ez az ötödik gyerek teljesen váratlanul ért engem. Pedig védekeztünk. Nem akarom. Hamarosan sor kerül arra, amiről beszélni soha, senkinek nem fogok, sem a férjemnek, sem a gyerekeimnek. Ez az én keresztem lesz halálomig.

Anonymus

Anonymus, 2013. május 06.

 
 
 

Babanet hozzászólások  
(114 hozzászólás) 

2013 05 06. 15:22
Nem ítéllek el, sajnos vannak olyan élethelyzeteke mikor is meg kell hozni ezt a döntést.... de egy dolgot nem értek, a párod mért nem tud róla??
→ válasz erre
2013 05 06. 15:24
Miért nem adod örökbe? Biztosan egy nagyon boldog családban élhetne teljes életet...
→ válasz erre
2013 05 06. 15:26
Akár én is szívesen örökbe fogadnám.... bár tudom, ennek a jogi útja nem így megy, de hidd el, velem együtt még sokan adnának neki egy boldog, teljes életet, és valamiért csak a világra akar jönni az a kis ember...
→ válasz erre
2013 05 06. 15:33
Csatlakozom pannacotta bejegyzéséhez!!!! Sajnos mi a férjemmel évek óta vágyunk a gyermekáldásra,de nem lehet... most örökbefogadásra várunk, de sokan várnak előttünk a sorban....
→ válasz erre
2013 05 06. 15:40
Én sem ítéllek el,sajnos vannak helyzetek, amikor muszáj.
Csak azt a kis életet sajnálom. Azt, ahogy, amilyen módszerrel megölik az ÉDESANYJA kérésére. :(
→ válasz erre
2013 05 06. 15:43
Szerintem beszelj a ferjeddel, ez kozos felelosseg kellene, hogy legyen.Ne egyedul cipeld a kozosen faragott keresztet, es meg az is lehet, hogy a beszelgetes mindent mas megvilagitasba helyezne.
→ válasz erre
2013 05 06. 15:46
Nenenenenee! Ne tedd!! Örökké bánni fogod, iszonyatos seb lesz a lelkedben, mely minden pillanatban fájni fog...
bármilyen nehéz, próbálj más megoldást találni.... ahogy pannacotta is írta, sokan boldogan, nagy szeretetben nevelnék fel...
van segítség:
http://www.bolcso.hu/page/varandosok-1265458571
http://www.golyahiregyesulet.hu/varandos_anyaknak.php
→ válasz erre
2013 05 06. 15:59
Szerintem aki ebben a helyzetben van, annak nem ezek a hozzászólások hiányoznak, iszonyatosan fájhat neki. Nyilván mindent átgondolt, és nyilván rossz, neki is. Szofival egyetértek abban, hogy ne egyedül cipeld! Ne ítélt örök fájdalomra és magányra magadat, ez nem csak a Te ügyed! Sok erőt kívánok!
→ válasz erre
2013 05 06. 16:16
Ketten együtt könnyebb, több szem többet lát alapon. És ha minden kötél szakad, akkor is ott az örökbe adás! Kérlek!
→ válasz erre
2013 05 06. 16:30
Szerintem beszelj a ferjeddel, ez kozos felelosseg kellene, hogy legyen.Ne egyedul cipeld a kozosen faragott keresztet, es meg az is lehet, hogy a beszelgetes mindent mas megvilagitasba helyezne.
→ válasz erre
2013 05 06. 16:52
Szerintem meg magánügy, hogy hogyan oldja meg! Senkinek nincs joga pálcát törni felette, mert nem tudhatja h. nálunk még milyen helyzet adódik, kívül állóként könnyű ítéletet mondani...Én csak sok erőt és kitartást kívánok a lelkiek elviseléséhez!!!
→ válasz erre
2013 05 06. 16:53
Persze senki nem szólta meg félreértés ne essék csak megelőztem azok hozzászólásait akik esetleg ilyen szándékkal írnának! Kitartás!!!!
→ válasz erre
2013 05 06. 18:42
Senkinek sincs joga palcat torni feletted, viszont csatlakozom azokhoz, akik szerint ezt a terhet megoszthatnad a ferjeddel. Miert cipelned te egyedul egy eleten at?
Ami az orokbeadast illeti, szerintem lelkileg sokkal nehezebb, mint ahogy a babara vagyok hiszik. Nem hiszem, hogy sokan lennenek kepesek egy picirol lemondani, akit 9 honapig a szivuk alatt hordtak, meghallgattak/ megneztek, hogy ver a kicsi szive, vegigeltek vele a szulest...
Ez is hagyhat orokke fajo sebet, nemcsak az abortusz.
Barhogy is dontesz, szerintem osszad meg az erzeseidet valakivel,ne fojts mindent magadba, az a legrosszabb.
→ válasz erre
2013 05 06. 20:01
Csak halkan megkérdezem, tudom nem ez a legfőbb ok, de a nyugalmas, kényelmes éjszakák miatt nem születhet meg ez a pici baba? És azért, mert nincs nagyszülői segítség? Nekem sosem volt segítségem, amióta megszületett a fiam, plusz meglehetősen rossz anyagi helyzetben vagyunk. Vagy akkor mondtam volna én is, ne jöjjön...?
→ válasz erre
2013 05 06. 20:01
Látom megoszlanak a vélemények.....én azon az állásponton vagyok, hogy akkor inkább az örökbefogadás. Ha nem akarod,hogy ismeretlen fogadja örökbe, akár én is örökbe fogadom.... Pedig mi is nagy szarban vagyunk, kilakoltattak, albérletben vagyunk......szerintem soha nem fogod megbocsájtani magadnak amire készülsz
→ válasz erre
2013 05 06. 20:10
Még valamit elfelejtettem, az élet igazságtalan tudom, de legalább mi EMBEREK ne legyünk azok, ha tudunk és akarunk is ellene tenni. Legyél boldog, hogy van gyönyörű négy gyereked, de hagyd, hogy idejöjjön az a kis lélek a földre. Megértem, hogy problémáid vannak, de Ő nem tehet róla és valamiért jönni akar...

Aztán most nekem lehet ugrani, hogy mit ugatok bele, de ahogy írtam az élet igazságtalan, van akinek SOHA nem lehet gyerek, ilyen-olyan okból most ez mindegy és akkor vannak akik eldobják.Igen ...TE is....

Gyorsan leszögezem, HA az a baba nagyon betegen születne(gyógyíthatatlanul) és erről van minden lelet, én is elvetetném. Ugyanakkor nem vetetném el, ha "csak" Down kóros vagy valami fizikai baja van ( hiányzik végtagja...ilyesmi) Nahh szóval remélem értitek.

kelica hozzászólásához pedig még annyit, hogy amint megszületik, meg sem szabad néznie. Kegyetlen, tudom, de ez az egyetlen "jó" megoldás abban a helyzetben.


→ válasz erre
2013 05 06. 20:44
Én inkább a tanácstalanságot érzem a szavaidból. És azt, ahogy próbálod az érveket felhozni, hogy miért ne? Talán nem is mered felidézni azt, hogy miért igen? Ha ezt a pároddal ketten tennétek,olyan döntés születne,amit nyugodtan felvállalhatsz magad előtt évek múlva is.Mindenképpen oszd meg a titkodat azzal, aki(k)ben megbízol.Én, aki szült nálad idősebb korban is, úgy, hogy a legnagyobb gyerkőc már 18 volt,az akkor legkisebb 8, csak biztatni tudlak.Életem (negyedik)legjobb döntése volt.
→ válasz erre
2013 05 06. 21:54
Ismet elovastam a cikket, meg a hozzaszolasokat is. Ugy latom, sokan az orokbefogadast tanacsoljak a cikkironak.
Ne haragudjatok, de szerintem ebben a helyzetben ez nem realis alternativa. A fentebb leirt okokon tul ti vajon hogy ereznetek magatokat, ha lenne a vilagon valahol egy gyereketek, akinek az eleterol nem tudtok semmit es semmmi befolyasotok nincs ra? Az evenkenti szuletesnapon? Karacsonykor? Hogy magyaraznatok meg a nagyobbaknak, hogy hat 'bocs, a kisteso mar tul keson jott es ezert nem kell'? Ok vajon hogy ereznek magukat?
Nekem a cikkbol az jon le, hogy az iroja mar meghozta a donteset - akarmilyen fajdalmas is az.
Es talan ezt a cikket is azert irta meg, hogy az 'nem mondhatom el senkinek, elmondom hat mindenkinek alapon' segitsen neki feldolgozni a dontesenek a kovetkezmenyeit.
→ válasz erre
2013 05 06. 22:26
Szia! Én nem szeretnék ítélkezni, inkább leírom nagy vonalakba az én helyzetem, hátha segítek. 24 évesen szültem az első kisfiam, most 25 vagyok és mindjárt megszületik a másik kisfiam. Az anyagi helyzetünk még csak annyira se jó, mint nektek, mert én gyesen vagyok (pár napon múlt a gyed, a munkahelyem megszűnt, nem fizettek ki...)a párom meg felszolgáló (igen nyáron jól keres, de az év többi részében nem a legjobb). A szüleim még csak nem is segítenek, mert nem jó emberhez mentem hozzá szerintük(és igen otthon ki volt nya... a popsim, mindenem megvolt). Mégis most albérletben élünk és nem könnyű(azok a dolgok amik régen fontosak voltak most inkább felesleges hülyeségek) , de nem bírtam volna elvetetni a kicsit a hasamba (hála a párom is így gondolja). Szerintem te se bírod éppen ezért írtad ezt a cikket.Remélem megbeszéled a férjeddel, és bármi is lesz a döntésetek azért gratulálok a 4 gyerekhez is. :-)
→ válasz erre
2013 05 07. 07:12
Én csak annyit fűznék hozzá, hogy jól gondold meg, mert mindkét döntés egyéletre szól. Mi sem terveztük a negyedik gyereket, és az első pillanatban mi is úgy gondolkodtunk, ahogy te, mert egy pici önkormányzati lakásban neveltük 3 kicsi (10 év alatti) gyermekühket. Aztán rájöttünk, hogy egész életünkben nem tudnánk elszámolni a lelkiismeretünkkel, ha megfosztanánk azt a csöppséget az élet lehetőségétől. Születése után egy tüneményes baba volt, minden percben hálás volt az életért. Ma 2 és fél éves és elképzelni nem tudom mi lenne ha akkor másképp döntöttünk volna. Hát csak ennyit szereztem volna megosztani, köszönöm a figyelmet.
→ válasz erre
2013 05 07. 11:34
Borzasztó lehet ilyen helyzetbe kerülni, sok erőt kívánok hozzá! Újat nem tudok mondani, de az engem is ledöbbentett, hogy egyedül akarod cipelni ezt a terhet. Ez képtelenség, ezen mindenképp változtass, beszélj a férjeddel!
Én nem tudok olyan helyzetet elképzelni, hogy elvetessem a babámat, de elfogadom, hogy másnak lehet ilyen helyzete, ahogy a családunkban is volt már ilyen, és támogattam az illetőt, ahogy tudtam. De ő sem csinálta végig az apa nélkül, szerintem ezt nem szabad. Minden jót!
→ válasz erre
2013 05 07. 12:42
Én is az ötödiket várom, az enyémek 11 6 4 és 2 évesek, én 35 vagyok. Mi is úgy vagyunk vele, hogy ha négy gyereknek jut hely és van mit enni, akkor az ötödiknek is lesz. Az utóbbi időben több ismerősöm is gyermeket vállalt 40 fölött. Kivirultak, ragyognak. Nagyobbak a gyerekeik mint az enyémek, szóval már nincs az a kisgyerekes hajsza. Nyugodtabbak összeszedettebbek. Némelyiküknek megfordult az abortusz a fejében valamikor a terhesség legelején, de mára hálásak, hogy nem tették meg. A várandóság a legszebb időszak egy nő életében, akár hányadik is. A babázás viszont különösen szép időszak lesz, főleg hogy nem kell még másik totyogót kísérgetni. Egyébként mi csak kettőt terveztünk, a többiek terv nélkül jöttek és a férjem egész nap robotol. Az én munkahelyem bérezése a minimálbérnél is alacsonyabb, mivel szinte folyton táppénzen voltam valamelyik kicsivel. Most készülök terhességi táppénzre, reménykedem, hogy a picivel is minden rendben lesz. Csak így idegenből egy tanács... ne viseld egyedül a terhet, oszd meg legalább a férjeddel. Minden nehézségből van kiút, egymás kezét fogva. Szép napot!
→ válasz erre
2013 05 07. 13:44
a
→ válasz erre
2013 05 07. 14:31
@1erika: ezt jó volt olvasni :) Nekem különösen a 40 feletti ismerőseidről szóló rész tetszik, én is 40 vagyok, és szeretnénk még gyerkőcöt, nekünk meg nem jön össze könnyen, de amiket írtál, az sokat számít:) Minden jót Nektek is a nagy családhoz!
→ válasz erre
2013 05 07. 15:56
Bocsánat, bocsánat! Az hogy megbeszélem-e a férjemmel, hogy elvetetem-e a gyerekét (mert ugyebár az övé is) vagy sem, nem hinném, hogy opcionális. Mifelénk legalábbis...
→ válasz erre
2013 05 07. 16:12
@jucc33: Köszönöm! Remélem hamarosan részetek lesz ebben a boldogságban...ez egy áldás...:) Szívből kívánom hogy mihamarabb összejöjjön!!!
→ válasz erre
2013 05 07. 16:14
És a 40 fölötti anyukák boldogabbak mint valaha.... El is hiszem nekik...:)
→ válasz erre
2013 05 07. 16:54
Megértelek, mert van az úgy, hogy felelős döntést kell hozni, és az épp a legfájóbb lesz.
Az megdöbbentő, hogy a férjednek nem akarsz szólni. Bizalom, megértés, támogatás...?
Azon is ledöbbentem, hogy 40 éves önmagadat hogy leöregezed. Én 41 vagyok és öt éve küzdünk babáért. Az elsőért. Nem hiszem, hogy nekem máris fekete fejkendőt kéne kötnöm magamra és unokázni... :-) A baráti körünkben is max. 14 év körüliek a gyerkőcök... De nyilván ez tájegységenként változhat.
→ válasz erre
2013 05 07. 20:33
Na hát erről most inkább nem írom le a véleményem... (nem azért mert "neked esnék", mert vannak pontok amikkel abszolút egyet értek!!!)
Na de könyörgöm..az tényleg nem opcionális, hogy nem osztod meg a férjeddel!!!!!!!!!!!!! Ennyi erővel minek élsz vele??? És egyébként az Ő gyerekét készülsz "elvetetni", hogy szép szóval éljek, de ne szépítsünk, megölni! És ő még csak nem is tud róla...és, ha egyszer véletlenül kiderül??? Akkor mit mondasz neki?? És Ő hogyan fogja érezni magát??? :( Fordítva te hogy éreznéd magad????
Hiszem, hogy ez a lelkecske okkal szeretne a világra jönni! De ha mégsem...hát legalább az apja tudtával és méltósággal távozhasson a világból, ne pedig titokban, szégyenkezésben és sunyin...szerintem legalábbis. Sajnálom a férjed és remélem jól döntesz/döntötök!!!!!
→ válasz erre
2013 05 07. 20:41
Furcsa, hogy valakinek természetes, hogy kihord egy terhességet, megszüli, majd a kezébe nyomja egy idegennek a gyereket. Biztos, hogy elég nagy megrázkódtatás egy abortusz, de egy gyerekről lemondani??
A férjnek tényleg illene elmondani, azért ez őt is érinti.
Azzal pedig nem értek egyet, hogy ahol elfér négy, ott van hely az ötödiknek is, mert ez meddig folytatható? Húsz gyerek esetén is fennáll? Nem tartom normálisnak, hogy a férj egész nap robotol, hogy el tudja tartani a családot, mert akkor tulajdonképpen mikor vannak együtt?? :(
→ válasz erre
2013 05 07. 21:11
Ez a sok bűntudatkeltő, agitáló hozzászólás annyira undorító. A poszterina nem tanácsért jött.
→ válasz erre
2013 05 07. 21:31
@salsera: Bizony ahol elfér négy ott van hely az ötödiknek is és valameddig folytatható is... Nálam a húsz már biztos nem jön össze, mert 50 éves koromig évente kellene szülnöm...A férj pedig hétköznap robotol és a hétvégéken, ünnepnapokon, szabadságon együtt vagyunk. Sok mindent lehet, csak akarni kell. Hozzáállás kérdése. De természetesen mindenkinek a szíve joga megtervezni az életét és annyi gyereket vállalni, amennyit szellemileg, fizikailag, "anyagilag" elbír. De ha már egyszer megfogant az a pici élet, nekem nem lenne szívem kioltani...Az anonim anyuka gondjait megértem, de nem megoldhatatlan a helyzete. A párjával kellene közös döntést hozni és még az is meglehet hogy akárhány hónap múlva egy boldog 5 gyerekes anyuka lesz...:)
→ válasz erre
2013 05 07. 21:47
Az Én véleményem a következő: ezt a döntést mindenképpen meg kell beszélni a férjjel. A pocaklakót is együtt "hozták össze", akkor most is legyen a cikk író mellett.
Az életszínvonallal kapcsolatos véleményem: hozzászoktunk a jómódhoz, amelyet nehéz feladni. Nem biztos, hogy akkor vagyunk jó szülők, ha minden gyereknek külön szobája, legújabb "kütyök" stb. vannak, hanem ha szeretjük Őket.

→ válasz erre
2013 05 07. 22:29
Aki szerint nehezebb az örökbeadás és különben is, egy meglévő családban hogy venné ki magát, hogy anya átadta a már szám feletti gyermekét másnak: szerintem gyerekfejjel nem kevésbé nehéz feldolgozni azt sem, hogy anyukám, akiben bíztam és aki felnevelt, dédelgetett, most a testvéremet meggyilkolni készül. Bennem elég hamar felmerülne, hogy én is lehettem volna az, aki "rosszkor" sikerül. És mikor fogják már az emberek megérteni, hogy a terhesség- megszakítás csak eufemizmus egy olyan dologra amiért másokat bűnözőnek titulálunk...
Én megértem, ha valaki "hibázik" (bár a hibákban nem hiszek, minden okkal történik és azért hogy tanuljunk belőle, bölcsebbé váljunk), de észre kéne venni hogy megoldás mindig létezik, javítani lehet minden helyzeten. Csak nem árt, ha a szívünkre hallgatva cselekszünk, félretéve az önzést, mások véleményét, ( és anyagi helyzetünket). Teljes szívemből kívánom, hogy ne kövess el erőszakot a gyermeked ellen, akire még annyi öröm és szeretet várna az életében!
→ válasz erre
2013 05 08. 07:46
Add örökbe inkább! Bár mondják a többiek, hogy milyen kegyetlen dolog lemondani a gyerekről, meg milyen érzés születésnapkor, karácsonykor, stb. És milyen érzés elvetetni, mert "későn jött"? És nem mellesleg ez egy CSALÁD döntése kellene, hogy legyen, a gyerekeknek is joguk van tudni erről, akárhogy döntesz. Az, hogy "elölről kell kezdenem az éjjeli keléseket..." ez pusztán önzés. A négyhez is felkeltél, az ötödikhez miért nem?
→ válasz erre
2013 05 08. 08:30
Némelyeknek javasolnám, nézzék meg a szótárban, mit jelent az empátia szó.
Mennyire könnyű mások felett ítélkezni, és mennyire kegyetlenül teszi ezt néhány nő, te atyaég! Ráadásul álszentül.
→ válasz erre
2013 05 08. 08:40
Nem értem az egészet. Ha már eldöntötte, hogy mit fog tenni és azt is eldöntötte, hogy nem avatja be se a férjet, se a gyerekeket, akkor minek írta le az egészet ide nagyközönség elé???? Valós egyáltalán ez a történet, vagy csak egy vita indító "megtartom kontra nem tartom meg" témában???? Én amúgy nem látom olyan vészesnek a helyzetet, hogy ilyen körülmények között ne lehessen megtartani a babát.
→ válasz erre
2013 05 08. 09:31
bim
Én megértem őt. Ha nem mondhatja el senkinek elmondja hát mindenkinek.Ez szerintem ennyi. Azt is megértem, hogy kb 19 év gyermeknevelés után belefáradt . Az enyémek 12 évesek , egyikük tartósan beteg és 40 évesen bevállaltam még egy babát mert érzek magamban erőt hozzá. Ha ez nem így lenne senki semmi nem tudna rábírbi arra, hogy vállaljam.Sem társadalmi sem családi elvárás nem győzne meg az ellenkezőjéről.
A körülmények megítélése ennyi információ alapján meg nem lehet reális, és úgy gondolom nem is volt az írás célja.
→ válasz erre
2013 05 08. 11:18
@kamilla306: Hát igen, legalább hozzászólna...sokat gondolkoztam a hozzászólásom óta és arra jutottam, amit itt valaki előttem is írt, hogy ne ölje meg azt a kis lelket, inkább adja örökbe, legalább az esélye meg lenne az életre, így viszont még az sincs. Egyébként meg van neki már 4 gyereke, úgy hogy ha nem is látná a születése után, biztos vagyok benne hogy egy idő nem "hiányozna".....

→ válasz erre
2013 05 08. 12:36
Némelyik nagyon értelmetlen hozzászólás....
Ne adja örökbe, csak azért, mert valakinek nem sikerül teherbe esnie. Ne legyen bűntudata azért, mert másnak nem sikerül. Nem a másik életét éli, hanem a sajátját.

És ahol elfér 4, ott már nem biztos, hogy az 5-nek is jut hely. Vagyis jut, de anya/apa egyre kevesebbet eszik. Mindenki tudja, hogy mennyi az a gyerekszám, amit még el tud tartani.
És ha az 5. babát elveteti, a többi 4nem fogja a szemére vetni anyának. Én utánam is lett volna tesó, szüleim már nem tudták vállalni. És nem maradt bennem rossz érzés. Az ő dolguk volt, semmi közöm a szüleim döntéséhez.
Azért mert nekem van 2 gyerekem, még megértem azt is, aki csak egyet tud vállalni. Ő tudja, mennyit bír el a család. De mást elítélni és gyilkossággal vádolni, az szemét dolog.
→ válasz erre
2013 05 08. 13:57
elolvastam figyelmesebben,itt most igazából mi a probléma az,hogy előröl kell kezdeni az egész babagondozást?"Valójában teljesen megrémiszt a gondolat, hogy elölről kelljen kezdenem az éjszakai keléseket, a gyerektől való teljes függést, a mellgyulladást, mindent. 40 éves elmúltam, nem hiszem, hogy bírnám ezt, fizikailag sem, lelkileg sem. Én már inkább a nagymama szerepére készülök, van olyan kolléganőm, aki velem egyidős, és már unokázik. Szerintem ebben a korban már ez a normális.40éves elmúlt és már nagymamaszerepre készül?van aki 80évesen szült és áldották meg az égiek és sokkal nagyobb nyomorba él.az a gond,hogy egyedül van és problémának veszi ezt a picit a férje hol van?nem értem miért nem lehet ezt megbeszélni ha ennyi éven át együtt élnek,az,hogy védekezik és becsúszik,sajnos megtörténhet..elhiszem,ő keresztje... de nem értem minek írta le ezt úgy is nekik kell megoldani.többi gyereket sem tervezték csak jött.akkor most...????be kéne vonni a férjét egy kicsit a családi dolgokba.
→ válasz erre
2013 05 08. 14:01
bocsánat tervezték a gyerekeket."A többi gyerekemet terveztük, mindegyik akkor jött, amikor akartuk."...lakáshitel,szocpol,állami támogatás..ehhez tervezték a gyerekeket?akkor adhatna tanácsot a hölgy.
→ válasz erre
2013 05 08. 15:32
dia
Sziasztok!

A posztíró megkért, hogy továbbítsam a következőket felétek - szeretne továbbra is névtelen maradni:

"Nem szerettem volna hamis néven beregisztrálni, ezért Diát kérem meg, írja meg helyettem is a válaszokat.
Köszönöm mindenkinek, aki megértett. Fáj minden olyan szó, amelyik támad, elítél, lelkiismeretlennek nevez. Higgyétek el, nem pillanatnyi szeszélyből döntöttem így, alaposan átgondoltam, volt rá időm.
Az, hogy örökbe adjam, egyáltalán nem jöhetett szóba. Megírtam az anyagi helyzetünket, a terhesség, a szülés és gyerekágy alatt nem mehetek szabadságra, táppénzre, mert az egyenlő lenne a kirúgással és az anyagi ellehetetlenüléssel. De ez csak az anyagi oldala. Nem lennék képes megválni attól a babától, akit én szültem, de akkor meg megint abban a mély szakadékban találnám magam, amitől éppen óvni akarom a családomat. Egészségileg sem vállalhatom a terhességet, öregnek érzem magam hozzá, és fáradtnak. A nagy gyerekeimnek hogyan is magyarázhatnám el, ha a megszült kistesvérüket odaadnám egy idegennek?
Volt, aki azt írta, lehetne fogalmam a védekezésről. Mint írtam, védekeztünk (védekeztem), ami éveken át nagyon jól működött. De egyik módszer sem 100%-os, aki lekezel azzal, hogy nem volt eszem védekezni, az maga is belekerülhet ebbe a csapdába bármikor (kivéve persze, ha nem él nemi életet soha többé).
A férjemnek azért nem mondtam el, mert ő mélyen vallásos, lebeszélt volna az abortuszról. De aztán ő hajszolta volna magát a még több túlóra vállalásával a szívinfarktusba, mert ő nagyon lelkiismeretes, erején felül dolgozna, tudom. Márpedig a meglévő 4 gyerekünknek anyára és apára is szüksége van.
Amiért még nem mondom el neki, az pont a hite. Nem akarom, hogy minden nap marcangolja magát.
Megvan már az időpontom a műtétre. Szerencsére a nőgyógyászom nagyon megértő és emberséges.
Kívánom mindenkinek, hogy sose kerüljön ebbe a helyzetbe, aki pedig elítél, próbálja meg az én szememen át nézni a helyzetemet. Könnyű a másik felett pálcát törni, ha nem nekünk kell a következményeket viselni."
→ válasz erre
2013 05 08. 16:28
@bdana: Jesszusom! Hogy lehet ilyet írni, hogy az örökbeadott gyerek egy idő után nem hiányozna, csak azért mert van másik négy??

Egyébként, akik azt tanácsolják, hogy adja örökbe azok voltak már hasonló helyzetben és meg tudnák tenni?? Mert mondani ugye nagyon könnyű!!
→ válasz erre
2013 05 08. 16:40
@1erika: Nem, szerintem nem fér el. Múltkor is mutattak egy családot 16 gyerek és úton a 17. Kicsi ház, penészes falak és nem mindennap kerül főtt étel az asztalra.
Nem kell halál, meg egyéb tragédia, elég manapság egy féléves munkanélküliség és padlóra vág egy családot.
Szörnyű dolog az abortusz, de a már megszületettekre is gondolni kellene!!
→ válasz erre
2013 05 08. 18:11
@salsera: Hmm. nem tudhatod, hogy a másik min ment keresztül már, így azt sem tudhatod én min mentem keresztül.

Olvastam dia levelét, nem kívánok többet a témához szólni. Amennyiben az a magzat egészséges lenne és már megfogant, JOGA van az élethez. Szememben ez a névtelen hozzászóló, még ha azt mondom meg is értem az anyagi helyzetét...stb. akkor is egyenlő azzal a nővel akivel halálra éheztette a gyerekét. Semmi különbséget nem látok a két eset között. Gyilkos.
→ válasz erre
2013 05 08. 18:14
@bdana: válogasd meg a szavaidat. hihetetlen fájdalmakat tudnak okozni az ilyen megbélyegzések.
→ válasz erre
2013 05 08. 18:25
@zsuzska27: Megválogattam hidd, de az aki arra hivatkozik, hogy ő már öreg és nincs kedve felkelni egy újabb gyerekhez és még meg sem mondja a férjének.....ezzel csak az a baj, hogy onnantól kezdve hazugságban fog élni, minden egyes nap a férje szemébe és a gyerekei szemébe kell néznie. Szerinted hogyan lehet ezt elfelejteni? Mármint az abortuszt. Megmondom Neked, sehogy. És szerinted mit fog szólni akkor a férje ha mondjuk két múlva megtörik az asszony és könnyek között bevallja mit tett. Ha vallásos a férfi - ahogy a posztíró írja - nem hiszem, hogy repesni fog az örömtől. Jahhh és ha már itt tartunk, mivel a gyerek félig az övé, félig a nőé, úgy gondolom a férjnek is lenne legalább annyi beszólási joga, mint neki.
→ válasz erre
2013 05 08. 18:40
@zsuzska27: Még valami, a hihetetlen fájdalomról. Nem tudom hanyadik hétben járhat a posztoló, de az abortusz előtt megnézetnék vele egy pár abortuszos videót. Amikor menekül a kicsi a méh legtávolabbi pontjába, mert éppen leszakították a lábát. Nahhh az biztos fájhat neki.

És gyorsan még leszögezem nem vagyok abortuszellenes. Sőt két olyan eset is lenne amikor én sem gondolkoznék egy percet sem:

1. Ha élettel nem összeegyeztethető a kicsi megszületése és erről persze van mindenféle orvosi papír.

2. Ha azt mondnák, hogy én meghalok, mert mondjuk méhen kívüli és nem lehet megmenteni sehogy sem vagy valami más bajt okoz a terhesség, ami miatt közvetlen életveszélybe lennék és sehogy sem lehetne megmenteni mindkettőnket.

Plussz egy különleges eset:
3. Ha mondjuk megerőszakolnak az utcán és terhes maradok. Ebben az esetben kihordanám és örökbe adnám.

Azért arra gondoljatok, hogy egy megfogant kis élethez minden esetben két ember kell - vagy lombik, de ez most itt mindegy - szóval azért még felvetődött bennem a kérdés. Milyen módon védekeztek, hogy várandós maradt? Ez érdekelne.
→ válasz erre
2013 05 08. 19:14
bdana fejezd már be ezt a gusztustalan fröcsögést!

Egy hivatalosan még nem létező sejtcsomó abortálása más, nem ugyanolyan, mint egy anyakönyvezett, élő gyermeké.
Az embrió NEM gyerMek!

A posztolótól Én kérek elnézést.

→ válasz erre
2013 05 08. 19:23
@salsera: Őszinte leszek, sosem voltam olyan helyzetben, hogy örökbeadáson kelljen gondolkodnom. Ennek ellenére biztosan tudom, hogy mit NEM tennék, és az a gyerekem elpusztítása. Ezerszer inkább okozzon nekem (testi-lelki) fájdalmat egy döntésEM, mint olyasvalakinek aki nem is tud felszólalni a jogaiért. És aki ráadásul a gyerekem!
Ha később kiderül, márpedig az ilyen dolgok igen is ki szoktak derülni, akkor a posztoló valószínűleg örökre elveszíti a férje bizalmát, ne adja isten, magát a férjet is. Ez sem lesz jótékony hatással az anyagi helyzetükre. (csak halkan jegyzem meg, ilyen erővel a már meglévő gyerekekből is tizedelhetnénk, ha valami okból anyagi csődbe kerülünk. De ugye azt mégsem teszi senki. Egy magzatot elvetetni sajnos sokkal könnyebb, pedig az is ember, lélekkel, testtel, kislábujjakkal együtt!)
→ válasz erre
2013 05 08. 19:29
@lenovo: jesszus, ezt mi alapján mondod? Még szerencse, hogy a fiamat születése másnapján sikerult "hivatalossá tenni", anyakönyveztetni, így már biztonságban van az élete?! nehogy már az aktuális kormány, vagy uralkodó divat döntse el hogy egy GYERMEK mikortól nem megölhető.
Orvosilag is megkérdőjelezhető a sejtcsomó elnevezés, mivel nem tudjuk hanyadik hétben van az anyuka.
→ válasz erre
2013 05 08. 20:04
Kedves posztiro,
csakis a sajat lelkiismeretednek tartozol elszamolassal es nincs konyortelenebb biro, mint a lelkiismeretunk. Nekem ugyan sosem volt abortuszom, de el tudom kepzelni, hogy az egyik legfajdalmasabb es legnehezebb dontes, amit egy no meghozhat eleteben. A kovetkezmenyeit is neked kell viselned es bar ugy erzem, helyesebb lett volna, ha a ferjeddel kozosen dontotok, ertem, hogy ot probalod vedeni (a politikai korrektseget mellozve, a ferfiak ugyanis sokkal gyengebbek nalunk).
Ne torodj az alszent itelkezokkel, mar Jezus is megmondta, hogy az dobja az elso kovet, aki buntelen.
Sok lelkierot kivanok neked es szerencset, hogy sose kelljen tobbe ebbe a helyzetbe kerulnod.

→ válasz erre
2013 05 08. 20:09
@corinne88:

Jaahh én fel sem veszem az ilyen hozzászólásokat, mint lenovo, aki sejtcsomónak nevez egy pár hetes embriót illetve később magzatot, az nincsen tisztában azzal, hogy pl mikortól ver a kis szíve. De ha már ennyire belemegyünk az részletekbe, akkor amikor még csak sejtcsomó, már akkor is ÉL! És aki öl az gyilkos. Mindegy mekkora az az ember. ( A kivételes eseteket már leírtam ) Ha már kelica is a Bibliából idézett, akkor én is megteszem : Ne ölj....ez "csak" a tíz parancsolatban van benne...

És akkor ismét elmondom, hogy nem azzal bajom amit tesz, hanem ahogy!!!!!!
→ válasz erre
2013 05 08. 20:51
Csak érzem gyomorforgatónak, hogy minden abortuszon átesett nőt lazán legyilkosoztok? Hát milyen emberek vagytok ti? Egy pár hetes embrió elhajtása NEM gyilkosság.

→ válasz erre
2013 05 08. 21:27
@lenovo: egy pár hetes embrióból lesznek a kisbabák, a gyerekek, a kamaszok, a felnőttek. Mindannyian. Nem mondtam ezzel újat. Egy 5 éves ártatlan gyereket eszedbe sem jutna megölni. Senkinek sem, aki épelméjű. Pedig ő is úgy kezdte, hogy pár hetes embrió volt. Ez a gyilkosság legalizált formája akárhogy is nézzük. Csak az elhajtás szó nem olyan durva, de a lényeg sajnos ugyanaz. Ezzel a hozzászólásommal nem ítélkeznék senki felett. Én is biztosan kerülhetnék olyan helyzetbe, hogy nem látnék más kiutat (jelenleg nem tudom elképzelni, de előfordulhat). Azonban ettől még nem lesz kisebb súlya a tettnek.
→ válasz erre
2013 05 08. 21:50
Egyszer hallottam, és nagyon megfogott: "Ha megszületik a kisbabád, azt sosem fogod megbánni. Ha nem születik meg, azt valószínüleg meg fogod bánni..."
→ válasz erre
2013 05 08. 22:21
Nem nagyon értem,minek borzolni ilyen történetekkel a kedélyeket.Simán lehet egy fiktív történet,hogy a weboldalnak megfelelő számú olvasója és hozzászólója legyen.Annyira röhejes és szánalmas is egyben.
Tipikus női hozzáállás,mindenki moralizál ezerrel...félreértés ne essék,én is nő vagyok és abszolút abortuszellenes,mégis betegesnek tartom ezt az egészet.
→ válasz erre
2013 05 08. 22:52
Én még mindig ugyanazt kérdezem, amit reggel is. (csak most már egy kicsit durvábban) Mi a jó büdös francnak írta le, ha már eldöntötte, hogy elveteti???? Mert, ha vacilálna, azt még megérteném. Tanácsra vár. Bátorításra, vagy bár mi... De itt semmi más nem történik, csak egymásnak esnek a kommentelők, a cikkíró meg marcangolja önmagát, ahogyan olvassa a kommenteket. Csak még nehezebbé teszi saját magának az egészet. A másik, ami felbosszantott, az meg az, hogy ha a férj mélyen vallásos, akkor valószínűleg örülne annak a pici babának, mert Isten ajándékának tekintené (mert az is!) és valószínűleg bíztatná az asszonyt, hogy tartsa meg, mert közös erővel és Isten segítségével meg fogják tudni oldani a problémákat. Nem egy éhező, munkanélküli, fedél nélküli családról van szó, hanem egy szerény körülmények között, de normálisan élőről. Annyira nem ítélem rossznak a helyzetet, hogy ez egy életet követelne.
→ válasz erre
2013 05 09. 06:59
@kamilla306: azt szeretnéd, hogy a babanet csak rózsaszín mázas, babaillatú, tökéletesen boldog történeteket tegyen közzé? Az életnek a nehéz része leplezendő, titkolandó? Olyanról még olvasni sem vagy hajlandó? Mert rossz dolgok úgyis csak másokkal történhetnek? De őket legalább jól meg lehet kritizálni, nem? Az elefántcsont toronyból mindenki olyan szánalmasan kicsi és jelentéktelen hozzánk képest :S
→ válasz erre
2013 05 09. 07:35
@kamilla306: Kamilla, ott a pont. És meg is mondom a választ. ( Amennyiben valós történetről beszélünk és nem fikció ahogy mmzs75 írta) Tehát azért írta meg, mert nem tud szembe nézni a lelkiismeretével ( amit nem is csodálok) és ez neki olyasmi lehet, mint amikor valaki elmegy a paphóz gyónni. Hát ő itt gyónt és biztos arra számított, hogy majd mindenki elkezdi sajnálni, babusgatni a ő kis lelkét, hogy szegény...milyen döntés, milyen nehéz lehet neki, hogy fájhat...nynennynennyeeenyyüüünynüüü... És akkor Ő megerősítve a gyilkosságában már feloldozott lelkiismerettel teheti meg, hiszen mindenki megérti és sajnálja.

Hát NEM.

Éljen csak a tudattal, hogy embert ÖLT. És hogy miért gondolom, hogy már nem csak egy sejtcsomóról beszélünk, nos, az, hogy észrevette terhes, az legalább 4-5 hétbe telt és ha igaz, hogy gondolkozott még néhány hetet, ahogy ő írta, akkor mondjuk legyen 8 hetes. Nem kell mélyreható biológiai tanulmányokat végezni, elég csak a felső menü sorba rákattintani a terhesség hétről-hétre 8-as gombjára, idézek akkor:

" A babádnak immár felismerhető arca van! Egyre felismerhetőbb a szája, nyelve, orrcimpája, és már a 20 tejfog csírája is ott várakozik a fogínyében. A hát izmai a gerinc mentén növekednek, miközben az ivarszervek fejlődése is lassan differenciálódik, most alakulnak ki a herék és petefészkek kezdeményei. A karokon és lábakon már felismerhető a könyök és a térd. Az ujjak és lábujjak is láthatók már, de egyelőre még össze vannak nőve. A kicsi testhossza most már eléri a 8-11 mm!

Amint a kéz- és lábujjak fejlődése során kialakulnak az első ujjpercek, megkezdődik a csontosodás folyamata. Az agy pedig nő és fejlődik, hogy babád jó eszű gyerek lehessen. Megjelennek az első reflexes reakciók – bizonyos ingerekre adott automatikus válaszok. A téged és gyermeked összekötő köldökzsinór működésbe lép, és minden véredényével a kicsi tökéletes ellátását szolgálja. Sőt, babád leendő belei is még a köldökzsinór részét képezik. Ha ezen a héten készül ultrahangos felvétel, azon már jól látható az ütemesen összehúzódó szív és a kicsi reflexes mozdulatai."


És akkor egy 8 hetes "sejtcsomóról" beszélünk ugyebár...


→ válasz erre
2013 05 09. 07:44
@zsuzska27: a Babanet nem csak a vattacukorról szól. Vannak itt olyan fórumok, hogy én is sírva fakadok, olyan események történnek meg.... Példának okán, hogy vannak olyan párok, akik már több éve próbálkoznak, nem jön össze a baba, lombikoznak, gyógyszerrel kezelik őket, hormonokkal, milliókat költenek rá, eladják mindenüket, hogy legalább EGY közös gyermekük legyen. Szerinted ők mennyit szenvednek éveken át, amikor reménykednek, megveszik a tesztet és egy csík van...és ez így megy éveken át.

Vagy másik példa: Bár teherbe esik, de sorra veszíti el a magzatait, van itt olyan, aki 4-5-6 vetélésen van túl vagy ami még rosszabb halva szülésen. És mégis itt ír a babaneten, és nem adja fel a sokadik halál után sem

Mondok még: Egészséges született baba, akiről később derült ki, hogy leukémiás, súlyosan. Meghalt....

Folytassam? Ezek mind-mind babanetes történetek. Mind itt olvastam.

→ válasz erre
2013 05 09. 08:54
Zsuzska! Nem rózsaszínű mázas történeteket szeretnék olvasni, hanem olyat, amelyiknek van értelme. Eldöntöttem kész pasz egyéni szoc probléma, minek posztolja? Ahhelyett, hogy a férjével beszélné meg a dolgot. Az a gyerek az övé is!
→ válasz erre
2013 05 09. 09:39
@kamilla306: megírta, hogy miért nem. Nem gondolom, hogy ez a helyes, de megértem, hogy ezzel a férjét akarja védeni. Mivel fogalmunk sincs a hátterükről, csak annyit tudunk (elég keveset), amit leírt, így még gusztustalanabbnak tartom a legyilkosozást, meg hogy minek írta meg ---hát minek, mert nincs senki, akinek elmondhatná. Gondolom, azóta jól meg is bánta, látva a gusztustalan, ítélkező, lenéző, álszent, minden empátiát és toleranciát nélkülöző hsz-eket.
Aki nem képes együttérezni, miért tartja fontosnak, hogy belerúgjon még egyet? A saját testével műveli azt, amit művel, nem a tiétekkel.
→ válasz erre
2013 05 09. 09:50
Nem csak a saját testével műveli.....
→ válasz erre
2013 05 09. 10:11
@zsuzska27: Kamilla beelőzött, ha akarja a saját testével tényleg azt csinál amit akar, csak hogy itt nem erről van szó. Sőt nagyon nem! A testében növekvő kis életről! Egy önálló lényről!!!

Egyébként meg örülök annak, ha olvassa! Helyes! Legyen csak tisztában azzal amit tesz! És ismét elmondom, hátha valaki nem olvasta:

Rengetegen várnak örökbe fogadható kisbabákra. És ez a kis lény boldogan élhetne egy családban! ADJA ÖRÖKBE!!! Élete végéig hálával fognak gondolni rá, akikhez kerül a baba, még ha ismeretlenül is.


Ehelyett a kórházi veszélyes hulladékban végzi. Gratulálok!
→ válasz erre
2013 05 09. 10:23
@zsuzska27: És még valami Zsuzska! Úgy gondolom az, hogy nem csápolok egy gyilkossághoz, az nem azt jelenti, hogy nem vagyok empatikus . Sőt, ha nem lennék empatikus akkor leszarnám magasról, hogy mit csinál a posztíró magával, a gyerekével és a férjével. De éppen hogy próbálom jó útra téríteni, lehet kicsit nyers a stílusom, kicsit "Dr.Csernusos" de ha ennek hatására nem megy el abortuszra, akkor már megérte itt kommenttelni.
→ válasz erre
2013 05 09. 10:48
@kamilla306: szerintem a saját testével műveli, de ezen nem érdemes vitatkozni, mert meggyőzni úgysem fogsz-foglak, ez világnézeti kérdés (is). Én nem vagyok vallásos, nekem nem egy ,,kis lélek', vagy ,,kicsi angyalka", hanem egy embrió.
→ válasz erre
2013 05 09. 11:22
Kedves Anonymus, nagyon sajnálom, hogy így döntöttél.
Gondolom, milyen nehéz lehet neked. Nem próbállak lebeszélni, azt megteszik itt mások.
Javaslom, ha már megteszed, gyászold el rendesen. Nem lesz könnyű. Én elveszítettem egy babát, és magamat vádolom érte, pedig nem tettem semmi ártót.
Részvétem a fájdalmadban, s ha mégis meggondolod magad, hajrá-hajrá!(Amúgy a családoddal nem beszélsz a kicsiről, lehet más perspektívát is kapnál, s világosodna a kép előtted...)
→ válasz erre
2013 05 09. 11:37
@zsuzska27: Zsuzska, én sem vagyok vallásos, nem járok templomban, meg ilyenek, ha erre gondolsz. Úgy gondolom, hogy egy élet elvétele ha vallásos valaki ha nem mindenképpen bűn.

És te is csak egy embrió voltál régebben.

Tudom, hogy téged nem tudlak meggyőzni és nem is akarlak, te úgy gondolod én így.

Csak abban reménykedem, hogy a poszt írója meggondolja és átgondolja ezt az egészet. Nahh akkor eddig nem is szóltam hozzá, néhány kérdést csak feltennék, hátha válaszol a poszt írója, aminek azért is örülnék, mert néhány homályos részletre fény derülne.

Tisztelt Anonymus!

1. Hogyan védekeztek?
2. Miért nem használt esemény utáni tablettát, amennyiben a védekezés tablettával vagy óvszerrel történt és elfelejtette bevenni a tablettát vagy kiszakadt a gumi.
3. Ha már megesett a "baj" , ez mikor hányadik hétben derült ki?
4. Most hanyadik hétben van?
4. Hogyan akar a mélyen vallásos férje szemébe nézni aki nyilvánvaló azt mondaná, hogy ne tegye? Mit csinál ha évek múlva véletlen kiderül?
5. Miért van annyira ellene az örökbe adásnak?


→ válasz erre
2013 05 09. 11:48
Én továbbra is csak erőt és kitartást kívánok a döntéséhez és továbbra sincs senkinek semmi köze sőt joga sem ítélkezni a döntése felett akkor sem ha ne adj isten elveteti...Azt is meg tudom érteni. Nekem három gyermekem van. Akartuk és vártuk őket, de nem szeretnénk többet és védekezünk, de ha ne adj isten emellett becsúszna lehet h. én sem vállalnám, mert nem véletlen teszünk ellene...De ugye semmi sem száz százalékos...Remélem érthető voltam...
→ válasz erre
2013 05 09. 11:59
Szerintem ez az egész itt a forumon egy meddő vita...heves indulatokat vált ki néhányunkból...nem kéne lezárni? Kívülről mindig könnyebb okosnak lenni...
→ válasz erre
2013 05 09. 12:09

@bdana: te beteg vagy...kezeltesd magad...Jó szakemberek vannak itt a babaneten is...
→ válasz erre
2013 05 09. 12:47
@bdana: Az allaspontod, amely a mar megfogant eletet vedi barmi aron, alapvetoen szimpatikus, de - ne haragudj, hogy ezt irom - szerintem nem a realitason alapszik. Igen, az abortusz rossz dolog, bunnek is nevezhetjuk, ha akarod - es meg hany hasonlo bunos, kegyetlen dolgot kovetunk el mi, emberek!
Nem mindig tesszuk ezt kegyetlensegbol, gonoszsagbol, sokszor onmagunkat vedjuk azzal, hogy felrenezunk, kenyelmesebb nem tudomast venni valamirol, hiszen akkor az mar nem is letezik, nem igaz?
Hanyan ezren eheznek es elnek emberhez meltatlan korulmenyek kozott csak itt, Magyarorszagon? Hany gyermek ebred gyomorgorccsel, hogy vajon aznap mert fogjak ot utni-verni a kedves szulei? Talan eppen a szomszedunkban. Hany raszorulo mellett megyunk el naponta erzeketlenul.

Ha eletrol beszelunk, szerintem nem csak a puszta biologiai let szamit, hanem a minoseg is - szeretik vajon azt a kicsit (vagy nagyot), ertekes-e valakinek az o lenye, ramosolyognak-e, megolelik-e?

Vagy ugy no fel, hogy o mindenkinek csak teher, kolonc. Naponta a szemebe vagjak, hogy omiatta nem engedhetik meg maguknak ezt vagy azt, dolgozzak magukat halalra es o az oka, hogy nem onmegvalosithat anyuka vagy apuka.

Egy idealis vilagban valoban nem lenne szukseg abortuszra, a valosagban viszont ne iteljunk el masokat - hiszen mi nem vagyunk az o borukben, nem ismerhetjuk az osszes korulmenyt, ami meghozatta veluk a dontesuket - ezert nem mukodik az, hogy 'en a te helyedben...'
→ válasz erre
2013 05 09. 12:56
Én keresztény vagyok és úgy gondolom, hogy van lelke egy embriónak is, de lényegtelen, mert ha tévednék és még sincsen, teste akkor is van. Dobog a szíve, keze lába, feje és egyéb testrésze is van csak éppen még nagyon picike.....
→ válasz erre
2013 05 09. 12:59
dia
Én csak egy dolgot szeretnék közbevetni: ha annyira jól működő dolog lenne itthon az örökbefogadás - mint amennyire nem, mert hát az előítéletekkel nem lehet mit kezdeni -, akkor hogy történhet meg, hogy sokezer gyerek van, aki intézetben nő fel?
→ válasz erre
2013 05 09. 13:23
Én még mindig nem értem. Mégis csak hazudunk ennek a csodálatos férjnek! Nem tudom, ezt érdemli-e. Arról már nem beszélve, hogy szerintem a hazugság MINDIG megbosszulja magát. Ha egyszer kiderül, lehet, hogy keresztet vethet a házasságára is. Persze magamból indultam ki. Én soha nem bocsátanám meg, ha nélkülem hozna meg a párom egy ilyen döntést...
→ válasz erre
2013 05 09. 13:57
@bali78: ott a pont! Ezt kérdeztem én pár hozzászólással előbb, hogy mi lesz ha kiderül? Mit szól a férj, aki éjt nappallá téve dolgozik....
→ válasz erre
2013 05 09. 14:02
@dia: Igen, több ezer gyerek van az állami intézetekben akik javarészt sajnos nem kívánatos gyerekek voltak és javarészt roma származásúak, akiket én bevallom SOHA nem fogadnék örökbe. Mielőtt még ezért is lehurrogtok, rengeteg roma ismerősöm van, akik dolgosak, rendesek, zenészek, pincérek, politikusok...stb NEM RÓLUK beszélek, hanem pont azokról, akik az intézetekbe vannak. Honnan tudom? Végig jártam! Egy házaspár ismerősünk 5 évig várt babára, míg végül kaptak egy 2,5 éves fehér kisfiút, de roma lett volna azonnal, amennyit akarnak. Igen, így áll most az örökbefogadás. Egy nagy kalap sz@r. Viszont!!! ( Ezt is tapasztalatból mondom) Ha már a kórházban jelzi az illető, hogy örökbe adná, még a terhesgondozás alatt, akkor igen is van esélye arra a picinek, hogy jó családba jusson, ahol felnőhet.
→ válasz erre
2013 05 09. 14:05
@Orsy5: Orsi, nem vagyok beteg, csak túlságosan sok mindenen mentem keresztül, túl sok mindent láttam, túl sok mindent tapasztaltam. Jót is, rosszat is. Hidd el, néha az a jó, ha szépen a szemedbe mondják az igazságot, még akkor is, ha éppen abban a pillanatban, abban a helyzetben utálod a másikat. Lehet csak később jössz rá, hogy akkor annak a másiknak igaza volt. :)
→ válasz erre
2013 05 09. 15:02
bdana: Ja ahaaa! Szóval az abortusz gyilkosság, minden babát meg KELL szülni, de azért a roma gyerek nyugodtan rohadjon meg az intézetben. Emberségből megbuktál.
Ha az abortusz révén kevesebb megalázott, elhagyott, bántalmazott, nélkülöző, nem szeretett, de megszült gyerek születik, akkor igenis van létjogosultsága. Gondolkodtál már azon, hogy milyen lehet annak a gyereknek leélni egy életet úgy, hogy tudja NEM KELLETT, de mégis megszületett?

Én itt kiszálltam, és tisztelettel megkérek mindenkit, hogy ne etesse a trollt. Köszönöm.

→ válasz erre
2013 05 09. 15:28
@kelica: Igen kelica, egyetértünk! Az ember az egyetlen lény a világon, mely ismeri és gyakorolja azt a szót, hogy "gonoszság".

Amit írtál, kicsit kisarkítottnak érzem most ezzel a poszttal kapcsolatban. ( Egyébként én is pont így gondolom általánosságban ahogy te)

Én nem mondtam, hogy nevelje fel a babát a posztíró. Azt mondtam, hogy ha azok a pontok nem állnak fent amit írtam, hogy mikor támogatom az abortuszt, akkor hordja ki, szülje meg és azonnal adja örökbe. Szerintem így az ő lelke is tiszta maradna és meg merem kockáztatni, ha lenne annyi tisztesség benne, hogy oda áll a férje elé és elmondja mi a helyzet, akkor még a férj is belemenne ( ismerve a posztíró által leírt anyagi körülményeket )

Csak remélni tudom, hogy a posztíró olvassa a kommenteket és ismét csak annyit tudok mondani, hogy nagyon bízom abban, hogy átgondolja a dolgokat. Mindenki miatt! Saját maga miatt, a férje miatt és a meg nem született baba miatt is.
→ válasz erre
2013 05 09. 15:32
@lenovo: Kicsikét olvassál vissza, mit írtam az abortuszról. Nem ellenzem, de még egyszer nem írom le, mert arra már nem veszed a fáradtságot, hogy visszaolvass. És még valami, nem azt írtam, hogy minden roma gyerek rohadjon az intézetben, ez már csak okozat, az ok ennél sokkal súlyosabb. Tedd szépen a kezed a szívedre!!!! Te örökbe fogadnál egy olyan romagyereket aki intézetben van? Tudva, hogy mondjuk azért van ott, mert a szülei csak úgy megélhetésből kipottyantották, aztán meg oda került. Jól gondold meg a választ, ne vágd rá rögtön, hogy persze, mert karon foglak és elviszlek a miskolci avas telepre ahonnan elég sok roma kerül be az intézetbe! És akkor megint elmondom, nem általánosítok és nem minden roma olyan! De ezt is leírtam már az előbb....
→ válasz erre
2013 05 09. 19:24
Szomorúan olvasom, mennyien vágynak/várnak babára...viszont ne felejtsük el, odaadni sem lehet olyan egyszerű :( Nem tudom, ha nem várt baba jönne, le tudnék -e mondani róla
→ válasz erre
2013 05 09. 19:28
De azért látom, sokan ítélkeznek-ismeretlenül. Írta a cikkíró, hogy védekeztek, ergo nem szerettek volna még egy babát. Vagyis megtettek mindent annak érdekében, hogy ne is jöjjön. És megijedt? Abszolút megértem. Szerintem vannak élethelyzetek, amikor az ember tök mindegy hogy dönt, a döntés pillanatában nem biztos abban, hogy helyesen dönt. Nem vagyok abortusz-párti, de ha nem akarja, minek vállalná??? Hasonló kényes téma, mint a tartásdíj kérdése olyan esetben, amikor apukát csőbe húzva esik teherbe a nő...akkor is fizessen az apa, mert ő "csinálta"...ha akarta, ha nem.
→ válasz erre
2013 05 09. 21:22
Én nem tudom, milyen az, hogy véletlen becsúszott. Nekem egy van, tervezett volt, és soha többet nem lett több - pedig nem szedhettem soha semmilyen gyógyszert!

Nem tudom, mit tennék - de el biztosan nem vetetném.

Azt tudom, hogy nagyon-nagyon sokan hosszú éveket várnak, hogy örökbe fogadhassanak egy babácskát. Ők csak úgy tudnak gyermeket vállalni, ha a gyermek megszületik. Minden baba az életre készül.

Gondold át: add meg neki az esélyt, hogy ember lehessen. Ha nem is tudod felnevelni, add meg a lehetőséget, hogy éljen és boldog családba kerüljön.

Ha mégis másképp döntesz - az a te döntésed, de a férjeddel mindenképp beszéld meg!
→ válasz erre
2013 05 11. 02:57
Sziasztok. Nekem két picike fiam van, és itt élünk egy tetőtéri félszobában (10 nm) NÉGYEN, plusz a másik pici szobában a szüleim. Pénzünk még albérletre SINCS. Jóformán kajára sem. De szeretjük egymást, keressük az utunkat, és bizony BÁRMILYEN körülmények közé érkezne egy harmadik (egyelőre természetesen védekezünk), ugrálnék örömömben! Fáradt vagyok, nincs pénzem, nincs lakásom, nincs...a pici családomon és magamon kívül semmim! Szarom le, hogy mik a körülmények, ha ők vannak!
És én a mai napig nem értem, hogy az abortusz HOGY nem számít gyilkosságnak a 21. században. A baba fogantatástól ember, ez tagadhatatlan, maximum méretben picike. Ez az emberke Benned most ugyanúgy érez mindent, mint az első négy gyermeked közül bármelyik. És ez az emberke ugyanúgy haláltusát fog vívni, mikor eljön a perc, hogy széttrancsíroztatod. A gyilkosságot pedig semmilyen körülmény nem ellensúlyozza. A különbség, hogy 9 hónap múlva leültetnének érte....de most még hogy ilyen kicsi, nem. Álszent buziság. És nagyon, de nagyon szomorú és tehetetlenül dühös vagyok, mikor még mindig azt látom, hogy legálisan ölethetünk Magyarországon!
Kedves Névtelen. Én úgy gondolom, nincs az a körülmény, ami felmentene téged. Add örökbe őt. Tényleg millióan várnak babára... és a gyilkosságot sohasem fogod tudni feldolgozni..főleg nem egyedül.
→ válasz erre
2013 05 11. 07:27
@kamilla306:
→ válasz erre
2013 05 11. 07:29
@kamilla306: pont erre gondoltam én is,hogy talán ez egy kitalált történet..mert ha igen nagyon rossz a közvélemény kutatás témája.

→ válasz erre
2013 05 11. 11:59
@piroshetes: azt hiszem éppen elég áldozatot hozott az anyuka négy gyerek felnevelésével. Hagy legyen az ő döntése és szerintem a családjáé. Szörnyű olvasni a hozzászólásokat, a sok sok igazhitű szónoklókat, akik egy olyan édesanyát húznak le és bírálnak aki sokkal többet tett a gyerekekért. Tudatos örökbeadás meg elég kevés van. Nem véletlen. Általában nem az a jellemző, hogyha valaki nem akarja megtartani a babát aki 5hetes, de kihordja, másnak...
Arra meg büszke lehet az az anyuka aki 10 nm- re 5 személyt is bevállalna. Csak gratulálni tudok. Lehet gondolkodni, mi lesz amikor már nem két éves lesz a gyerek. Na de a családi támogatás biztos jól jön...
→ válasz erre
2013 05 11. 17:43
@csikken: "Lehet gondolkodni, mi lesz amikor már nem két éves lesz a gyerek. Na de a családi támogatás biztos jól jön..."

Csikken, te meg ezért a hozzászólásodért pont azon a szinten vagy, ami a nick neved, csirkés szendvicsnek pont jó lennél, a kutyáknak biztosan ízlenél....

barom....
→ válasz erre
2013 05 11. 20:30
@bdana: :D
→ válasz erre
2013 05 11. 20:39
@csikken: Bevállalnék! Képzeld el! :) És bizony, büszke lehetsz rám! Én is az vagyok magamra. Nekem az elsődleges érték az EGYÜTT! Egyébként senki sem mondta, hogy nem lesznek jobb feltételeink sosem. Sőt. Én csak annyit mondtam, hogy most, ebben a fázisban is jöhetne az a pici élet, mert mindig van valahogy!:) És aki kényelmi szempontok miatt dönt inkább a gyilkosság mellett - anyagi sirámok stb. - arról nem alkotok inkább bővebb véleményt, maradjunk csak a "barbár"-nál.
→ válasz erre
2013 05 11. 20:54
Szép ideák, de az anyagiak nem elhanyagolhatóak. Pusztán szeretetért nem adnak kenyeret, zöldséget, húst a boltban, nem lehet belőle befizetni az osztálykirándulást, nem adnak gyógyszer érte a patikában. Aki nem gondol erre, az nem felelősen gondolkodik.
→ válasz erre
2013 05 11. 21:07
Igaz ez, csak mint ahogy le is írtam korábban, nem ehhez a színvonalhoz kívánok alkalmazkodni még évekig, hanem folyamatosan azért teszek, hogy jobb legyen. Ez csak egy szakasz. És ezt is lehet szeretetben csinálni.
A másik - a felelős gondolkodás ugyanígy igaz KELL legyen a szóban forgó Névtelenre is. Ha valaki pontosan tudja, hogy NEM akar több gyereket, akkor válassza a "sterilizálás" opciót. Ha pedig nem tette, és már itt az a pici szívecske, akkor tessék megteremteni neki az élet feltételeit - vagy őnála, vagy máshol.
→ válasz erre
2013 05 11. 21:43
@piroshetes: védekezett. Írta, szóval nem lesz ami lesz alapon jött. Ha azt írod, hogy van hogy kajára sincs pénz, de te bevállalnád akkor miért beszelsu felelős gondolkodásról. Es a gyerekeid majd fényt esznek??? Nagyon sokat számítanak sajnos a körülmények.
→ válasz erre
2013 05 11. 21:57
@bdana: gondolkodjál mielőtt írsz, bár lehet nehéz számodra, én téged nem sértegettelek, sőt senkit. Szóval okosan... Ugye nem gondolod, hogy soha senki nem szülte halomra a gyerekeket mert...
→ válasz erre
2013 05 12. 08:05
@csikken: Igen, igazad van! Akkor most kérdezzük meg a posztírótól, hogy cigány-e? Mert erre gondoltál, igaz? Nos ez esetben , egyetértek, köszönjük, megélhetési "szülőkből" van elég. ( és gyorsan!!! itt is tisztelet a kivételnek! ismerek olyan romacsaládot, ahol 7 gyerek van, apuka éjjel-nappal dolgozik, anyuka természetesen otthon a gyerekekkel és a gyerekeknek eszükbe nem jut lopni, kötözködni....stb, szóval NEM EZEKRŐL beszélek)

Amin egyébként alapból "felhúztam" magam, az a posztírónak az a mondata volt, hogy ő a saját kényelme miatt nem akar már babát, mert fel kell kelni...stb. Nem tudom elolvastad-e a előző hozzászólásaimat, ahol pl. megkérdeztem, hogy a védekezés mely formáját használták ?( Mert ugye ez sem mindegy, értsd: ha csak a "most elmegyek és gyorsan kihúzom és nem lesz baj" nahh ez nem VÉDEKEZÉS!!! ahogy az sem, ha tablettát szed és elfelejti bevenni pár napot, az SEM az)

Egy szó, mint száz, iszonyat sok olyan nyitott kérdés van aminek ismeretében lehet sok mindenki más véleménnyel lenne, köztük én is.

Egy viszont biztos és ebből az álláspontomból nem engedek. Amennyiben nem állnak fent azok a körülmények amiket leírtam, hogy miért vagyok az abortusz MELLETT, akkor amit a posztíró csinál legazilált gyilkosság.

Jahhh, plusz egy lehetőséget pedig te vettél fel csikken, amennyiben megélhetési "szülő".

A kutyatápért meg elnézést....
→ válasz erre
2013 05 12. 08:11
@csikken: Az anyagiakra is visszatérve egy pillanatra. Csak, hogy képben legyél, mire képes az ember fia, lánya. Nekem 2012.december 18-án született a kislányom, dec. 16-án még bent ültem az irodában és csináltam a havi zárást. Jauár 6-án ismét bent ültem az irodában, hogy ami még maradt azt megcsináljam. Csináltam mind ezt úgy, hogy augusztusban kirúgott a főnököm a munkahelyemről. Utána neki álltam munkát keresni. Amíg terhes voltam azért röhögtek körbe, hogy mi a francot akarok, amikor megszületett a baba, azért röhögtek körbe, hogy mi a francot akarok egy újszülött mellől dolgozni. Nagyon sok helyről elutasítottak. Most találtam munkát, részmunkaidő, nincsen hétvége, nincsen ünnep, csak határidő. Tegnap is voltam, ma is megyek dolgozni, változó ,mikor mennyi időre. Miért írom ezt le? Mert aki akar az talál munkát! Nehogy azt gondold, hogy persze mindig a végzettségednek és az elvárásaidnak megfelelőt, de ha akarsz, tudsz dolgozni. Én sem a három diplomámnak megfelelő munkát végzek. Takarítok. És akkor mi van? Pénzt kapok érte? Igen.

Hát ennyit szerettem volna még hozzáfűzni...
→ válasz erre
2013 05 12. 08:32
@bdana: és ki vigyáz addig a babára?
→ válasz erre
2013 05 12. 10:36
@b_judyt: A férjem. Részmunkaidőben dolgozunk mindketten. Vagy ha mindketten dolgozunk,akkor a nagyi. Következő kérdésedre a válasz: Sajnos nem szopizik, az elejétől nem volt tejem, valószínű a stressz miatt.(Még decemberben kilakoltatásunk is volt, most albérletben lakunk) Tápis baba...sajnos...
→ válasz erre
2013 05 12. 14:05
Igazán sajnálatos, hogy egy adott téma ennyi "szart" hoz ki az emberekből :(
Legbelül én is picit "haragszom" Anonimusra, amiért kioltani készül egy csöpp életet, de ez valóban az Ő döntése. Azzal nem értek egyet,hogy a férjének nem mondja el! Én nagyon szeretem a férjem és ettől sokkal kisebb horderejű dolgot sem hallgatnék el előle. Ha valóban hibátlan a kapcsolat/házasság, és a férj valóban vallásos, akkor ne számítson megbocsátásra a "tett" után-szerintem! A férjnek joga van tudni a dologról, mégha a döntés végleges is! Így a kapcsolat menthető, a döntés együtt "túlélhető".
Voltam hasonló helyzetben, így tapasztalatból írhatok, és én is azt mondom szörnyen nehéz helyzet/döntés, de ezt a döntést mindenképp 2 embernek kell meghozni! MONDD EL!
A kommentelőknek üzenem (akinek inge) SZÉGYELLJE MAGÁT MINDENKI! Egy csomó hozzászólás gusztustalan, vádló, felháborító. Nincs jogunk pálcát törni senki feje felett. Ha a szomszéd, vagy egy ismerős/barát lenne, akiről minden körülmény ismert több joggal alkothatunk véleményt, de ez annál sokkal összetettebb. Másrészt úgy "gyilkolásszátok" egymást mintha muszáj lenne. Az ember azt gondolná ezért jöttök ide.
Szerintem ennek az egésznek az lenne a lényege, hogy megírjuk a véleményünket CIVILIZÁLTAN! És pont! Ennyi!

Kedves Anonimus!
Ha meg nem is gondolod magad- bár én bízom benne, BENNED , de szépen kérlek beszélj a férjeddel, amíg lehet! Joga van tudni, joga van neki is ezt a terhet cipelni, és joga van a saját véleményéhez, mégha az nem is változtat semmin!

Köszönet a figyelemért!
→ válasz erre
2013 05 12. 15:49
@bdana: eszemben sem volt a szoptatás :)
Sajnálom a kilakoltatást.
→ válasz erre
2013 05 19. 11:06
@mmzs75: Például azáért, hogy napvilágra kerüljönn, ki mit gondol az abortuszról kis provinciánkban. Nekem nagyon tanulságos. Az is, ahogy vadidegen nők életét, sorsát, racionális döntését az egyszeri kmmentelő kizárólag érzelmileg képes megközelíteni, de nem empatikusan, hanem ítélkezve és manipulatívan.
→ válasz erre
2013 05 19. 11:29
@bdana: Engem megdöbbent, hogy úgy gondolod, ülsz valami trónszékben és onnan mondod meg, mi a kivételes, mi a bűn, mi a helyes.

A babanetet meg kérdezem, hogy hol a határ, mi mindent lehet itt még leírni?
→ válasz erre
2013 05 19. 11:36
@bdana: különös tekintettel erre.
→ válasz erre
2013 05 19. 17:22
@évuska: Akkor tiltsunk ki mindenkit minden honlapról, ha véletlenül nem egyezik valakinek a véleményével :)
Figyelj, az abortusz legális gyilkosság ( a kivételes esetektől eltekintve, amiket már elég sokszor leírtam) Nekem ez a véleményem, és igen, lehet ez valakiknek fáj, nem ért vele egyet, de attól még ez a véleményem és nem ülök a kis trónszékemben, nagyon rosszul gondolod. Hidd el, én kb annyi dolgot megéltem és átéltem, hogy itt 100 embernek bőven elég lenne.
→ válasz erre
2013 05 19. 17:27
Szegény Anonymus!Az ő dolga,hogyan dönt.Nem egyszerű ez...és a műtét egy őrült nagy lelki teher.Aki kettőnél többet nem szült, hallgasson!És...ne okoskodjon!
3-4 gyerek,szép nagy család,az 5. gyermek is gyönyörű!De 4 gyerek után ott a "de"...
Hagyjátok békén mindannyian!!!
→ válasz erre
2013 05 19. 17:38
MINDENKI a saját szerencséjének a kovácsa!
Nekem meg abból van elegem,hogy vannak akik csak siránkoznak,de a munka büdös, ezért szül x gyereket és annyi pénzt lenyúl az államtól,mint egy jól kereső.
Semmi sem véletlen!
A normális ésszel rendelkező csak addig nyújtózik,ameddig a takarója ér.
→ válasz erre
2013 05 19. 18:48
@bdana: áltathatod magad azzal, hogy nem vagy abortusz-ellenes, de te kőkeményen az vagy. Aki tényleg nem ab-ellenes, az tiszteletben tartja a másik ember döntéshez való jogát, tudja, hogy mindenki a _saját_ életében kompetens, és nem gyilkosozza le a mély gödörben lévő embertársát.
→ válasz erre
2013 08 11. 23:21
Lehet tudni,mi a folytatás????
→ válasz erre
2015 04 15. 08:15
Kedves örökbeadó szülők!

Sajnos tudomásul kellet vennünk hogy nekünk soha nem lehet vérszerinti gyerekünk.
Elhatároztuk hogy örökbefogadunk egy csecsemõt.
Kérem aki tudd segitsen...bármiben.. Mit tegyünk? Esetleg ismernek-e olyan személyt aki várandós és nem szeretné,nem tudja felnevelni a kisbabát...? Kérem segítsenek hogy örökbe fogadhassunk egy csecsemõt!!!!
Olyan hölgyet keresünk aki nem tudja megtartani születendő babáját és Ő szeretné kiválasztani az öröbefogadó szülőket.Kérem ha van itt olyan nő aki ilyen helyzetben van írjon és mindent megbeszélünk. Nagyon szeretnénk egy kisbabát akit elfogadunk és teljes szivünkből szerethetünk!

ani8603@gmail.com

Köszönettel: Ani
→ válasz erre
2017 06 01. 17:43
Kedves Örökbeadó Szülők!

Amennyiben születendőgyermeteket nem tudjátokmegtartani,kérlek vegyétek fel velem a kapcsolatot, én szívesen örökbefogadnám, nemre és származásra való tekintet nélkül.

20/59511-14
→ válasz erre
2017 06 01. 17:45
A helyes
szám 20/ 495-11-14
→ válasz erre
X
EZT MÁR OLVASTAD?