Terhesnapló 8. - Zsuzsi és az ötödik babája

Íme egy kép a terhességi tesztemről, ami december 29-én lett pozitív. Igazából már egy héttel előtte teszteltem, amin gyakorlott szemeim már akkor felfedezni véltek egy nagyon halovány második csíkocskát, ugyanis most az 5.babámat várom! Igen, jól látjátok, az ÖTÖDIKET. Sok ugye? Tudom, ehhez már egy kerékkel több kell... vagy kevesebb... Tervezett baba volt, pont úgy, mint az első 4 fiú. Igen, ezt sem írtam el, mind a 4 fiú.

Hihetetlen szerencsémre már a 2. hónapban sikerrel jártunk, december 13-án fogant a kis Mákszemem. A férjem még viccelődött is, hogy úgy "készítjük" mint a Luca-széket. Minden nap egy kicsit.

A halvány csíkocska azonban hamar feledésbe is merült, mert a fogam olyan csúnyán begyulladt, amit csak a szájsebészeten tudtak orvosolni, pontosabban kiműteni. Mivel röntgen felvétel is szükséges volt, az orvos megkérdezte, hogy nem vagyok-e terhes? Nos fájdalmamban és félelmemben csak annyit tudtam kinyögni, hogy nem tudok róla. Mert hát az a halvány semmicske csíkocska sokat még nem jelent. Biztos ami biztos, kaptam ólomköpenyt. Így a szoptatás miatt is védve vagyok, ugyanis  a legkisebb fiam, Ádi 11 hónapos, és még aktívan szopik, amit a mellbimbóim már nem annyira tolerálnak.

Maga a műtét gyorsan ment, még csak fájdalmas sem volt, de eztán jött a feketeleves. Begyulladt az egész arcom, már a szemem is fájt. Kaptam antibiotikumot, elég sok fájdalomcsillapítót beszedtem.  Így telt az egész karácsonyunk. Én szenvedtem, a férjem tartotta a frontot. (Ezért hálás is vagyok neki, de pssszt, még elbízza magát).

Aztán egyszer csak ráeszméltem, hogy nekem még mindig nem jött meg...

December 27-re nem vártam, pedig biztos voltam benne, hogy ennyi sok szenvedés, fájdalom után itt bizony, ha volt is baba, biztos meggondolja magát. És nem!

A 6.hetet fogjuk most tölteni szombaton az én számításaim szerint. Az orvosomhoz majd csak 22-én megyek, túl a 7.héten. Lehet,hogy ez balgaságnak tűnik, de én nem szoktam sietni az első orvosi vizsgálattal. A dokim is rábólintott erre, azt mondta ha nincs semmi panaszom, akkor ráérek. És nincs is semmi, csak az ilyenkor szokásos hasszurka, derékfájás, sokat járok pisilni, pici émelygés. Ami viszont óriási meglepetés, hiszen én ilyenkor már bőven küzdeni szoktam a terhességi hányással. És most láss csodát, semmi panaszom. Na jó, jöhet még kutyára dér...

Azt pedig, hogy mennyire várják a fiúk a KisHugi (mert csak az lehet) érkezését, úgy hogy még nem is tudnak a létezéséről, majd a következő naplómban elmesélem!

Boldog Új Évet Kívánok Mindenkinek!