Ha itt az idő… Irány a szülőszoba!

A gyerek stílusos érkezést tervezett: épp a Földlakók nemi élete című vígjátékot néztem otthon azon a csendes délutánon, mikor kissé zavarba ejtő módon nedvességet éreztem odalent. Először komolyan az jutott eszembe, talán az inkontinencia súlyosabb esetével állok szemben, aztán a vécén megbizonyosodtam róla, a záróizmaim továbbra is remekül működnek – ez bizony magzatvíz. Ekkor már biztos voltam benne, hogy akkor most irány a kórház. És hogy itt az idő, szülünk!

Apám ugyan a konyhából diagnosztizálta, hogy az bizony nem lehet a magzatvíz, de az orvos a telefonbeszélgetés során rögvest berendelt a kórházba. Gyorsan összecsomagoltuk a pakkot, megvártam, míg hazaér a leendő apuka, aztán már mentünk is. Mint kiderült, az orvos már tűkön ülve várt, és én voltam felelőtlen, hogy nem előbb értünk be, de erről majd később.

Nálam egyértelmű volt, hogy eljött a nagy pillanat, ám mégis: melyek azok a jelek, amelyből az egyszeri kismama tudhatja, most aztán irány a szülőszoba? Most már tényleg megindult a szülés?

Azt talán már mindenki tudja, hogy mik azok a tünetek, amelyek arra engednek következtetni, nincs már sok hátra, hogy anya és gyermeke szétváljon, és másfajta szimbiózisban folytassák az életet. Ám sok terhes nő tart attól, hogy nem fogja időben észrevenni a jeleket, és ezért nem fog időben beérni a kórházba. Már most szeretnék megnyugtatni mindenkit: első szülésnél általában elég tetemes mennyiségű idő áll rendelkezésre az első jelektől a baba átöleléséig. Kivéve persze a rakétasebességű babákat és mázlista anyukáikat.

Szülés előtt mindenképpen eltávozik a nyákdugó, ez a zselés-kocsonyás, vagy netán kissé folyékony anyag, ami a méhszájnál tölt be őrző-védő szerepet a terhesség során. Hogy mennyivel a szülés előtt, azt sajnos nehéz megmondani, ez jelenthet még napokat, de órákat is. Tehát, ha csak a nyákdugóval találkozunk – ami lehet véres, barnás is akár, nem kell megijedni -, még felesleges riasztani a családot és berohanni a kórházba. Persze, akad olyan kismama is, aki azt se tudja, hová lett az övé, olyan észrevétlen távozik.

A méhösszehúzódások a vajúdás során a baba útját egyengetik majd: kinyitják a kiskaput, melyen át a baba kijut – de ezt nem Arany Lacinak címeztem. A vajúdás alatti kontrakciókat azonban igencsak könnyű összetéveszteni a jósló fájásokkal, melyek segítségével már a szülés előtti hetekben is a nagy napra treníroz a nő méhe. A jósló fájások jellemzője az, hogy bár igencsak hevesek lehetnek, nem rendszereződnek, és bizonyos idő elteltével végük is szakad. Ellenben a valódi fájások egyre rendszeresebben jelentkeznek, egyre erősebbé válnak és egyre hosszabb ideig tartanak.

Az elején nagyon hasonlítanak az erősebb menstruációs görcsökre, és nemcsak az alhasban éreztetik hatásukat, de akár a derék tájékára is kisugároznak. Ha már rendszeresen, vagyis tízpercenként vagy annál gyakrabban érzünk 20-40 másodperces fájásokat, akkor ideje felkapni a kórházi pakkot, és besétálni a szülészetre. Még ekkor is előfordulhat, hogy vaklármának bizonyul a dolog, de ezt egy CTG és egy méhszájvizsgálat után az orvos biztosra meg fogja tudni mondani.

Sok kismama számol be arról, hogy a szülést megelőző napokban furcsa hangulat lesz úrrá rajtuk. Ezt magam is megtapasztaltam, amolyan sehogy sem jó, hagyjon mindenki békén érzésem volt. Ez állítólag a befelé fordulást, a befelé figyelést készíti elő, mintegy lelkileg hangol rá a már küszöbön álló szülésre.

Hasonlóképpen megfigyelt tény, hogy a szülésre érettség egyik előjele a hasmenés és a szerencsétlenebb esetekben a hányás. A szervezet mintegy megtisztítja az utat a baba előtt. A hasmenés egyébként visszacsatolásként hat a méhtevékenységre is, beindíthatja és rendszeresebbé, erősebbé teheti a méhösszehúzódásokat – ez az egyik mód, ahogy pl. a híres bábakoktél hat a már türelmetlen próbálkozóknál.

A szülés megindulásának bombabiztos, ezerszázalékos jele csak egy van: a magzatvíz távozása. Ez ugye, csak abban az esetben lehetséges, ha a magzatburok megreped, onnantól pedig nemigen van visszaút. Ha megindul a magzatvíz, akkor viszont mindenképpen irány a kórház, mégpedig minél előbb.

 

Vészhelyzetre utaló tünetek

Az alábbi tünetek bármelyike esetén azonnal értesítsük a mentőket, valamint a szülészorvost:

  • Erős vérzés – ezt általában a méhlepény leválása okozhatja és rendkívül súlyos következményei lehetnek a mamára és a babára nézve is.
  • Ha a kizúduló magzatvíz annyira előre sodorja a köldökzsinórt, hogy azt már otthon is észre lehet venni, akkor is azonnal tárcsázzuk a mentőket, és kiérkezésükig a kismama feküdjön le úgy, hogy a lábai lehetőleg minél magasabban legyenek.
  • Ha a kismamán egész testre kiterjedő ödémát – vizesedést – észlelünk, ha látászavarai, fejfájása, hányingere lenne, és esetleg gyomortáji fájdalomra panaszkodna, akkor is azonnal nyúljunk a telefon után. Ezek a tünetek ugyanis terhességi toxémiára – másnéven preeklampsziára -, vagy HELLP-szindrómára is utalhatnak.

A magzatvíz általában kétféle módon távozhat: nagyjából egyszerre vagy csordogálva. Ha a magzatburok méhszáj felőli része reped meg, akkor árvízre számíthatunk, ha valahol felül – mint anno nálam -, akkor csak finoman cseperészik egy ideig.

Az első, cunami szerű esetben azért fontos mielőbb orvoshoz jutni, mert a nagy mennyiségű magzatvíz előresodorhatja a köldökzsinórt, ami aztán komoly problémát okozhat a baba oxigénellátásában. Ám az se maradjon nyugodtan otthon, akinek csak csorog a magzatvize – és itt voltam én felelőtlen, de szerencsére nem volt gond -, hiszen bármelyik pillanatban elöntheti a víz.

Ugyanakkor azt is jó tudni, hogy bizony van, akinél a burokrepedés magától egyáltalán nem – ugye, a burokban születettek -, vagy csak később, már jócskán előrehaladva a vajúdás során történik meg. Ilyen esetekben az orvos általában megrepeszti a burkot.

Van pár olyan tünet is, amivel nemhogy minél előbb kórházba kell jutni, de a mentőket kell értesíteni. Nem ijesztgetésnek szánom, és szerencsére viszonylag kevés kismamát érintenek, de akit érint, annak jobb, ha mielőbb felismeri, ha baj van. Ezekről a fenti keretesben olvashattok bővebben.

Nálatok hogy indult meg a szülés?

Szilágyi Diána , 2011. július 07.
 
 
 

Babanet hozzászólások  
(12 hozzászólás) 

2011 07 09. 21:36
Én nem tudok órákig tartó vajúdásról beszámolni, nekem mindkét fiam piszok gyorsan érkezett. A másodiknál elég sokszor ment a hasam hajnalban, és reggel 6,47-kor már meg is volt a baba. A magzatvíz hogy mikor és hogyan folyt el? Azt a mai napig nem tudom egyik gyereknél sem.
Minden esetre szerencsés vagyok, két gyönyörű, egészséges kisfiam van, gyorsan és könnyen szültem.
→ válasz erre
2011 07 10. 07:56
Az elsőnél :tocccs, elfolyt a magzatvíz,egy órás vajúdás után, sürgősségi császár.Másodiknál az első halvány fájásféle 9.30 körül,inkább csak feszülés,fél 11kor bementünk, mert császárra készültünk, bő két ujjnyi méhszáj, egy óra múlva bő 4 ujjnyi.13 órakor burkot repesztettek, ekkor kezdődött a vajúdás, ekkora voltak igazi fájások.14.30kor kérdeztem az orvosom:Most mi van?Mire Ő:Nem mondom h egy nyomásra ,de 10 percen belül megvan a baba...
mire nekem elhagyta a számat az ominózus mondta:Jaj, de hát nem kéne még vajúdni vagy valami??
14.45-kor megszületett a fiam.

Jó lett volna vmi hosszabb átmenet a terhességből a születésig.Kicsit irigylem az órákig vajúdókat.
→ válasz erre
2011 07 11. 10:51
dia
Tünci, ne tedd. Nekem szerda délután fél négykor történt a fenti kezdő mozzanat, és péntek éjjel egykor lett meg a gyerek. Nem volt fájdalmas különösebben - hazudnék, ha az lett volna -, de fárasztó és kimerítő volt. Istenbizony szívesen szülnék egyszer pár óra alatt...
→ válasz erre
Összes hozzászólás (12) megtekintése »
Hozzászólás
Felhasználónév:
     Jelszó:
X
EZT MÁR OLVASTAD?