15 ok, amiért hiányzik a terhesség

Itt a tavasz, megérkeztek a gólyák, és velük együtt a gólyahírek is. Szinte nincs olyan hét, hogy ne hallanék babaérkezésről, akár a közeli, akár a távoli ismerősök körében. Nem csoda hát, ha engem is magával ragadott a nosztalgia és összeszedtem pár pontban, miért is volt jó terhesnek lenni…

 

  • Maga a tudat, hogy egy új élet növekszik a pocakomban. Felfoghatatlanul csodálatos és ismeretlenül izgalmas egyszerre.
  • A pocak… Szerettem a pocakjaimat. Formásak és abszolút elviselhetőek voltak.  
  • A babamozgás érzése. Leírhatatlan… 
  • A tény, hogy legálisan, megjegyzések, furcsa pillantások nélkül lehet enni bármennyit, amikor csak jól esik.
  • Elnéző viselkedés velem szemben. Bármin felhúztam, elsírtam magam, vagy épp furcsán reagáltam, mindent foghattam a hormonokra.
  • Az a sok-sok vásárlás. Egy kisbabának - és persze az édesanyjának is – rengeteg új holmira van szüksége…
  • A napközbeni szundikálás. Mármint az első terhesség alatt… A második várandósságom alatt már adott volt egy 20 hónapos totyogó. 
  • Azok a mellek! 
  • Az extra figyelmesség! Nem csupán a családtagok részéről, hanem az a meglepő udvarias figyelem a vadidegenektől, amit a postán, a boltban, bárhol nyújtanak. Egy várandós kismamának mindig jár egy kedves mosoly vagy egy biccentés, hogy menjen csak előre a sorban… 
  • Erős, dús hajak! Olyan, de olyan hajkoronám sose volt, van, lesz, mint a terhességek alatt!   
  • A testem változásainak követése. Ez a folyamat maga a csoda! Ahogy a tested átalakul külsőleg és belsőleg egyaránt, ahogy felkészíti önmagát a következő hónapok igénybevételére, ez egyszerűen szavakba nem önthető!
  • Terhesruhák. Imádtam a terhes ruhákat! Olyan klassz, csinos és persze kényelmes holmikat lehet kapni! Szerettem mutogatni a pocakomat!
  • Az az ösztönös féltés, amely a terhességgel egy időben alakul ki. Amikor automatikusan, még inkább vigyázok a testemre és a benne rejlő kis cseppre.    
  • Hiányzik a terhes torna. Mondjuk csak az első babám esetében volt alkalmam járni, de olyan jó volt ott együtt a többi „sorstárssal”.
  • Hiányzik a tervezgetés: hogy fogják hívni, hogy lesz a szülés körüli logisztika – nem első gyerek esetében pláne fontos kérdés -, mi lesz utána – fürdetés, szoptatás stb.
  • Az érzés, amikor mondjuk belemerülök valamibe, egy könyvbe, vagy egy filmbe, majd hirtelen beugrik, hogy „oh, terhes vagyok”! 

Mielőtt még bárki is azt gondolja, vagy javasolja, hogy a fentiek alapján, nosza, élvezzem hát újra ezt az állapotot, gyorsan leszögezem, hogy köszönöm, de nem! Nagyon szerencsésnek vallhatom magam, mert volt két csodálatos terhességem és valóban kellemes élményként gondolok vissza a pocakos időszakokra, de nem tervezünk több babát. Mondom ezt azoknak is, akik mikor meglátnak a két fiúval, nagy mosollyal az arcukon közlik, hogy „kéne még egy kislány!”. Így négyen vagyunk mi egy kerek egész, így alkotunk mi egy jó csapatot. Ennek tudatában próbáltam már a második terhesség alatt is úgy megélni minden pillanatot és eseményt, hogy ilyen többet már nem lesz a mi életünkben… 

Krizsa Judit , 2016. június 08.
 
 
 

Babanet hozzászólások  
(2 hozzászólás) 

2016 06 23. 10:56
Fantasztikusan írsz! Olyan jó volt olvasni, minden igaz, én is így éltem meg. De hogyan lehet egy nő teljesen biztos abban, hogy már nem akar több gyereket? Én szültem 3 gyönyörű egészséges babát, két lányt egy fiút. De valahogy úgy érzem, még szeretnék egyet. Nem tudom elhinni, hogy már többé ezekben a dolgokban, élményekben nem lesz részem, mint amit fentebb írtál. Próbálkozunk, de a legkisebb tesó várat magára.
→ válasz erre
2016 06 24. 22:12
@caroline4: Köszönöm a kedves szavakat! :) Kérdésedre válaszolva, a férjem is és én is két gyermeket terveztünk. Hálásak vagyunk, mert egyáltalán megadatott, csodálatos terhességek és szülés élmények után itt vagyunk a két kisfiúval, és egyszerűen nem tudom máshogy mondani, nekünk ez így kerek. Persze, ember tervez, Isten végez... :) Drukkolok, hogy hozzátok minél előbb menjen ez a gólya.
→ válasz erre
Hozzászólás
Felhasználónév:
     Jelszó:
X
EZT MÁR OLVASTAD?