Jön a hatodik baba! – exkluzív interjú Zsuzsival, a Babanet 8. terhesnaplójának írójával

2015. január 7-én indult el Zsuzsi terhesnaplója, ami a Babanet történetének nyolcadik terhesnaplója volt. Akkor együtt izgulhattunk, hogy négy fiúgyermek után vajon egy újabb kisfiú, vagy ötödikként egy kislány érkezik-e a családba. Aztán együtt örültünk, amikor kiderült, hogy kislányt várnak. Luca 2015. szeptember 7-én született meg 3280 g-mal és 53 cm-rel, aminek Facebook oldalunkon nagyon örültetek, a kis jövevényről megosztott fényképre rengeteg „lájk” érkezett. Egy későbbi bejegyzésben kalandosan gyors szüléséről  is beszámolt nekünk Zsuzsi. Most arról kérdeztük, hogyan alakult azóta a család élete.

 

Mi történt veletek, mióta a terhesnaplód véget ért? Hogyan alakult az elmúlt másfél évetek?

Elég sok minden történt nálunk az elmúlt időszakban. Tavasszal elkezdtük a lakásbővítést, mert már nagyon helyszűkében voltunk. Szinte ezzel egyidőben derült ki egy rutin rákszűrés alkalmával, hogy kezdődő méhnyakrákom van, ami még egy műtéttel orvosolható. Az egy műtétből kettő lett, plusz egy hétvégén át élveztem a kórházi körülményeket, mivel a második műtét után egy este váratlanul elöntött a vér. Szerencsére ezután már hamar felépültem, de nehéz volt az az összesen két hónap. Mivel nekem kímélni kellett magam, az építkezés állt ez idő alatt. A férjem tartotta a frontot a gyerekek körüli teendőkben, de a szüleim, a barátok is sokat segítettek. Ott volt Luca is, aki még aktívan szopizott, és rettentő anyás volt. A mai napig nagyon anyás egyébként.

Így utólag van-e szerinted különbség abban, hogy kislányt vagy kisfiút hord a szíve alatt valaki?

Túl sok különbséget nem éreztem a terhességek között. Majdnem egyformán zajlott le mind, függetlenül attól, hogy kisfiú vagy kislány lakott bent. Lucával az egyetlen különbség az volt, hogy a fiúkhoz képest sokkal később éreztem a mozgást, és egészen a végéig sokkal kevesebbet mozgott. Nem is olyan erőteljesen. Szóval én inkább azt gondolom, ez alkati kérdés lehet, kinek hogyan reagál a szervezete a terhességre.

A gyermekágyi időszakot hogyan vészelted át úgy, hogy közben négy kisfiút is el kellett látnod?

Tény hogy pihenni nyilván nem lehet annyit, mintha az első babával lennél otthon, vagy „csak” egy ugrálna körülötted. De valahogy nem is volt rá szükségem. Én ezt olyan természetesen éltem át, nem éltem meg sosem betegségnek, vagy hogy különösen kímélnem kellene magam. Igaz, szerencsére problémám sem volt egyik babám születése után sem. Na meg ennyi gyerkőc mellett ezt a „luxust” már nem igazán engedheti meg magának az ember lánya. Sokgyerekesként teljesen másként látom a pihenés jelentőségét. Nem sok „énidőm” van, de azt gondolom, aki háromnál több gyereket nevel, nem is az énidőből töltődik fel. Engem például feltölt a gyerekek illata, mosolya, esetleg a könnyei adnak erőt, hogy újra és újra felálljak és csináljam. Nincs idő ilyeneken töprengeni, hogy: fáradt vagyok és akkor most kiszállok a gyermekágy miatt egy-két hétre, vagy elmegyek pihenni és addig mindenki hagyjon békén. Ilyen egyszerűen nincs. Az anya a motorja minden családnak, egy nagycsaládnak pedig különösen. És ugye mindenki tudja, mi van, akkor ha a motor megáll. Nincs tovább. Anyaként ennyi gyerek mellett nem mondhatom be az unalmast.

1. kép: Karácsonyi fotózáson a gyerekek. Balról jobbra: Ádi (3), Andris (5), Máté (8), Geri (6,5), ölben Luca (1,5) 

Mennyiben más négy kisfiú után egy kislányt nevelgetni?

Lucával születése után minden jól alakult, hamar beleszokott a családunk életvitelébe. Olyannyira,hogy 6 hónaposan már csak délután aludt. Gondolom, nem akart lemaradni a rengeteg történésről. Így ez elég nehéz volt, mert annak a kis pihenőidőnek a kivételével elvárta, hogy valaki mindig szórakoztassa. Még véletlenül sem bírt ki 5 percet úgy,hogy ne vele foglalkozzon vele valaki.

Voltak hóbortjai, szokásai, amik nekem teljesen újak voltak a fiúk „egyszerűsége” után. Előbb észrevesz dolgokat, érzékenyebben reagál, jobban érdekli sok dolog, főleg a sütés-főzés körüli teendőkbe dugja bele a kis orrát. Az első perctől kezdve látni rajta,hogy igazi kishölgy. És ez az idő múlásával csak egyre érzékelhetőbb... Teljesen más a mentalitása, mint egy fiúnak. Persze ez így teljesen rendben van, csak négy fiú után kellett egy kis idő, hogy átállítsam a szenzoraimat.

2. kép: Luca, aki immár másfél éves 

Mik voltak az érveitek, amikor újra és újra egy újabb baba mellett döntöttetek?

Jó a kérdés... Azt hiszem viszont, hogy egy újabb élet megteremtéséhez nem kellenek különösebb érvek. Sem ellenérv. Egyszer csak születik egy gondolat, egy érzés. Hogy egy újabb baba készül hozzánk. Ilyenkor nem lehet leülni költségvetést készíteni, vagy azt mondani, most újabb egy-két év nem alvást nem vállalok be. Persze, ezt nem lehet végtelen számú gyerekkel megtenni. Az gondolom, mindenki tudja: mennyi az annyi. Mindenki más számú gyerkőcre van kalibrálva. Én valószínűleg halálra unnám magam két gyerekkel. Mindenkinek más az igénye, más a terhelhetősége. Mi ennyit elbírunk, de most már tényleg itt a vége nálunk is. A hatodik baba félig-meddig Luca miatt érkezik. Szerettem volna, ha lányként már kicsiként látja, megtapasztalja milyen gondoskodni egy kisbabáról. Meg persze az is benne volt a pakliban, hogy talán lesz egy kishúga, akivel jobban megtalálja hosszútvon a közös hangot, mint a bátyjaival.

3. kép: 19 hetes terhesen a hatodik babával 

Most már tudjuk,hogy kisöcsit várok, aki július végén fog érkezni.

A nagycsaládos életmód felé az is hajtott, hogy van egy barátnőm, aki öt gyermek édesanyja, emelett bírónő. Mindig is csodáltam, hogy milyen szépen neveli a gyerekeit. Sokat tanultam tőle, bármikor, bármiben számíthatok rá. 

Kristályvíz , 2017. március 13.
 
 
 

Hozzászólás

Felhasználónév:
     Jelszó:
X
EZT MÁR OLVASTAD?