Hohol Ancsa-Boris Juli: Terka a piacon

Terka igazi négyéves kislány, aki imád beszélni, kérdezni, megmondani, minden érdekli, és valószínûleg fotoszintetizált eddigi életében, mert a szülei semmit sem tudnak belediktálni jóformán. Se a zöldség, se a hús nem kell neki, no de semmi gond, ismerünk mi még ilyen gyereket százszámra. Bezzeg az édesség, az bármikor lecsúszik, bármilyen formában, és a mázlista Terkán még csak meg sem látszik, olyan kis vékonyka mindene.

Azért édesanyja csak nem akarja feladni, hogy kislányát rávegye legalább néhány zöldség elfogyasztására, így hát magával viszi, mikor legközelebb a piacra indul. A piacon Karcsi bácsi varázslatos standja várja õket, telis-tele mindenféle zöldséggel, amelyekrõl kiderül, hogy egytõl-egyig külön egyéniségek. És ekkor indul a nagy kaland, amelynek végét nem árulnám el, mégsem lenne tõlem szép.

Azt viszont elmondhatom, hogy Hohol Ancsa meséje olvasmányos, igényes szöveg, amelytõl persze nem áll távol némi egészségnevelõi szándék, de ez kicsit sem ártott meg neki. És végül is értjük mi, felnõttek a mögöttes gondolatot, de biztos vagyok benne, hogy a gyerekek is. Ahogy abban is, hogy a végén egy kicsi sem fogja úgy érezni, hogy kényszerrel nyomnánk a tölcséren keresztül a fejükbe valami felnõttes butaságot, hanem úgy, hogy hûha, ez a Terka egy igazán talpraesett kislány.

Boris Juli illusztrációi pedig fantasztikusak, igényesek, szépségesek, a mai világ gyerekeinek valók, nemcsak a meséhez illeszkednek tökéletesen, de önmagukban is nézegetni valók.

(Manó Könyvek)