Fegyelmezés és büntetés

Fegyelmezés és büntetés
2003.01.22

 

Mottó: A gyermekeknek sokkal inkább példaképekre, mint bírálókra van szükségük. (Joubert)

 Két jellemzõ kérdés a babanetrõl:

A legnagyobb problémát viszont az jelenti , hogy a fiam (5 és fél éves) egyre kezelhetetlenebbé válik és nem tudom mi lehet ennek az oka. Az utóbbi idõben úgy kifordul önmagából , hogy szinte rá sem ismerek. Próbálkoztunk mindenféle fenyítési módszerrel , de igazából nem sok eredménnyel. A fiam egyre dacosabb, szemtelenebb lesz. És mindemellett még azt vettük észre , hogy amikor a viselkedésével "kikészíti " az egész családot akkor megnyugszik és pálfordulatot vesz , mindent elkövet hogy a kedvünkbe járjon. 

Kislányom, aki jelenleg két és fél éves, egyre kezelhetetlenebbé válik számomra. Soha nem volt egy könnyû eset, de elismerem, hogy egy kicsit el is lett kényeztetve, mivel elsõ gyerek, elsõ unoka és ráadásul lány. Ez az elkényeztetés nem azt jelenti, hogy mindent ráhagytunk, minden úgy volt, ahogy õ akarta, meg ilyesmi, de egy-két dolgot azért elrontottunk: "-De aranyos, hogy köztünk alszik...".
Nem fogad szót, az utcán cipelteti magát, pedig 1 éves kora óta próbálom rávenni, hogy sétáljon, azóta nincsen babakocsija. Akaratos, makacs, önfejû, kezelhetetlen. Már ott tartok, hogy elõre félek az esti lefekvéstõl. Egyszerûen úgy kitud borítani, hogy nem vagyok egy sírós fajta, de sírva tudok miatta fakadni. Szeretem, imádom, az életemet adnám érte, ezért is nem értem, hogy miért csinálja ezt velem.

A büntetésrõl - a pszichológus szemével 
Minden szülõ kedves, jól viselkedõ, udvarias, késõbb jó tanuló gyereket szeretne. A gyerekek nagy részében ezek az adottságok fellelhetõk, a szülõk kezében pedig ott az eszköz: a nevelés.
A szülõk fegyelmezési, tekintélytartási sikertelensége közvetlenül vagy áttételesen, egyre többször jelenik meg a hozzám érkezõ kérdésekben.
Izsó Ildikó

Jutalmazzunk? Büntessünk?
Mégis, mivel lehetne jó útra téríteni egy kis barbárt, aki csak úgy belecsöppent a kultúrált emberi világba? Ha rosszat tesz, meg kell büntetni, ha jót, jutalmat kell adni neki. Nono! Ez nem is olyan egyszerû feladat, mint amilyennek látszik.
Szõdy Judit

És egy történet a társalgóból:

Buszon ülõ anyuka négyévesforma kislánnyal. A kislány a velük szemben levõ ülésen ülõ bácsinak egyfolytában rugdossa a lábát. A bácsi egy ideig tûri, meg mosolyog is hozzá, a sokadik alkalom után, meg miután látható, hogy a kislány direkt csinálja, megkérdezi a mama, hogy miért nem szól a gyerekére. A mama válasza: Én nem akarom a gyerekemet korlátozni semmiben, hadd legyen egészséges szellemû! Hallva ezt a párbeszédet egy tizenéves nagykamasz odasodródik az anyukához, és egy mozdulattal a rágógumiját az anyuka homlokára ragasztja. A nõ felháborodva kezd kiabálni, mire a nagykamasz: nézze, asszonyom, engem is úgy neveltek a szüleim, hogy szabad legyen az akaratom, nem korlátoztak semmiben.

Kérdések és válaszok a fegyelmezésrõl
Ismét a hisztirõl
Nem szabad - de komolyan
Lehet-e eredményes a zsarolás
Kudarc a fegyelmezésben
Kell-e büntetni?
Dackorszak vagy testvérféltékenység
Kezelhetetlen 5 és fél éves
Hisztirohamok az 5 és fél évesnél
Bosszantsd anyát!

*     *     *

A címben szereplõ két fogalom vajon ugyanazt jelenti-e?

“ A szülõk túlnyomó többsége ugyan a gyermek fegyelmezéséhez kérte tanácsomat, de a büntetésrõl szerette volna hallani a véleményemet – arról, mikor és hogyan büntessék meg a gyereket” – írja Bruno Bettelheim.

 Az õ tanácsai azoknak, akik “elég jó szülõk” szeretnének lenni:

 Ha a gyerekre rákényszerítjük a fegyelmet, ezzel gyakran éppen az ellenkezõ hatást váltjuk ki, mint amit el szerettünk volna érni. Ami pedig a büntetést illeti, ez visszatarthatja a gyereket a rendbontástól, de önfegyelemre soha nem fogja megtanítani; annak ennél sokkal job módszerei vannak. Az a szülõ, akit annyira kihoz a sodrából a gyermek viselkedése, hogy megbünteti, kétszer is meggondolná a dolgot, és sokkal kevésbé lenne biztos a saját igazában, ha bevallaná magának, hogy csak mérgében cselekedett, és nem álcázná ezt nevelési módszernek.

 Egy pillanatig sem akarom azt mondani, hogy a szülõknek nem szabad megróniuk vagy korlátozniuk a gyereket, amikor olyasmit tesz, ami az õ megítélésük szerint helytelen, sem azt, hogy sose haragudhatunk meg rá. Minden szülõben, akinek igazán fontos a gyermeke, idõnként heves indulatokat ébreszt, ha azt látja, hogy a gyermek valami rosszat tesz. Még a legkedvesebb és a legjobb indulatú szülõt is felbõszítheti néha valami. A különbség az elég jó és a nem elég jó szülõ közt ezekben a helyzetekben abban mutatkozik meg, hogy az elsõ rádöbben: bosszúságának forrása sokkal inkább benne magában van, mint abban, amit a gyerek tett, és ha átadja magát a haragnak, ezzel senkinek nem fog használni.Az utóbbi viszont szentül meg van gyõzõdve arról, hogy haragjának kizárólagos oka a gyermek, és ezért tökéletesen jogos, ha ennek alapján cselekszik.

 (Bruno Bettelheim: Az elég jó szülõ)

*     *     *

  Kovács László: Nevelési elveink
Van egy tévedés, amely más tévedések alapja lett. Az alaptévedés az, hogy a gyermeknek rossz a fegyelem. Ebbõl következtetve állítják egyesek, hogy nem szabad a gyermekre kényszeríteni a fegyelmet. Innen kezdve már csak a kényszerrõl folyik a vita és a fegyelemrõl magáról meg is feledkeznek.
Más a fegyelem és más a kényszer: kényszeríteni valóban személyiségromboló, fegyelemre nevelni személyiségépítõ, hisz a fegyelem segíti a személyiségfejlõdést. A fegyelem ugyanis nem szabadságkorlátozó, hanem szabadságszabályozó tényezõ.

Péter János: Erasmus nevelési eszméi
Legelsõ sorban arra kell törekedni a nevelésben, hogy a szülõk és tanítók helyes irányú parancsaikkal mintegy zsinórmértéket szolgáltassanak a növendéknek. "Könnyen menne a nevelés munkája, ha szülõk tisztában volnának azzal, hogy mit parancsoljanak és a gyermekek engedelmeskednének".

Erkölcsi nevelés
Jean Piaget, a nagy francia pszichológus volt az elsõ, aki tudományos elemzésnek vetette alá a kisgyermekek erkölcsi ítéleteinek kialakulását. Megfigyelte a magatartásukat a közös játék közben, egyszerû történeteket mesélt nekik, amelyek az életkoruknak megfelelõ dilemmákat tartalmaztak, majd kifaggatta õket, miként döntenének hasonló helyzetekben. Arra a következtetésre jutott, hogy a kisgyerekek aszerint döntenek valamilyen cselekedet helyességérõl vagy helytelenségérõl, hogy az a szülõk részérõl vélhetõen rosszallást vagy elismerést vált ki. Kezdetben tehát a gyerek teljesen bizonytalan a jó és a rossz kérdésében, ezért fordul a szülõi mintához.

Nevelõdik (?) a gyerek - jutalom és büntetés
Nehéz a szülõszerep
Szeretet, türelem, biztonság