Szex a lombikbébiért
Egy kis csóktörténelem (2001.01.23)

A csókolózás történetét és annak kulturális indokait kutatja két amerikai professzor. Egyikük, Vaughn Bryant antropológia professzor, a Texas A&M University tanára szerint a csók egyáltalán nem természetesebb dolog, mint az öltözködés. Annak ellenére, hogy õseink is éltek ezzel a szokással, az ajkak ilyen formájú érintkezése nem tartozik genetikailag meghatározott szokásaink közé.

Több népcsoport is van, ahol nem volt szokás a csók. A déli csendes-óceáni területeken lévõ Mangia-szigeten élõ emberek, annak ellenére, hogy szenvedélyes szeretõk voltak, nem ismerték a csókot az európaiak 1700-as évekbeli megjelenéséig. Néhány ázsiai kultúra viszont még most is ódzkodik ettõl a szokástól. Kínában és Japánban tabunak számít a nyilvánosság elõtti csókolózás, sõt Kínában egy évtizede egy újságcikkben még megdorgálták azokat a fiatalokat, akik átvették a nyugati szokásokat, és káros viselkedésformának nevezték azokat. Amennyiben a csókolózás valóban tanult szokás, már csak az a kérdés, hogy ki volt az elsõ, aki száján puszilta meg azt, akit a legjobban szeretett.

Sokan úgy gondolják, hogy a csók története több millió évvel ezelõttre nyúlik vissza, vélhetõen arra az idõre, amikor az anyák a megrágott ételt egyenesen csecsemõjük szájába helyezték. Elképzelhetõ, hogy azért alakult ki ez a szokás, mert így mutatták ki érzelmeiket õseink a legjobban szeretett személy iránt. Az érvelés azonban hibásnak tûnik, mivel az Új-Guineában élõ pápua anyák még mindig élnek ezzel a szokással, ám addig õk sem csókolóztak, míg az európaiaktól el nem tanulták.

Az elsõ csókra vonatkozó utalás az írott forrásokban egyébként Kr. e. 1500 környékérõl való, és a védikus szanszkrit nyelven íródott szövegekben található. Ez egészen pontosan az orr összedörzsölésérõl és érintkezésérõl szól. A Kr. u. 6. századi Káma Szútra viszont már az általunk jól ismert csók három típusáról beszél, annak alapján, hogy milyen viszonzásra talál az aktus.
Ezt a három csók-fajtát ismerték az ókori görögök és a rómaiak is. A Római Birodalomban külön elnevezéssel illették õket érzelmi töltetük szerint: osculum, basium és saviolum. A középkorban a katolikus egyház elítélte a csókolózást, csupán az Isten tisztelete jeléül tartották elfogadhatónak.

Bryant szerint a csók népszerûségének a titka az érzékiségben rejlik. Az ajkak és a nyelv egyike a legérzékenyebb testrészeinknek, mivel idegvégzõdések sokasága található rajtuk. Másrészrõl csókolózás közben viselkedésünket befolyásoló endorfinok és hormonok szabadulnak fel. Bryant szerint a szagok segítségével mérjük fel partnerünket, sõt, a nyálunk egyes összetevõi is szerepet játszanak a kémiai vonzódásban. A tudós úgy látja, hogy az eszkimók orr-összedörzsölése is az arcon található mirigyekbõl érkezõ illatok ´vizsgálatára´ szolgál. Rachel Herz pszichológia professzor, a Brown University oktatója szerint az illatunk képet ad immunrendszerünk aktuális állapotáról, és azt a partnert részesítjük elõnyben, akinek illata egészséges immunrendszerre utal. Elképzelhetõ tehát, hogy a csók lényege nem is maga a csók, hanem az, hogy valamilyen formában érzékelni tudjuk partnereink természetes illatait. - ´Azt hiszem, hogy az illatok hoznak össze bennünket´ - mondja Herz.

A csóknak egyébként hátrányai is vannak, több száz fajta baktérium cserélhet gazdát egy-egy nyelves puszi után, úgyhogy nem árt, ha óvatosak vagyunk.

(New Scientist - jövõnézõ)

http://www.stop.hu/jovonezo

 
X
EZT MÁR OLVASTAD?