Cukorbeteg Kerekasztal - 2002. szeptember 26

Immár második alkalommal kerül megrendezésre a Cukorbeteg Kerekasztal. A kezdeményezõ Magyar Cukorbetegek Országos Szövetsége ez alkalommal is meghívta a releváns döntéshozói és orvosszakamai szervezetek, továbbá az érintett betegszervezetek képviselõit. 
A Cukorbeteg Kerekasztal megbeszélésen a tegnapi napon
- az OEP Gyógyszerügyi, Gyógyászati Segédeszköz és Gyógyfürdõ Fõosztály három munkatársa,
- a Pénzügyminisztérium Társadalmi Közkiadások Fõosztályának képviselõje,
- a Magyar Diabetes Társaság képviselõje,
- a Vesebetegek Egyesületeinek Országos Szövetsége képviselõi,
- a Magyar Cukorbetegek Országos Szövetségének elnöke és alelnöke
vett részt.
A kapott visszajelzések alapján elmondható, hogy minden résztvevõ jónak és hatékonynak ítélte az együttmûködést és biztosak vagyunk benne, hogy az elõzõ alkalomhoz hasonlóan most is tanulságos lesz a diabétesz problémakörét több szempontból megközelíteni.

A cukorbetegség ma Magyarországon népbetegség. Óvatos becslések szerint is a lakosság 5-6 százaléka érintett, és a nemzetközi trendeket, elõrejelzéseket ismerve valószínûleg ez az érték még nõni fog. E mellett sokan érintettek úgy, hogy errõl még csak tudomásuk sincsen.

A múltkori megbeszélésen kialakult konszenzus szerint is a diabétesz alapbetegségként kezelendõ, ami az idõ elõrehaladtával számos szövõdmény kialakulásához vezethet. A leggyakoribbak a vese, a szem, az idegrendszeri, a kis- és nagyér szövõdmények. Mindemellett e „kapcsolat” fordítottan tekintve is fennáll, mivel a hiperertóniával, vesebetegséggel, továbbá érrendszeri, szem és neurópátiás problémával küzdõk jelentõs része szenved cukorbetegségben is. Épp ezért fontos, hogy az alapbetegséget (a diabéteszt) felismerjék és megfelelõ módon, idõben megkezdjék kezelését.

Sem emberi, sem anyagi (finanszírozási) szempontból nem mindegy, hogy az esetleges szövõdmények mikor és milyen formában, súlyossággal jelentkeznek. (Nemzetközi vizsgálatok megmutatták, hogy egy cukorbeteg kezelési költsége a szövõdmények – illetve ezek kezelési igényének – megjelenésékor növekedik meg ugrásszerûen.) Elmondható tehát, hogy összességében olcsóbb, a beteg szempontjából pedig sokkal elõnyösebb, ha az alapbetegség megfelelõ kezelésére kerül a hangsúly.

A megfelelõ kezelésnek sok, a betegen is múló összetevõje van, ám a mai alkalommal elsõsorban a különféle készítmények és eszközök elérhetõségérõl kívánunk szót ejteni. Mindenképpen fontosnak tartjuk elmondani, hogy az Országos Egészségbiztosítási Pénztár – annak ellenére, hogy erre kötelezve nem volt – a múltban is kikérte és meghallgatta véleményünket a minket érintõ kérdésekben.

Mindennemû gyógyszert illetõen alapelv számunkra, hogy mindig a legmegfelelõbb, legmodernebb készítmény legyen elérhetõ, megfizethetõ a betegek számára. Ezzel párhuzamosan azoktól a gyógyszerektõl, amelyek fölött eljárt az idõ, meg kell vonni a támogatást. Természetesen a konkrét gyógyszereket illetõen a szakma (orvosszakma) feladata az ítéletalkotás.

Részleteiben vizsgálva a kérdést pozitívumként kell szólni az inzulinok elérhetõségérõl és támogatottságáról, ami számunkra nagyjából elfogadható. Szeretnénk, azonban ha az azonos elbírálás elve jobban érvényesülne e területen, hogy a betegnek az alkalmazott inzulintól függetlenül azonos anyagi terheket kelljen viselnie. Leszögezzük továbbá, hogy az inzulinok támogatási rendszerével kapcsolatosan szinte évente elõforduló „lebegtetetés” káros és számunkra elfogadhatatlan gyakorlat.

Jeleznénk továbbá azt is, hogy a fentiek önmagukban nem lehetnek elégségesek, mivel a diabéteszesek 4/5-e szed orális készítményeket.

Véleményünk (és az orvosszakma) szerint az elmúlt pár év során olyan új gyógyszercsaládok és típusok jelentek meg, melyek továbblépést jelentenek a cukorbetegség kezelésében, azonban még nem részesülnek megfelelõ támogatásban, így a betegek zömének nem elérhetõek. Feltétlenül szeretnénk itt kiemelni az orális készítmények bizonyos (új) típusait, illetve a neuropátiás szövõdmények kezelésében szerepet játszó készítmények fajtáit.

Az elõzõ megbeszélés óta úgy tûnik, hogy történt bizonyos elõrehaladás ebben a kérdésben, amit ez úton is üdvözlünk, és bízunk benne, hogy a végsõ döntés is az elkezdõdött folyamatot fogja tükrözni.

Fontos részletkérdés továbbá a készítmények megfelelõ indikációja is. A diabéteszen túl a már szövõdményekkel is rendelkezõ betegek anyagi terhei még fokozottabbak, ami a megfelelõen kiválasztott készítmények számukra még olcsóbban történõ elérésével enyhíthetõ. Természetesen annak eldöntése, hogy ez az elv egyes esetekben pontosan milyen gyógyszernél érvényesüljön ismét csak a szakorvosok feladata.

Elmondható, hogy a számunkra egyik legfontosabb eszköz: a vércukorszintmérõ elérhetõségének kérdése nagyjából megoldott. A legmodernebb modellek hozzáférhetõek, a felírható készülékek palettája viszonylag széles. Elõrelépésre itt elsõsorban a gyermekkorú betegeknél alkalmazott tesztcsík esetében van szükség.

Mint ahogy azt már régebben is jeleztük a Szövetség hosszú távú törekvése e területen az önmenedzselés azaz, hogy minden 2. típusú diabéteszben szenvedõ el legyen látva vércukorszintmérõvel. Természetesen tisztában vagyunk vele, hogy ennek azonnali vagy rövidtávú megvalósítása túlmutat jelenleg az egészségbiztosítás anyagi lehetõségein, de bízunk benne, hogy idõvel e terv is megvalósíthatóvá válik.

Mindemellett továbbra is eltökélt szándékunk, hogy a népegészségügyi programban a jelenleginél markánsabban jelenjen meg a cukorbaj. Ez több ok miatt is elengedhetetlen. Egyfelõl a megelõzéshez szükséges ismertek (a kockázati tényezõk, illetve csökkentésükhöz szükséges életvitel) terjesztése másodrészt ahhoz, hogy a már meglévõ, de még fel nem ismert betegek megtalálhatóak legyenek.

Végezetül külön hangsúlyozzuk a betegedukáció elengedhetetlen elemét, amit legalább a „kezdõ” betegek esetében állami szintûre kell emelni. Az érintettek tanítása nélkül egyszerûen nem valósítható meg hatékony kezelés, mivel a nem megfelelõen képzett beteg nem képes a terápia rá esõ feladatait végrehajtani.