| |
A Babanet főoldalán
olvasható történet számos gondolatot ébresztett bennem. Sajnálatosnak
találom, hogy az írás egy olyan módszert népszerűsít, amely
olyannyira figyelmen kívül hagyja a babák élettani és pszichés szükségleteit.
Azt gondolom, hogy a szóban forgó könyv, az Aludj jól, gyermekem
problémának állít be egy olyan jelenséget, ami teljesen normális
viselkedés a csecsemők részéről. A könyv szerint az éjszakai fölkelés
3 hónapos kor után alvászavarnak címkézendő. Ezáltal a szülők
szemében kórosnak, megszüntetendőnek minősít egy magatartásformát,
és meg sem kíséreli megérteni a baba részéről fennálló okokat.
Milyen
élet- és lélektani érvek szólnak ezzel szemben az éjszakai felkelések
és szopizások mellett? A baba fizikai születése pár óra alatt
lezajlik, viszont a pszichés megszületéshez több idő kell. A
csecsemőnek természetes szükséglete a minél több testkontaktus, az
éjjel-nappali szoros együttlét. Nem várhatjuk, hogy a kezdetektől képes
legyen külön, a kiságyban aludni.
A cicin elalvás
teljesen természetes jelenség. Egyrészt az anyatejben megtalálhatók
bizonyos anyagok, amelyek ellazítanak, elálmosítanak, elaltatnak, másrészt
a babában (és a mamában!) is szabadulnak föl ilyen anyagok magának
a szopizásnak a hatására. Vagyis ez evolúciósan alakult így, hogy
a babák belealudjanak a szopiba, épp ezért meglepő, hogy néha szülők
milyen elképesztő erőfeszítéseket tesznek ennek ellenében, amit a
természet rendezett így. Amikor a babában megérik ez az önszabályozó
kör, akkor magától is képes lesz az önálló elalvásra. Viszont
helytelen és káros is egy még nem tökéletesen kialakult rendszert
önálló működésre késztetni.
Az éjszakai szopizások tápláló szerepe sem elhanyagolható. A
kisebb babák a gyakori, kisebb evéseket tudják a leginkább hasznosítani,
a nagyobbak pedig nyugodtabban szopiznak az éjszaka sötétjében,
amikor nem vonja el a szopizásról a figyelmüket a nappali ingerdús környezet.
A mama tejtermelésének fönntartásában is óriási szerepe van az éjszakai
stimulációnak.
No és persze a szopizás nemcsak étel-ital, hanem mamaíz, mamaillat,
biztonság is. A lelki támasznyújtó funkció semmivel sem alábbvaló,
mint a táplálkozási. Nem említve a szopizás nyugtató, fájdalomcsillapító
hatását pl. betegség, fogzás vagy zaklatottabb idők esetén.
A
könyv leír egy bizonyos menetrendet az alvás megtanítására.
Eszerint a babát magára hagyjuk az ágyában, majd meghatározott időközönként
bemegyünk hozzá, hogy érezze, nincs magára hagyva. Csakhogy a szerző
következtetése hibás. A baba nem azért sír, hogy minket manipuláljon,
hanem azért, mert nem jól érzi magát az adott helyzetben, és segítséget
vár azoktól, akikben a legjobban megbízik: a szüleitől. Hiába nézünk
be hozzá, ha nem segítünk rajta, igenis magára hagyva fogja érezni
magát. Nem aludni tanítjuk meg, hanem arra, hogy ne kommunikálja a bánatát.
Ez nagyon súlyos, esetenként helyrehozhatatlan bizalmi válságot és
kötődési problémákat eredményezhet. Végül azért fog elaludni,
mert reménytelenségében kivonul a világból, pszichésen visszahúzódik.
Arra a fajta megértésre, amit a babától a könyv szerzője elvárna,
a baba még nem képes, mert azok az agyi struktúrák, amik ebben
szerepet játszanak, a legkésőbben érők közé tartoznak.
Az ún. „többemberes” babáknál a módszer abszolút csődöt
mondhat, az ilyen gyerekek sokszor többnapi „tréning” után sem
hajlandók elaludni. De az amúgy trenírozott babákat is könnyen
kibillenti a legkisebb változás.
Véleményem
szerint az ilyen és ehhez hasonló módszerek helyett inkább abban kéne
segíteni a mamákat, hogy hogyan értelmezzék és fogadják el
jogosnak babájuk jelzéseit, illetve hogyan integrálják a család életébe
az éjszakai fölébredéseket (pl. együttalvással). A szobatisztaság,
az önálló evés, az elválasztódás esetéhez hasonlóan az éjszakai
fölébredések kezelésénél sincs szükségünk másra, mint türelemre
és megfelelő szervezésre.
Schneiderné
Diószegi Eszter, pszichológus
Forrás:
Kulcsár Zs.: Korai személyiségfejlődés és énfunkciók
Akadémiai Kiadó, Budapest, 1996
Sears, W. MD.: Nighttime
Parenting
La Leche League International, Schaumburg IL, 2001
2003.03.10
|