Reagálás a Nekünk sikerült! történetre
Schneiderné Diószegi Eszter

           
A Babanet fõoldalán olvasható történet számos gondolatot ébresztett bennem. Sajnálatosnak találom, hogy az írás egy olyan módszert népszerûsít, amely olyannyira figyelmen kívül hagyja a babák élettani és pszichés szükségleteit.
Azt gondolom, hogy a szóban forgó könyv, az Aludj jól, gyermekem problémának állít be egy olyan jelenséget, ami teljesen normális viselkedés a csecsemõk részérõl. A könyv szerint az éjszakai fölkelés 3 hónapos kor után alvászavarnak címkézendõ. Ezáltal a szülõk szemében kórosnak, megszüntetendõnek minõsít egy magatartásformát, és meg sem kíséreli megérteni a baba részérõl fennálló okokat.

Milyen élet- és lélektani érvek szólnak ezzel szemben az éjszakai felkelések és szopizások mellett? A baba fizikai születése pár óra alatt lezajlik, viszont a pszichés megszületéshez több idõ kell. A csecsemõnek természetes szükséglete a minél több testkontaktus, az éjjel-nappali szoros együttlét. Nem várhatjuk, hogy a kezdetektõl képes legyen külön, a kiságyban aludni.
 A cicin elalvás teljesen természetes jelenség. Egyrészt az anyatejben megtalálhatók bizonyos anyagok, amelyek ellazítanak, elálmosítanak, elaltatnak, másrészt a babában (és a mamában!) is szabadulnak föl ilyen anyagok magának a szopizásnak a hatására. Vagyis ez evolúciósan alakult így, hogy a babák belealudjanak a szopiba, épp ezért meglepõ, hogy néha szülõk milyen elképesztõ erõfeszítéseket tesznek ennek ellenében, amit a természet rendezett így. Amikor a babában megérik ez az önszabályozó kör, akkor magától is képes lesz az önálló elalvásra. Viszont helytelen és káros is egy még nem tökéletesen kialakult rendszert önálló mûködésre késztetni.
Az éjszakai szopizások tápláló szerepe sem elhanyagolható. A kisebb babák a gyakori, kisebb evéseket tudják a leginkább hasznosítani, a nagyobbak pedig nyugodtabban szopiznak az éjszaka sötétjében, amikor nem vonja el a szopizásról a figyelmüket a nappali ingerdús környezet. A mama tejtermelésének fönntartásában is óriási szerepe van az éjszakai stimulációnak.
No és persze a szopizás nemcsak étel-ital, hanem mamaíz, mamaillat, biztonság is. A lelki támasznyújtó funkció semmivel sem alábbvaló, mint a táplálkozási. Nem említve a szopizás nyugtató, fájdalomcsillapító hatását pl. betegség, fogzás vagy zaklatottabb idõk esetén.

A könyv leír egy bizonyos menetrendet az alvás megtanítására. Eszerint a babát magára hagyjuk az ágyában, majd meghatározott idõközönként bemegyünk hozzá, hogy érezze, nincs magára hagyva. Csakhogy a szerzõ következtetése hibás. A baba nem azért sír, hogy minket manipuláljon, hanem azért, mert nem jól érzi magát az adott helyzetben, és segítséget vár azoktól, akikben a legjobban megbízik: a szüleitõl. Hiába nézünk be hozzá, ha nem segítünk rajta, igenis magára hagyva fogja érezni magát. Nem aludni tanítjuk meg, hanem arra, hogy ne kommunikálja a bánatát. Ez nagyon súlyos, esetenként helyrehozhatatlan bizalmi válságot és kötõdési problémákat eredményezhet. Végül azért fog elaludni, mert reménytelenségében kivonul a világból, pszichésen visszahúzódik.
Arra a fajta megértésre, amit a babától a könyv szerzõje elvárna, a baba még nem képes, mert azok az agyi struktúrák, amik ebben szerepet játszanak, a legkésõbben érõk közé tartoznak.
Az ún. „többemberes” babáknál a módszer abszolút csõdöt mondhat, az ilyen gyerekek sokszor többnapi „tréning” után sem hajlandók elaludni. De az amúgy trenírozott babákat is könnyen kibillenti a legkisebb változás.

Véleményem szerint az ilyen és ehhez hasonló módszerek helyett inkább abban kéne segíteni a mamákat, hogy hogyan értelmezzék és fogadják el jogosnak babájuk jelzéseit, illetve hogyan integrálják a család életébe az éjszakai fölébredéseket (pl. együttalvással). A szobatisztaság, az önálló evés, az elválasztódás esetéhez hasonlóan az éjszakai fölébredések kezelésénél sincs szükségünk másra, mint türelemre és megfelelõ szervezésre.

 Schneiderné Diószegi Eszter, pszichológus

Forrás:
Kulcsár Zs.: Korai személyiségfejlõdés és énfunkciók 
                     Akadémiai Kiadó, Budapest, 1996
 Sears, W. MD.: Nighttime Parenting
                          La Leche League International, Schaumburg  IL, 2001

2003.03.10