|
Affektív apnoe -- hiszti vagy állapot? |
|
|
Az
affektív apnoe, vagyis a gyermek nagy sírást követő légzéskimaradása
a szülő számára ijesztő, szívfájdító jelenség. Sok szülő hiába
járja az orvosokat, EEG-, EKG-vizsgálatokat, krupp-ambulanciákat vagy
akár epilepszia-szakembereket ezzel a problémával. Úgy tűnik, sok
szakember nem nagyon találkozik affektív apnoés gyerekkel, így ha az
ember hozzájuk fordul segítségért, néha csak biztatást, megnyugtatást
kap -- ami nem kevés, de sajnos a probléma megoldásához nem elég. Főleg
nem elég akkor, amikor a szakemberek nagy többsége az affektív
apnoét hisztinek, szándékos, a szülőt zsaroló ijesztgetésnek
magyarázza. Egyes esetekben kétségtelenül így is van, de
tapasztalataim szerint a sírást (ijedtséget, dühöt vagy akár nagy
nevetést) követő ájulás nem feltétlenül hiszti. Azért írom le
tapasztalataimat, mert ezzel talán azoknak is segítek, akik semmilyen
vagy jóindulatú (de néha félrevezető) információk alapján kénytelenek
szembenézni gyerekük ájulásaival. Az
affektív apnoe annyit jelent, hogy a kisgyermek erős sírás
(ritkábban nevetés vagy hirtelen ijedtség) hatására nem vesz
levegőt, az oxigénhiány okozta változások miatt elkékülhet vagy
elvörösödhet, el is ájulhat. Ezek a változások aztán reflexes belégzést
indítanak el, ami áttöri ezt az állapotot, de addigra bizony megrémíti
a szülőket. A szomatikusan egészséges gyermekeknél az ijesztő
klinikai tünetek ellenére az állapot ártalmatlan. Okait sokan sokféleképpen
magyarázzák, de a legtöbb szakember biztosat mondani nem tud. Egyben
azért sokan megegyeznek, és ezt érdemes a rémült szülőknek is
tudni: az affektív apnoének semmi köze nincs az epilepsziához! A
gyerekorvosok többsége gyermek-ideggyógyászati szakvizsgálatot
javasol, érdemes ezt megfogadni, de megijedni tőle nem kell. Nevelési
Tanácsadót, pszichológussal való konzultációt is szoktak
emlegetni -- ezt is érdemes megfontolni, ha az ájulások kifejezetten
hisztihez kötve jelennek meg, hiszen a hiszti ájulás nélkül is
probléma. Bízzunk benne, hogy a szakembernek vannak jó ötletei ezzel
kapcsolatban, esetleg rámutat előnytelen nevelési szokásainkra.
Ugyanakkor se az ideggyógyásztól, se a pszichológustól ne várjuk, hogy
az affektív apnoe ellen teljeskörű megoldást mondjon. A gyermek egy
idő után kinövi az affektív apnoét, addig pedig marad a megelőzés
és néhány szelíd, egyszerű módszer az ájulások kezelésére. Íme
néhány személyes, családon belüli tapasztalat, hogyan is zajlik,
milyen helyzetben fordulhat elő az affektív apnoe: Én
kis súllyal, korán születtem, lassan nőttem ki pszeudokruppos
problémáimat. Körülbelül 8 hónapos koromtól 9-10 éves koromig
voltam hajlamos arra, hogy síráskor (főleg dühösen), hosszabb nevetéskor
vagy nagy ijedségre kimaradt a lélegzetem, elájultam. Az utolsó
ilyen jellegű ájulásom 16 évesen történt, egy barátom hirtelen
felbukkant a hátam mögül. Az általam eddig látott affektív apnoés
esetek közül ez a legkésőbbi, egyáltalán nem jellemző. Az
olvasott cikkek tanúsága szerint 1 éves kor körül a leggyakoribb az
affektív apnoés ájulás, körülbelül 4 éves kor körül növi ki a
gyerekek többsége. Nálam ez a típusú légzéskimaradás és ájulás --
szüleim elmondása szerint és a magam emlékei alapján -- soha nem
volt szándékos, inkább ijesztő élményként maradt meg. Bátyám nagy
súllyal, túlhordással született, egészséges légzéssel nőtt
fel. Kb. 8 és 16 hónapos kora között ájult el néhány alkalommal,
hasonló körülmények között, ez a probléma később nem
jelentkezett. Fiam
normál súllyal, időre született. Most 1 éves, kb. 10 hónapos
kora óta tudjuk, hogy örökölte affektív apnoe - hajlamát. Kiegyensúlyozott,
keveset síró gyerek, hisztijei sem látványosak, általában megbeszéljük
a dolgokat, kompromisszumot keresünk, tehát nincs szüksége
"zsarolásra". A tilos dolgokat általában tiszteletben
tartja (és én hajlandó vagyok igen sokszor elismételni a tiltást,
ha az valóban fontos). Soha, sehogyan nem ütjük meg, nem kiabálunk rá,
nem érik "váratlan ingerek" a részünkről. Sokat játszik
egyedül, velem is sokat van, kapcsolatunk nagyon szoros, kiegyensúlyozott.
Természetesen sír, ha dühös vagy csalódott, de ezek a sírások nem
túlzottak, nem hisztérikusak, nem járnak dührohammal vagy feltételezhetően
akaratlagos lélegzet-visszatartással. Az egyetlen intő jel az volt,
hogy köhögése "krupposan hangzik" (ugató, mélyről jövő),
de eddig nem volt kruppos vagy pszeudokruppos problémánk. Sajnos
hajlamos a felsőlégúti betegségekre, nyálkahártyái érzékenyek
(kötőhártya is). Azt is érdemes megemlíteni, hogy erősen frontérzékeny,
erős frontoknál nyűgösebb, nyugtalanabb a szokásosnál. Egy
vírusos torokgyulladás alatt ájult el először: hosszabban sírt,
majd levegő után kapkodott, elkékült -- és éppen amikor felvettem,
elhagyta magát a kezemben. Aki ismeri az élményt, tudja, milyen
ijesztő a rongybabaként összecsukló gyermek. Az ájulás 2-3 másodpercig
tartott, közben fújtam az arcát, illetve vigyáztam, hogy nyaka ne
hajoljon, nyelve ne csússzon hátra. Azóta 2-3 ilyen eset volt, ezek közül
egy olyan, amikor az ájulást gyakorlatilag nem előzte meg sírás (dühös
volt), a másik kettőnél rövid sírás előzte meg. Mindegyik eset
valamilyen felsőlégúti betegséggel egy időben történt. Az ájulások
után fiam csendes, bújós, inkább riadt. Több esetben ráfújással,
nyugodt átöleléssel "kezeltük" a közelgő légzéskimaradást,
így nem tudom, elájult volna vagy sem. Tapasztalatom
szerint ezek az ájulások megelőzhetők. A sírás hangja, hangneme változik,
így már előre tudom, mikor kell fokozottabban odafigyelni. Közvetlen
az ájulás előtt is már kimarad egy-egy légvétel, ilyenkor közelről,
erőteljesen az arcára fújok (főleg a szájába), ezzel kiváltom a
reflexes légzést. Hasznos az arc és a karok hideg vizes átsimogatása,
de leghasznosabb egy kis nyugalom, összebújás. Sok szakember erős
ingert (tapsot, rákiáltást) javasol. Szerintem ezt a gyermek összekötheti
az ijedtséggel, a szidással, ezért az ilyen típusú erős ingereket
én nem alkalmazom. Jól jön viszont, mint minden nagy sírásnál, a
figyelemelterelés vagy a dolgok nyugodt ismételgetése, megbeszélése.
Ha látom, hogy akadozik a légzése, nyugodtan rászólok: vegyél
levegőt. Ájulás esetére érdemes felkészülni, megtanulni a biztonságos
oldalfekvést (egy kis elsősegély-ismeret csak hasznos lehet), jöhet
a hideg vizes lemosás, az arcra fújás -- mindez finoman, gyengéden. Végül
egy rövid lista, hol találhatunk rövid információt az affektív
apnoéról: Nem
hisztinek értelmezve: Kismama
Magazin, 2004. július, 8. o. Hisztinek
értelmezve, de hasznos részinformációkkal: http://www.babanet.hu/faq/csecsemo22.php
2004.10.20 |
|