A bölcsõde –csakúgy mint az óvoda - a társadalmi változások  keltette igényként alakultak ki. A nõk munkába állása,  a nagycsaládok felbomlása, ami részben a városiasodás következménye, szükségessé tette, hogy a gyermekek napközbeni felügyeletérõl szervezett keretek között gondoskodjanak, így jött létre a bölcsõde és az óvoda intézménye.

Manapság a bölcsõdei gondozás kérdése egyre több ember életét érinti hazánkban. Egyrészt a nõk mielõbbi visszatérése a munkába gazdasági szükségszerûség, hiszen a család megélhetéséhez az Õ keresetükre is szükség van, másrészt nálunk is egyre több az egyszülõs család, ahol a gyermeket nevelõ szülõnek mindenképpen dolgoznia kell. Ráadásul hazánkban a lehetõség is adott az anyák számára, hogy három évig otthon maradjanak gyermekükkel, ami nem teszi könnyebbé a döntési helyzetet.

 A szakemberek között is vita folyik arról, hogy a bölcsõdei nevelés elõnyös vagy sem a gyermek számára. Ennek oka, hogy a bölcsõde hatásait csak hosszantartó, után-követéses vizsgálatokkal lehetne igazolni, ilyet pedig csak nagy kutatóapparátussal lehet folytatni. A következõkben  néhány szempontot szeretnék ismertetni a bölcsõdei nevelést helyeslõ és ellenzõ kutatók eredményeibõl.

 A legtöbb vizsgálat az egy éves kor alatt megkezdett bölcsõdei nevelésrõl szól. A kutatók szerint a vizsgálatok azt  igazolták, hogy azok a gyerekek, akik egyéves koruk alatt, napi  4 órát vagy annál többet töltöttek anyai gondoskodás nélkül, agresszívebbek voltak kortársaikkal szemben, inkább mutattak bizonytalan kötõdési mintázatot és kevésbé voltak hajlandóak a felnõttek utasításainak eleget tenni (Belsky 1986, 1990). Más kutatók azonban nem tudták igazolni ezeket az eredményeket. Õk a bölcsõdei nevelés jótékony hatását emelték ki, megfigyeléseik szerint a bölcsis gyerekek értelmi fejlõdése gyorsabb, az engedetlenséget Õk a függetlenség, önállóság megnyilvánulásának tartották (Clarke-Stewart, 1989).

 Végül abban sikerült a kutatóknak egyezségre jutniuk, hogy a bölcsõdei gondozás minõsége valamint a családi gondozás, az otthon élvezett szeretet és figyelem az, ami igazán meghatározza a gyermek értelmi, érzelmi fejlõdését. 

 Mit vonhat le tanulságként  az ellentmondó eredményekbõl a gyermekét féltõ, érte aggódó anya? 
Amennyiben lehetséges, próbálják az anyai gondoskodást megadni a gyermek számára, legalább kétéves koráig. Ha szükséges a bölcsõde, lassan, fokozatosan szoktassák be a gyermeket.
Amennyiben legalább kétéves korig nem megoldható a gyermek otthoni nevelése, próbálják minél tovább halasztani a bölcsõde kezdését, a beszoktatás itt is fokozatos és lassú legyen.

Nagyon fontos, hogy elõre tájékozódjanak a bölcsõdei gondozás minõségérõl, hiszen a kutatók is erre helyezték a hangsúlyt. Ha lehetséges keressenek fel több bölcsõdét, tájékozódjanak a módszerekrõl, elvekrõl, nézzenek körül, ismerkedjenek meg a gondozónõkkel.  Optimális a minél kisebb csoportlétszám, és az állandó gondozói apparátus.
A bölcsõdén kívüli idõben pedig fordítsanak minél több idõt a gyermekre, játszanak vele, vegyék ölbe, dajkálják. Tegyék ezt még akkor is, ha a háztartásban esetleg elmaradnak a napi ütemezéstõl. 

A döntést tehát a körülmények mérlegelése után, kinek-kinek magának kell meghoznia, ami - mivel a gyermekünkrõl van szó, - nem könnyû. Azért sem, mert az intenzív együttlét után nemcsak a gyermeknek, hanem az anyának is meg kell küzdenie az elválás nehézségeivel.

Izsó Ildikó pszichológus