Az emberi agyban állandó
elektromos kisülések és gátlások zajlanak le, amik normális
esetben egyensúlyban vannak így képzelhetjük el legkönnyebben
ezt a betegséget. Azonban valamely kiváltó tényezõ hatására
az agy bizonyos területén levõ agysejtek átmenetileg
kiszabadulnak az õket körülvevõ sejtek gátlása alól, és
egyszerre elkezdenek kisülni, mint egy kondenzátor. Attól függõen,
hogy ez a kóros kisülés az agy mely részén keletkezik, a tünetek
igen változatosak lehetnek. A mozgásban, az érzékelésben,
beszédben, tudatállapotban, a magatartásban, a vegetatív
funkciókban (légzés, szívmûködés) egyaránt megnyilvánulhatnak.
Lehetnek negatív vagy pozitív irányúak (például beszédelakadás,
vagy ellenkezõleg, hangadás, megmerevedés vagy rángatózás).
Hátterében, némely esetben valódi
eltérést lehet találni, pl. agyfejlõdési rendellenességet,
szülés körüli vagy késõbb szerzett traumás heget, helyi vérellátási
zavart, agyi fertõzést vagy daganatot. Máskor anyagcserezavar
mutatható ki (alacsony vércukorszint). Sokszor viszont semmilyen
kézzelfogható okot nem találunk.
A roham alatt az agy felszínérõl
vagy mélyébõl elvezetett abnormális elektromos jelenség
rendszerint elektroenkefalográfiával (EEG) kimutatható.
Az epilepszia
fajtái
Az epilepszia gyûjtõfogalom, sokféle
eredetû, megjelenésû betegség tartozik e körbe. Az epilepsziákat
sokféleképpen csoportosítják; eredet szerint, (örökletesek,
vagy szerzett agykárosodás következtében kialakultak);
klinikai tüneteik alapján; az EEG alapján; az elsõ roham
jelentkezésének idõpontja szerint (a 30. életév után
jelentkezésnél késõi epilepsziáról beszélünk). Jelen
cikkben a klinikai kép alapján történõ csoportosítást választottuk.
Generalizált
rohamok
Elsõ formája a grand mal
epilepszia: ez a mindenki által jól ismert kép az egész testre
kiterjedõ görcsökkel, eszméletvesztéssel jár. A rohamot a
beteg megérezheti, ezt nevezzük aurának. Ezután tör ki az elvágódással
járó roham, ami közben fel is ordíthat a beteg, majd légzésszünet
alakul ki. Néhány másodperc múlva az egész testre kiterjedõ
rángások jelentkeznek, a beteg szája habzik, elharaphatja a
nyelvét, esetleg vizeletét, székletét maga alá engedheti. A rángások
percekig tartanak. Amikor megszûnnek, a tudatzavar még egy ideig
megmarad, az eszméletvesztés fokozatosan megy át ködös ébrenlétbe,
majd a tudat feltisztul. A beteg a rohamra, illetve a roham utáni
idõre nem emlékezik vissza.
Kiváltó tényezõje lehet az alvásmegvonás
vagy az ismételt fényinger (pl. diszkó, megvilágított alagútban
való utazás, tévénézés stb.).
Másik formája az úgynevezett
status epilepticus: ilyenkor az egymás utáni rohamok közti szünetben
a beteg nem nyeri vissza teljesen az eszméletét. Ez a forma életveszélyes
állapot: anyagcserezavarral jár, oxigénhiány alakulhat ki, ami
károsítja az agyat, és halálos kimenetelû lehet.
Harmadik formája az úgynevezett
absence, ekkor a tudatzavar igen rövid ideig tart, és eszméletvesztés
nem jön létre. Ezek a rohamok a gyerekkorban gyakoriak; és ezen
belül is tudjuk, hogy melyik fajtája milyen életkorra jellemzõ.
Az egyszerû forma: az iskoláskor epilepsziája. A tudatzavar
csak néhány másodpercig tart, a gyerek egy pillanatra
abbahagyja tevékenységét, mereven maga elé néz, majd félbehagyott
tevékenységét ott folytatja, ahol megszakadt, de a beteg maga
az elbambulást nem veszi észre. Absence: a beteg befolyásoltnak
látszik, álomszerû állapotban van, lassan reagál, válaszol,
de cselekedetei sokszor értelmesek. BNS-görcsök: legtöbbször
az elsõ életévben kezdõdnek. Oka lehet fejlõdési
rendellenesség, szülés körüli károsodás, az agy veleszületett
megbetegedései. Jellegzetessége a gyors, elõre irányuló, rángásszerû
mozgás; a fej hirtelen bólint, ezzel egy idõben a csecsemõ elõre
és oldalra veti karjait, az egész test összerándul, a beteg
karjait felemeli és behajlítja a mohamedán köszöntéshez
hasonlóan. Ezért nevezik salaam rohamnak is. Akár óránként
100-szor is megismétlõdhet. Ismerjük még az elvágódásos
rohamot, ami többnyire az 1-9 éves fiúk betegsége. A tünet néha
csak rövid bólintás, de néha a gyerek összecsuklik vagy elõrebukik
a földre. A tudatállapot általában nem befolyásolt. Serdülõkori
epilepszia esetén a rohamok általában a második évtizedben
jelentkeznek, rövid, hirtelen, heves, rendszertelen rángások
jellemzik.
Részleges
(parciális) rohamformák
Ezekre a rohamokra jellemzõ, hogy
nem az egész testre terjednek ki, csak az egyes testrészeken
jelennek meg. Ám másodlagosan átterjedhetnek az egész testre
(szakszóval generalizálódhatnak). Mindig az agy helyi elváltozására
utalnak, tehát tüneti epilepsziák. A részleges roham mindig
arra kötelezi az orvost, hogy keresse a háttérben megbúvó kórfolyamatot.
A roham kezdete és a megjelenés helye segít annak behatárolásában,
hogy az agy melyik részén kezdõdik a roham.
Hogyan állítják
fel a diagnózist?
Legfontosabb a rohamok kezdetének,
kiváltó tényezõinek és lefolyásának pontos leírása és
elemzése. Segít, ha a neurológus szakembernek is módja van a
rosszullét észlelésére akár személyesen, akár videofelvételrõl.
A vizsgálatok közül legjelentõsebb
az agyi elektromos tevékenység regisztrálása. Egymagában az
EEG nem bizonyítja ugyan az epilepsziát, de a kóros görbe és
a rohamjelenség összevetése már igen. Ezen túlmenõen segít
az epilepszia csoportokba osztásában, a gyógyszerhatás lemérésében,
a lefolyás követésében. Egyes élenjáró neurológiai
centrumokban, már hazánkban, is modern videokamerás rendszerrel
összekötött EEG készülék található, ahol együtt rögzítik
a rohamot és az EEG-t. Ez az új technika lehetõvé teszi a
rohamok objektív megfigyelését, többszöri elemzését, így
nagymértékben elõrelendítette az epilepszia kezelését és
egyben kutatását is.
Kezelés
Mivel az epilepszia gyûjtõfogalmába
sokféle eredetû, lefolyású betegség tartozik, kezelése sem
egységes. Minden rohamfajtára eltérõ gyógyszer, esetleg gyógyszer-kombináció
lehet hasznos. Ma már sokféle hatásos gyógyszerrel rendelkezünk.
Ezeket a betegek túlnyomó többsége jól tolerálja. A gyógyszerelést
a szakorvosok 3 rohammentes évig javasolják folytatni. Részben
a gyógyszer hatásossága, részben mellékhatásai lemérésére
a beteget rendszeresen ellenõrzik, gondozzák.
A modern kezelésnek, gondozásnak
köszönhetõen a betegek többsége napjainkban már többet
szenved a társadalom sajnálatos elõítéleteitõl, mint maguktól
a rohamoktól.
Mit tegyünk, ha
rohamot észlelünk?
A rohamok többsége olyan rövid,
hogy beavatkozásra nincs szükség. Ha mégis, a következõ
alapszabályokat kell betartani: a beteget a sérülésektõl védeni
kell. Ezért tartsuk meg, vagy fektessük puha helyre. Amennyiben
eszméletlen, fordítsuk oldalra, hogy nyála kifolyhasson. Ne
tegyünk semmit a szájába. Semmiképpen se gátoljuk a végtagok
rángását. Hagyjuk pihenni a roham után. Ha nem tudjuk, hogy a
rosszullétet epilepszia okozta, hívjunk mentõt. Akárcsak abban
az esetben, ha a roham 1-2 perc alatt nem szûnik. Ha jártas a szülõ
vagy gyerekközösségekben a gondozó, végbélbe fecskendezhetõ
gyógyszerrel meg lehet szüntetheti gyermeknél az elhúzódó
rohamot.
Epilepszia
gyerekkorban
Ezerbõl hét vagy tíz olyan
gyerek él hazánkban is (tehát 17-20 ezer), akinek életében már
volt epilepsziás rohama. Mint mondtuk, minden epilepsziával élõ
gyereket másképpen kell kezelni, hiszen csak kevésnek van
nagyrohama, sokan csak absence epilepsziával élnek. Sokuknak van
éjjel, nagyon ritkán, esetleg évente egy alkalommal rosszullétük.
Legtöbbjüknek megfelelõ gyógyszeres kezelés és gondozás
mellett egyáltalán nincs rosszulléte, és úgy élhet, mint
legtöbb társa.
Ma az epilepsziás gyerekek 80-85%-át
az orvosok rohammentessé tudják tenni és 75%-uk véglegesen
meggyógyul, azaz a gyógyszerek elhagyása után sem tér vissza
problémája. A betegeket sújtó hátrányos megkülönböztetés
kivédésére a többségben lévõ jóindulatú formákat a szülõk
sokszor eltitkolják.
Sajnos az epilepszia társadalmi
megítélése a súlyos, nehezen gyógyuló betegek észlelésén
alapul, és még napjainkban is jóval borúlátóbb, mint a valóság.
Széles körben ismertté kell tenni: a gyerekek nagy részének
életében az epilepszia múló epizód, nem befolyásolja a
szellemi teljesítményt, a társadalmi beilleszkedést, hiszen
Van Gogh, Julius Caesar, Nagy Sándor, és Dosztojevszkij is
epilepsziás volt.
Mit szabad és
mit nem?
Az iskolai tevékenységekbe
(testnevelési óra, kirándulás, közösségi programok)
nyugodtan bekapcsolódhatnak az epilepsziával élõ gyerekek is.
Ez azért is kívánatos, hogy ne váljanak a betegség miatt
elszigeteltté, magányossá, ne érezzék magukat
kirekesztettnek.
Az epilepsziaellenes gyógyszerek
kissé ronthatják a mozgás összerendezettségét, ezért ne erõltessük
a bonyolult gyakorlatok végzését. Ne tiltsuk el a gyereket a
sportolás örömeitõl! Úszni is megtanulhat, szigorú felnõtt
felügyelettel, kerékpározhat bukósisakkal a fején, és
korcsolyázhat is.
Otthon az éles bútorsarkokat,
illetve konnektorokat lássuk el védõsarokkal és védõdugókkal.
Az üvegajtókra tegyünk védõrácsot, vagy átlátszó öntapadós
tapétát, így nagyobb eséskor sem okoznak sérülést. A mellékhelyiségek
ajtaját soha ne zárjuk kulcsra.
A kádban való fürdés helyett a
zuhanyozás ajánlott, bár ez sem mindig veszélytelen. Használjunk
csúszásmentes gumiszõnyeget.
Családtervezés,
gyermekvállalás epilepsziával élõknek
Jó tudni, hogy az epilepszia
elleni gyógyszerek (antiepileptikumok) és a fogamzásgátló
tabletták kölcsönösen rontják egymás hatékonyságát, ezért
a fogamzásgátló gyógyszer adagját emelni kell, illetve
gyakran kell mérni a gyógyszerek vérszintjét.
Terhesség alatt az
antiepileptikumok vérszintje sokszor csökkenhet, ezért a
terhesség alatt a gyógyszerszinteket fokozottabban kell ellenõrizni.
A beteg kismama gondoljon arra,
hogy a szoptatás fenobarbital és primidon kezelés esetén,
illetve a csecsemõ aluszékonysága miatt tilos.
Epilepsziás nõ gyermekvállalásakor
az anya betegsége a kicsi gondozásában nem jelent különösebb
terhet, bár a kisbaba hazaérkezése után szigorúbb rendszabályokat
is be kell vezetni a család mindennapi életében. Ne fürdesse a
csecsemõt egyedül, praktikusabb a gyereket kiságyban nedves
szivaccsal letörölni, vagy a földre tett babakádban kevés vízzel
lemosdatni. Cumisüvegbõl a földön ülve etesse a babát, támassza
hátát a falnak, és tegye a gyereket alacsony etetõszékbe,
gyerekhordozóba, szíjazza be és olyan távolságra ültesse,
hogy rosszulléte esetén se okozzon sérüléseket neki. Soha ne
hordozza a kicsit a karján, még a lakásban sem. Használjon mûanyag
gyerekhordozót, babakocsit, ha egyedül van otthon a kicsivel. Ha
már tud járni a kisgyerek, a veszélyesebb házimunkákat (pl.
vasalást) akkor végezze, ha alszik a baba, vagy tegyen rácsot a
konyhaajtóra.
Lakáson kívül: ha kertes házban
lakik, a kaput mindig zárja be. Ha az utcára viszi a
kisgyereket, mindig kapcsolja be a babakocsi vagy a hordozó szíját.
Ha már biztonságosan jár, kis kantárral kapcsolja a csuklóhoz,
hogy rosszulléte esetén se menjen közben világgá. A gyógyszereket
mindig gondosan elzárva kell tartani, hiszen jelenlétük a lakásban
állandó veszélyforrás lehet. A nagyobb gyerekeknek a betegségrõl
mondjunk el annyit õszintén, amennyit megérthetnek. A kicsik
hamar megtanulják azt is, hogy pl. anyjuk rosszulléte esetén
mit csináljanak. Legyen egy közösen kialakított tervük, amit
a gyerek roham esetén végrehajthat, ezzel a rá nehezedõ pszichés
teher is csökken.
