|
A klónozás és az őssejtek |
|
|
A
klónozás révén őssejtekhez
is lehet jutni. Tegyük fel, hogy egy édesapának olyan súlyos,
kezelhetetlen, gyulladásos eredetű vesebetegsége van, hogy az élete
csak szervátültetéssel menthető meg. Az illetékes szakemberek
azonban nem találnak számára immunológiailag elfogadható vesét. Végső
kétségbeesésükben ezért a következőt ajánlhatják: a beteg feleségénél
történjen meg a lombikbébi-módszeres előkészítés: a szokásos
hormon kezelés után a köldökön keresztül (laparoszkópiás műszerrel)
nyerjenek minél több petesejtet. A petesejteket azután nem a férj
ondósejtjével termékenyítik meg, hanem kiütve a petesejt sejtmagját,
annak helyére a beteg férj valamelyik testi sejtjéből (pl. szájnyálkahártyájából)
származó sejtmagot ültetik be. (Ezt nevezzük sejtmag-átültetésnek
vagy nukleusztranszfernek.) Ezt követően elektromos ingerrel szűznemzést
érnek el, amely után megindul az így létrehozott magzatkezdeményben
a sejtosztódás. Elérve a 4-16 sejtes fázist, a magzatkezdeményt nem
ültetik be a nő méhébe (ahogy a klónozott újszülött előállításakor
tennék), hanem a magzatkezdemény őssejtjeiből un. genetikai indukcióval
vesesejteket állítanának elő. A kísérletes kutatásban sikerült már
az ilyen sejtvonalakból a kívánt szervet, így -
többek között -
vesét is produkálni. Ha ez a módszer embernél is alkalmazható
lenne, akkor a gyógyíthatatlan vesebeteg számára saját
vesét lehetne e módon biztosítani, hiszen a klónozott őssejtek csaknem 100%-ában az apa genetikai állományát
tartalmazzák. A petesejt sejtmagon kívüli, ún. 47. kromoszómájában
lévő mitokondriális gének jelenlegi tudásunk szerint nem szólnak
bele az immunológiai összeférhetetlenségbe. E példából következően
természetesen számos más, jelenleg halálos betegségben is sor kerülhetne
az élet megmentésére.
A klónozás
megítélésekor éppen ezért érdemes különválasztani három területet.
Az elsőbe a humán klónozás eredeti értelme, az "embermásolás"
tartozik. Erre épeszű szakember bizonyosan nem vállalkozna, hiszen
emberségünk egyik alapvető kritériumát fogalmazta meg Kosztolányi
Dezső: "Minden ember egyedüli példány". A másikba a reprodukciós
klónozás tartozik, amikor is a más módon nem kezelhető meddő házaspárok
(pl. mivel a férjnek nincs heréje) csak így juthatnak a hőn áhított
saját gyermekhez. Ennek megítélése vitatott a szakemberek körében.
Végül a klónozás harmadik alkalmazási területébe tartozik a
"saját" őssejtekből előállított sejtek,
szövetek és esetleg szervek felhasználhatósága, vagyis a
szervklónozás. Ennek gyógyászati jelentősége beláthatatlan, éppen
ezért az USA-ban és az UK-ban a legfelső szintű politikai szervek végülis
a klónozás egészét nem tiltották be. Dr.
Czeizel Endre
2003.01.21 |
|