Kötelező-e szoptatni?

Akár vitaindító is lehet a felvetett kérdés. Megfogalmazhatjuk finomabban is: van-e joga az anyának a gyermektől megtagadni a szoptatást? Járjuk körül a kérdést!

Lássunk tehát néhány megközelítést. Evolúciós szempontból a szoptatás kötelessége egyenlő értékű a gyermek kihordásának kötelességével. Ha az asszony viselős lett a gyermekkel, természetes (ősi? primitív?) körülmények között nem mondhatja azt, hogy: bocs, inkább mégsem, vagy, hogy: ne egyelőre elég, kicsit hagyjuk abba. Ugyanez vonatkozik a szoptatásra: ha már megszületett, szoptatni kell, mert különben elpusztul, vagy sokkal gyengébb, gyámoltalanabb lesz társainál. A várandósság – szülés – szoptatás elválaszthatatlan egységet képez. Ezt azonban elfelejtettük. Short, (a Tudomány 1985/1. Számában) - így ír erről: „A fejlett országokban általában úgy tekintik a szoptatást, mint az emberi szaporodás következményét, mint olyan szabadon választható függeléket, amilyen a mozifilmek végén a közreműködők felsorolása: néhány embernek fontos lehet, de általában nem vált ki különösebb érdeklődést vagy izgalmat.”

Nézzük hát meg, mit mondhatunk a témáról ma, amikor már nem élünk oly primitív állapotok közt, mint elődeink, vagyis a nők szabadon dönthetnek, afelől, hogy kihordják-e megfogant gyermeküket, és afelől is, hogy szoptatják-e, vagy tápszerrel táplálják, ha végül megszületett. Ez a társadalmi megközelítés.
Ma az asszonyok szabadon dönthetnek, és ez nagyon jó dolog. Ha valaki érett, felnőtt személyiség, és megfelelő információkkal rendelkezik a döntés meghozatalához, senki nem veheti el tőle a döntés jogát.
Nézzük az előző mondatot: érett személyiség. No, ezzel sokszor nagyon nagy baj van a mai világban, de most – a bonyodalmak elkerülése érdekében - feltételezzük azt, hogy aki anya az érett és felnőtt (nem csak a korát tekintve.)
A nagyobb gond a mondat második részével van: megfelelő információkkal rendelkezik.

Nézzük csak, mi a helyzet ma:

*        Tudja-e minden várandós, hogy a szoptatás milyen előnyökkel jár az ő és gyermeke részére?

*        Tudja-e minden várandós, hogy a szoptatás milyen hátrányokkal jár a részére? ( A szoptatás a baba számára semmilyen szempontból nem hátrányos, ezért ilyen egyoldalú a kérdés.)

*        Tudja-e minden várandós, hogy a tápszer adása milyen előnyökkel jár a részére? (Tápszer fogyasztása semmilyen előnnyel nem jár a baba számára, az anyatejes tápláláshoz viszonyítva, ezért ilyen egyoldalú a kérdés.)

*        Tudja-e minden várandós, hogy a tápszer adása milyen hátrányokkal jár mind a baba, mind az ő számára?

Válasz: nem. Azért nem, mert nincs minden anya számára elérhető érthető, hiteles és tárgyilagos információforrás.

Honnan kap a leendő anya információkat?

*         a védőnőtől és a gyermekorvostól, akik hazánkban sajnos nagy arányban nem sokat értenek a szoptatáshoz, viszont szoros kapcsolatban vannak a tápszergyártó és forgalmazó cégekkel. (Tisztelet a kivételnek! Akinek nem inge…)

*        a tápszergyártó cégektől már a terhesgondozás alatt, majd a szülés után közvetlenül (ajándékcsomag), végül a gyermek első fél évében direct-mail formájában, valamint a csecsemőkor előtt alatt és mindig hirdetések, pr. cikkek formájában.

*        barátnőktől, rokonoktól (ez lehet jó is, rossz is)

*        cégektől független szakértőktől egyes újságok hasábjain, tanfolyamokon, telefonos ill. internetes tanácsadás útján. Ez a nők egy szűk körének hozzáférhető, míg az első három pontban felsoroltak minden egyes anyára vonatkoznak...

Ez elgondolkodtató. 

Nézzük a dolgot a baba szempontjából (őt mindig, mindenki kihagyja, nem vettétek észre?)
Ő szopóreflexszel, magas izgalmi szinttel (adrenalinbomba a születés alatt!) érkezik, egy olyan világból, ahol folyamatos táplálásban volt része. Akkor csendesedik el, ha megölelik, ha mellre teszik, ha érzi a mama illatát, melegét, hallja a mamahangokat.(A szoptatás fiziológiai és pszichés jótéteményeiről most direkt nem írok. Nézzük pusztán a gyerek viselkedését!) Mondhatja bárki, hogy van akár egyetlen egy olyan egészséges baba is a földön, aki ne a szopást választaná…

…hanem inkább azt mondaná, hogy: megértlek anyukám, nincs kedved ehhez a fene nagy kötöttséghez. Nem baj, jó lesz nekem a tápszer is. Igaz, hogy sokkal nehezebben emésztem meg, néha fáj is tőle a hasam. Meg az is lehet, hogy allergiás leszek minden francra, és az is, hogy a cumitól szájpenészt kapok, meg hamar kilyukad a fogam. Még az is meglehet, hogy betegesebb és kiegyensúlyozatlanabb leszek, mintha szoptatnál, hogy többször fogok kórházba kerülni, mint egyébként. Nem baj, majd ha biztonságra vágyom, megkeresem a cumimat… Számíthatsz rám! Fő a te kényelmed!

Van olyan gyerek, aki ezt mondaná?
A kisbabák végtelenül kiszolgáltatottak. Ne éljünk vissza ezzel! 

Végső konklúzió?
A nőnek joga van dönteni arról, hogy szoptassa-e gyermekét!!!  
A nőknek joguk lenne korrekt, független és számukra érthető információhoz jutni, még szülés előtt. A nőknek (tapasztalt idősebb asszonyok, és íratlan társadalmi szabályok, normák hiányában) joguk lenne ahhoz, hogy képzett szakemberekhez fordulhassanak szoptatással kapcsolatos kérdéseikkel, problémáikkal, méghozzá ingyen.
Akkor nyugodt szívvel dönthetnének a szoptatás mellett.
Így lenne kerek a világ.

Sződy Judit

 2001.12.09