|
Családközpontú szülészet Szandtnerné
Kisdaróczi Orsolya szakdolgozata |
|
|
Bevezetés |
|
|
A szülészeti gyakorlat terén végrehajtott reformok, bár jelentősen csökkentették a szülések kockázatát, bizonyos tekintetben azonban mégis káros hatással bírtak. Egyrészt a kórházak még nem voltak felkészülve az anyák és az újszülöttek kényelmét szolgáló ellátásra (6-8 ágyas szülőszobák, 20 ágyas gyermekágyas kórtermek), másfelől pedig a természetes szülés és születés halálát okozták. Míg a kórházi körülmények az évek során javultak a hagyományos szülészeti szemlélet erős gyökereket eresztett és sokáig, egészen az 1980-es évek közepéig vezérelte a szülész orvosok gyakorlatát (12) Az emberi együttélés alapvető közössége a család, amely a szocializáció elsődleges színhelye. Elsődlegessége abban áll, hogy a legkorábbi életszakasztól kezdve hat a fejlődő egyénre. A szülőszobán nem egyszerűen az történik, hogy megszül egy vajúdó, és egy ember jön világra, hanem egy család születik. Az anya-gyermek-apa egysége. A hagyományos szülészet legfőbb hiányossága, hogy kevés figyelmet szentel a perinatális pszichológiai történésekre és ezáltal közvetve károsan befolyásolhatja a családdá szerveződés folyamatát. Érdemes számbavenni, hogyan is alakul a szerepe az egyes családtagoknak egy hagyományos szemléletű szülés során. A szülőnő bekerülve a kórházi intézménybe, családi környezetéből kiragadva kiszolgáltatottá válik, elveszti a kontrollt, a saját teste fölött érzett felelősséget, átadja az „akció” érdekében a diktálást az egészségügyi személyzetnek, orvosoknak, szülésznőknek. Mindeközben az asszony csak mellékszereplője marad az eseményeknek, amelyek vele, de tőle függetlenül zajlanak. Ami viszont csak az övé az a fájdalom, a szenvedés. A monitorizálás, az infúzió, vagy a fájdalomcsillapítás ürügyén ágyhoz kötik, amellyel tovább fokozzák kiszolgáltatottságát. Majd megszületik a gyermek, akit a higénia jelszavával, elragadnak az édesanyjától, akihez hónapokig oly szoros kötelék fűzte. Egyedül marad a számára még idegen, rideg világban. Anya és gyermeke a szülés után 12 órával találkozhat ismét. Láthatás, szeretgetés, babusgatás eztán is csak naponta hatszor adott, 3 óránként és szigorúan a szoptatás időtartamára. A családi integráció harmadik összetevője az apa, akinek a hagyományos szülészetben semmilyen szerepet nem osztanak. Nyilvánvaló, hogy a család életében nagyon fontos feladatot lát el, vajon hogyan maradhatott ki a szülésből, születésből, ebből a vitathatatlanul családi eseményből? A hagyományos szülészeti gyakorlatot ért számos szakmai kritika, illetve az erre irányuló egyre fokozódó társadalmi elégedetlenség talaján bontakoztak ki a természetes szülés visszaállítására irányuló törekvések, amelyek a gyermek világrahozatalának családi eseménnyé történő visszaállítását célozzák A családközpontú szülészet megvalósításához hosszú út vezetett, napjainkra túllépett a kísérleti szakaszon az orvostudomány egy dinamikusan fejlődő területévé alakult és a fejlődés rohamléptekkel halad előre. A modern medicina egyre inkább képes a szülőszobák légkörét családiassá varázsolni és a kínszenvedést egy felejthetetlen élménnyé változtatni. A dolgozatom célja az, hogy bemutassam a családközpontú szülészet irányelveit, hangsúlyozva a szülésre felkészítő programok, valamint a családi integráció megteremtésének fontosságát. Önálló vizsgálatom célja, pedig felmérni a szülőnők, illetve párok szüléshez való hozzáállását, valamint a terhességi pszichoprofilaxis az együttszülés és a rooming-in nyújtotta előnyöket. 2001. 07.18 |
|