Családközpontú szülészet

Szandtnerné Kisdaróczi Orsolya szakdolgozata
2001

2. A családközpontú szülészet témában végzett vizsgálatok

2.3. Önálló kutatás során nyert vizsgálati eredmények

A vizsgálat során két forrásból jutottam a szükséges információkhoz.

Egyfelől 100 db kérdőívet osztottam ki három intézmény szülészeti osztályán, Budapesten a Szent Imre Kórházban és a Szent István Kórházban, valamint Szegeden a Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikán. A kiadott kérdőívekből 80 db-ot kaptam vissza, amelyek közül 6 értékelhetetlen volt.

A másik forrás, pedig az Internet volt, ahol a Babanet weboldalán megjelenített felhívásra válaszoltak a kérdéseimre az érdeklődők. Így 76 db kérdőív érkezett vissza, ebből 4 db volt értékelhetetlen.

A családközpontú szülészet témában végzett vizsgálatom eredményeként összesen 146 édesanya tapasztalatairól tudok beszámolni.

A megkérdezett édesanyák átlag életkora 28 év az édesapáké, pedig 31 év.

Az iskolai végzettség tekintetében mind a nők, mind a férfiak körében a szakközépiskola, illetve gimnázium a jellemző (nők:51%; férfiak:37%), de viszonylag nagy a felsőfokú végzettséggel rendelkezők aránya is( nők:36%; férfiak:31%), a nők 9%-a, a férfiak 22 %-a rendelkezik szakmunkásbizonyítvánnyal. A párok között nyolc általános iskolai végzettségű is előfordul, a nőknél közel 3%, míg a férfiaknál 4%-ban.
Az édesanyák iskolai végzettségét az I. sz ábra szemlélteti.

I. sz. ábra A nők iskolai végzettsége

Igen nagy a megkérdezettek körében a szellemi foglalkozásúak aránya. Különösen az édesanyák esetében, náluk ez az arány 75%-os. (II. számú. ábra) Az édesapák közül nyolcvannégyen végeznek szellemi tevékenységet, a hatvan fizikai dolgozóval szemben.

II. sz ábra A vizsgált nők foglalkozás szerinti megoszlása

Valószínűsítem, hogy a magasabb iskolai végzettségűek nagy száma, valamint a szellemi foglalkozásúak nagy aránya hátterében az áll, hogy a kitöltött kérdőívek majdnem fele (146 db-ból, 72 db) az Internetről származik. Ez a szolgáltatás elsősorban az ő körükben terjedt el, illetve népszerű.

A vizsgált személyek lakóhely szerinti megoszlására az jellemző, hogy túlnyomó részük városban él (92 fő). Ezt az értéket a megyeszékhelyen, valamint községben  lakók száma messze alulmúlja. A legkisebb az aránya a falusi lakosoknak. A nők lakóhely szerinti megoszlását a III. számú ábra szemlélteti.

III. sz. ábra  A megkérdezett nők lakóhely szerinti megoszlása

Utólag a kérdőív kritikájaként meg kell említenem, hogy Budapestet nem jelöltem meg önálló kategóriaként, pedig mint Magyarország fővárosát különálló szociológiai egységként kell tekinteni.

A megkérdezett nők több mint 50%-a (79 fő), első szülése élményét élte át. A második terhességüket viselők száma is viszonylag magas volt (49 fő). A többedszer szülők aránya 13%-os

A legtöbben tervezték terhességüket, és örültek a születendő gyermeknek. Ez jellemző volt mind a nőkre, mind a férfiakra. Csak nagyon kevesen nyilatkoztak úgy a terhességgel kapcsolatos kérdésemre, hogy elfogadták a tényét (nőknél 2 fő, férfiaknál 8 fő). Negatív megnyilvánulás egy sem volt.

A vizsgálati adatok elemzése során kiderült, hogy a megkérdezett nők többsége (55%) nem vett részt szülésre felkészítő programban. (IV. sz. ábra) A férfiak részvételi aránya 33%-os volt.

IV. sz. ábra A nők részvételi aránya a szülésre felkészítőn

Érdekesnek találtam, hogy a felkészítőn tapasztalható alacsony részvételi arány dacára a nők többsége együttszült a párjával (108 fő). Csak 38 esetben nem volt együttszülés. Az apák részvétele a legtöbb esetben közös elhatározásból történt (97 fő). 15 esetben az anya, míg 8 esetben az apa kívánságára. Viszonylag sokan, a megkérdezettek 18%-a nem válaszolt erre a kérdésre.

Arra a kérdésre, hogy beváltotta-e az együttszülés a hozzá fűzött reményeket 94 fő igennel válaszolt, 6 fő esetében, csak részben, 4 főnek egyáltalán nem jelentett segítséget. 46 nő nem válaszolt a kérdésre, de ebben benne vannak azok az édesanyák is, akik párjuk jelenléte nélkül szülték meg gyermeküket.

A vajúdás és szülés során a nők számára rendelkezésre álló fájdalomcsillapító eljárások közül a legtöbben a speciális légzéstechnikát és a különböző testhelyzeteket alkalmazták. A relaxációs technika kevésbé népszerű, a megkérdezett nőknek csak 30%-a próbálta ki. Nagyon sokan, a vizsgálati alanyok közül 33 fő nem válaszolt a fájdalomcsillapító eljárásokkal kapcsolatos kérdéseimre. Ennek valószínűleg az-az oka, hogy tartalmilag a felkészítőn szerzett információval kapcsolatos kérdéshez soroltam őket és mivel sokan nem jártak felkészítőre automatikusan átléptek a válaszadáson.

Az adatok elemzése során, a szülésre felkészítőn való részvételi kedv tekintetében kiderült, hogy elsősorban a magasabb iskolai végzettségűek veszik igénybe a szülészeti intézmények ilyen irányú szolgáltatásait. A legtöbben a szakközépiskolai, illetve gimnáziumi érettségivel rendelkező nők jártak el a felkészítőre (48%). A diplomások 42%-a, a szakmunkás bizonyítvánnyal rendelkezők 8%-a, míg a nyolc általános iskolai végzettségűeknek csak 1%-a tartotta fontosnak a részvételt.

Összefüggés mutatkozott a megelőző szülések száma, illetve a felkészítőn való részvételi kedv között. A kapott eredményekből az derült ki, hogy elsősorban az első gyermeküket viselő terhesek látogatták a foglalkozásokat (46%). Viszonylag nagy volt a részvétel a második szülésükre készülő nők körében is (39%). A többedszer szülő nők körében azonban a részvételi kedv jelentősen lecsökken. Harmadik terhesség esetén 3%, negyedik terhesség esetén 9%, ötödik terhességnél már csak 2 % járt el az előadásokra.

Úgy tűnt az a tény, hogy a párok előre tervezték-e a gyermek jövetelét, vagy sem kevésbé befolyásolta a nőket abban a döntésben, hogy járjanak-e felkészítőre. Bár tervezett terhesség esetén nagyobb százalékban (45%) vettek részt a foglalkozásokon, a különbség nem volt túl nagy.

Meglepő volt számomra mennyire kevesen élnek a felkészített szülés lehetőségével. A megkérdezett nők közül, csak 65 fő vett részt a programban és csak 48 terhest kísért el a párja is. Ebből kitűnik, hogy az apák részvételi aránya különösen alacsony.

A felkészítőről való távolmaradást a legtöbb nő azzal indokolta, hogy nincs rá ideje, mert dolgozik, vagy iskolába jár. Hasonlóan gyakori indok volt még az édesanyák részéről, hogy a felkészítő helyszíne távol esik a lakóhelyüktől és ezért nem tudják megoldani a rendszeres részvételt.

Arra a kérdésemre, hogy miért nem vettek részt a szülésre felkészítő programban a nők a következő válaszokat adták:

1.      nem válaszolt (19%)

2.      időhiány (15%)

3.      a felkészítő helyszíne távol van a lakhelytől (15%)

4.      előző terhességnél már járt (11%)

5.      megelőző szülések tapasztalatai elegendőek (10%)

6.      nem érezte szükségét (7%)

7.      orvos-védőnő-szülésznő előre tájékoztatta (6%)

8.      veszélyeztetett terhes (5%)

9.      egészségügyi végzettség miatt vannak ismeretei (2%)

10.    nem volt az intézményben ilyen foglalkozás (1%)

11.    lustaság (1%)

12.    pénzhiány (1%)

13.    nem tudta, hogy létezik szülésre felkészítés(1%)

14.    influenza járvány miatt elmaradt (1%)

Az apák leginkább azért nem jártak felkészítőre, mert párjuk sem (84%). Azokban az esetekben, ahol az anya  résztvett, de az apa nem az indokok a következők voltak:

1.    időhiány (9%)

2.    női dolog (3%

3.    nem érdeklik a részletek, távol tartja magát (2%)

4.    otthon készül(1%)

5.    elváltak(1%)

Az a tény, hogy az apák örültek-e a gyermek érkezésének, vagy csak elfogadták a helyzetet kevésbé befolyásolta a felkészítő foglalkozásokon való részvételi kedvüket, mint korábban gondoltam. Bár csekély mértékben magasabb volt a részvételi arány azoknak a férfiaknak a körében akik örültek párjuk terhességének, látványos különbség nem mutatkozott. (örült 33%, elfogadta 25%)

Annak a kérdésnek a kapcsán, hogy mennyire segítették a felkészítőn szerzett információk a szülőnőt a vajúdás, illetve szülés ideje alatt, a legtöbben az arany középutat választották. A megkérdezettek 30%-a választotta a felkínált számskálán a középső értéket. 23% nyilatkozott teljesen pozitívan, számukra nagy segítségül szolgáltak a kapott információk és csak nagyon kevesen, a válaszolók 7%-a nyilatkozott úgy, hogy egyáltalán nem tudta hasznosítani a  tapasztalatait.

A vizsgálati adatok értékelése során azt tapasztaltam, hogy a megfelelően felkészített terhesek sokkal inkább tudták alkalmazni a rendelkezésükre álló fájdalomcsillapító technikákat. A felkészítőn résztvett nők 45%-a alkalmazta sikeresen a relaxációs technikát, 60% próbálta ki a különböző testhelyzeteket és 77% hasznosította a különböző légzéstechnikákat. Az alkalmazási arány a felkészítőre nem járt nők körében mindhárom tekintetben alulmúlta a fent említett értékeket. (V. sz. ábra)

V. sz. ábra A fájdalomcsillapító eljárások alkalmazási aránya a felkészítőre nem járt nők körében

A kérdőíven arra kértem a megkérdezett nőket, hogy a szülésük során átélt fájdalom intenzitását egy 1-től 5-ig terjedő számskálán jelöljék meg. A megjelölt értékek feldolgozása során azt tapasztaltam, hogy a fájdalom mértéke független volt attól, hogy az illető részt vett-e szülésre felkészítő programban, vagy nem. A felkészített terhesek 17%-a, míg a foglalkozásokra nem járt nők 15%-a élt át elviselhetetlen fájdalmat. Azok tekintetében, akik a fájdalom mértékét nagyon gyengének minősítették az arány 2%-os volt a felkészítőn résztvett nők esetén és 3%-os a felkészítőre nem jártak körében .

A szülés kapcsán átélt szorongásukat a kérdőívet kitöltők a fájdalomhoz hasonlóan számskálán jelölték. E tekintetben szembetűnő különbség mutatkozott a szakemberek által felkészített és felkészítőre nem járt nők között. Az előbbi csoportba sorolható szülőnők kevésbé szorongtak 39%-uk arról számolt be, hogy egyáltalán nem érzett félelmet, szorongást, míg ez az arány a fel nem készített nők esetén csak 24%-os volt. A programban résztvett terhesek közül csak 1 fő számolt be igen intenzív félelemérzésről (1%), ezzel szemben a másik csoport képviselőinek az 5%-a.

Nagyon népszerű volt a megkérdezettek körében az együttszülés. A 146 szülésből 108 esetben kísérték el párjukat az édesapák.

Meglepőnek találtam, hogy az együttszülésen résztvett férfiaknak kevesebb, mint a fele csak 40%-a járt a szülést megelőzően felkészítőre.

 Azt tapasztaltam, hogy a legtöbb esetben közös elhatározás eredménye volt az apák részvétele (81%), míg 12%-ban az édesanya, 7%-ban az édesapa kívánságára történt.

Az együttszülés igen magas aránya okot adott arra, hogy megvizsgáljam, miért döntenek úgy a párok, hogy az apa is résztvegyen a szülés eseményeiben.

Arra a kérdésre, mi volt az oka annak hogy apás szülést terveztek a következő válaszokat kaptam:

1.      apa is legyen jelen a szülésnél, természetes, hogy a gyermek megérkezésénél együtt legyen a család (53%)

2.      biztonság, testi-lelki segítségnyújtás (26%)

3.      az apa kívánságára (10%)

4.      kíváncsiság (8%)

5.      divat (3%)

Amint látható az elsődleges szempont a családi egység kialakítása, de a szülés alatti biztonságérzet megteremtése is igen fontos motívum.

A legtöbb együttszülés kapcsán úgy nyilatkoztak a megkérdezett nők, hogy beváltotta a hozzá fűzött reményeiket és csak kevesen nyilatkoztak negatívan. (VI. sz. ábra)

VI. sz ábra Beváltotta – e az együttszülés a hozzá fűzött reményeket?

Számskálát használtam annak megítélésére mennyire segítette a szülőnőt párjának jelenléte. A kapott adatok megfelelnek az előbbieknek. A nagy többség számára óriási segítséget nyújtott, a megkérdezettek 90%-a nyilatkozott így és csak 1 fő volt, aki számára egyáltalán nem nyújtott segítséget az apa közelsége.

Azt tapasztaltam, hogy azok a nők, akik párjukkal együtt szültek nagyobb arányban élték meg a szülést nagyszerű élményként (46%), mint az egyedül szülők (36%). A párjuk nélkül szülő nők inkább elviselhetőnek minősítették az eseményeket. 3% jelölte meg ezt a kategóriát.

A szülőnők többsége lelkesen nyilatkozik a rooming-inről. Általában jó kezdeményezésnek tartják feltéve, ha minden feltétel adott. Lehetőséget ad az anya-gyermek jó kapcsolat kialakítására, tapasztalatgyűjtésre, a tejelválasztás beindulásának meggyorsítására.E témával kapcsolatos kérdésemre a következő pozitív válaszokat kaptam:

·          lehetőséget ad az anyukának, hogy szakértő segítségével gyakorolja a baba ellátását

·          bármikor lehet szoptatni, így hamarabb beindul a tejelválasztás

·          összeszokik az anya gyermekével

·          ha több gyereke van az anyának, akkor legalább az első hetet a picinek szentelheti

·          biztos, hogy nem kap mást enni a baba

Azok a nők, akik nem támogatják a rooming-in szisztémát az alábbi indokokat adták:

·          nem tud a frissen szült anya pihenni

·          nincs mód a regenerálódásra

·          24 órás együttlét esetén éjszaka sem lehet pihenni

·          több ágyasak a rooming-in szobák

·          a nővérek magukra hagyják a mamákat, keveset segítenek

2001.07.18

2.4.  Megbeszélés

Tartalom