|
Családközpontú szülészet Szandtnerné
Kisdaróczi Orsolya szakdolgozata |
|
|
1. Családközpontú szülészet 1.1.
Felkészítés a szülésre |
|
|
1.1.1. Fájdalom nélküli szülés A szülőnők mindinkább igénylik, hogy megszabaduljanak a szülési fájdalomtól. Ennek a jogos követelésnek a megoldása az orvostudomány egyik fontos feladata. Cél a szorosan összefonódó szülés és fájdalom szétválasztása, nem a csökkent fájdalom, hanem a fájdalom nélküli szülés. Évezredeken át nem tudták a fájdalmat hatékonyan csökkenteni. Alkalmaztak különböző varázslatokat, amuletteket, fogadalmakat, szelleműzéseket. Találtak füveket, amelyeknek nedve csillapította ugyan a fájdalmat, de mivel nem ismerték a növények mérgező hatását, nagyobb kárt okoztak, mint hasznot hajtottak. Az 1846-ban fedezték fel az éternarkózist, amelyet nagyon hamar a szülészetben is alkalmazni kezdtek fájdalomcsillapításra. A szálak Skóciába vezetnek. Edinburgh a szülési fájdalomcsillapítás kiindulópontja, ahol Simpson alkalmazta először az éternarkózist és néhány hónappal később a kloroformot. Az egyház merev falat állítva, hatalmas akadályát képezte a szülési fájdalomcsillapítás elterjedésének és fejlődésének. Azt hirdette, hogy az az asszony, aki fájdalom nélkül kíván szülni, ellenszegül az Isteni parancsnak, hogy fájdalmak között kell világrahoznia gyermekét. Simpson rávilágított az egyházi álláspont ellentmondásaira. Szerinte Isten alkalmazta először a szülési narkózist, amikor Ádámot mély álomba ejtette, hogy bordáiból világrahozza Évát. Érvei nem bizonyultak hasznosnak, így nem az ő munkássága, hanem kicsivel később Viktória királynő intézkedése ütött rést az egyház által emelt merev falon, aki utolsó két szülésénél megkövetelte a kloroform alkalmazását és ezáltal utat nyitott a szülési fájdalomcsillapítás szélesebbkörű elterjedésének és lehetőség nyílt a további orvosi kutatásokra. Ennek eredményeként 1880 körül francia orvosok kezdték alkalmazni a hipnózist a szülés fájdalmatlanná tételére. A módszer bár számos követőre talált, széles körben elterjedni nem tudott, mert csak kis számú orvos tudta alkalmazni. A század elején a gyors ütemben fejlődő gyógyszeripar teret nyitott a gyógyszerkutatások számára, de mindennek ellenére, még ma sem megoldott probléma a gyógyszeres fájdalomcsillapítás, mivel a szülés során alkalmazható szereknek nagyon sokrétű követelménynek kell megfelelniük: * ne okozzanak anyai, illetve magzati károsodást * ne hosszabbítsák meg a szülés lefolyásának idejét * hatásuk kiterjedjen a szülés egész időtartamára * széles körben alkalmazhatóak legyenek A gyógyszeres fájdalomcsillapítás bár nagyon hasznos, a kívánatos mégis a szintetikus szerek elhagyása volna. Az 1920-as években törtek utat maguknak olyan elképzelések, amelyek a gyógyszer nélküli fájdalomcsillapítást támogatták. A vizsgálódások célja a szülési fájdalom okának felderítése. Ezen törekvések révén, olyan módszerek láttak napvilágot, amelyek a szellemi-lelki befolyásolás révén igyekeznek megelőzni a szülési fájdalom keletkezését. A fájdalom az agykéreg működésével van kapcsolatban. Az agykéreg a színhelye az ember tudatos működéseinek és egyúttal ellenőrzi és irányítja a szervezet valamennyi változását, azokat is, amelyek akaratunktól függetlenül működnek. Az idegrendszerre ható rengeteg inger közül nem mindegyik jut el az agykéregig és válik tudatossá, csak az adott pillanatban az élet szempontjából legfontosabb működés kérgi központja jut izgalomba. Egyes ingerek ereje nem elég nagy, hogy áttörjön a tudatba, hacsak az agykéreg egy része nincs felfokozottan érzékeny állapotban. Az évezredek alatt az emberi társadalomban kapcsolat, úgynevezett feltételes reflex alakult ki a szülés és a fájdalom között. Emiatt a szülés megindulásakor a fájdalomérző központ ingerületi állapotba kerül és így a normális szülésnél keletkező, tulajdonképpen kis erejű, élettani ingerek is áttörnek az agykéregbe és fájdalmat váltanak ki. A szülés és a fájdalom összekapcsolódásának döntő oka az volt, hogy a szövődményes szülések következtében már sok asszony pusztult el keserves kínok között a vajúdás alatt és nagyon sokan haltak meg a gyermekágyas időszak alatt is. További okai a szülés és a fájdalom összefonódásának a Biblia fenyegetése: "fájdalommal szülöd gyermeked", a szépirodalom, amely gyakran festette le a szülést, mint a nőre váró legnagyobb szenvedést és hozzájárult a kapcsolat kialakulásához az orvostudomány is, amely sokáig elkerülhetetlennek tartotta a szülési fájdalmat. Az agykéreg bonyolult feladatának, csak akkor tud eleget tenni, ha nem kimerült, vagy tompult. Ha a vajúdó kimerült állapotban van, vagy netán nem kívánt terhességet visel és a jövőjével kapcsolatban aggodalmai vannak az agykérgi működés romlik és ez szintén teret enged a fájdalomnak. A félelem jelentkezésének valószínűségét tovább fokozza, ha a szülőnő nincs felkészülve arra, ami rá vár. Amennyiben semmit sem, vagy csak nagyon keveset tudnak állapotukról, a szülés lefolyásáról, nem ismerik a normális élettani jelenségeket, úgy a különböző tünetek jelentkezése félelmet vált ki náluk. Pavlov, Read és Lamaze felismerve a szülési fájdalom jelentkezésének ezen okait, olyan hatékony módszereket dolgoztak ki, amelyek napjainkban egyre nagyobb létjogosultságot nyernek. (1,2,,3,17,18,14) 2001.07.18 |
|