Családközpontú szülészet

Családközpontú szülészet

Szandtnerné Kisdaróczi Orsolya szakdolgozata
2001

1. Családközpontú szülészet

1.2. Férj a szülõszobán

 


Azáltal, hogy az  orvostudomány az anya, illetve a magzat testi jóllétét, érdekeit zászlajára tûzve a szüléseket intézeti keretek közé szorította, az egyén, a pár és a család pszichológiai szükségletei, minden jó szándék ellenére, egyre inkább figyelmen kívül maradtak. Bár a morbiditási és mortalitási mutatók kedvezõen alakultak, az anya és az újszülött egészségesen távoztak az intézménybõl, a szülés élménye mégis rossz emlékként maradt meg a nõk emlékezetében.

A hagyományos szülészeti eljárást emiatt ért számos kritika talaján bontakozott ki a humanizált , a családi egységet szemelõtt tartó szülésvezetés iránti társadalmi igény. Ennek kapcsán megindultak a családközpontú szülészet megvalósítására irányuló törekvések, amelyek egyik igen fontos vívmánya a nyitott szülõszoba és ezáltal az apák részvételi lehetõsége gyermekük világrajövetelénél.

Együttszülésnek nevezzük az apák, vagy más személy részvételével vezetett szüléseket. 

Magyarországon elsõsorban az apásszülés terjedt el, de ha igény van rá más hozzátartozók, esetleg barát-is jelen lehetnek.

A francia Lamaze volt az elsõ, aki észrevette a szociális környezet jelentõségét és az 1950-es években bevonta a házastársat, a szülésre történõ felkészítésbe és lehetõséget biztosított arra, hogy a férj jelen legyen a szülésnél.

Magyarországon Marton és Szeverényi számolt be elõször kedvezõ tapasztalatokról az együttszüléssel kapcsolatban.

Kezdetben fenntartásokkal viseltettek, mind a szakemberek, mind a laikusok, de hamar bebizonyosodott, hogy a megfelelõ higiénés rendszabályok betartása mellett veszélytelen a férjek jelenléte a szülõszobán.

Egyes kutatási eredmények szerint a férfiakban is megvan az életadás a teremtésvágy ösztöne, ugyanúgy, mint a nõkben. A férfiakban is nagyon komoly pszichés változások mennek végbe a gyermekvárás kapcsán. A magzattal kapcsolatos érzelmek, gondolatok is nagymértékben azonosak férfiban és nõben. Viszonyulásuk, azért alakul másként, mert egyrészt biológiailag nincsenek olyan szoros kapcsolatban gyermekükkel, mint az anyák, másrészt pedig az eltérõ nemi szerepekbõl adódóan a születendõ gyermekkel, a szüléssel kapcsolatos érzelmek magatartásbeli megnyilvánulása kevésbé kifejezett. A terhesség és szülés az apa számára egy valódi krízishelyzet, amelyet, ha nem sikerül megfelelõen megoldani, a férfiban a gyermekkel szemben negatív érzelmek alakulhatnak ki, megromolhat a házastársi kapcsolat és esetenként súlyos pszichés zavar jelentkezhet.

Mindezeket figyelembevéve látható, mennyire fontos az apák bevonása a terhességgel kapcsolatos, valamint perinatális eseményekbe, hogy ne érezze kirekesztve magát, tehetetlennek.

Számos vizsgálatot végeztek e témával kapcsolatban és a publikációk kedvezõ tapasztalatokról számolnak be.

 Úgy tûnik, az együttszülés növeli a szülõnõ kooperációs készségét, segíti a szülés zavartalan lefolyását, rövidíti a vajúdás idejét, csökkentheti a szülési szövõdményeket, elõsegíti az apaszerep kialakulását, növeli a családi összetartozás mértékét.

Felmerült a kérdés, hogy a kóros lefolyású szülések esetén is megengedhetõ-e az apák jelenléte. A legtöbben azon az  állásponton állnak, hogy éppen az ilyen kritikus helyzetekben válik különösen fontossá az érzelmi támasz, amit a hozzátartozó nyújtani tud. Ha a férj ilyen nehéz periódusban is párja mellett marad, akkor képessé válik jobban átérezni az anya, illetve születendõ gyermek iránti felelõsséget és az esetleges szövõdményt is jobban elfogadja.

Nagyon fontos, hogy a férj megfelelõ felkészítést követõen vegyen részt a szülõszoba eseményeiben. Ahhoz, hogy hatékony segítséget tudjon nyújtani párjának, hogy mindkettõjük elvárásai teljesüljenek, ismernie kell a szülés lefolyását, a szülés alatti helyes magatartást. Ellenkezõ esetben a váratlan helyzet, a szokatlan látvány, a szülési fájdalom erõssége esetleg sokkolhatja és negatív érzelmeket válthat ki benne, amely akár helyrehozhatatlan törést is okozhat mind a saját, mind a család életében.

 Egy laikus számára úgy tûnhet, hogy míg a vajúdás és szülés idején a fõszereplõ a szakszemélyzet a szülõnõ és a magzat, addig az apák semmi hasznosat nem tudnak tenni a szülõszobán. Ez egy téves elképzelés, hiszen egy jól felkészített apa számos dologban segítheti párját. 

Elsõdlegesen a biztonságot képezi a szülõnõ számára, érzelmi támaszt nyújt, szüntelen bátorítással erõsíti igyekezetét, önbizalmát. Mindemellett fizikai segítséggel is szolgál azáltal, hogy biztosítja párja kényelmét, segíti a légzés és relaxációs gyakorlatok kivitelezésében, masszázst alkalmazhat. A masszázs segít ellazulni, élénkít vagy megnyugtat, enyhíti a fájdalmat, és erõt ad. Testközelséget, odafigyelést, vigaszt jelent. És éppen erre van szükség a terhesség alatt, a szülési fájdalmak közben. Különösen igaz ez, ha mindezt a partner kezei közvetítik. Nemcsak a nõknek, a leendõ apáknak is sokat jelenthet a gyöngédségnek ez a különleges formája. A masszázsnak köszönhetõen nagyon közeli és kézzelfogható kapcsolatba kerülnek az anyával és a babával is. Hatékonyan tudnak segíteni, és ezáltal nem érzik magukat olyan tehetetlennek a szülés alatt.

Az a szülészeti intézmény, amely fel van készülve együttszülések levezetésére egyágyas szülõszobákkal is rendelkezik. A gyakorlatban ez még nem mindenhol megvalósított, együttszülésre azonban mindenhol igény van, emiatt megoldható a férj jelenléte akkor is, ha csak részben, paravánnal választhatók el a szülõágyak egymástól. Azoknak a feltételeknek a megteremtésére is törekedni kell, amelyek a szülõnõ speciális kényelmét biztosítják, mint a félhomály, a csend, halk zene, ételek, italok fogyasztása, a megfelelõ mozgástér.

Végsõsoron a nyitott szülõszoba a férjek jelenlétével az otthon kényelmét, az otthonszülés kedvezõ pszichés feltételeit nyújtja, a kórházi ellátás biztonsága mellett. (2,3,7,8,9,15,22)

2001.07.18

1.3 Alternatív szülészet

Tartalom

 
 
X
EZT MÁR OLVASTAD?