|
Családközpontú szülészet Szandtnerné
Kisdaróczi Orsolya szakdolgozata |
|
|
1. Családközpontú szülészet 1.2. Férj a szülőszobán |
|
|
A hagyományos szülészeti eljárást emiatt ért számos kritika talaján bontakozott ki a humanizált , a családi egységet szemelőtt tartó szülésvezetés iránti társadalmi igény. Ennek kapcsán megindultak a családközpontú szülészet megvalósítására irányuló törekvések, amelyek egyik igen fontos vívmánya a nyitott szülőszoba és ezáltal az apák részvételi lehetősége gyermekük világrajövetelénél. Együttszülésnek nevezzük az apák, vagy más személy részvételével vezetett szüléseket. Magyarországon elsősorban az apásszülés terjedt el, de ha igény van rá más hozzátartozók, esetleg barát-is jelen lehetnek. A francia Lamaze volt az első, aki észrevette a szociális környezet jelentőségét és az 1950-es években bevonta a házastársat, a szülésre történő felkészítésbe és lehetőséget biztosított arra, hogy a férj jelen legyen a szülésnél. Magyarországon
Marton és Szeverényi számolt be először kedvező tapasztalatokról
az együttszüléssel kapcsolatban. Kezdetben
fenntartásokkal viseltettek, mind a szakemberek, mind a laikusok, de
hamar bebizonyosodott, hogy a megfelelő higiénés rendszabályok
betartása mellett veszélytelen a férjek jelenléte a szülőszobán. Egyes kutatási eredmények szerint a férfiakban is megvan az életadás a teremtésvágy ösztöne, ugyanúgy, mint a nőkben. A férfiakban is nagyon komoly pszichés változások mennek végbe a gyermekvárás kapcsán. A magzattal kapcsolatos érzelmek, gondolatok is nagymértékben azonosak férfiban és nőben. Viszonyulásuk, azért alakul másként, mert egyrészt biológiailag nincsenek olyan szoros kapcsolatban gyermekükkel, mint az anyák, másrészt pedig az eltérő nemi szerepekből adódóan a születendő gyermekkel, a szüléssel kapcsolatos érzelmek magatartásbeli megnyilvánulása kevésbé kifejezett. A terhesség és szülés az apa számára egy valódi krízishelyzet, amelyet, ha nem sikerül megfelelően megoldani, a férfiban a gyermekkel szemben negatív érzelmek alakulhatnak ki, megromolhat a házastársi kapcsolat és esetenként súlyos pszichés zavar jelentkezhet. Mindezeket figyelembevéve látható, mennyire fontos az apák bevonása a terhességgel kapcsolatos, valamint perinatális eseményekbe, hogy ne érezze kirekesztve magát, tehetetlennek. Számos vizsgálatot végeztek e témával kapcsolatban és a publikációk kedvező tapasztalatokról számolnak be. Úgy tűnik, az együttszülés növeli a szülőnő kooperációs készségét, segíti a szülés zavartalan lefolyását, rövidíti a vajúdás idejét, csökkentheti a szülési szövődményeket, elősegíti az apaszerep kialakulását, növeli a családi összetartozás mértékét. Felmerült a kérdés, hogy a kóros lefolyású szülések esetén is megengedhető-e az apák jelenléte. A legtöbben azon az állásponton állnak, hogy éppen az ilyen kritikus helyzetekben válik különösen fontossá az érzelmi támasz, amit a hozzátartozó nyújtani tud. Ha a férj ilyen nehéz periódusban is párja mellett marad, akkor képessé válik jobban átérezni az anya, illetve születendő gyermek iránti felelősséget és az esetleges szövődményt is jobban elfogadja. Nagyon fontos, hogy a férj megfelelő felkészítést követően vegyen részt a szülőszoba eseményeiben. Ahhoz, hogy hatékony segítséget tudjon nyújtani párjának, hogy mindkettőjük elvárásai teljesüljenek, ismernie kell a szülés lefolyását, a szülés alatti helyes magatartást. Ellenkező esetben a váratlan helyzet, a szokatlan látvány, a szülési fájdalom erőssége esetleg sokkolhatja és negatív érzelmeket válthat ki benne, amely akár helyrehozhatatlan törést is okozhat mind a saját, mind a család életében. Egy laikus számára úgy tűnhet, hogy míg a vajúdás és szülés idején a főszereplő a szakszemélyzet a szülőnő és a magzat, addig az apák semmi hasznosat nem tudnak tenni a szülőszobán. Ez egy téves elképzelés, hiszen egy jól felkészített apa számos dologban segítheti párját. Elsődlegesen a biztonságot képezi a szülőnő számára, érzelmi támaszt nyújt, szüntelen bátorítással erősíti igyekezetét, önbizalmát. Mindemellett fizikai segítséggel is szolgál azáltal, hogy biztosítja párja kényelmét, segíti a légzés és relaxációs gyakorlatok kivitelezésében, masszázst alkalmazhat. A masszázs segít ellazulni, élénkít vagy megnyugtat, enyhíti a fájdalmat, és erőt ad. Testközelséget, odafigyelést, vigaszt jelent. És éppen erre van szükség a terhesség alatt, a szülési fájdalmak közben. Különösen igaz ez, ha mindezt a partner kezei közvetítik. Nemcsak a nőknek, a leendő apáknak is sokat jelenthet a gyöngédségnek ez a különleges formája. A masszázsnak köszönhetően nagyon közeli és kézzelfogható kapcsolatba kerülnek az anyával és a babával is. Hatékonyan tudnak segíteni, és ezáltal nem érzik magukat olyan tehetetlennek a szülés alatt. Az a szülészeti intézmény, amely fel van készülve együttszülések levezetésére egyágyas szülőszobákkal is rendelkezik. A gyakorlatban ez még nem mindenhol megvalósított, együttszülésre azonban mindenhol igény van, emiatt megoldható a férj jelenléte akkor is, ha csak részben, paravánnal választhatók el a szülőágyak egymástól. Azoknak a feltételeknek a megteremtésére is törekedni kell, amelyek a szülőnő speciális kényelmét biztosítják, mint a félhomály, a csend, halk zene, ételek, italok fogyasztása, a megfelelő mozgástér. Végsősoron a nyitott szülőszoba a férjek jelenlétével az otthon kényelmét, az otthonszülés kedvező pszichés feltételeit nyújtja, a kórházi ellátás biztonsága mellett. (2,3,7,8,9,15,22) 2001.07.18 |
|