|
Családközpontú szülészet Szandtnerné
Kisdaróczi Orsolya szakdolgozata |
|
|
2. A családközpontú szülészet témában végzett vizsgálatok 2.4.
Megbeszélés |
|
|
A megkérdezettek éppen, vagy a közelmúltban, szülésen átesett nők. Akiknek átlag életkora 28 év. A körükben végzett vizsgálat kitért a családközpontú szülészet fontos elemeire, melyek a szülésre felkészítés, a nyitott szülőszoba, illetve együttszülés és a rooming-in. A vizsgálat kezdetén felállított előfeltevések nagyrészt helytállóak voltak, kevés kivétellel. A szülésre felkészítő programban résztvevők többsége magasabb iskolai végzettséggel rendelkezik és nagy volt a szellemi foglalkozásúak aránya is a körükben. Nagyobb a részvételi kedv az első szülésükre készülő nők esetében is. Összehasonlítva azokat az eseteket, amelyekben tervezett terhességről volt szó, azokkal, amelyekben nem, lényeges különbség a tanfolyamon való részvételi kedvben nem mutatkozott. Hasonló eredményekhez jutottam az apák hozzáállását vizsgálva a gyermek érkezéséhez. Szembetűnően nem befolyásolta a részvételi arányukat az, hogy örültek-e párjuk terhességének, vagy csak elfogadták a tényét. Összességében véve az a tapasztalatom, hogy a felkészített szülés iránti igény nem kielégítő. A megkérdezett nők 65,5%-a nem járt a foglalkozásokra, a férfiak részvételi aránya ennél még alacsonyabb. Véleményem szerint nem feltétlenül az érdektelenség az oka a gyermeket váró párok hozzáállásának. Felmértem néhány szülészeti intézmény által szervezett szülésre felkészítő programot. Az a tapasztalatom, hogy a foglalkozások ritkán vannak, 1-3 havonta indítanak újabb csoportot. Az időpont megválasztás sem ideális, ugyanis többnyire a kora délutáni órákra szervezik őket 15-16 óra tájban. Nagyon sokan dolgoznak még ebben az időpontban, amennyiben részt kívánnak venni a felkészítőn szabadságot kell kivenniük. Kevesen tudják ezt megtenni. Véleményem szerint a Szent Imre Kórház szülésre felkészítő programja volna a követendő példa, ahol a fontos kérdéseket érintő előadások folyamatosan zajlanak. Minden téma többször napirendre kerül. Az érdeklődők a szülészet írásos tájékoztatóból választhatják ki az őket érdeklő témát és a számukra megfelelő időpontot. Az előadások a nagyközönségnek szólnak, bárki részt vehet rajtuk, akár többször is. Emellett kiscsoportos foglalkozásokon is részt lehet venni. Különböző klubok működnek, amelyeken a szülésznők, illetve csecsemőgondozók irányításával személyreszabottabb információátadás történik. A vizsgálati adatok összevetése során fényderült arra, hogy bár a felkészítőn való részvételi kedv nem túl magas, az együttszülések aránya 90%-os. Kényszeríteni senkit nem lehet, hogy a felkészítőn résztvegyen, de legalább meg kellene próbálni tudatosítani a szülésre készülő párokban, hogy csak azok az apák tudnak aktívan és eredményesen közreműködni feleségük szülésénél, akik résztvesznek a felkészítő programokon. A családközpontú szülészet, a nyitott szülőszoba kapcsán, korábban végzett szakmai vizsgálatok eredményei arról számolnak be, hogy a szülésre felkészítő programban való részvétel kedvezően befolyásolja a szülési fájdalom alakulását. A felkészítőn résztvett nők kisebb intenzitású fájdalomról számoltak be, mint azok a terhesek, akik ilyen felkészítésben nem részesültek. Az önálló vizsgálatom során nyert eredmények ezt a megfigyelést nem támasztották alá. Azt tapasztaltam, hogy a fájdalom tekintetében nincs különbség a két csoport között. Valószínűsítem, hogy az irodalmi adatok és a saját eredményeim közötti eltérés hátterében az áll, hogy míg a korábbi szakmai vizsgálatok során kontrolláltan hatékony szülésre felkészítés kapcsán nyert adatokat elemeztek, addig az én vizsgálatom nem egy intézményben szült nők tapasztalataira hagyatkozott. A felkészítő programok hatékonyságát illetően nincsenek adataim. Így feltételezhetem, hogy nem nyújtottak kellő információt a szülőnők számára. A szülőnők számára rendelkezésre álló fájdalomcsökkentő technikákról úgy tűnik többen tudnak, mint ahányan felkészítőn résztvettek. Sokan élnek is a lehetőséggel. A legtöbben a speciális légzéstechnikákat alkalmazzák és a megkérdezettek 77%-a próbálta ki a különböző testhelyzeteket a vajúdás illetve szülés ideje alatt. A vizsgálati eredmények összevetéséből kiderült azonban, hogy felkészített szülés esetén a kezdeményező kedv sokkal nagyobb a szülőnők részéről. Újból a korábbi szakmai vizsgálatokat véve alapul, hasonlóságot fedeztem fel az irodalmi adatok és a saját eredményeim között az együttszülés és a szülés alatt átélt élmény összefüggése tekintetében. Tapasztalataim szerint ugyanis, azok a nők, akiket párjuk elkísért a szülőszobába, nagyobb arányban nyilvánították nagyszerű élménynek az átélt eseményeket, mint az egyedül szülők. Megosztani párunkkal a gyermekszülés katartikus élményét, együtt átélni a családdászerveződés folyamatát a kiteljesedést, valóban nagyszerű érzés. A családi egység megteremtésének nagyon fontos momentuma, hogy születés után ne válasszák el az újszülöttet édesanyjától. Ennek lehetőségét teremti meg a rooming-in szisztéma, amellyel kapcsolatban sokan kifejtették véleményüket. Az álláspont nem egységes. A megkérdezett nők között előfordultak támogatók és ellenzők egyaránt. Számos javaslat is akadt a válaszok között Az alábbiakban pontokba szedve ismertetem ezeket: 1. legyen lehetőség arra, hogy a babát időnként szakképzett gondozókra lehessen bízni anélkül, hogy a mamának lelkiismeret furdalása legyen 2. legyen módja választani az anyának, hogy rooming-in elhelyezést kíván-e 3. minden intézménybe be kellene vezetni 4. a csecsemőgondozók több időt töltsenek az anyákkal 5. lehessen választani a 24 és 12 órás rooming-in között 6. a rooming-in maximum 12 órára szóljon, éjszaka lehessen pihenni
2001.07.18 |
|