Vélemény az otthonszülésrõl

Vélemény az otthonszülésrõl

 

 Õszinte meggyõzõdésem az, hogy nem az otthonszülést kell támogatnom, hanem az intézetekben (kórház, szülõotthon) a megfelelõ emberi és anyagi háttér biztosítását, legalábbis a jelenlegi helyzetben.

Gyakran hivatkoznak az otthonszüléssel kapcsolatban Hollandiára, de mindig elfelejtik, hogy Hollandia harmadakkora ország, mint mi, sokkal gazdagabb és az ország bármely pontján húsz perc alatt elérhetõ a megfelelõ orvosi ellátás (Állami és magánkórházak vannak. Ott rengeteg negyven-ötven ágyas magánkórház van, ami nem nagy, de szükség esetén igénybevehetõ benne a két-három mûtõ egyike. Nálunk többszáz ágyas komplexumok alakultak ki, -ez történelmi örökségnek is mondható -, de térben emiatt jóval ritkábbak. Hogy magam példáját mondjam, harminc perc alatt értünk be Veresegyházról Izsák születésekor, vasárnap este fél nyolckor, pedig Péter nyomta ám a gázt veszettül.

Elfelejtik, hogy nincs mindenkinek kocsija, megfelelõ lakása, stb. Mit csinálok én a háromszobás házamban a négy gyerekemmel, amíg szülném a következõt? Zavarjam ki õket az udvarra? És azután? Kapok talán ingyen valakit, aki legalább egy félnapig ellátná õket?

Az otthonszülés a felsõ középosztály és az elõször szülõk problémája. Mindig elfelejtik, hogy a szülés nem "Haverok, buli, Fanta", hanem labour = munka. Így önmagában is kellemetlen, sõt traumatikus élmény. Bele kell jönni. Õszintén szólva a harmadiknál már tudtam nevetni is, a negyedikre meg nem is emlékszem: bele lehet jönni.

Maga a petícióhoz fûzött háttéranyag a következõt tartalmazza: "a betegek alárendelt helyzetben vannak; kiszolgáltatottak az adott körülményeknek és a tekintélyelvû orvosi mentalitáson alapuló gyakorlatnak; az orvosok gyakran a csalhatatlanság illúzióját keltik; a betegek olykor lélektelen, személytelen, gépies ellátásban részesülnek; a hálapénz rendszer; az, hogy a várandósokat betegként kezelik; az, hogy a szülést vészhelyzetként kezelik a szakemberek". Ezeken kell tehát változtatni!

Fontosabbnak érzem, hogy a meglevõ emberi és anyagi erõforrásokat arra a tudatformálásra használjuk, amellyel pl. az orvosok nem hajtanák végre a szükségtelen beavatkozásokat, az orvosok és a szülésznõk nagy!!! empátiával beszélnének a szülõnõvel, lenne rá idejük, nem a nagyvizit és az UH között rohannának oda fél percre, hogy ugyan mennyit tágult a kismama, nem tartják szükségtelenül a kismamákat hetekig, olykor hónapokig a kórházban csak azért, mert a kórháznak szüksége van a pénzre, amit az így ápolt betegekre kapnak! Aztán pl. nem rúgnák ki szakmai féltékenységbõl azt az orvost, aki az osztályon egyedül képes emberi hangon beszélni a betegekkel. És nem tartanák a markukat, mert rendesen meg tudnak élni a fizetésükbõl.
Gondolkoztál már azon, hogy miért csinálnak szükségtelen beavatkozásokat? Ha nem csinál semmit, mit ír a papírra és miért kérne pénzt? A beavatkozással igazolja létének szükségszerûségét és értelmét.

Mindig elfelejtik, hogy a betegek alárendelt helyzete a betegeken is múlik. (Figyelmedbe ajánlom az Index Fórumon a Szülõi munkaközösség rovatban,  a "Segítség! már megint jön a védõnõ !" topicba írottakat.)
Nem kell alárendelõdni. Felnõtt ember felnõttként forduljon az orvoshoz is, ne engedje át a döntést  a saját teste felett, amíg erre képes. Ez persze feltételezi, hogy ismerem a várható beavatkozásokat, pl. a gátmetszést, tudok vele kapcsolatban pro és kontra érveket és tudom figyelni a saját testemet, hogy mit jelez. És képes vagyok ellentmondani, ugyanakkor a higgadt érvelésre józanul dönteni. Igen, ezt akkor tudom megtenni, ha fordítottam idõt és energiát elõre a tájékozódásra (olvasás, kérdezõsködés), mérlegelésre, kockázatelemzésre.

Egyébként a szüléssel kapcsolatban számomra még traumatikusabbak azok a zuhanyzók és WC-k, amiket a szülés utáni napokban használni kellett az osztályokon. Törött csempék, dugulás, zuhanycsõ rózsa nélkül, vérfolt az ülõkén több mint huszonnégy órán át. És mikor szólok a nõvérnek, azt mondja, majd hétfõn jön a takarítónõ és megcsinálja. És a kórházi menü, ami ehetetlen és kevés, pedig éppen a tejelválasztásnak kellene beindulnia, de azt mintha nem fogyókúrás diétával lehetne megoldani, ugyebár.

Hát ezek miatt akarnak sokan otthon szülni. Pedig én személyesen csak azt a K-t ismerem G. városból, akinek a kisfia még kétévesen se tudott ülni az elhúzódó otthoni vajúdásból kifolyólag. És ez engem azóta is visszatart.
Azért jó lenne, ha valahol leírnánk végre, hogy a "hagyjuk a szülést a maga útján elõrehaladni" dolgot évezredek óta próbálgatja az emberiség. Teljesen természetes körülmények között 10% az anyai halálozás és ugyanennyi a perinatális halálozás egyébként egészséges magzatoknál, ha jól emlékszem az adatokra. Ebben pedig nincs benne az életre szóló szülési sérülések aránya, ami még valami 20% .Ezt akarjuk?

Pár éve láttam egy amerikai filmet, valami humoros kismama-kispapa sztori volt. A szülõszoba kórházban volt, de olyan kellemes, mint egy nappali: nagy ágy, néhány fotel, asztalka, körben polcok, könyvek, tv, stb. Lehet, hogy a kórházakból leginkább egy belsõépítész-lakberendezõ hiányzik? Ha a környezet meg a személyzet barátságos lenne, ugyan mi oka lenne bárkinek is a veszélyt választani? Esetleg az idõsebb gyerekeket sem kellene kirekeszteni teljesen... szóval tudnám még ragozni a dolgot és tele vagyok ötletekkel.

Ezért nem írom alá most a petíciót.

Varga Anikó

2001.09.09

 
 
 
X
EZT MÁR OLVASTAD?