|
Bevezetés
A szülészeti ellátás napjainkban hangsúlyozottan családközpontú.
Ez a koncepció valósítja meg mindazokat az elvárásokat, amelyeket az
újszülött érkezésében leginkább érdekeltek, a család és az egészségügyi
intézmény közösen fogalmaznak meg. A filozófia sikeres alkalmazása révén
a szülők kiteljesítő élményben részesülnek a vajúdás és a szülés
során, felesleges beavatkozásoktól mentesen. A szülőszoba így válik
felhasználóközpontúvá, ahol a vajúdó számára a teljes flexibilitást
és választási szabadságot tudjuk biztosítani mind a szülési pozíciók,
mind az elérhető fájdalomcsillapítási módok vonatkozásában. A családközpontú
megközelítés lehetővé teszi a nyitottságot is - a vallási és
kulturális különbségek teljes elfogadása az új népvándorlás jelen
korában fontos szempont (Crisholm 1998).
A szülőszobai párbeszéd a szülők, a szülészorvos és a
gyermekgyógyász részvételén túl tartalmazza azokat a jelzéseket is,
amelyeket a legfontosabb ötödik résztvevő, a méhen belüli magzat,
majd újszülött küld a külvilágba. Részéről két alapvető információ
fogalmazódik meg direkt vagy indirekt formában:
köszönöm, jól vagyok, vagy
nem vagyok teljesen jól, figyeljetek rám!
A jelzések helyes interpretációja a szülőszobai ellátás minőségének
kulcspontja, az erről való kommunikáció az érintettek között jelentős
változáson ment át az idők folyamán. Mivel a megközelítésnek számos
aspektusa, intraperszonális és interperszonális vetülete van, érdemes
gondolati sétát tennünk, elemezni azokat a körülményeket, amelyek a
kommunikáció mai formáinak kialakulásához vezettek, azt lényegileg
befolyásolják, és a szülőszobai döntések meghozatalában alapvető
jelentőségűek.
A
magyarországi szülések túlnyomó többsége intézeti körülmények között,
kórházi szülőszobán zajlik le. Mind a perinatális anyai morbiditás,
mind a magzati veszteség paraméterei jelentős javulást mutatnak az elmúlt
évtizedekben. Ez a tény egyértelműen a szakorvosi ellátás javulását,
az életmentő protokollok standardizált és hatékony alkalmazását tükrözi.
A tudásanyag bővülésével párhuzamosan fogalmazódott újra az igény
a tudományosan etikus orvoslás reneszánszára, mely a technikai tudáson,
az emberi empátián és mindezek gyakorlati megvalósításán alapul (Rodrigues
2000). Az elmúlt évezred utolsó évtizedeinek új kihívásai jelentős
próbatétel elé állítják mindazokat, akik az egészségügyi ellátás
és szolgáltatások felelősségi szintjeit, kötelezettségeit megállapítják
és mindezt az új típusú orvos-beteg kapcsolatban érvényesíteni kívánják
(Nadelson 1991, 1993). Új tendencia, hogy az ellátottak részéről
tapasztalhatóan megnőtt a szabadságigény a gyógyítás hagyományosan
paternalisztikus légkörében - a beteg informálódni kíván, tudatos
alakítója akar lenni egészsége és állapota befolyásolásának (Rada
1986). Ezt az elvárást, amit a célorientált orvosi tevékenység nem
mindig elégít ki, a pszichoszomatikus orvoslás tudja úgy-ahogy teljesíteni,
amennyiben a "szolgáltatást" ebből az aspektusból is
professzionális személyzet, azaz kellő lelki munícióval és szakértelemmel
felszerelt orvos-szakdolgozói gárda végzi (Bolman 1995). A jogos
betegigényeket az orvostanhallgatók oktatása során nem kellő mértékben
vesszük figyelembe, az egyébként bővülő pszichoszomatikus oktatási
paletta jelentős késéssel követi a magyar társadalom ezirányú átalakulását.
Ez a magyarázata annak, hogy a Magyar Pszichoszomatikus Szülészeti-Nőgyógyászati
Társaság látszólag folyamatosan küzdeni kényszerül az új típusú
szülészeti szemlélet mind nagyobb arányú térhódításáért (Szeverényi
1997, Tiba 1997). A haladás, azaz a hagyományos szülészeti ellátás
átalakulása kétségbevonhatatlan jelei mellett megjelennek a tanácstalanság
felhangjai is. Ezek hátterében a szülészorvos részéről az eseményeket
ügydöntő jelleggel befolyásoló szerepkör elvesztése, a jogi szabályozás
keményedése, a fokozott jogvita-(per)fenyegetettség, a szülészeti ténykedés
kiskorúsítása (egyetlen kérdés: mikor végezzem el a császármetszést?)
és az ezekből következő általános bizonytalanság áll, amit
napjainkban csak tetéz az egészségügyi ellátórendszer
tervezett-megkezdett reformfolyamata a kapcsolódó személyes, vélt vagy
valós kiszolgáltatottsággal.
Marad
ezután a kérdés: hogyan kell szülést vezetni, milyen információk
alapján kell dönteni, milyen párbeszédet kell folytatni napjaink
magyar szülőszobáiban?
A
társas támasz jelentősége a szülőszobai ellátásban
Az Egészségügyi Törvény egyértelműen fogalmaz, amikor a szülőnő
alanyi jogává teszi, hogy vajúdása és szülése alatt hozzátartozója
mellette tartózkodhat. A társas támasz jelentőségéről, az egészséget
megőrző sajátságairól könyvtárnyi irodalom szól, hazai kutatóműhelyek
munkái is megvilágítják fontosságát a terhesség és szülés időszakában
(Forgács 2000). Érdemes röviden felidézni a szülészeti ellátás
fejlődéstörténetéből Lamaze és Sanger munkásságát, akik döntően
járultak hozzá ahhoz, hogy napjaink szülőszobáiban a kommunikáció a
mai módon folyik. Aktivitásukkal teremtették meg a kihívást, a szülőnő
"átértékelését", a család felemelését, azt, hogy a szülészeti-egészségügyi
ellátás bástyái, a kórházi falak között az ellátott kérdezhet, kérhet,
manapság már "megrendelheti" a szülészeti ellátás mikéntjét
is. Kik voltak ők?
Fernand
Lamaze francia orvos 1951-ben honosította meg a róla elnevezett módszert,
amely alapvetően oroszországi tapasztalatokon nyugodott. Az eljárás
magába foglalta a szülés előtti felkészítő foglalkozások szervezését,
a relaxációs és légzési technikák elsajátítását, a férj
folyamatos érzelmi-informatív támogatását, a szakszemélyzet kiképzését.
A Marjorie Karmel által saját szülési tapasztalatairól írt könyv (Thank
You Dr. Lamaze) megjelenése után a módszer rohamosan terjedt, és az ötvenes
évek végétől dokumentálhatjuk a férjek általános szülőszobai
jelenlétét, míg Magyarországon a jelenség 1984 óta tekinthető
jellemzőnek. A Lamaze módszer alapvető feltételezései a következők:
a.
a szülés természetes, normális és egészséges folyamat
b.
a szülési élmény alapvetően befolyásolja a nő és családja
életét
c.
a nőt a szülés folyamán belső bölcsessége vezérli
d.
a nő szülési képességét és magabiztosságát a segítő hozzáállása
és a
szülés
helyszíne fokozhatja, illetve jelentősen gyengítheti
e.
a nő alapvető joga a rutin orvosi beavatkozásoktól mentes szülési
folyamat
f.
a szülés otthoni vagy szülőházi körülmények között is
biztonságos lehet
g.
a szülésre felkészítő oktatás megerősíti a nő képességét
a tájékozott beleegyezésre
Margaret Sanger amerikai
szülésznő, felvilágosító irodalmár és polgárjogi aktivista a XX.
század első felében tevékenykedett. Páratlanul nagy hatású
ismeretterjesztő, egészségfejlesztő és irodalmi munkássága céljává
a nők reprodukciós egészségvédelmét tette. A szülészeti ismeretek
újságokban való terjesztésével megszüntetni igyekezett azt a mélységes
kiszolgáltatottságot, amely a századforduló táján a szegény néposztályok
asszonyaira tömegesen jellemző volt és mind a nemi betegségek, mind a
nem kívánt terhességek révén nagyszámú áldozatot is követelt. A
szexuális felszabadítás jelszavát hangoztatva mai értékítélet
szerint anarchista-közeli nézetei miatt saját korában is meggyűlt a
baja a hivatalos fórumokkal, de felvilágosító munkája és
statisztikailag kimutatható egészségvédő eredményei alapján óriási
tiszteletet vívott ki. 1956-os látogatása Gregory Pincusnál jelentette
azt a katalizátort, amely az orális fogamzásgátlók gyakorlati bevezetését
is eredményezte a későbbiekben.
Mit jelent a pszichoszomatikus szülészeti megközelítés a fenti
úttörők tevékenységének tükrében? Mindenekelőtt azt, hogy a
gyermekáldás nem egyszerű technikai esemény, hanem mélységesen
felemelő, megrázó, emocionálisan semmivel sem pótolható emberi élmény,
amely elsősorban a család bensőséges magánügye, de ugyanakkor
kiemelkedően fontos társadalmi esemény, melynek biztonságáért a szülész-nőgyógyász
szakmai közösség a felelős (National Guidelines, Canada 1998).
A szülőszobai esemény résztvevői között a kommunikációt
ennek a megközelítésnek a szellemében kell vezetni. A kommunikációs
stratégiát a résztvevők különböző tudatossági szinteken kezelik.
A szülőnő őszinte kommunikációja a segítséget kérő ember
attitűdje. A tágulási és kitolási szakról meglevő ismeretei a
gyakorlatban kerülnek megtapasztalásra, szembesül mindazzal a félelemmel
vagy magabiztossággal, amit terhessége alatt épített fel magában. A társas
támasz jelentősége a pozitív attitűd megerősítésében áll - ennek
segítségével a szülőnő félelmei eloszlanak, partnerkapcsolata megerősítést
nyer, a szülést pozitív emberi és társadalmi élményként éli meg (Sjogren
1997).
A férj kommunikációja az őszintén kiszolgáltatott ember támaszkeresése,
aki a kedvest szenvedni érzi és látja. A szituációban érdemleges
technikai segítséget nem tud nyújtani, mert laikus, de társfájdalma
és aggódása, mint külső kontroll, befolyásolja a szülőszobai történéseket.
A férj fokozott tudatállapota miatt is észreveszi a szülőszoba személyzetének
verbális és non-verbális kommunikációjában az apró bizonytalanságokat,
mindent kinagyítva észlel. Laikus voltában is "felügyeli" a
szülőnő jólétét. Jelenléte és aggódása üzenet: ez az én családom,
vigyázzatok rá minden módon és azon túl is! A férjjel való kommunikáció
a szülésznő, a szülészorvos és a jelenlevő perinatológus közös,
aktív szerepjátéka. Tudatos, tanult elemekből felépített szülőszobai
előadás, amelyben a professzionális szereplők a szülés tényleges
eseményeit a mindenkori aktuális szituációnak megfelelően közvetítik
a szülőnő és a férj számára. A közlés történhet külön-külön
vagy együttesen, amit a sürgősségi szituáció jelenléte vagy hiánya
módosít. Egyes vélemények szerint korunkban kölcsönös tanulási
folyamat részesei vagyunk: a család sugallja, mit szeretne, a szakma
pedig igyekszik ezt megérteni és kielégítő módon válaszolni a megváltozott
igényekre (Chalmers 1998).
A szülésznő szerepe, aktivitásának mértéke, az önálló
kommunikáció kiterjedése országról országra változik. Európában a
legnagyobb tényleges önállósággal a holland, dán, német és brit szülésznők
rendelkeznek, de a tény megítélésekor messzemenően figyelembe kell
venni az országokban fellelhető jelentős infrastrukturális különbségeket,
melyek a szülészeti ellátás biztonságát alapvetően befolyásolják.
Az évtizedes hagyományoknak megfelelően strukturált különböző ellátási
szinteken a szülés biztonságát olyan faktorok határozzák meg, melyek
túlmutatnak a szülésznő szakmai kompetenciáján és tudásán (Papp
1999).
Hazánkban a jelenlegi biztonságos szülészeti ellátás kulcsa a
jól felszerelt szülőszoba a 24 órában rendelkezésre álló háttérkapacitásokkal,
intenzív háttérrel és a progresszív betegellátás nyújtotta lehetőségekkel.
A tabloid sajtó és az internet nyújtotta adathalmaz alapján természetesen
juthat valaki a fentiekkel ellentétes következtetésre is, amennyiben például
kiragadott esetek alapján az otthonszülést biztonságosnak véli. Tudatában
kell lennünk a ténynek, hogy a szülések mintegy 75 %-ban valóban
nincs szükség szülész-nőgyógyász szakorvosi tényleges jelenlétre,
de zavaró, hogy előre nem lehet megmondani, hogy kik tartoznak majd a
fennmaradó 25 %-ba? A szülészeti ellátás biztonságát nem lehet
statisztikai valószínűségekre alapozni, és többek között ez a
magyarázata a hazai szigorú, szakorvosra alapozott ellátási felelősségnek.
Szülésznőink túlnyomó többsége a fentiekkel egyetértve dolgozik.
Számukra a személyes szülésznő-szülőnő kötődés gyakorlati
megvalósulása az a terjedő jelenség, hogy a terhesre személyesen felügyelő
orvos mellett a szülésznő is a család kívánságának megfelelően
nevesített személy. Az intézmény gondja és felelőssége, hogy a
munkabeosztás dinamizmusa révén az ilyen igényeket is lehetőleg
kezelni tudja (Philips 1988).
Különbségek
az aktív - passzív szülésészlelés kommunikációs stratégiáiban
Az aktív szülésvezetés mindazon ténykedéseket foglalja magába,
melyek révén a szülés progresszíven zajlik, a tágulási és kitolási
szak lerövidül, a fájdalomérzet csökken, a szülés késői potenciális
károsító hatásai minimalizálhatók. Ide tartozik a megindult szülés
szigorú kritériumrendszere, a korai burokrepesztés, oxytocin infúzióval
fájáskeltés vagy erősítés, episiotomia, az elhúzódó kitolási
szak lerövidítése, valamint a folyamatos monitorizálás, szakértő
felügyelet. A szülésre való felkészülés során tisztázni kell
mindazokat az elvárásokat, amelyeket a szülőnő és férje megfogalmaz
a majdani szülőszobai tartózkodással kapcsolatosan. Így leht
minimalizálni azokat a csalódásokat, amelyek a szülőszoba váratlan körülményei,
túltechnicizáltsága, a szak- és orvosi személyzet nem kellően
individualizált odafigyelése miatt keletkezhetnek (Nerson-Sachs 1993).
A pszichoszomatikus megközelítésmód vizsgáló eljárásaival
igazolható, hogy a szüléssel kapcsolatos szövődmények elsősorban
azokban fordulnak elő, akik nem megfelelő módon adaptálódtak az aktuális
terhesség tényéhez (Madeja 1988). A két megfigyelés látszólagos
antagonizmusát nem túlhangsúlyozva, a szülőszobai párbeszéd szerves
részévé kell tenni a szülőnő önigazoló, erősítő momentumai alátámasztását,
ellenkező esetben a szülésznő-szülészorvos-gyermekgyógyász
professzionális hármasa egy mindenbe beletörődő, a kreatív
omnipotenciájában való hitét elvesztett, a szülésen valamilyen módon
túljutni kívánó szenvedőt fog látni, akinél a császármetszés sem
oldja fel az alapvető konfliktust. A csalódottság késői következményei
különösen akkor szembetűnőek (jogviták, eljárások), ha a perinatális
"végeredmény", az újszülött és az anya állapota sem optimális
(Ciolli 1995).
Mindezek tükrében nem meglepő, hogy a szülőszobai választható
alternatív észlelési lehetőségekről ritkán történik "párbeszéd"
a szülőnővel és férjével. A magyar gyakorlat az instrumentális észlelést,
annak biztonságát előtérbe helyezve inkább az aktív szülésvezetés
mellett voksol, kuriózumként tekintve arra a szülőnőre, aki
megtagadja a burokrepesztést, az infuziót vagy az episiotomiát. Ezen a
helyen is érdemes felidézni a történeti előzményeket, melyek ismeretében
magunk is belátjuk, hogy saját gondolkodásunkat, szülőszobai
gyakorlatunkat mennyire dogmák, hiedelmek, begyakorolt rutin vezérlik és
milyen nehéz a bizonyítékokra alapozott orvostudomány tételeit igazából
átvenni a bennük való valódi meggyőződés nélkül. Ezek után nem
fogunk csodálkozni azon sem, hogy a párbeszéd, a szülőszobai kommunikáció
néha egymás melletti elbeszélést jelent valós odafigyelés nélkül (Thornton
1994).
Az előzmények. A dublini iskola, elsősorban a karizmatikus Kieran
O'Driscoll révén a 70-es évek elején hirdette meg az "aktív
szülésészlelés" programját, amely az akkori, nemzetközileg is
alacsony ottani császármetszésfrekvencia miatt is nagy reputációnak
örvendett. A partogram 1972-73-ban történt bevezetése az egymást
keresztező görbékkel, a szülés progressziójának grafikus ábrázolásával
tudományos színezetet adott az aktív szülésvezetésnek (Studd 1973).
Bár a dublini számszerű eredményeket sehol másutt nem sikerült tartósan
megközelíteni sem, vitathatatlan tény, hogy lehetett 1.3% császármetszésfrekvencia
mellett is jó perinatális eredményeket felmutatni a szülészet utolsó
20 éves történetében (Rosenschaub 1990).
Hogyan
működik az interaktív szülőszoba?
Az interaktív szülőszoba gyakorlati paraméterekkel jellemzett,
felhasználóbarát közeg, ahol a szülőnő és családja vélt vagy valós
problémáira igyekszünk megnyugtató választ adni (Hagymásy 1999). A
szülőnővel és férjével folytatott modern párbeszéd a szülés
menetének ismertetésén, az aktuális állapot közlésén túl
foglalkozik a születendő gyermek potenciális állapotával, a születéskori
és később várható, adott esetben negatív lehetőségekkel is. A
szakmai körökben széles palettán vitatott kérdések közül nehéz
kiválasztani és protokollszerűen meghatározni azokat, amelyeket a szülőnővel
nem optimális magzati paraméterek esetén közölni kell, és még
nehezebb az orvos helyzete akkor, amikor magzati distress esetén a szülés
dinamikája alapján hüvelyi szülésvezetés mellett dönt. A párbeszéden
alapuló felvilágosítás mértéke, szakszerűsége és emberiessége a
szülész-nőgyógyász és gyermekgyógyász professzionális felkészültségének
egyik próbaköve.
Mit
tartalmazzon a felvilágosítás akkor, ha szakmailag sem egyértelműen
eldöntött kérdésekre kell választ adni? Ilyenek például
a.
dysmaturus magzat életkilátásai, fenyegetettsége (Vines 1999)
b.
császármetszés jogosultsága, szülői kérésre való elvégzése, az
adott intézmény sectio-filozófiája (Papp 2000)
c.
szülésészlelési elvek az adott osztályon, a minimálisan kötelező
és az asszony által még elfogadható mértékű monitorizálás összhangja
- a szülés technikai észlelése és az azt megélő szülőnő közötti
diszharmónia, ennek feloldása (SOGC 1998)
d.
az orvosi hierarchia működése, az intézet belső döntési struktúrarendszerének
ismertetése (DeGeorges 1992)
A fenti, kényes kérdések tisztázása meglepő módon nem
rontja, de sokkal inkább segíti a párbeszéd hatékonyságát. A szülőnő
megérti és elfogadja, hogy a szülőszoba személyzete az adott szituációt
kell, hogy mérlegelje, korlátozott emberi és technikai lehetőségei
vannak és lehetnek a szülésnek olyan komplikációi, amelyekre
azonnali, megfelelő orvosi válaszlépést kell foganatosítani a
komolyabb szövődmények elkerülése érdekében. Ilyen szituációban
az együttszülés szép emberi élménye olyannyira feldúsul az intenzív
szülőszoba technikai jellegű történéseivel, hogy ez utóbbiak
lesznek a dominánsak és a pszichoszomatikus attitűd másodlagossá válik
az életmentéssel szemben. Korunk szülészeti ellátásában ez
vitathatatlan vezérlő elem, és ennek révén vált elsősorban lehetővé
a szülészeti statisztikai mutatók javulása.
Hogyan
valósul meg a bizonyítékokon alapuló orvoslás és az információáramlás
a szülőszoba speciális körülményei között?
A bizonyítékokon alapuló orvoslás (Evidence Based Medicine, EBM)
eredményeit legalább annyian támadják, mint amennyien őszintén
hisznek benne. A Cochrane Collaboration adatbázisa (Internet címe: hiru.hirunet.mcmaster.ca/cochrane)
az adott témában megjelent, elfogadhatóan tervezett és végrehajtott,
lehetőleg prospektív, randomizált, ahol lehet, kettős-vak tanulmányokat
tekinti át és ezekből von le metaanalitikus konklúziót. Az ellenzők
legfontosabb ellenérve az szokott lenni, hogy a gyakorlati orvoslás évtizedei
alatt felgyűlő személyes tapasztalat nem jelenik meg a konklúziókban,
nem is kerül írásos dokumentálásra, de ettől eltekintve még kiválóan
működik. A szülőszobánál maradva ilyen eldöntetlen kérdés például
a szülési folyamat gyorsítása burokrepesztéssel és oxytocin infusióval,
és mindezen ténykedések valódi hatásosságának az értékelési módja
(Cohen 1987).
A szülőszobai párbeszéd, a felvilágosítás nem korlátozódhat
csupán az EBM által bizonyított tényekre. A szülőnő maximálisan
megbízik orvosában, elhiszi értékítéletét, rábízza magát
tapasztalatára akkor is, ha az illető orvos nem tudja tárgyszerű világirodalmi
adatokkal alátámasztani klinikai judíciumát (Keith 1994). Ezt a nagyon
nehéz kérdést jelen sorok szerzője nem érzi tisztének eldönteni.
A nemzetközileg, jelenleg bennünket érintően Európa-szinten
egységesülő orvos- és szakorvosképzés új eleme, hogy az egészségügyi-orvosi
adatbázisok elfogadott nyelvét, az angolt vizsgához kötötten oktatja.
A korábbi generációk felhalmozott tudását és tapasztalatát a felnövekvő
új szülésznemzedék a nemzetközi szakirodalom adataival vetheti össze,
széles kitekintést nyerve hivatásunk elvi és gyakorlati problémáira,
a családközpontú szülészeti ellátás teljes vertikumára. A bizonyítékokon
alapuló orvoslás természetes igénye csak napjaink tömegkommunikációs
és számítástechnikai hátterében nyer valódi értelmet, amikor az
adatok mindenki számára egyenlő eséllyel érhetők el, minden állítás
rövid úton ellenőrizhető és a levont következtetés, akár mint személyes
tapasztalat mások által is próbálhatóvá válik (Wolff 2000).
Tények
és ellentmondások a személyhez kötődő és a megkért orvoshoz nem
kapcsolt szülésészlelési statisztikai mutatók között - mit jelent
ebben az esetben a párbeszéd?
A hazai szülészeti ellátás tagadhatatlan ténye a személyhez kötött
szülésvezetés, a "megkért" orvos szerepvállalása a szülőszoba
eseményeiben. Az átalakuló intézményi és osztályos munkarendek,
beosztások az Egészségügyi Törvénynek is igyekeznek eleget tenni,
amikor ezt a gyakorlatot messzemenően figyelembe veszik (Eü. Törvény
1997).
A 8 §
(1) bekezdés alapján " A betegnek joga van az állapota által
szakmailag indokolt szintű egészségügyi szolgáltató és - ha jogszabály
kivételt nem tesz - a választott orvos egyetértésével az ellátását
végző orvos megválasztásához, amennyiben azt az egészségi állapota
által indokolt ellátás szakmai tartalma, az ellátás sürgőssége
vagy az ellátás igénybevételének alapjául szolgáló jogviszony nem
zárja ki. Az (1) bekezdés szerinti orvosválasztás joga az egészségügyi
szolgáltató működési rendjének megfelelően gyakorolható."
A nemzetközi szakirodalom mindazonáltal tartalmaz figyelmeztető
adatokat is. Nagy esetszámú ausztrál felmérés tanúsága szerint a szülészeti
ellátást igénybe vevő magánbetegeknél legalább kétszer annyi császármetszés,
hüvelyi szülésbefejező műtét vagy más műszeres beavatkozás történik,
mint a közellátást igénybe vevőknél. Az ellátottak nincsenek tisztában
ezekkel a statisztikai adatokkal, de a szülészeti ellátás minősítésében
a két csoport közel egyenlő arányban adott az ellátást minősítő
elégedett válaszokat (Roberts 2000).
Hasonlóan ellentmondásos a kép, ha a magánbiztosítók szülészeti
eseményeit hasonlítjuk össze állami intézmények betegstatisztikáival
(Murray 2000). A British Medical Journal aktuális közleménye olyan
szituáció visszásságait taglalja, mely a sokbiztosítós
"modell" térhódításával hazánkban is könnyen kialakulhat.
Míg a szülőnők tényleges 6-32 %-a választaná elektíven a császármetszést,
mint szülési módot, ha előzetesen szabadon dönthetne, a magánbiztosítottak
között a sectio aránya 57-83 % volt, az állami intézmény vajúdói között
pedig 27 %. Szakmai indokok ilyen arányú különbséget nem támaszthatnak
alá - ettől függetlenül, mindkét arányt tisztességes, szakmájukat
lelkiismeretesen űző szülészorvosok alakították ki és alakítják
évek óta.
Ahány ház, annyi szokás. De akkor miről szóljon a párbeszéd
a szülőszobán, melyik filozófia a jó, és melyik szolgálja a család
tényleges érdekeit? Meg lehet-e ingatni bármely ellátott beteg hitét
a kezelőorvosában és annak döntésében statisztikai adatok alapján?
Természetesen nem. Az etikus és professzionális szülőszobai magatartás
a vajúdó és a család elsődleges érdekének annak teljes egészségét
tekinti. Ebbe a pszichés elégedettség éppúgy beletartozik, mint a
szomatikus jólét. Szülőszobai párbeszédünket mindig ennek az elvnek
rendeljük alá, szolgáljuk a feladatot és visszakapjuk hivatásunk gyönyörűségét.
Az
internet jelentősége az egészségügyi információáramlásban. A
felvilágosult beteg, mint kliens és fogyasztó. Hasznos szülészeti
vonatkozású weboldalak.
A fentiekben röviden áttekintettünk néhány szempontot, amely a
szülőnő, a férj, a szülésznő, a szülészorvos és a gyermekgyógyász
párbeszédét alakítja, miközben mindannyian a magzatra gondolnak. A
hivatásos szereplők tudása rendezett, tudományos alapú és fejlődő.
A laikus család szülészeti vonatkozású tudásanyaga napjainkban
robbanásszerűen bővülő és ez a tény az, ami oly meglepő sokszor az
orvos számára - nem teljesen ismeretlen fogalmakat felhasználó,
szakszerű kérdéseket kap a terhestől, igényes válaszokat várnak tőle,
szembesíthetik dogmáival vagy adott esetben tévedéseivel. Számolnunk
kell azzal a ténnyel, hogy a globalizáció világában, ha nem is
mindenki személy szerint egyformán, de részesül a globális információból
és a kollektív tudás bővülése megállíthatatlan. A folyamatnak elébe
kell menni ahhoz, hogy naprakész információkkal rendelkezzünk arról,
amit szülőnőink tudnak és elvárják, hogy mi is tudjuk!
Befejezésképpen az internetes oldalak tengeréből néhány olyan
címet ismertetek, ahol lényeges szülészeti vonatkozású fejezetek
vagy ismeretterjesztő anyagok lelhetők fel.
Medline
- www.ncbi.nlm.nih.gov
Az alap orvosi adatbázis a kapcsolódó linkek révén
gyakorlatilag a teljes web-medicinához kiindulópontot jelent.
The
Cochrane Collaboration
- hiru.hirunet.mcmaster.ca/cochrane
A bizonyítékokon alapuló orvoslás eredményeinek rendszerezett
gyűjteménye témakörök szerinti csoportosításban, világos, érthető
absztraktformátumban hozzáférhető információkat közöl. A témakörökben
végzett orvosi tanulmányok gyűjteményes rendszerezése mind új vizsgálat
tervezéséhez, mind zsákutcák elkerüléséhez nélkülözhetetlen.
Canadian
Medical Association's Practide Guideline Database
- www.cma.ca/cpgs/obgy.htm
Protokollokra alapozott orvosi gondolkodásunkban fontos segítséget
jelentenek az olyan dokumentumok, melyek a diagnózisok, állapotok,
helyzetek megoldásához ABC-szerű algoritmikus kulcsot biztosítanak. A
kanadai orvosszövetség honlapján a szülész-nőgyógyász kedvére
barangolhat az ajánlások-előírások között.
US
National Institute of Health Statement
- odp.od.nih.gov/consensus/cons/obgyn.htm
A kanadai adatbázishoz hasonló állásfoglalásgyűjteményből
tanulságos különbségekre figyelhetünk fel az európai és az észak-amerikai
megközelítésmódokat illetően.
OBGYN.NET
- www.obgyn.net
A szülész-nőgyógyász nemzetközi közösség alapoldala. Saját
honlap készítését is felajánlja, kimeríthetetlen kapcsolatfelvételi
lehetőséget testesít meg linkjei révén. Laikusoknak, orvostanhallgatóknak,
szülésznőknek és szakorvosoknak egyaránt páratlan belefeledkezést
jelent. Új szolgáltatása a letölthető PowerPoint prezentáció, mely
vezető szaktekintélyek teljes előadásit tartalmazza bővülő témakörök
szerint.
John
Radcliffe Doctor's Internet Handbook - Cebm.jr2.ox.ac.uk
Az angol honlap mind szakmabelieknek, mind laikusoknak szerteágazó
linkeket kínál a szülészet-nőgyógyászat összes területéről.
AWMF
- www.uni-duesseldorf.de/WWW/AWMF/awmfleit.htm
A honlap a német egyetemi szövetség egyik központi szerverén
található. Alaposan dokumentált és fogalmazott állásfoglalásait
napi munkánkban is felhasználhatjuk.
Irodalom
1.
Az egészségügyről szóló 1997. évi 154. törvény és a módosításáról
szóló 1999. évi 71. törvény
2.
Bolman WM. The place of behavioral sciences in medical education
and practice
Acad Med 1995, 70(10):873-8
3.
Chalmers B. Psychosomatic obstetrics and gynecology in the next
millennium: some thoughts and observations
J Psychosom Obstet Gynecol 1998,
19(2):62-9
4.
Ciolli P, Caserta D, Giordanelli E, Russo R. Cesarean section and
spontaneous birth: clinical aspects and maternal psychodynamic impact
Minerva Ginecol 1995,
47(6):263-7
5.
Cohen GR, O'Brien WF, Lewis L, Knuppel RA. A prospective randomized
study of the aggressive management of early labor
Am J Obstet Gynecol 1987,
157:1174-7
6.
Crisholm J. Ontario Midwifery Report Card.
In: The Complete Mother Spring
1998: 16
7.
DeGeorges KM, Van Hine P, Pearse WH. ACOGQUEST: the model phase of
the IAIMS project of the American College of Obstetricians and
Gynecologists
Bull Med Libr Assoc 1992,
80(3):276-80
8.
Family-centered maternity and newborn care.
National Guidelines, Ottawa,
Health Canada 1998
9.
Forgács A, Németh M, Márton S, Szeverényi P. A társas támogatás
jelentősége a terhesség, a szülés és a szoptatás időszakában
Magyar Nőorvosok Lapja 2000,
63:367-73
10.
Hagymásy L. A családközpontú szülészet megvalósításának
lehetőségei hazánkban
PhD értekezés, 1999, I. sz. Szülészeti
és Nőgyógyászati Klinika, Budapest
11. Keith
RD, Greene KR. Development, evaluation and validation of an intelligent
system for the management of labour
Baillieres Clin Obstet Gynaecol
1994, 8(3):583-605
12. Madeja
UD, Maspfuhl B. Psychometric studies in pregnant women
Zentralblatt Gynakol 1988,
110(17):1065-72
13.
Nadelson CC. Emerging issues in medical ethics
Br J Psychiatry Suppl 1991,
10:9-16
14.
Nadelson CC. Ethics, empathy and gender in health care
Am J Psychiatry 1993,
150(9):1309-14
15.
Nerson-Sachs C. Words in the light of reality of symptoms
Contracept Fertil Sex 1993,
21(3):255-8
16. Papp
Z. A szülészet-nőgyógyászat tankönyve
Semmelweis Kiadó, Budapest, 1999, 391-2 oldal
17. Papp
Z. Baross utcai Szülészeti Esték 35.
Vitatott kérdések a szülészetben,
2000.02.10.
18. Philips
C. Single room maternity care for maximum cost-efficiency
Perinatology-Neonatology 1988,
March/April 4.
19. Rada
RT. The health care revolution: from patient to client to customer
Psychosomatics 1986,
27(4):276-9, 283-4
20. Roberts
LC, Tracy S, Peat B. Rates for obstetric intervention among private and
public patients in Australia: population based descriptive study
BMJ 2000, 321:137-141
21.
Rodrigues RJ. Information systems: the key to evidence-based health
practice
Bull World Health Organ 2000,
78(11):1344-51
22.
Rosenschaub A. Technology-free obstetrics at the Semmelweis clinic
Lancet 1990, 335:977-8
23. Sjogren
B, Thomassen P. Obstetric outcome in 100 women with severe anxiety over
childbirth
Acta Obstet Gynecol Scand 1997,
76(10):948-52
24. Society
of Obstetricians and Gynaecologists of Canada
Clinical Practice Guidelines - Healthy beginnings: Guidelines for care
during pregnancy and childbirth
SOGC Policy Statement 1998,
No.71
25. Studd
JWW. Partograms and normograms of cervical dilatations in management of
primigravid labour
BMJ 1973, iv:451-5
26.
Szeverényi P, Kovácsné TZS. Pszichoszomatikus szemlélet a szülészeti-nőgyógyászati
betegellátásban
Magyar Nőorvosok Lapja 1997,
60:143-8
27.
Thornton JG, Lilford RJ. Active management of labour: current
knowledge and research issues
BMJ 1994, 309(6):366-9
28. Tiba
J. Volt egyszer egy pszichoprofilaxis!
Magyar Nőorvosok Lapja 1997,
60:141-2
29. Vines
G. The Barker-hypothesis
Orgyn 1999, 10(4):19-22
30. Wolff
AM, Bourke J. Reducing medical errors: a practical guide
Med J Aust 2000, 173(5):247-51
Megjelent a Szülészeti és Nőgyógyászati Továbbképző Szemlében
2001.12.11
|