| |
A nőgyógyászati rákszűrést
a szokásos titokzatoskodás övezi, az orvosok egy olyan szót használnak,
mely csak részben fedi a valóságot a „betegek” pedig nem értik,
félnek tőle.
Pedig a dolog elég egyszerű.
Nőgyógyászati rákszűrés nincs.
Van azonban méhnyak rák szűrés és van emlőrák szűrés.
Mit
csinál a nőgyógyász amikor „rákot szűr”? Kissé leegyszerűsítve
a leírást, haladjuk kívülről befelé, ahogy a nőgyógyász is
teszi. Meggyújt egy erős fényű lámpát és:
1.
Megtekinti a külső nemi szerveket: ez egy szűrésként is
felfogható, amennyiben ha itt elváltozásokat lát, annak természete
további (diagnosztikus) vizsgálattal tisztázható. "Rák"
szempontból elsősorban a hüvelybemenet (vulva) rákja jön itt szóba,
ez inkább idősebb korban szokott előfordulni.
2.
Előveszi a feltáráshoz használt eszközt (köznapi neve
kacsa) és a hüvelybe vezetve, annak lapátjait széttárva úgymond
feltárja a hüvelyt, ezenközben megtekinti a hüvelyfalat, melyen
szintén lehet kóros elváltozás, végül látótérbe kerül a külső
méhszáj (portio). A külső méhszájat egy erre a célra szolgáló
nagyítóval felszerelt eszközzel (kolposzkóp) megtekinti (kolposzkópia),
majd egy erre a célra kifejlesztett többnyire kisseprőhöz hasonló
eszközzel sejtmintát vesz a külső méhszájról, annak környékéről
és a külső méhszáj felől a méhbe vezető csatornácskából
(nyakcsatorna). Ez a művelet a citológiai (sejttani) mintavétel a
tulajdonképpeni „rákszűrés”. Ez a terület a rákkeletkezés
szempontjából leginkább veszélyeztetett terület. Az így nyert
sejteket (ezt hívjuk kenetnek) megfestik, szakértő szemek (citológiai
előszűrő asszisztens, citológus szakorvos) megvizsgálják és véleményt
nyilvánítanak arról, hogy az így levett sejtek között van–e
olyan, mely gyanús lenne. Az így kapott vélemény nem nyilatkozik arról,
hogy van-e méhnyak rák, csak arról, hogy ennek gyanúja fennáll-e
(ezért hívjuk szűrővizsgálatnak és nem diagnosztikus vizsgálatnak).
A gyanú fokozatait régebben „P” betűvel és számmal (1-5 ig),
napjainkban ehhez fűzött szakszöveggel is jellemzik. Ha a gyanú nem
áll fenn P1 vagy P2 jelzést kap a kenet, gyanú esetén P3-P4 vagy P5
jelzést kapunk. Természetesen a gyanú annál megalapozottabb, minél
nagyobb a szám értéke.
3.
A feltáró eszközt eltávolítjuk, és „szokásos” vizsgálatot
(ezt bimanuális, vagy kismedencei vizsgálatnak is nevezik) végzünk,
melynek során megtapintjuk a méhet, ha elérhető a petefészkeket is.
Ez a vizsgálat rákszűrés szempontjából alig értékelhető, mert a
méh többi részének, a petevezetőnek vagy a petefészkeknek nincs
olyan rákszűrő módszerük, mint a méhnyaknak. Azaz nem rendelkezünk
szűrővizsgálattal petefészek és a méh test és nyálkahártya rákjának
vonatkozásában, ezek a betegségek másként, tünetek alapján, pl.
rendellenes méhvérzés, vagy a vizsgálat során talált tapintási
eltérés, derülhetnek ki.
(Szűrővizsgálat azt jelenti, hogy a páciensnek nincs semmi tünete,
ha tünetek alapján találjuk meg a bajt azt már nem nevezhetjük szűrésnek)
4.
Megtapintjuk, szabályos előírt módszerrel az emlőket. Ezt
emlőszűrésnek nevezzük ugyan, de ez sem tekinthető szabályos szűrővizsgálatnak,
mert hatékonysága nem kellően jó, az egyszeri vizsgálat jó néhányszor
elsiklik meglévő, kicsiny elváltozás felett. Hatékonyabb szűrés
az emlő önvizsgálata. Valóságos szűrés Rtg és/vagy UH vizsgálattal
(mammográfia) történik.
A
méhnyak rák szűrővizsgálat eredménye lehet negatív, ebben az
esetben a következő, előírt időpontig teendő nincs. Ha a szűrés
eredménye pozitív, azaz gyanú áll fenn, a gyanú igazolására vagy
elvetésére kell törekedni. A méhnyak rák szűrés esetén ezt a
beavatkozás szövettani mintavételt jelent, mert a szövettani vizsgálat
(diagnosztikus vizsgálat) biztosan eligazít. Szövettani mintavételre
leggyakrabban a külső méhszájból, a nyakcsatorna nagy részét is
magába foglaló kupalakú anyagot veszünk ki, a beavatkozást ennek
megfelelően konizációnak (kúpalakú kimetszésnek) nevezzük.
Eredménye lehet negatív, amikor kiderül, hogy a gyanújelek ellenére
nincs rosszindulatú daganat, vagy lehet pozitív, amikor igazoltan
rosszindulatú daganat áll fenn. Abban a speciális esetben, amikor a
szövettani lelet rosszindulatúságot jelzett, de a rendellenes sejtek
saját határukat még nem lépték át, akkor a konizáció egyben a
betegség gyógyítását is jelenti, a továbbiakban csak ellenőrzésre
van szükség. Egyéb esetekben a daganatsejtek elterjedésétől függően
eltérő kezelésre lehet szükség. A műtét és/vagy sugárkezelés
szükségességéről és mikéntjéről onkológus szakember dönt.
Dr. Csákány M. György
osztályvezető főorvos
Jahn Ferenc Dél-pesti Kórház
2003.12.14
|