Akinek van tévéje és nézi is, nyilván már értesült róla, hogy egy Terry Black nevű transzvesztita (eredetileg férfi) örökbefogad egy néhány hetes kisfiút. Azért nem múlt idő, mert a Harrach miniszter Úr vizsgálatot kezdeményez az ügyben, ami, ha jól értelmeztem, egyébként se volt még lezárva.
A baba mindenesetre már Terry Blacknél van.
Ti mit szóltok hozzá?
Én mélységes felháborodásomnak akartam hangot adni, amikor az új topik ötlete megszületett a fejemben. Mert oké, ne legyen megkülönböztetve a mássága miatt, ha ezt a társadalom tolerálja.
De szabad-e kitenni azt a pici fiút annak, hogy nem lesz anyja (vagy apja????). Ha már ilyen mostohán kezdi az életét, rengeteg teljes család vár örökbefogadásra, akik nem kevésbé szeretnék.
És ez az ember (mert nem tudom, férfi vagy nõ hivatalosan), vajon anyja vagy apja lesz a bébinek? Hogy fogja szólítani? Teri apu?????
És tud-e férfivá nevelni az, aki a saját férfi mivoltát nem tudta elfogadni?
Aztán gondolkodtam.
Aki már örökbefogadott vagy elindította a dolgot, vagy csak informálódott, nyilván tudja, mennyi bürokratikus útvesztőn kell átverekedni magát annak, aki erre vállalkozik. És ez az ember átverekedte magát. Nyilván nem volt egyszerű, esetleg el is küldhették egyik-másik Hivatalból melegebb égtájra.
És csak végiggondolta, végiggondoltatták vele, hogy mivel jár egy gyerek felnevelése.
Tulajdonképpen csodálom, hogy vállalta. És most elgondolom, hogy ott bõg neki a kölyök éjszakánként, etetheti, pelenkázhatja naphosszat, később viheti sétálni és találkozhat rosszízű megjegyzésekkel. Aztán ovi, iskola. Mennyit fogják ezt a gyereket csúfolni vajon?
Ti mit gondoltok? Ki lehet ennek tenni egy embert? Mit gondolhat a szülő anya, ha sejti, hogy az õ babája lehet az a bizonyos? (Nem tudom, nyílt örökbefogadás volt-e, mert akkor meg kellett ismerniük egymást. Erről nem esett szó, így gyanítom, nem az volt.)
Edóka

Úgy tudom, õ bármilyen gyermeket (aids-eset, fogyatékosat, cigányt, ...) elfogadott volna talán hat (de lehet több) éves korig. (Most mindenki nézzen magába, õ is vállalná egy ilyen gyermeket?)
Nekem nincs vele semmi bajom. Az az anya, akié a gyermek lemondott róla, én a helyében nem itélkeznék. Szeretni egy ember is tud, a szülője lesz, és nem anyja vagy apja. Miért a szexuális beállítottsága alapján itélünk meg valakit, hogy nevelhet-e, képes-e nevelni gyermeket. Vagy ennek köze van ahhoz, hogy képes-e gondozni, szeretni valakit? Egyszer Zsazsa Tax-al is volt interjú, õ is szeretett volna, nem engedték. És emlékszem az Oázis c. műsorra, ahol értelmi fogyatékosoknak tartott énekórát. Zseniális volt.
És létezik egy szindarab, egyik színház játsza is, és film is készült belõle: "Őrült nők ketrece".
Rosszízű megjegyzésekkel a gyermek nélkül is találkozik. Ezek az emberek megtanulják ezt kezelni. Persze a világ könnyen tör pálcát "más" felett. És persze ez megint egy jó kampányfogás "polgári" kormányunknak, addig sem arról írnak az újságok, amiről kéne, és ami valóban probléma.

A nevelés fontos része a nemi identitásra nevelés szerintem. És ez manapság nem is olyan könnyű. A gyerekszülésen kívül szinte ugyanolyanok vagyunk. Ugyanúgy dolgozunk, mosogatunk, pelenkázunk, és mégis.....
Valamitől mások vagyunk.
Lehet (és remélem) Tery klasszul fogja csinálni a gyereknevelést.
Mégis plusz tehernek érzem a gyerek felé ezt a dolgot. Vannak mindenféle emberek, így igaz, mindenféle szülők is, csakhogy itt ki lehetett választani, hogy ki nevelje fel ezt a bébit.
Én is csodálom érte. És kicsit féltem a gyereket. Nemrég olvastam leszbikus párok gyerekeinek problémáiról pont itt a babaneten. Talán ezért.
Edóka

A gyermek nemi identitáshoz a szülő nemi identitásának semmi köze. Az, hogy a világ majd csúfolni fogja a gyermeket (és ebből a fajta kirekesztettségből problémái lesznek,ovi, suli és egyebek), az az emberek szégyene, mert olyanért bántanak egy gyermeket, amiről az nem tehet. Gondolom Terry nem fogja megpróbálni átnevelni a hetero gyerekét homonak, mint ahogyan azt jópár hetero szülő homo beállítottságú gyermekével megteszi.

Bennem csak az fogalmazódott meg, hogy miért rosszabb az az ember aki felvállalja a másságát a világ előtt, mint az aki titkon "rendes "családba rejtőzve teszi ugyanezt.
Miért gondolják sokan, hogy az emberi értékéből veszít az aki más, mint Ő. De hát mindenki másként más, nem?
Ismert színészek, énekesek kevesebbek lesznek attól, hogy leszbikusok, homoszexuálisok, biszexuálisak?
Szerintem valakinek nagyon jó most ebből politikát csinálni. Milyen jó erőt fitogtatni a nyilvánosság előtt!
Remélem az a kisember jól érzi magát egy róla gondoskodó embernél-
És persze, hogy nagyon nehéz örökbefogadni egy gyermeket.
Amíg egyedül éltem én is sokat tépelődtem róla. De Gyámhivatalvezető barátnőm is azt mondta, hogy egyedül álló nõnek nem is olyan könnyű.
Szóval ne legyünk" Dögöljön meg a szomszéd tehene is, az enyém is megdöglött" nézőponton.

Sziasztok!
Amint látom mindenki toleránsan reagál erre a kényes kérdésre. én konzervatívabb vagyok és szerintem az örökbefogadásnak az a lényege, hogy a kisgyermek egy normális, átlagos családba kerüljön, ahol biztonságot, jó nevelést, képzést és szeretetet kaphat. Én nem vagyok amellett, hogy egyedülállók örökbefogadhatnak, függetlenül nemi beállítottságuktól. Elég sérelem a kisgyereknek, hogy az anyja eldobta, legalább egy egészséges családban meggyógyulhat a lelke. Szóval az örökbefogadó szülőket nagyon átvizsgálják mindenféle szempontból (pszichikai, anyagi..) alapfeltétel, hogy a befogadó családban egészséges szellem uralkodjon (nincs anyagi probléma, nincs alkoholizmus, nincs identitászavar...). nem hiszem, hogy egy egyedülálló nõ vagy férfi pótolni tud egy egész családot, megfelelő támaszt tud adni egy lelkileg sérült gyermek részére. Mivel én is elvált családból származom, tudom, milyen apa nélkül felnőni, és tudom, hogy számos lelki problémám alapja, az hogy nem kaptam meg azt a biztonságérzetet, amit egy apa tud nyújtani a gyermekének. Nem találom jó ötletnek, hogy bárki is egyedülállóként örökbefogadjon, mert igaz az élet produkál ilyen helyzeteket (félcsaládok), de ha az állam beleszólhat, hogy a kidobott gyerekek hova kerüljenek, akkor természetesnek kell venni, hogy az állam és a jóérzésű ember azt tartja jónak, hogy a gyermek egy egész családba kerüljön .
Szerintem csak olyan meleg pár fogadhat örökbe gyermeket, ahol teljesen nyilvánvaló, hogy ki milyen szerepet vállal a családban, tehát a gyermeknek legyen egy anyja és egy apja, ne pedig egy nemileg nem meghatározható szülője. Az a meleg, aki tudja, hogy ő minek érzi magát, tehát a személyisége erős, nincs identitás zavara, az fel tud nevelni egészségesen egy gyermeket, de amelyik, nem tudja eldönteni, hova is tartozik, az csak még jobban a megzavarja a gyermek lelkivilágát.
Ez nem politikai kérdés, hanem inkább erkölcsi és pedagógiai, ami nem azt jelenti, hogy a politika nem foglalkozhat ezzel, természetesnek találom, hogy ebben a kérdésben minden párt a maga erkölcsi normája szerint reagál, a társadalom pedig tud gondolkozni, és eltudja dönteni, hogy mi a véleménye.
üdv: zsu26

Én nagyon nem szeretem ezeket a cimkéket, hogy homoszexuális, AIDS-es, mozgássérült... valamilyen szintem beskatulyázza az embereket. Sokszor a cimkék mögött el is felejtjük, hogy nem is ez a lényeg, elsősorban mindenki EMBER, jó, vagy rossz, becsületes, megértő, esetleg agresszív...
Én nagyon szurkolok, hogy ne vegyék el tőle a gyereket. Biztos az idősebb korosztály képviselői közt több az olyan ember, aki ezt képtelenségnek tartja, mert ők még más világban nőttek fel. Ez is érthető, de mivel a világ már túlhaladta őket, nem ezt a konzervetívabb irányvonalat kéne előnyben részesíteni. Szegény Terry nagyon rossz helyzetben van olyan szempontból, hogy férfi, mert míg egy leszbikus nõ bármikor gyerekhez juthat, nekik nem megy ilyen könnyen.
Terry nyitott örökbefogadással jutott a babához, és ennél a formánál nincs olyan nagyon hosszú várakozási idő.

Többen reagáltak úgy, hogy mennyivel jobb, mintha a kukában kötött volna ki a gyerek stb. Így igaz. Magam is lelkesen dolgozom azért, hogy lehetőleg ez egy babával se történhessen meg. Az alternatíva itt viszont az, hogy teljes családba kerül egy gyerek, vagy nem?
A magyar törvények lehetővé teszik egyedülálló örökbefogadását, ha egyébként alkalmas. És neki volt papírja, hogy fogadhat örökbe. A nyílt örökbefogadás (több forrásból hallottam, hogy az volt) lényege pont az, hogy a szülő anya (pár) a Gyámhatóságon a szintén jelenlévő örökbefogadó részére mond le a gyerekéről. Tehát megválaszthatja a leendő szülőt, megismerik egymást. És ha az illetőnek van érvényes határozata, hogy örökbe fogadhat, az örökbeadás attól a pillanattól érvényes, ahogy aláírták a papírokat. Ezért kerülhetnek nagyon pici korban családba így a babák. És ez jó.
És nagyon sok házaspár várakozik éveket az örökbefogadásra.
A gyerek nemi identitásáról nem olvastam szakirodalmat. Csak egy riportkönyvet leszbikusokról. Ott teljesen úgy tűnt, hogy lehetett ugyan genetikai hajlam, de mindenhol volt valami meghatározó, erősen determináló hatás a családban, vagy az első párkapcsolatban, ami az azonos neműek felé sodorta őket. Szakemberek biztos okosabbak, én nem akarok erről vitázni.

Férjem véleménye:
Nagyon szép és jó, amit ez a Terry Black csinál (ha egyáltalán ez a hír nem egy gyártott hír), nem is ezzel van a probléma társadalmi szinten, hanem amit már más is felvetett itt - a homoszexuális párok gyermeknevelése. A másság tisztelete fontos, de - mert mindig ott van a de - ha megnézzük a történelmet, vagy akár a Bibliában leírtakat (a tényeket), észrevehetjük, hogy az összes olyan kultúra, ahol a homoszexualitás, illetve a szexuális aberráció elötérbe került, eltünt, illetve elpusztult. Lehet, hogy ezek a kultúrák nem tudták önmagukat megfelelöen szabályozni és lehet, hogy mi sem tudunk erre megoldást találni - talán az urbanizáció (városiasodás) miatt van ez? Szerintem ez a fö probléma, és ha megfigyeljük az arányokat vidék és nagyváros között, észrevehetjük, hogy az utóbbiban a devianciák legkülönbözöbb formái arányaiban nézve (tehát nem azért, mert ott több ember lakik) sokkal nagyobb mértékben lelhetök fel. Újból és újból előtérbe kerül az OKTATÁS szerepe. Na de mit és hogyan kell oktatni, hogy megelőzzük a konfliktus helyzeteket a társadalomban.
Teljesen mindegy, hogy egy ember homoszexuális vagy heteroszexuális.
Az viszont már egyáltalán nem mindegy, milyen viszonyban van a kettő, és milyen kihatással van a jövőre nézve. Egyensúly? Ki tartja a mérleget?
Egy biztos, a történelem ismétli önmagát.
Ettől azért még nem kell pánikba esni. Pár száz év múlva talán megtaláljuk a választ...

Miért van az, hogy nagyszüleink korában, a kaszálgató parasztbácsik, a tehenet fejö nénikék között nem volt egyetlen homo és leszbi sem? A szénakazlakban a legények és leányok csak egymással enyelegtek, a katonák is a mátkájuk és nem a haverjuk képét örizgették. A jóléti társadalomban egyesek már nem tudják mit csináljanak. És bár ott van a genetikai hajlam is, mint ahogy mindannyiunkban benne van nö és férfi egyaránt, azért nagymértékben a kultúra határozza meg azt, hogy kiböl mi válik.
Ezt csak azért tartottam szükségesnek megjegyezni, mert sokan a genetika mögé hajlamosak bújni. Homoszexualitás minden társadalomban létezett, de nem mindegy hogy mekkora mértékben. A mi mai világunk rásegít arra, hogy akiben egy kis hajlam van, az felerösödhessen - a sztárok, hírességek már csak azért szerepelnek néha az újságokban, mert esetleg homokosok vagy leszbikusok. Holott ez csak egy mellékhatása annak, hogy müvészeknek születtek... A gyengébbecske "sztárok" között is sok olyan van, akik már csak ezt utánozzák le. Nem igazi homokosok, de sokszor kipróbálják valami miatt úgy érzik, hogy ettől jobban felkapja őket a sajtó. És ez így is történik, sajnos. Ez egy önmagát gerjesztő jelenség.
Aki született transzvesztita v. homoszexuális, ami már gyermekkorában is kiütközik rajta (hetero szülők nevelése mellett is), azokat egyáltalán nem vetem meg, de nem is irígylem őket, és teljes értékű embereknek tekintem őket, mint közülünk bárkit. De nem is ezek az emberek csinálják ezt a nagy "másság" körüli felhajtást. Most megyek és ágybabújok a férjemmel. Jó éjt.
Katus

te írtad hogy a nagyszüleink korában nem voltak ilyen problémák/homoszexualitás,leszbikusság stb/
ez nem igaz. vidéken is volt és a városokban is.
számos költőről,íróról,festőről tudjuk, hogy más volt mint az átlag. és nem csak művészemberekről.
én pont a dédnagymamámtól hallottam ilyen történeteket, pásztorokról, aratókról, papokról stb. legfeljebb akkor jobban titkolták, mert kevésbé volt toleráns a társadalom.
azzal egyet értek, hogy ma valamilyen szinten divat MÁSnak lenni és nagyon sok múlna a médián. de ma az a hír, ami megbotránkoztat, amin lehet szörnyülködni és csámcsogni.
nagyon is éhesek az emberek a pletykákra...
Kisbence

Nagyon zavar, hogy magukat értelmesnek mondó emberek így vélekednek. Én nem vagyok hajlandó elfogadni, hogy ilyen MÁS emberek házasságot köthessenek és gyereket fogadhassanak örökbe.
Én nagyon örülök, hogy a mostani kormánynak és a szociális és családügyi miniszternek fontos hogy ép, egészséges szemléletű családokban nőjenek fel a jövő politikusai, üzletemberei és pedagógusai akár!
A környezet szerepe pedig meghatározó a gyermek mentális fejlődésében és nem csak a 3-4 évben kezd meghatározó szerepet ölteni - mint utánzás, hanem rögtön és mindennek hírértéke van egy gyermek számára!!!! Én baromira nem szeretném ha a gyermekem azt az üzenetet kapná a világtól, hogy mindent szabad... ebbe beletartozik, hogy transzvesztiták és homoszexuálisok normális körülmények között nem tudnak gyermeket "létrehozni", nem tudnák a fajunkat fenntartani.

Persze, hogy egy gyerek mindent hírértéknek fog fel, hiszen ismerkedik a világgal. De miért csak a világ egyik, szebb arcát mutatnád meg, ha vannak más oldalak is. És miért a te jogod eldönteni, hogy a gyerek szempontjából melyik az a bizonyos oldal, amit láthat?
Attól, hogy valaki még szexuálisan más irányt képvisel mint te, vagy a többi hetero, sok tekintetben még ezerszer különb ember lehet... Pl. empatikusabb, megértőbb, elfogadóbb, szeretőbb, odaadóbb, szelídebb, őszintébb, stb, stb, stb. Nem a szexuális orientáció határozza meg az embert, hanem az ember maga. A szex csak egy plussz, de semmi több ennél, és ha valaki ezt a saját nemének tagjaival csinálja, lelke rajta, engem nem zavar.
Mandy, ha engem kérdezel, engem nem zavarna. Azt kívánnám a gyerekemnek ilyen esetre, hogy olyan emberhez, emberekhez kerüljön, akik szeretik, becsülik, tisztelik és bármire képesek lennének érte. A többi nem számít. Mint ahogy az sem érdekel, ha esetleg 20 évesen bejelenti, hogy leszbikus. És? Akkor már nem is az én lányom? Akkor már nem is az a gyerek, aki a hasamban rugdosott? És nem lesz ugyanaz, akit 20 éven keresztül szerettem, imádtam, és neveltem? Dehogynem. De, és ezt komolyan mondom, még a saját gyerekemet sem ítélhetem el azért, amit a hálószobájában művel, nemhogy mást. Nekem az a dolgom, hogy ha baja van, ott legyek. Ha terhes lesz, és nincs szilárd kapcsolata, ott legyek, ha gombát kap, ott legyek, ha elhagyják, ott legyek, ha boldog, ott legyek.
Dia

A gyerek eldobásával is óvatosan dobálózzunk.
Ez a konkrét eset nem a legjobb példa, de sok szívfacsaró sors van mögötte. Talán a Gólyahír honlapon hamarosan elérhető lesz néhány.
A legutóbbi konkrét esetem különösen szívfacsaró volt, a várandósnak a szülei és a gyereke között kellett volna választania, szerencsére megoldódott. De a legkevésbé lehetett volna rá mondani, hogy el akarja dobni magától a gyerekét.
Én egyébként pont attól féltem, amikor ez az ügy kirobbant, hogy a még gyerekcipõs nyílt örökbefogadás kerül veszélybe, pedig a gyerekek szempontjából ez a jobb. Remélem, nem így lesz.
Edóka

Miért hogyan kerül a legtöbb gyerek állami gondozásba? Senki sem vitatja, hogy vannak olyan családok, ahol a mentális és egyéb viszonyok (pl. anyagiak) kielégitőek. De azt gondolom, hogy sokkal jobb lenne ezeket a családokat valamilyen módon segiteni (azt gondolom, hogy nem ide tartozik a hogyan kérdésköre), mintsem ilyen eldeformálódott önértékelésü emberek kezébe emberi sorsokat adni és ráadásul még bátoritani is öket
Nem szeretnék senkit sem megbántani, de én ezt nem tudom elfogadni - mindezek mellett elfogadom a létezésüket, ha nem kiáltják világba és nem mennek az utcára stb... Lehet, hogy konzervativ vagyok, lehet, hogy begyöpösödött, lehet hogy csak a hitem az, ami erre késztet.
Dia, azért szeretném megmutatni a gyerekemnek az élet szép dolgait (mindamellett, hogy tudom vannak csunyák is) mert gyerek. Az a dolga, hogy boldog legyen, egészségesen fejlödjön, beszélni, járni tanuljon, ismerkedjék a kellemes dolgokkal. Ez az általános kellemes hangulat, "jó érzés" fogja öt megvédeni attól, ami majd nagyobb korában, esetleg felnöttként körbeveszi majd, amibe beletartoznak már a csunyább dolgok is, ami az élethez hozzátartozik és látnia kell majd és mindezek között meg kell találnia saját magát, saját utját a saját önértékelésével együtt. (Kocsmába sem viszem, részeg emberek közé, pedig sajnos ez is az élethez tarozik). Ehhez elengedhetetlenül fontos, hogy megfelelö útmutatást kapjon, következetes irányitást, tölünk, a szüleitöl. Nem szeretném ha különbözö divatirányzatok határoznák meg a nevelési módszereimet, illetve a saját világképemet, ami ettöl függetlenül alakulhat, de meg nem változik. Ráadásul inkább adom át neki az Istenhitet példaként, nevelö funkcióként, mint a homoszexualitást elfogadó tényezöt. Ráadásul ez lenne számára ellentmondásos igazán, mint már irtam. Ha én nem fogadom el, de azért azt sugallnám, hogy ezt lehet, ez elfogadott. És ezért merem én eldönteni, hogy mi az, ami az életböl rá tartozik. Mert én nevelem és nem a világ, nem szeretném utmutatás nélkül elinditani, tudnia kell, hogy mi az ami elfogadott és természetes. És lehet attól még egy ember értékes, hogy homoszexuális, lehet értelmes, okos, érzö. Én is lehetek ilyen, hogy ezt nem tudom beilleszteni és nem is akarom a saját és a mi családunk életébe. Nem hiszem, hogy jogom van itélkezni felettük, mások felett. Véleményem lehet legfeljebb, amit megpróbáltam és megpróbálok kifejteni.
Nem értem miért nem érted, hogy a katonaságnál is kizáró tényező a homoszexualitás? Szerinted a börtönökben miért van jelen ez a jelenség? Mert genetikailag kódolt betegségük van az elitélteknek?
Örülök ha egy gyerek boldog és egészséges, mindamellett, hogy tudom léteznek szomorú, szegény, boldogtalan gyerekek. Egy boldog, egészséges kisgyerekböl is lehet boldogtalan, beteg gyermek a késöbbiek folyamán. Nem hiszem viszont hogy ez a gyermek boldog lesz, mikor egész életében pikirt megjegyzéseket fog kapni, viccelödni fognak vele és ettöl tery nem tudja megvédeni majd. Kalitkába ugyanis nem zárhatja, elöbb-utóbb ennek a gyermeknek a tudata kifejlödik annyira, hogy önálló véleményt tud majd alkotni az öt körülvevö világról. Ha ö egészséges, a homoszexualitás szikrája sincs meg benne. És boldogtalan lesz a sok csúfolódás, poénkodás miatt. Akár megutálhatja majd a nevelőjét is. Ráadásul példaként látja majd maga elött, hogy ilyen jelenség létezik, aminek hatására szegény elindulhat ennek irányába is (utánzásos tanulás), aminek hatására küzdhet majd eleget, önmaga ellen is és a társadalom ellen is (remélem ez a dolog sosem lesz társadalmilag elfogadott jelenség). Szóval szerintem nem a boldogság irányába indul ez a dolog, még akkor sem, ha ez most kapóra jön bizonyos körök számára. Tökéletes reklámfogás ismét a homoszexuálisok és transzvesztiták körének, kirekesztettségük mutogatására. És ha erre használják most fel ezt a gyermeket???
Nem hiszem, hogy a mostani kormány bármit is profitálna ebből, hisz még szavazatokat sem nyer. Ráadásul egy kormány sem fogja majd hatalomra jutása esetén komolyan propagálni a homokosok, tranzvesztiták létjogosultságát, viszont tök jó ezt mondani.
xxx

én vagyok az az anyuka, aki segélykiáltást küldött felétek, mert rájöttem, a férjem transzvesztita. Írok azóta is a babanetre, de ebben az ügyben nem akartam, mert úgy érzem, feldolgoztam és lezártam. Ezért nem is jelentkeztem azóta.
De ahogy most olvasom ezt a topikot, úgy érzem, írnom kell. Mióta megszületett a kisfiunk, nagyon boldog CSALÁD lettünk. Mindenkinek olyan férjet és apát kívánok, mint amilyen a férjem! Olyan gyengéd, szerető, odaadó apát. Imádja a fiát, mindent megtenne érte.
A transzvesztitizmusról is sokat beszélgetünk azóta, és végül is abban maradtunk, hogy nem fog itthon női ruhában járni (ahogy eddig sem tette), és hogy ez megmarad a hálószobánk falai között. Hogy beszélünk-e és mikor erről a fiunknak? Az még a jövő zenéje, azt hiszem ráérünk eldönteni, van még jó pár évünk...

A vallás kapcsán arra gondoltam, hogy jelenleg ha jól tudom, a katolikus vallás elítéli a homoszexualitást, de nem biztos, hogy jól tudom. Itt is inkább takarózás van a vallással, pedig szerintem a kettőnek semmi köze egymáshoz. Pl. egy homoszexuális miért ne hihetne Istenben, sőt akár a gyermekét is nevelheti annak. Igen, igazad van, világnézet jobb szó rá.
Az előéletünk valóban fontos, nekem a szüleim elég konzervatívak, és néha az az érzésem, én pont emiatt gondolkodom másképp. De ettől még a félelem (amit belémneveltek bizonyos dolgok iránt, akár csak úgy, hogy azt láttam, ők viszolyognak tőle), nehezen levetkőzhető valami. Én se tudok mit kezdeni egy szellemileg és testileg sérült ember látványával, és önkéntelenül magamhoz szorítom a táskámat a buszon, ha bizonyos embertípust látok. De nemcsak azok a benyomások értek, amit tőlük kaptam, hanem sok más is. Az iskola, a barátok, ... És ez lehet, teljesen más irányba terel valakit, mint amerre a szülei elindították.
Szerintem egy gyermek nevelésénél a szeretet és az elfogadás a legfontosabb. Egy kisgyermeket sok mindenért megszólhatnak (alkoholista anya, más bõrszín, ...). Jó lenne, ha valóban minden gyermek megfelelő (anyagi és lelki v. erkölcsi (mit is jelent?) környezetben nőhetne fel, de sokuknak nem adatik meg.

Honnan gondolod (illetve akik ellenzik, honnan gondolják), hogy joguk van eldönteni, hogy ki a jó szülő és ki nem? Milyen jogon döntesz Te egy kisgyerek életéről?
Valaki írta, szvsz nagyon is igaza van: egy "normális" szülőnek nem kell pszichológiai alkalmassági tesztet kitölteni ahhoz, hogy gyermeket nevelhessen. Aki örökbefogad, annak kell. Nos, aki nem töltött ki ilyen tesztet, de alkoholista, munkakerülő, veri a gyerekét stb., az még nyugodtan nevelhet gyereket...
Ismét valaki írta: ha azt nézzük, hogy egy ember szexuális orientációját az a minta alakítja, amit otthon, a szülői házban lát, valszeg nem lennének homoszexuálisok. Veleszületett adottság, ezt ma már a pszichológusok is elismerik, ill. az orvosok. (Azokról nem beszélek, akik divítból lettek azzá, mert ilyen is van, de ez egy más téma).
Itt most nem az az alternatíva, hogy T.B. neveli-e a gyereket vagy egy "normális" szülőpár. Itt most arról van szó, hogy T.B., ill. melegek, transzvesztiták, leszbikusok nevelhetnek-e gyermeket vagy sem.
Ha az a gyermek, akit ilyen párok, avagy akár egyedülállók nevelnek, õ maga is "olyan" lesz, akkor mi van. Élhet teljes értékű életet, urambocsá' boldog is lehet. Az biztos, hogy nehéz lesz neki - de nem maga miatt, hanem amiatt a prűd, álszemérmes stb. társadalom miatt, amiben élünk.
Zsóka

Én beszélgettem már melegekkel és elfogadom hogy õk ilyenek. De szerintem nekik is el kellene fogadniuk, hogy õk mások. És ebbe szerintem beletartozik az is, hogy lemondanak a gyermeknevelésről. Végiggondolta már valaki azt, hogy egy homoszexuális pár gyerekét milyen lelki traumák érhetik? Például mikor először szembesül az oviban azzal, hogy mindenkinek van egy apukája meg egy anyukája, neki pedig Isten tudja mi, vagy amikor az általános iskolában az olvasókönyvben a családról szól egy történet és õ megint nem érti, hogy nálunk ez hogy van. Ezen kívül a gyerekek kegyetlenül őszinték és néha kegyetlenek is. Például csúfolják a társukat a kövérsége miatt. Ugyanígy egy ilyen családban élő gyereket is jó eséllyel céltáblának tekintenek majd. És ne felejtsük el, hogy hiába vagyunk mi felnőttek toleránsak, a gyerekeknek ezt kisiskolás korban nem lehet megmagyarázni. Szégyellem magam, de én is csúfoltam egy kövér osztálytársamat 8-9 éves korom körül, pedig nem ezt láttam otthon!
Szóval ha arról kell dönteni, hogy homoszexuális párok fogadhassanak-e örökbe gyereket, gondoljatok a gyerekre is. Ne csak arra, hogy az a páros milyen kedves és jó.
Ha esetleg az én gyerekem meleg lenne, én lebeszélném a gyerekvállalásról. Ráébreszteném, hogy az õ önzése tönkreteheti annak a gyereknek az életét.
Szimat

Sziasztok,
Lehetnek-e a melegek jó szülők?
Igen. Azok a tanulmányok, amelyek olyan gyerekek csoportjait hasonlítják össze, amelyeket homoszexuális vagy heteroszexuális szülők neveltek fel, nem találnak fejlődési különbséget a gyerekek intelligenciájában, pszichológiai alkalmazkodásában, társas alkalmazkodásában, barátok közti népszerűségükben, nemi szerepük fejlődésében, szexuális irányultságukban.
Zsóka

Sziasztok!
Van néhány dolog amit nem tudok, de érdekelne a témával kapcsolatban. Ami nekem rémlik a hazai örökbefogadási helyzettel kapcsolatban, az az, hogy sokan szeretnének, a gyerek is sok, mégsem megy igazán a dolog. Azaz ott álldigál rengeteg szülő pár, netán egyedülálló nő, aki alkalmasnak bizonyul(na) mégsem jut gyerekhez. Mindeközben meg dugig vannak az intézetek. Lehet, a kulcsszó a cigány gyerek, az nem kell, nem tudom. És nem tudom Terynek mennyi idő alatt sikerült babához jutnia. Ha valaki ezekről megbízható dolgokat tud, jó lenne együtt látni ezeket a számokat.
A másik a szavazás. Amiről egy másik szavazás jutott eszembe, tán két hete volt. Arról, hogy befogadjuk-e az albán menekülteket. A szavazás ideje kb. egybeesett az okt. 23-i megemlékezésekkel. És ekkor az ország kb. 80%-a (bocs, a szavazók 80 %-a) azt mondta, ne. Kérdem én, miért?? ÉN mindkét szavazásnál a kisebbség mellé álltam volna, ha szavazok.
A genetika. Ahogy valaki fentebb írta, ma már egyre több mindenről állítjuk, hogy a géneken múlik. Nekem ez valami takarózásfélének tűnik: istenem, én nem tehetek róla, ilyenek a génjeim. Én ezzel nagyon nem értek egyet. Biztos, hogy szerepe van az ember tulajdonságaiban a géneknek, na de azért a nevelés, a társadalom, a környezet is igen jelentős befolyással bír! (arról már ne is beszéljünk, hogy tavaly ment a nagy vita a kapcsolatanalízis kapcsán, hogy a babák IQ-ját nem a gének, nem a születés utáni hatások, hanem legnagyobb mértékben az anyaméhben őt ért hatások határozzák meg!)
Az eredeti kérdésre visszatérve: lehet, hogy konzervatívnak stb. tituláltok, de az ellentábor érvei egy részét elfogadva is azt mondom, csak akkor hagynám hogy transzvesztita is örökbe fogadhasson, ha már más, egészséges család, mint örörkbefogadó jelölt nincs az országban.
Ildi

Ildikó! A nyílt örökbefogadás azt jelenti, hogy az örökbefogadó és a szülők ismerik egymást. Lehet, hogy többezren állnak sorban, de attól még az fogja megkapni, akit a szülők kinéztek maguknak.
A tömve vannak az intézetek, valamelyik tv-ben hangzott el, 240 gyerek adható örökbe csupán. És általában a fehér kékszemű, csecsemőkorúakat részesítik előnyben. Azt hiszem ott hangzott el az is, hogy nem követik nyomon az örökbefogadottak életének alakulásást, megesik nem is ritkán, hogy visszaadják a gyereket, ...
Azért ennek is vannak buktatói, hiszen ilyenkor, ha a gyerek nem olyan, amilyennek a szülők elképzelték, akkor nem a saját génjeiket okolhatják, stb... Nekem ez az egész a bababolthoz hasonlít, vásárolunk egy gyereket, de ha nem működik jól, visszavisszük (remélhetőleg a csere szóba sem jöhet, mert én ilyen örökbefogadónak többet nem adnék örökbe gyereket.)

"Mi az oka, hogy egy személy egy adott szexuális irányultsággal rendelkezik?
A tudósok még nem teljesen értik, hogy egy adott szexuális orientáció hogyan fejlődik ki. Különböző elméletek a szexuális orientáció eltérő okait vetették fel: így felmerült a genetikai vagy veleszületett hormonális hatások, avagy a korai gyerekkor során átélt események hatása. Mindemellett számos tudós megegyezik abban, hogy a szexuális irányultsága legtöbb ember esetében egy korai időszakban alakul ki, biológiai, pszichológiai és társas tényezők bonyolult kölcsönhatásának eredményeként."
Ez ugyanabból a cikkből való, amiből ketten is idéztek feljebb.
Ebben szó sincs arról, hogy a szexuális irányultság csak és kizárólag genetikai befolyásoltságú, hanem több tényező bonyolult kölcsönhatásának eredménye, és egy korai időszakban alakul ki.
És jól látom, hogy még a tudósok se teljesen értik?
Akkor pedig nem állíthatjuk, hogy a szülő nemi identitásának semmi köze a gyerekéhez.
Mellesleg én is remélem, hogy nem lesz végzetes fentről való beavatkozás.
Gondolkodni, mérlegelni előre kell, nem utólag fontoskodni.Vitatkozni viszont bármikor szabad, ez a jó benne.
Edóka

És már utálom az ezzel kapcsolatos híreket, amiben előráncigálják az anyát, aki szülte a gyereket és most hirtelen rájött, hogy mégse találja jó szülőnek a Terryt.
Szenzáció miatt tönkreteszik azt a nőt is, hisz vajmi kevés esélye van arra, hogy visszacsinálja a dolgokat. Belepörgetik újra, a végén sose tud szabadulni ettől az ügytől.
A csúcs az volt, amikor az egyik riporter megkérdezte: " és tükörbe tud nézni ezek után?"
A válasz még jobb volt: "Nem. Én nem ember vagyok..."
És aki ezt a mondatot kifacsarta belőle?

Oké, gondold végig:
Van egy meleg (vagy transzvesztita, transzszexuális, stb) bátyád. Szüleitek már nem élnek, férjed szülei sem. Te nagyon jó családi életet élsz a férjeddel, egy gyönyörű kisfiatok is születik. Õ egyedül (esetleg a párjával) él, titeket nagyon szeret, a kisfiatokat is.
tegyük fel, hogy autóbaleset ér benneteket, a kisfiatok hálistennek életben marad, ti meghaltok. Bátyád felnevelheti-e a gyerekedet? Vagy el kellene tőle venni, merthogy árthat a gyereknek??
Így azért kicsit más tészta, ugye??

Már ne is haragudj, de honnan tudod, hogy a rokon nem befolyásolja "rossz" irányba a gyereket?? Az oké, hogy nem fog kikezdeni vele, de attól még (vegyük a legrosszabb esetet, és tételezzük fel), hogy a gyeremkből is homoszexuális válik.
Mellesleg: a mostani Mancsban van erről az ügyről egy cikk, és abban írják, hogy
- nem feltétel, hogy házaspár legyen az örökbefogadó, lehet egyedülálló is
- sehol nem kizáró ok az örökbefogadó "nem normális" nemi vonzódása
Az amit most T.B.-kel csinálnak, egyszerűen a személyi jogok durva megsértése. Az Alkotmányban ui. szerepel, hogy senkit nem érhet hátrányos megkülönböztetés neme, faja, vallása, SZEXUÁLIS BEÁLLÍTOTTSÁGA MIATT...
Zsóka

Homoszexuálisok (ma meg) kizárolag hetero családokbol kerülnek ki, a homo minta nem általános, sőt.
A gyerekek szexuális zaklatása nagyrészben családon belül történik, apuka, nagybácsi, idősebb báty által. Sokkal kisebb a "külsős" által elkövetett, tanár, nevelő, plébános stb. A családon belüli történetek esetén az anya szerepe nem elhanyagolható, ha más nem becsukja a szemet...
A házasságok nem tudom hány (nagy) százaléka ma felbomlik, az ilyen családokba születő gyerekek szvsz nem feltétlenül hátrányosabb helyzetűek mint azok akik a hazugságban (megcsalás és elviselése, maradjunk együtt a gyerek miatt stb) légkörben nőnek fel.
idike

Én is egyetértek azzal, hogy a gyermeknek a vérszerinti szülőjénél van a helye még akkor is, ha a legszegényebbek közül kerül ki.
Az is egyértelmű, hogy a mai kormány csak névleg támogatja a családot, hiszen egy új jövevény legalább egy keresőképes kiesését jelenti a családban és egy új éhes száj megjelenését. Ehhez képest a GYES és a családi pótlék összege nevetséges. S ha valaki éppen nem az éhhalál küszöbén áll, akkor még a legkisebb támogatástól is elesik.
Az intézetekről, az intézetekben uralkodó helyzetekről nem sokat tudok, de elnézve az egészségügyet, ott sem lehet rózsás a helyzet. Szerintem, nagyon fontos lenne, hogy az intézetek megfelelő körülményeket nyújtsanak a gyerekeknek. Ez pedig kormányzati feladat. Ott legalább tényleg tanulhatnának szakmát a gyerekek, de ehhez megfelelő anyagi és erkölcsi hátteret kellene az államnak biztosítania.
Nagyobb szükség lenne arra is, hogy a hátrányos helyzetben lévőket megóvjuk a nem kívánt terhességtől. Akár felvilágosítással, akár ingyen óvszerrel vagy fogamzásgátlóval.
Tünde