Császárral szeretnék szülni
válogatás a társalgó hozzászólásaiból
2002 január-2002 június

Második babámat várom, a 19. hétben. Az első normál szülésnek indult, és hosszú szenvedés után úgy döntöttek az orvosaim, hogy császármetszést csinálnak.
Most a második szülésemet is császármetszéssel szerettem volna a világra hozni, amit megbeszéltem az orvosommal, és ő igent mondott. Mondta, hogy lehet próbálkozni, de ő is azt javasolná inkább. Nagyon megkönnyebbültem!
Amit már többször észrevettem kismamák körében, hogy majdnemhogy szégyenlik, ha császárral szültek, sőt be sem merik vallani, hogy félnek a fájdalmaktól, és inkább ezt az utat szeretnék választani. Kicsit olyan, mint amikor valaki nem tud (akar) szoptatni, és tápszert "kell" adnia kisbabájának. Miért van ez, hogy a környezetünk nehezen fogadja el ezt a hozzáállást?
Cini

Csak a fájdalom miatti félelem miatt soha nem választottam volna császárt.
Mikor benn voltam a terhesosztályon szülés előtt, volt ott egy nő (nem fiatal), aki hullafehér arccal járkált a főorvos után, hogy ő nem fogja kibírni a szülést, inkább altassák el és operálják meg. Mindenki fél a szüléstől valamennyire, de azért kicsit túlzásnak tartom, hogy valaki ezért direkt műtétet kérjen.
A másik eset, amiről tudok, egy nagynevű könyvvizsgáló cég magas beosztású yuppie-cicája, aki úgy érezte, hogy tökéletes életéből már csak a "gyermek" fantázianevű luxuscikk hiányzik. De egy fontos projekt miatt időpontot egyeztett egy orvossal (annak is gratulálok, így ismeretlenül), hogy mikor "vegyék ki" a babát, mintha egy szemölcsről vagy miről lenne szó!
Pocok

Mindkét fiamat császárral szültem. Nem azért mert úgy akartam, hanem muszáj volt. Az elsőnél mivel 148 cm magas vagyok, hátgerinc -ferdülésem van, túlhordásom volt, a baba 4000g súlyú volt, így semmiképpen sem szülhettem normális úton. A második műtét pedig magától értetődően jött, mert mostmár társult egy előző műtét is ugyebár. Azt soha nem szégyelltem, hogy császárral szültem, sőt valahol örvendek, hogy megszabadultam a normális szüléssel járó fájdalmaktól. Persze a műtéttel is gond akadt, alatta is utána is, ami viszont nem lett volna normális szülés esetén. Sőt a második után (4300g-os baba) annyira kinyúlt a hasizmom, hogy már eltelt két év azóta, de még mindig laza az egész, amit szerettem volna elkerülni. De ez van.
Amit viszont "sajnálok" az, hogy így nem élhettem át a normális szülés élményét. Nem a fájdalomra gondolok, mert attól én is félek ám, hanem a puszta tényre. Sokan furcsán néznek rám ezért, mikor elmondom nekik, de úgy érzem kimaradt valami az anyai létemből.
De csak azért hogy megszabaduljak a fájdalomtól, soha nem kértem volna a császárt. Bizony éppen elég fájdalommal járt a műtét is (milyen szörnyű volt egyet is mozdulni műtét után az összevarrt hassal!)stb.stb.
Hilda

Én szültem így is, úgy is, és egyik se volt könnyebb, a sima szülésnél kárpótol az a pillanat, amikor kinn van a baba. Amíg nem volt gyerekem, azt gondoltam, aki császárral szül, annak milyen könnyű. Majd amikor én is azzal szültem, irigyeltem azokat, akik simán szültek, és rájöttem, egy frászt jó a császár. Majd amikor normál módon is összejött, azóta nem irigylek senkit.

Csak azért, hogy a szülés fájdalmait elkerüld, császárral szülni, hülyeség. Azért ne felejtsétek el, hogy a császármetszés, mint olyan, elég komoly hasi műtétnek számít, és mint ilyennek, elég húzós szövődményei is lehetnek. Persze, amikor valaki már túlesett egy császáron, megértem, ha a második, x-edik babája is így születik, de ez ugye más, mert itt előfordulhat méhrepedés, stb. Amikor viszont valaki már elsőre ezt akarja, anélkül, hogy kipróbálná a normál szülést, sőt, amikor úgymond, beprogramozva csináltat császárt, hát, attól feláll a hátamon a szőr.
Mindannyian tudjuk, hogy a szülés fájdalmas, ezzel akkor is tisztában voltunk, amikor gyermeket vállaltunk. De azt is láthatjuk nap, mint nap, hogy ezt a fájdalmat el lehet viselni, sőt, sok nőnek nem is olyan borzalmas, mint ahogy azt a rémtörténetek elhitetik velünk.
Viszont a szülés természetes folyamat. Fáj, mert fájnia kell, mert egy háromkilós gyereket nem lehet fájdalom nélkül egy pár centi átmérőjű lyukon (már bocsánat) kipréselni, lehet félni tőle, de fel is lehet készülni rá, el lehet viselni, legvégső esetben meg ott vannak a fájdalomcsillapítási eljárások. És bár én is féltem tőle, és meg is szenvedtem a szülést, semmiért nem adnám ezt az élményt. Én inkább attól féltem, hogy császároznak, mert utána sokkal hosszabb a regenerálódás, nem lehet sok helyen azonnal szoptatni, a baba is sokszor nehezebben adaptálódik, nem tudtam, hogy hány összenövésem lett volna, stb, stb, stb.
Dia

Én is szültem így is úgy is. Az elsőt 1 napos vajúdás után, akkor vették ki, amikor már szabályos tolófájásaim voltak eltűnt méhszájjal. Csak a kisfiam volt túlméretezett (5040g és 62 cm) Utána már senki sem csodálkozott, hogy nem fért ki. Délután 1/2 4-kor műtöttek, másnap hajnalban felkelhettem. Nagyon szépen rendbejött a sebem, nem volt semmi gond. Aztán 22 hónap múlva ismét szültem, akkor "csak" egy 4240g-os kislányt hüvelyi úton. Mindkét terhességem túlhordott volt, mindkettőnél burkot repesztettek, mindkettőnél folyt az oxitocin. Hogy melyik volt könnyebb? Nekem a császár "jobban esett", de soha nem adnám vissza a kislányom születéséhez köthető élményt. Bár tudtam, hogy sokkal könnyebb lenne bevonulni a műtőbe és megvárni, míg kioperálják belőlem a gyereket, de kifejezetten kértem, hogy ha nem muszáj, ne műtsenek.
A császár ugyan rutinműtétnek számít, de mégiscsak egy műtét. Aminek ugye mindig megvan a rizikója. (Persze a szülésnek is) Normál terhesség normál befejezése a hüvelyi szülés. Nem tudom, hogy tudod-e, de a hüvelyi úton született gyerekek légzése hamarabb rendeződik, ritkábban fordul elő légzési rendellenesség, mint császáros táraiknál. Aztán az anyatej is hamarabb belövell, mint a műtét után. És bármilyen vacak érzés is a gáttájék fájdalma, sebe, nagyon gyorsan gyógyul. És az sem biztos, hogy törvényszerűen vágni kell a gátat. Manapság már majdnem az számít kivételnek, ha valakinek gátmetszést csinálnak. És még egy, minél több hasi műtétet hajtanak végre valakin, annál nagyobb az összenövések, hasi sérvek kialakulásának veszélye. Lehet, hogy az orvosodnak is kényelmesebb a császármetszés, én mégis azt javaslom Neked, hogy gondold át még egyszer jó alaposan a dolgot. Hidd el a fájdalom kibírható, - szerintem a kitolási fájdalom sehol nincs a vajúdáséhoz képest - és ez az egyetlen fájdalom, aminek eredménye van. És nagyon gyorsan felejthető.
Kinga

Császár szempontból szerintem a Péterfy nagyon jó! (természetes szülésnél, biztos van kórház ami többet nyújt) EDA-val csinálják, nem spinális érzéstelenítéssel, ami azért jó, mert nincs utána a rémes fejfájás (ami spinális esetén elég gyakori). Négy óra múlva fel lehet kelni, és nálad lehet a gyerek, de ha akarod, az első éjszaka a csecsemőosztály "vendégszeretetét élvezheti". Mindig van bent aneszteziológus, ha hamarabb kell megcsinálni a császárt, nem kell várni éjjel sem. Engem altattak, mert lázas voltam (ez kizárja az EDA-t), de így is volt rá lehetőség, hogy a párom egyből a gyerekkel legyen. EDA-nál, meg természetes, hogy ott van melletted (ha akarjátok)! Fotózni, filmezni lehet, bár egy részletkérdés. Mint írtam, én nagyon hamar tudtam mozogni, lehet enni normálisan. A barátnőm császára az I.-es klinikán volt. Teljesen rendben, szépen gyógyult, de neki az elsõ napok sokkal kellemetlenebbek voltak. (24 óra fekvéssel indított, persze addig nem lehetett vele a gyerek, de utána igen) Sokkal nehezebben mozgott, mert ott többet vágnak-varrnak) De ott is jók a dokik, és az ellátás.
 Kistestvér

Nekem 16 órai kínlódás után csináltak császárt, végül is már azért, mert nem volt erőm már semmire, és a baba fejéből is kapartak már, hogy megnézék a vérképét, mennyi oxigénje van. Az egyik orvosnő még mondta, hogy próbáljam meg térdelve kinyomni, de szerintem azt már ő sem gondolta komolyan...
Szerencsém volt, mert egyből tudtam szoptatni, 6 hónapon keresztül csak és kizárólag anyatejet kapott a babám, majd utána fokozatosan elválasztottuk egymást.
Én külföldön élek (Svájcban), ezért én csak az itteni állapotokról tudnék beszámolni. Apa bent lehetett mindenhol, sőt még a reggelimet megette
Kórház bababarát, minden jó és szép, orvosnak semmi pluszpénz, SOHA. Van betegbiztosításom, neki meg fizetése, de itt meg sem fordul senkinek a fejében az ilyenfajta pénzforgalom. De ez egy külön topic téma lehetne, nem is folyok nagyon bele...
Szóval én nem bántam meg a császárt, és remélem most is minden jól megy majd
Cini

Én is császárral szültem, mert a babám feltekerte magát a köldökzsinórra. Azóta is azt hallgatom, hogy más kismamák enyhe lenézéssel a hangjukban biztatgatnak, hogy nem baj, másodjára azért még szülhetek rendesen is, meg fő az, hogy végül is egészséges a babám. Totál kiakadnak, mikor én megjegyzem, hogy nekem tényleg az volt a lényeg, hogy a baba AKÁRMILYEN úton, de egészségesen szülessen, és másodjára sem bánnám a császárt, ha arra kerül a sor. Nekem ugyanis nincs semmi bajom a csaszival, villámgyorsan felépültem belőle, a második napon már volt tejem. Természetesen, ha a második babámat sikerül majd "rendesen" megszülnöm, nagyon fogok örülni neki, de ha nem, Akkor sem fogok harakirit elkövetni. Csak jó lenne, ha nem zsolozsmáznának állandóan a fülembe, hogy a császár nem is szülés.
Adri

12 óra vajúdás után vittek császározni, ahol a spinális érzéstelenítés nem sikerült, így el kellett altatni. Persze a jó kis fejfájást megkaptam én is. Szülés után hetekig depressziós voltam, magamat okoltam a császár miatt. Ráadásul első baba volt, gond is volt vele, így rengeteget sírtam, a tejemnek 7 hetesen vége is lett. Utána feldolgoztam a dolgot, elfogadtam, de problémáimat elfelejteni nem tudtam.
Ez mindjárt 2 éve volt, a héten lesz 2 éves a fiam.
Aztán jött a második baba. Kérdeztem az orvosomat, mire számítsak. Nagy valószínűséggel császárra. Felkészültem lelkileg, de titkon bíztam, hátha. 8 óra vajúdás után mentem a kórházba. De még alig tágultam. A babám hatalmas volt, így hamar a császár mellett döntöttek. Nagyon féltem az érzéstelenítés, a fejfájás, az injekciók miatt. Aztán elkezdődött. Érzéstelenítés elsőre sikerült, az altatóorvos közben kioktatott, mit ne csináljak majd 12 órán keresztül, így sikeres császár után a fejfájás is elkerült. (epidurál és spinális után nem szabad!!!! a fejedet megemelni, csak oldalra forgatni, és rengeteg folyadékot kell inni. Ez a titok!!!) Az injekcióknak majdnem a felét nem kaptam meg, így félelmeimet mind megúsztam. Azóta ma pontosan 9 hetes a kislányom, depressziós össz-vissz 1 napot voltam, tejcsim van, elégedett vagyok.
BGabi

Magadat hibáztattad a császár miatt. Szerintem felháborító dolog, hogy egy ekkora műtét után valaki hibáztatja magát. Elképesztő, hogy mekkora nyomást gyakorol a közvélemény a kismamákra. Ma császár nélkül én is meg a babám is halottak lennénk, valószínűleg ti is. Hogy nem természetes úton született? Azért van az orvostudomány, hogy segítsem. Az altatóorvosom, akivel előre levajaztam az epidurált (bár nem császárra készültem) azt mondta, hogy ha nem muszáj, hogy fájjon a szülés, akkor miért hagyják, hogy fájjon? A középkorban bunkóval meg pálinkával altattak, akár meg is ragadhattunk volna ezen a szinten, de szerencsére mindig vannak olyanok, akik a haladást is szeretik.
Én jövőre újra szeretnék babát, és mivel nem lesz meg a 2 éves határ, valószínűleg ismét császárra fog sor kerülni, de nincs hiányérzetem. Legyen szép, egészséges babám, a lehető legkisebb kockázattal.
Adri

Két császárom volt, a két szülés között két év négy hónap különbséggel. Az elsőnél a szívhangok romlása miatt, meg lassan is tágultam, de az is lehet, hogy mindenképp császár lett volna, lévén a gyerkőc jó nagy (4220 gr, 36-os fejkörfogat). Tulképp egész jól átvészeltem, és ha nem adódott volna egy kis komplikáció, akkor nem is lett volna semmi baj. De lassan is gyógyultam, és elkapott a depi is - de csak egy-két napra, hál'Istennek. Sosem éreztem magam "másodrendűnek", mert "nem tudtam" rendesen megszülni a babámat - és próbálta volna vki ezt akár éreztetni velem, akár szóban megmondani, hát kapott volna érte, az biztos. Vki írta, hogy a császár által megmentették a mi és a babáink életét (azt hiszem, ez a császáros esetek nagy részére igaz), ezek után mi jogon vágja bárki a fejünkhöz, hogy nem tudtunk megtenni vmit, ráadásul önhibánkon, akaratunkon kívül?!!
A második tulképp azért lett császár, mert már volt egy császárom. Ez a baba is nagynak ígérkezett (3900 gr, 34-es fejkörfogat), a hegvastagság határeset (5 mm, e felett kockáztatják általában a hüvelyi szülést). ja, elfelejtettem, az elsővel sietni kellett, az altatásban volt, a második gerinces szurival. Ez nagyon jó volt, mert bár nagyon utáltam az egészet, de nagyon-nagyon jó volt látni a kis porontyomat azonnal, nem pedig csak órák múlva.
Tejem mindkét alkalommal nagyon-nagyon hamar lett, és sokáig is tudtam szoptatni (első: 22 hó, második 16 hónapos és még szopik).
Nemrég voltam nőgy-nál, rákérdeztem a köv. terhesség és szülés lehetőségére. Azt mondta, az előző szülés és a következő fogamzás között legyen másfél év, annyi már elég. (Igazából nálunk a kettő között pont annyi van ) A szülés módjáról pedig annyit mondott, hogy ugye száz százalékra semmit sem mondhatunk, de valszeg császár lesz az is.
Én szeretnék még kettőt - de egy biztosan lesz.
Hogy alapból szerettem volna-e császárt? Bizony, megfordult a fejemben- mondván, így elkerülhetném a fájdalmakat. Aztán tényleg az lett a vége... Szerencsés alkat vagyok, végül is elég hamar felépültem, minden rendben volt, és csak remélem azt, hogy a következőnél sem lesz semmi baj, mindketten egészségesen túlleszünk a műtéten. Azt nagyon szeretném, hogy a következő babát a pocakomra (mellkasomra) fektessék, miután megszületett. És hogy megölelhessem. Mert azt nem lehetett a másodiknál sem.
Zsóka

Én is szerettem volna "normális" úton szülni, mert nagyon kíváncsi voltam az egész folyamatra. De a 38. héttől, amikor 3,8-4 kilósnak becsülték a babámat és teljesen zárt volt a méhszájam, már éreztem hogy nem fogom tudni megszülni. Majdnem betöltöttem a 41. hetet mikor műtöttek. Spinális érzéstelenítést kaptam, amivel egy napig nem lehet mozogni. De az altatóorvos mondta, hogy az USA-ban a spinál után is haza lehet menni este. Nekem egyébként nem fájt a fejem utána. Ez bizony az orvos ügyességén múlik.
Én szeretnék meg babát, de most egy kicsit elrettentem. A császár fájdalmait megtapasztaltam (a negyedik hétre múlt el a seb körüli fájdalom), de azt is láttam hogyan szenvednek a "normál" úton szült nők. Így nem tudom mit szeretnék másodszorra. Az orvosom egyébként támogatja a hüvelyi úton való szülést császár után is.
Bianka

Az elsőt én is császárral szültem, (eltűnt méhszájjal tolófájásokkal mentem a műtőbe) gerincérzéstelenítés volt, meg egy 5 kg-os gyerek. Emelhettem a fejemet, nem lett fejfájásom, nem is kellett 24 órát feküdni. Hamar felépültem. És a következőt 22 hónap múlva megszültem hüvelyi úton. Igaz, mindenki rám figyelt és megígérték, hogy azonnal visznek a műtőbe, ha gond lesz. Nem lett, örülök neki, bár ezután sokkal nehezebben álltam talpra, mint a császár után. De egy percig nem éreztem büszkébbnek, "anyábbnak" magam a szülés után, mint a csaszinál. Igazából annak örülök, hogy mint műtétet, megúsztam a második császárt, és persze annak, hogy mindkét gyerekem gyönyörű és egészséges. Hogy a harmadik hogy lesz? Majd kiderül!
Kinga

Nekem is van három, császárral született gyerekem. Az első után úgy éreztem magam, mint egy mutáns aki még szülni sem tud. Aztán 16 hónapra rá jött a középső, persze császárral. Azért persze, mert igen fiús csípőm van, nem volt igazi tágulás előszörre sem, másodszorra meg sem próbálhattam a hüvelyi szülést. Akkor már nem bántam, ismertem a procedurát, viszonylag jól viseltem. Most, 12 év múlva jött a harmadik. Velem volt a párom, nem altattak, spinálisan érzéstelenítettek. Azonnal hallottam, láttam sírni a fiamat. És a páromat is. Végre nem azt éreztem, hogy ez nem volt szülés. Nagyon gyorsan talpra álltam.
Mellesleg, dokinőmmel előre terveztük a csaszi időpontját. Nem jött össze, utolsó ultrahang után ottbfogtak, kevés magzatvíz miatt. Másnap csaszi.
NsGabi

Én meg nem szültem se így, se úgy. De én már nagyon régen eldöntöttem, hogy csak császárral szülök. Miért?
Nos én láttam nőket, akik azért ápolták még 75 éves korukban is a magatehetetlen gyerekeiket, mert szülés közben meghúzták a gyerek nyakát és így lett béna. Igazatok van, ez régen volt, de most veszek két példát a mábol. Kb. x éve x doktornő szült és addig várták a tágulást az orvosok jótékonyan, amíg meghalt a baba. Vagy a baratnőm úgy szült 3 éve, hogy szinte nem bírt és minden eszközt alkalmaztak (mivel "-ki kell annak a gyereknek ott jönni" Dr...), fogó, vákuum stb. Most nyomorék és fogyatékos a gyerek a szülés közben kapott agyvérzéstől és a többi sérüléstől. Most mikor látom az ő nyomorukat, szenvedésüket én inkább választom a császárt és a többi kellemetlenséget. Ha már egyszer egészséges a baba, akkor az is maradjon végig még a szülés után is. Persze senki nem hibás. De nem az orvosnak kell ápolni és gondozni ezt a gyereket, aki a rossz döntést hozta, hogy nem akart császározni.
Ez csak egy indok, hogy miért választom én a császárt, de mindenki úgy szül, ahogy szeretne. Én tiszteletben tartom mindenki döntését, de véleményem szerint, akik megszólják az embert vagy lenézik a császárért ott azzal van a gond, aki ezt teszi."
A másik, ami meg ellene szól a szülésnek nálam, hogy egy hosszú szülésnél a baba agya károsodik az oxigén hiány miatt. Ha a megszületendő baba fejére egy hideg vizes tömlőt tennének a szülés után azonnal, akkor csökkenne az agy károsodás, mert hidegben kevesebb oxigén is elég a sejteknek és így nem károsodna tovább az agy mindaddig, amíg végre rendeződik az oxigén hiányos állapot. Nálunk ezt nem alkalmazzák. Miért?
Abban igazatok van, hogy nem akkora az agy sérülése, hogy ezt a sérülést azonnal szülés után ki lehetne mutatni. Ezek a sérülések csak évek multán jönnek elő, amikor nem úgy tanul a gyerek ahogy kellene.
A másik gondom, hogy szülés közben bármikor lehet a babánál kisebb hajszálér repedés az agyában. Ez általában nem okoz tüneteket csak évek múlva pl: epilepszia.
Én a leendő gyermekem érdekében és a magam további jó közérzete miatt inkább a császárt választom. 
Bagolyka

Fogsz te még sírni, hogy jaj, bár ne akartad volna annyira azt a császárt. Az újszülött oxigénellátása szerintem nem csak azon múlik, hogy hogyan bújik ki a világra. Az általad felhozott példák nem bizonyítják, hogy a természetes szülés veszélyesebb lenne, különben már kihalt volna az emberiség.
Ha pedig magadat félted, hidd el, mire a császárra kerül a sor, a nehezén már úgy is túlleszel, szóval nem úsztál meg semmit. Kivéve persze, ha megengedheted magadnak az általam, nem tagadom, nagyon-nagyon elitélt és lenézett "befizetős" programozott császárt.
Pocok

Természetesen előfordulhatnak mindazok a szörnyű komplikációk és következmények, amiket felsorolsz. A dolgok orvosi részét (epilepszia és későõbbi magatartás- és tanulási zavarok eredete) hagyjuk, kutatások valóban zajlanak ezirányban is. Azt hiszem, egyikünk sem vesz részt bennük, így a jobb esetben Spekrum televízióból, rosszabb esetben bulvárlapokból szerzett információkat ne kezdjük el taglalni. Nem hiszem, hogy ez lenne a struccpolitika.
Azonban azt írtad, nem szültél még egyik módon sem. Ha egy kicsit jobban utána olvasol, azt fogod tapasztalni, hogy a császárral szült kismamák nagy része a következőkben hüvelyi úton szeretne szülni. A császármetszés a szövetkímélő módszerek, illetve az anaesthesia fejlődése következtében valóban nem az a durva beavatkozás már, mint évekkel ezelőtt, de egy komoly hasi beavatkozás. Amíg egy normál szülésen túlesett mama -gátmetszésével, vagy anélkül- vígan tesz-vesz a gyermek körül, a császármetszéses még a fejét sem mozdíthatja a spinális érzéstelenítés után. A tejképződés is zavart szenvedhet. Az anyai kockázatok is magasabbak.
Lilia

Ha annyira felkészültél volna a szülésedre, amennyire az elvárható egy egészséges, normális nőtől, akkor olvastál volna arról, hogy a császármetszés egy komoly hasi műtét és komoly szövődményeket lehet kapni tőle. A hüvely az egy természetes út a testünkből a külvilág felé, illetve fordítva is és az a természetes, hogy a gyerek ott jön ki. Csak ha a hüvelyi út veszélyes valami miatt (fertőzés), illetve valakinek túl szűk a gyerek méretéhez képest a csipője, stb., akkor alkalmaznak hasi műtétet előre megbeszélve, legalábbis normális esetben. Persze ma már pénzért mindent lehet.
Én 3 hónapja szültem, természetes úton. Az egész folyamat kb. 2 óra volt, ezért én könnyen beszélek, gondolhatod most magadban. Nem kaptam semmiféle infúziót, magától, illetve az én segítségemmel bújt ki a gyermekem a pocakomból, mert én is és ő is nagyon akartuk. Azóta is nyugodt, kiegyensúlyozott gyermek. Azt gondolom, hogy sok nő annyira fél a vajúdástól, illetve a vele járó fájdalomtól, hogy amiatt húzódik el órákig a vajúdása. Én hallani se akartam semmiféle fájdalomcsillapításról, hasi műtétről meg főleg nem. Egész életemben irtóztam attól a gondolattól, hogy felvágjanak valahol, ha nem muszáj.
A gerincérzéstelenítés és ha jól tudom (ez nem biztos), mindegyik ilyenkor alkalmazott érzéstelenítési módszer is rejt magában veszélyeket.
Még valami! Sajnos a nővéremnek mindkét gyermekét császármetszéssel kellett világra hoznia egy fertőzés miatt. Azóta többször is elmeséltette velem, milyen érzés volt megszülni természetes módon a kislányomat és mindannyiszor könnybe lábadt a szeme, hogy ő ezt az érzést soha nem élheti/élhette át.
Anna

Ha ez a szíve vágya, kipróbálhatja milyen csaszizni. Biztos van rá lehetőség. Csak az a baj, hogy ott lesz még egy érintett, a pici. Biztos neki is jobb felkészületlenül kipottyanni ide? Idegenek között lenni az első percekben, esetleg órákban. Nem csak fizikai sérülések vannak születés közben...
NsGabi

A lényeg szerintem az, hogy nem megrendelésre szülünk olyan értelemben, hogy nem nekünk kellene eldönteni, hogy "megkímélem magam a vajúdástól, császárt kérek"
Császárt csak akkor, ha muszáj.
Nekem mikor kiderült, hogy császároznak, sírtam, hogy miért nem szülhetek rendesen. A baba érdekei így kívánták és utólag már nem is bánom. Ill. a műtőben sem bántam már. Mert ettől nem vagyok kevesebb, ez szükséges volt, vagy mondhatnám így kellett lennie és kész.
Giti

Az első lányomat természetes úton szültem, a másodikat császárral (szintén alacsony szívverés miatt). Most már nem bánom, gyönyörű egészséges baba, lassan fél éves. Nem azért éreztem magam kevesebbnek, mert nem tudtam "rendesen" megszülni, hanem az esett nagyon rosszul, hogy az orvosom beszélt az egészről. Mintha egy egyszerű fogtömésről lenne szó. Előző nap, amikor először megemlítette, "legfeljebb műtünk", nem tudtam a sírástól hazamenni, a férjemet kellett odahívni. Szerintem lehetett volna kicsit tapintatosabb is. Tudom, hogy a baba és a mama egészsége a fontos, de a lelki dolgokat sem lehet elhanyagolni. Nem ecsetelem, milyen érzés, amikor a felnyitott hasad fölött káromkodnak az orvosok. Az aneszteziológus volt a legrendesebb, õ foglalkozott velem a legtöbbet. Ápolgatta a lelkemet, a kezemet is kiszíjazta, hogy megfoghassam a babát és többször meglátogatott szülés után is az osztályon.
Abból a szempontból szerencsésnek mondhatom magam, hogy gyorsan felépültem, jobban tudtam mozogni, mint annak idején a gátsebemmel (sajnos a fejfájást nem úsztam meg, de állítólag nem a műtét, hanem a rossz párna miatt volt, itthon rögtön elmúlt). A baba is végig velem lehetett, éjszakára vitték csak el, de ha éhes volt, kihozták. A szoptatással sem voltak problémáim, a kicsi még mindig csak anyatejet kap.
Andi3

Az egészségügyi törvény, mint az önrendekezési jog része, elvileg lehetővé teszi, hogy a nő választhassa a császármetszést is. A szakma kompetens véleménye erről az, hogy mindent meg kell tenni azért, hogy ez ne legyen gyakorlat, hogy császármetszést, és általában műtétet csak szakmai indok alapján végezzenek! Miért?
Mert a hüvelyi szüléshez képest a császármetszés semmi előnyt nem nyújt (természetesen egészséges esetekben), szövődményei viszont számosak.
1. Elsődleges szövődmény a műtét után sebfertőzés lehetősége. Egyértelműen igazolták, hogy ez nagy veszély, ma is. Kért császármetszés után az anyai halálozás 3x magasabb mint a hüvelyi szüléseké! Egyetlen hasműtét sem szövődménymentes, mert a hasfali és hasüregi sebek mindig heggel gyógyulnak (legfeljebb nem látjuk) és a heg funkcionálisan alacsonyabb értékű szövet, mint az eredeti.
2. A fájdalomtól nem kell félni. Az ellenkező híresztelések ellenére igenis létezik fájdalommentes szülés! Az epidurális érzéstelenítés veszélyei oly csekélyek, hogy a császármetszéshez viszonyítva elenyészőek.
3. Normál esetben és helyes szülésvezetés esetén a magzati ártalom semmivel nem nagyobb hüvelyi szülés esetén mint császárral. Persze, ha valaki az orvos tevékenységétől fél az más, de hol van az megírva, hogy császárnál semmi sem történhet a babával, ha doktor nem megfelelő.(?)
Azaz a császármetszésnek nincs olyan előnye, ami miatt érdemes lenne a kockázatot vállalni.
Dr. Csákány M. György

Elárulom, hogy amíg várandós nem lettem, kizárólag császárral szerettem volna szülni! Amint kiderült, hogy babám lesz, rögtön az ellenkező érzések kerítettek hatalmukba! Otthon, természetesen szeretném megszülni gyermekemet . Furcsa nem? Azóta letettem mindkettőről és kórházba vonulok . Lehetőség szerint olyan kórházba, ahol a doki tudomásul veszi az "óhajomat" és kész elismerni, hogy nem ő szül. Immár 20 hetesen sem találtam meg az "igazit".
Na mind1! Viszont lenne egy kérdésem.  A művi világrahozatal mennyivel jobb, mint az az ősi ösztön, ami felszínre bukkan, mely erőt ad azokban a percekben, mikor már azt hinnéd elfogyott? Természetes indokolt esetekben a leggyorsabb a császár és támogatom, de csak abban az esetben, ha tényleg INDOKOLT. Olyan születés sztorikat olvashattam, amelyek meggyőztek, hogy iszonyú erő és kitartás lakozik a nőkben, amikről nem is tudnak. Egyik beszámolóban arról olvashattam, milyenek a tolófájások! Idézem:
"Ez a másik meglepő tapasztalatom, aki már szült közülünk, meg fogja erősíteni gondolom, hogy nem én nyomtam ám a fájás alatt... az egész testem préselődött össze magától és én max. csak rásegítettem valamelyest... "
Szóval??? Mennyivel is tudnak többet a dokik, mint a természet, ami működik már jó párezer éve????
Sasha

Azt sem tudom, hogy grammra mennyivel tudnak többet a dokik, mint a természet. Azt azonban tudom, hogy a dokik mindenképpen a születendő gyermek és az anya javáért, egészségéért, életéért küzdenek, a természetben viszont a jobb, az erősebb és a szerencsésebb nyer. A természet nem jótékonysági intézmény. A természet úgy működik jópár ezer, inkább millió éve, hogy az erős megmarad, a gyenge vagy kevésbé szerencsés elpusztul. Nincs közepes. Ha én a természetben szültem volna, a kisfiam biztosan meghal, talán én is. Nekem ugyanis sürgősségi császárom volt: 17 órás vajúdás után, a baba szívhangja leesett (amit a nem természetes CTG mutatott ki), és a műtét során derült ki, hogy a baba nyakára rátekeredett a köldökzsinór. Az oxigénhiányos állapot miatt azóta már a Fejlődésneurológiai Intézetet is megjártuk. Pedig nem történt más, csak szerencsétlen módon tekeredett a köldökzsinór.
Bogyeszka

Nagyszerű dolog, hogy az orvostudomány egyre több "vészhelyzetet" tud sikeresen megoldani. Egész más viszont, ha valaki csak kényelmesebbnek, elegánsabbnak tartja a "cipzáras" szülést. Mivel elég komoly rövidlátásom van, (mostanra mindkét szemem -7,25 + -2,5 cilinder), a régi szülészeti gyakorlat szerint (-6 dioptriánál erősebb rövidlátás) nem is szülhettem volna hagyományos módon.
Szemészeti javaslat alapján a nagyobbik lánykám megszülethetett hüvelyi úton, és hogy most a második babát várom, rengeteget aggódtam azon, hogy metélni fognak! Egyenlőre úgy tűnik, hogy ha nincs más komplikáció, ezt is megúszhatom ! - A két terhesség alatt kb. 2 tucat hosszanti striát gyűjtöttem a pocim aljára, ha erre netán kapok keresztbe egy vágást, tisztára "Frankeinstein-hasam" lesz.
Így mértékkel tudok csak együtt érezni azokkal, akik úgy gondolják "Én csak császárral szeretnék szülni!"
Gondolom, ha lett volna választásod, Te is inkább 6-8 órát vajúdsz, nem 17-et, és hasműtétből való lábadozás helyett is szívesebben bajmolódnál egy gátmetszés következményeivel. De sajnos nem volt.
Borcsa Boszorka

Egyébként én is csodálkozva nézek azokra, akik császárral szeretnének szülni. Fájdalmat így is-úgy is fognak érezni, ha nem előtte, akkor utána, és ki fog maradni az életükből a szülési élmény. Azért is furcsállom a dolgot, mert a császár általában életmentő műtét, és önként kés alá feküdni? :-o Szóval csak veszítenek a dolgon, nem nyernek.
Bogyeszka

Nekem császárom volt fekvési rendellenesség miatt, s csak a másnap volt kellemetlen a mozgás, de csak mert nem kértem fájdalomcsillapítót. a gátmetszésesek viszont szenvedtek mellettem rendesen. Summa summárum, másodszor is császárral szülnék.

A szülés és a gyermekágy tele van kellemetlenségekkel, akár hüvelyi szülés, akár császármetszés történt. Ezeket nem lehet összehasonlítani, mert mi sem vagyunk egyformák és a történeteink is különböznek. szóval ez így szerintem nem jó út. Mi a jó? Induljunk ki a 80%-ból! Ha mégsem ez jön be akkor ..... 
Dr. Csákány M. György

Szerintem az vállaljon gyereket, aki vállalja az ezzel járó macerát. Indulásból császárt kérni felelőtlenség, a gyerekkel járó kellemetlenséget -éjszakázás, sírás... -hogyan kerülöd majd ki? A császár vészhelyzetre való, vagy komoly más kísérőbetegségnél. Sajnos én 6 hónapja császárral szültem kezdődő toxémia miatt. Nem éreztem magam rosszul, nem értettem meg minek a császár, pedig 190/110 volt a vérnyomásom, és fel voltam fújódva vízzel mint egy lufi. Nagy csalódás volt, hogy nem szülhettem rendes úton, talán a következőt! Azóta is nehéz feldolgoznom, pedig tudom, hogy a babámnak és nekem is így volt a legjobb.