| |
A 36. héten az orvosomat (mivel addigra
kiolvastam minden elérhető terhességgel kapcsolatos könyvet, újságot
és még szerencse, hogy tudok olvasni, mert így volt fogalmam arról,
hogy létezik flowmetria azaz áramlás vizsgálat, ill. dopler ami a méh
és a baba ereinek a működését vizsgálja) ÉN KÉRTEM,
hogy végezze el ezt a vizsgálatot, amire a válasz az volt – Ja, hát
ha gondolja, akkor jöjjön be a kórházba.
Csenge története
1994.04.12.-én elfolyt magzatvízzel kórházba indultunk a
férjemmel. A szülés megkezdődött – gondoltuk. Beérkezésünkkor a fogadott
orvosunk nem volt a kórházban, ezért az ügyeletes orvos vizsgált meg, akitől
kértük, hogy értesítse az orvosunkat (megjegyzem, az ügyeletes orvos a
fogadott orvosunknak a testvére).
Megvizsgált, majd az egyik kórterembe kísértek.
A fájdalmak nagyon erősek voltak és én mondtam az orvosnak, hogy úgy érzem,
mintha ki akarna pottyanni a baba.
Ráérünk még - mondta.
Ez a huzavona reggelig tartott, mire megjelent végre a fogadott orvosom, aki nem
is tudta, hogy bent vagyok.
Viki története az édesanya szemszögéből
Kicsit tartottam attól, hogy a harmadik baba nagyon gyorsan fog megszületni ezért
siettünk és volt bennem egy kis izgalom. Egy óra körül értünk a kórházba, ahol Bálint
Balázs doktor úr fogadott bennünket kedvesen, mosolygósan. Jó volt így megérkezni!
Az izgalmam elmúlt, megnyugodtam és boldogan, kíváncsian, vidáman készültem a szülésre.
A vizsgálatok után a doktor úr hívta is telefonon nagybátyját Bálint Mihály doktor urat,
mert ő is úgy gondolta, hogy a baba hamar meglesz. Időközben megérkezett választott
szülésznőm, Molnár Gabi is és elkezdődött a vajúdás az IKEA szülőszobában. A környezet
és a szülés segítői is nagyon barátságosak voltak, így gyorsan telt az idő.
Három szülés a Szent Imre Kórházban
Nem vették észre, hogy a 6-ik hónapban természetellenesen dagadt a kismenyem, Ő is szóvá
tette az orvosnak, az figyelmen kívül hagyta, csak azzal foglalkozott, hogy a méhszáj ki
ne nyíljon. Mint kiderült "terhességi toxémia" lépett fel.
Figyelmen kívül hagyott jelek
Gabóczával 2001. május 12-re (szombat) voltam kiírva. Az orvosom előző csütörtökön
sajnálattal tudatta, hogy ő 11-12-én vidéken lesz, és neki az lenne a legpraktikusabb, ha
szerdán (9-én) szülnék, mert akkor lesz ügyeletes. Gondoltam magamban, jó fej, mintha ez
így működne… Így megkért, hogy szerda reggel 8-kor menjek be, amikor is megvizsgált.
Mondta, hogy a méhszáj zárt, de neki az a sejtése, hogy délutánra fájásaim lesznek.
A kisfiam nem engedte, hogy felvágjanak
Alig végeztem a zuhanyozással, mikor jött az orvosom, megvizsgált, és közölte, hogy
4 ujjnyira tágultam, hamarosan szülünk. Bejött a férjem is, akkor már nagyon erősek
voltak a fájások és a kezébe kapaszkodtam a görcsök alatt. Innentől már nagyon gyorsan
zajlott minden. Az orvosom folyamatosan velem volt, masszírozta a hasam két fájás
között, elmondta, hogy mi fog történni, mit kell tennem. Eközben az osztályvezető
főorvos is ott járkált fel-alá, és kikötötte, hogy ha 10 percen belül (6 óráig)
nem áll be a baba feje, akkor császármetszés lesz. (Meggyőződésem, hogy ha nem
az orvosom az ügyeletes, akkor kérdezés nélkül végzik el a császármetszést.) De beállt.
Türelem "rózsát" terem
A szülésznőnk végig velünk volt, türelmesen, gondoskodóan. Az ügyeletes orvosok is nagyon
kedvesek voltak. Az volt az érzésünk, hogy itt mindenki azért jön, hogy nekünk segítsen.
Egy szülés a Margit Kórházban
Azt mondták, a kiírt időponthoz képest maximum plusz két hét lehet a túlhordás,
legkésőbb a 14. napon „megcsászároznak”. Igen, de ez szombatra esett, hétvégén pedig
tervezett műtétet nem csinálnak, így egy nappal korábban lesz a műtét, ha addig nem indul el a baba „kifelé”.
A tervezett műtéti nap előtt az újonnan fogadott orvosom és a felettese mégis
úgy döntöttek „kitolják” a gyermekem születését még 3 nappal. Én kértem maradjunk a
megbeszélteknél, nagyon féltettem a picinyemet, nehogy valami baja legyen, hiszen így
már 17 nappal túlhordásos lenne. Ebbe nem egyeztek bele, mondván akkorra már visszajön
szabadságról az eredetileg fogadott orvosom, és majd ő elvégzi a császármetszést.
Szülésem története
2004.01.28
|