|
A
varicella elleni védőoltás rutinszerű alkalmazásához közeledik
Európa
|
||||||
|
Burkhard
Schneeweiss A
jelenleg alkalmazott varicella elleni vakcinációs politika Élő,
attenuált vírust tartalmazó varicella elleni vakcinát elsőként
1974-ben Japánban Takahashi és munkatársai állítottak elő.(1)
Az Oka vakcinatörzset kezdetben a magas kockázati csoportba
tartozó, később egészséges gyermekek részére törzskönyvezték. Elsőként
1986-tól Japánban részesítenek minden 12-18 hónap közötti csecsemőt
a bevezetett ajánlásnak megfelelően bárányhimlő elleni oltásban.
Később ez az irányelv vált elfogadottá
Dél-Koreában (1988), az Amerikai Egyesült Államokban (1995), Kanadában
(1998) és Uruguayban (1999). Az Amerikai Egyesült Államok ajánlását
követve egy alkalommal oltandók azok az 1 és 13 év közötti
gyermekek, akiknek az anamnézisében nem szerepel bárányhimlő ill. 2
vakcinadózist (megközelítőleg 6 hét különbséggel) kapnak azok,
akik 13 évnél idősebbek, de még nem volt varicella fertőzésük
ill. az immunkompromittált egyének fogékony kontaktjai és a nem
terhes, fogamzóképes korban lévő nők.(2) 1999-ben ezt az
ajánlást kiterjesztették a csökkent humorális immunitású és tünetmentes
vagy enyhe tüneteket mutató HIV pozitív gyermekekre, akiknek 25% vagy
afeletti a korspecifikus CD4+ T-sejtjeik aránya.(3) Európa
legtöbb országában a varicella elleni védőoltás törzskönyvezése
nem vezetett az oltás tömeges alkalmazásához. Mivel a bárányhimlő
a többi gyermekkori fertőző betegségnél enyhébb lefolyású kórképként
van számon tartva, a vakcinát csupán a magas kockázati csoportba
tartozó egyének oltására használják. Jelenleg Finnország az
egyetlen olyan európai ország, ahol a bárányhimlőt illetően negatív
anamnézisű 12 hónapnál idősebb ill. adoleszcens korú gyermekek széleskörű
oltásának irányelve az elfogadott.(4) Az
elmúlt években az európai helyzet gyorsan változott, egyre inkább
elfogadottá vált gyermekkorban a varicella elleni oltás széleskörű
alkalmazása. A varicella-zoster vírus (VZV) epidemiológiájának európai
és amerikai hasonlóságai az Európában elfogadott oltási állásfoglalások
újragondolásához vezettek. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO)
által 1998-ban kiadott, a varicella elleni vakcinációval foglalkozó
egységes állásfoglalásnak megfelelően minden olyan fejlett országban,
ahol a VZV fertőzés
jelentős közegészségügyi problémát jelent, ugyanakkor magas átoltottság
biztosítható, a bárányhimlő eliminálását célzó programokat
kell létrehozni.(5) A Varicella Zoster Kutatási Alapítvány
(Varicella Zoster Research Foundation) ajánlásának megfelelően
nemzeti egészségügyi programok keretén belül kell az oltás széleskörű
alkalmazását elérni.(6) (1. sz. táblázat) Annak
érdekében, hogy a nem oltható, magas kockázatú egyének varicella
elleni védettsége megfelelő legyen, nélkülözhetetlen, hogy a
gyermekek magas átoltottságával megfelelő populációs immunitást
biztosítsunk. 4600, 0 és 70 év közötti német ember varicella
szeroprevalenciáját vizsgáló felmérés bizonyította, hogy a
megbetegedések túlnyomó többsége fiatal gyermekkorban történik. A
német egészségügyi szervezetek több okból – főleg a közelmúltban
tudományos körökben zajlott viták miatt – vonakodtak
a széleskörű gyermekkori oltások bevezetését jóváhagyni.
2001 júliusában a Német Oltási Tanácsadó Testület (STIKO) a
varicella elleni oltást csak a magas kockázati csoportba tartozóknak
ajánlotta. Ebbe
a csoportba tartoznak mindazok, akik transzplantációt megelőzően
szeronegatívak, immunszupresszív kezelés előtt állnak ill. leukaemiában
vagy súlyos neurodermatitisben szenvednek, és az előbbiekben részletezett
magas rizikójú egyének fogékony kontaktjai. Ezenkívül a védőoltás
ajánlott a szeronegatív, gyermeket vállalni kívánó nőknek,
bizonyos munkakörökben pl. egészségügyben vagy kisgyermekekkel
foglalkozó szeronegatív dolgozók és minden korábban bárányhimlőn
át nem esett, 12-15 év közötti fiatal részére.(9) Nemrégiben
Szászországban a 2 évnél idősebb gyermekek számára a varicella
elleni oltás széleskörű alkalmazását javasolták, remélhetőleg
ezzel Németország egy lépéssel előrébb jutott
a gyermekek részére széleskörben alkalmazott oltás bevezetésének
útján.(10) A
tévhitek cáfolata A
varicella elleni védőoltás széles körben történő alkalmazásának
bevezetésével szembeni ellenállás a betegséggel kapcsolatos számos
tévhiten alapszik. Ezen érvek cáfolatához tekintélyes mennyiségű
bizonyíték áll már rendelkezésünkre. 1.
„A varicella enyhe lefolyású betegség” A
varicella az egész világon előforduló fertőzés, melyet a
gyermekkor ártalmatlan betegségének tartanak, és melyen a felnőtté
válás egy lépéseként majdnem minden gyermek átesik. Ugyanakkor a
varicella súlyos kórképet is eredményezhet, különösen a felnőttekben
és az immunszupprimáltakban. A szövődmények közé tartozik a
bakteriális felülfertőződés, a pneumonia, a cerebellitis, az
encephalitis és az aszeptikus meningitis. A kongenitális ill. neonatális
varicella súlyos megbetegedések, melyek az anya terhesség ill. szülés
idejében történő fertőzése kapcsán alakulhatnak ki.(11, 12)
A varicellafertőzés ugyancsak előfeltétele a herpes zoster (HZ)
kialakulásának, mely időskorban súlyos postherpeses neuralgiához
vezethet. Gyermekkorban
a varicella általában jóindulatú, enyhe lefolyású betegség.
Ugyanakkor az amerikai statisztikáknak megfelelően a varicella elleni
védőoltás 1995-ös bevezetése előtt évente 9300 kórházi felvétel
történt a bárányhimlő vagy szövődményei okán, és az érintett
gyermekek 80%-a 15 éven aluli volt. A nyolcvanas évek végén és a
kilencvenes évek elején évente megközelítőleg 100 varicellához
kapcsolódó halálesetet jegyeztek fel.(13) A jelentések
szerint még 1998-ban is a varicellának volt a legmagasabb a halálozása
az oltással megelőzhető betegségek közül.(12) 2.
„A varicella elleni védőoltás hatástalan” Számos
különböző vizsgálat igazolta az oltás magas hatékonyságát. 13
éven aluli gyermekek esetében a szerokonverziós ráták 95-100%-ot is
elérik. Áttöréses esetek száma az oltottak 1-4%-ában fordulnak elő,
de a tünetek ilyen esetekben igen enyhék.(16) 3.
„A tömeges oltások késleltethetik a betegség kezdetének időpontját” Aggodalomnak
adtak hangot afelől, hogy a tömeges oltási programok bevezetésével
a bárányhimlős megbetegedések kezdetének időpontja későbbre tolódhat.
Ezekről a félelmekről beigazolódott, hogy csak feltételezések;
mivel 1997 és 2000 között a 19-35 hónap közötti amerikai gyermekek
átoltottsága 26%-ról 68%-ra emelkedett, ugyanakkor varicella okozta
megbetegedések száma minden korcsoportban csökkent.(18) 4. „Minél nagyobb mértékű a varicella incidenciájának a csökkenése, annál gyakoribb a herpes zoster előfordulása” Matematikai
modellek az sugallták, hogy az elkövetkező 50 évben minél nagyobb a
varicella incidenciájának a csökkenése, annál nagyobb lesz a herpes
zoster incidenciája, mielőtt végleges csökkenés lenne megfigyelhető
az oltottak idős korba érésével párhuzamosan.(17, 19) A
varicella reaktivációját kiváltó tényezők még kevéssé
ismertek. Rendelkezésünkre álló adatok arra utalnak, hogy a HZ előfordulásának
rizikója varicella elleni oltás után szignifikánsan alacsonyabb,
mint a természetes varicella fertőzés után. A HZ korral növekvő
incidenciája a 10 éven aluli gyermekek esetén 70/100000 fő.
Ugyanakkor az oltott, immunkompromittált gyermekek esetében kevesebb,
mint 3/100000.(21) Az Amerikai Egyesült Államokban, ahol a
tömeges oltások alkalmazása 1995-ben kezdődött meg, két kiterjedt
vizsgálat alapján a mai napig egyetlen korcsoportban sem figyelték
meg a HZ incidenciájának növekedését. Mindazonáltal a HZ incidenciájának
további változásait folyamatosan vizsgáló felmérésekre van szükség. 5.
„Egy újabb oltás költséges és a kisgyermek számára megterhelő” A
bárányhimlő gazdaságszociális következményeit követő növekvő
érdeklődés kapcsán a betegség okozta költségekről számos részlet
tárult fel; döntés-analízis modell alapján elmondható, hogy a
varicella elleni oltás gyermekkori rutinszerűen történő alkalmazása
az Amerikai Egyesült Államokban társadalmi szempontból nézve költséghatékony
lenne. Legújabb, Németországban végzett epidemiológiai vizsgálatnak
megfelelően a társadalomra háruló közvetett kiadások az évente előforduló
760 ezer varicellás esetet számítva évi 150 millió eurora rúgnak.(24)
Ezeket az eredményeket alátámasztják a döntés-analízis modellek,
amelyek szerint az 1-1,5 éves és kamasz gyermekek varicella elleni oltása
szignifikáns klinikai és gazdasági előnnyel járna a társadalomra nézve.(25)
A német gyermekek rutinszerű varicella elleni oltása esetén, 85%-os
átoltottság mellett 86%-os effektivitást feltételezve, kb. 611.000
megbetegedést és több, mint 4700 súlyos szövődményt előzne meg.
Társadalmi szempontból a gyermekkori oltási program kapcsán minden
befektetett euro 4,12 euro megtakarítást eredményezne (azaz a
haszon-ráfordítás arány 4:12). Az adoleszcens korúakat (11-12 év)
nézve minden befektetett euro 8,44 eurot takarítana meg, mivel az idősebb
korban jelentkező súlyosabb lefolyású bárányhimlőt előzné meg.
Összességében, mind a gyermekek mind a serdülők oltása együttesen
4:10 haszon-ráfordítás arányt eredményezne.(25) Az
az érv, hogy a compliance egy újonnan az oltási naptárba illesztett
monovalens varicella oltóanyaggal szemben alacsony lenne, némileg
megalapozott; a gyermekeknek és szülőknek már így is meglehetősen
tekintélyes kellemetlenséget kell elviselniük a kötelező ill. ajánlott
oltások nagy száma miatt. Ugyanakkor, ha a varicella elleni oltóanyagot
egy olyan, már meglévő kombinált oltásba, mint a morbilli, mumpsz,
rubeola (MMR) integrálnánk,
akkor az oltott egyén és az egészségügyi dolgozó kényelme összeadódna,
és az átoltottságot így maximalizálni lehetne. Egy
tetravalens oltóanyag a morbilli, mumpsz, rubeola és varicella (MMR-V)
megelőzésére úgy tűnik ugyanazzal az immunogenitással rendelkezik,
mint a monovalens varicella oltás az MMR-től külön adva. André és
munkatársai(26) által végzett, német gyermekeket vizsgáló
felmérés eredménye szerint a kombinált, tetravalens MMR-V vakcinával
oltott 2 éves korú gyermekek nagyon hasonló ellenanyag választ
produkáltak, mint amit a varicella és MMR elleni oltás külön
alkalmazása esetén megfigyeltek. A helyi és általános nem kívánatos
mellékhatások előfordulása – a láz mérsékelten emelkedett
incidenciájának kivételével – a tetravalens vakcina esetén hasonló
a monovalans és MMR oltás külön adása esetén megfigyeltekhez.(26)
Ezek a megállapítások MMR-V kombinált vakcina előnyére hívják
fel a figyelmet, és egyben újabb jelöltet jelent a meglévő oltási
naptár kibővítéséhez.
Irodalom:
Az
Avantgarde
Group szervezésében Oltás
vagy tűzoltás… címmel 2003. október 21 –én
megrendezett
kerekasztal-beszélgetés
a fertőző gyermekbetegségekről és megelőzésükről háttéranyaga. 2003.10.28 |
||||||