Kérdés:
Kisfiam három és fél éves múlt. Mostanában, az elmúlt két hónapban gyakran (hetente 2-3 alkalommal) fordul elõ, hogy rosszat álmodik. Tudja már, hogy mi az álom, de a valóságtól elkülöníteni még nem tudja. Mikor rosszat álmodik, felsír, hangosan hív engem, és néhány szót mond, amibõl kihámozom az álmát. Néha fel sem ébred, elég, ha megsimogatom az arcát, és alszik tovább, máskor viszont felébred, és magyarázatot kér az álmára. Ami engem megijeszt, hogy velünk, szülõkkel kapcsolatban is "rosszat" álmodik. Erre három példa volt: Szakadék szélén volt, és én nem kaptam el; beletettem a hideg tengerbe; illetve hogy édesapja elvette az én jogosítványomat. Nagyon élénk fantáziájú kisfiú, rengeteget beszél, sokat olvasunk, nézünk természetfilmeket. Ha rosszalkodik, nem verjük meg, de következetesen próbáljuk nevelni, tehát vannak dolgok, amit nem szabad, az viszont már elõfordult, hogy a kezére ütöttünk. A közelmúltban semmi olyan családi körülményben nem történt változás, ami miatt esetleg szorongana. Még egyetlen gyerek és unoka, mindenki imádja a családban.
Kérdésem az, hogy életkori sajátosság-e, hogy rosszakat álmodik, miért jelenünk meg mi szülõk negatív szerepben az álmaiban (fõleg én, mikor egyébként végletesen "anyás" gyerek), és hogyan segíthetünk neki feldolgozni ezeket az álmokat?

Válasz:
Az alvás látszólag az ébrenlét  ellentéte, mégis sok közös van a két állapotban. Álmaink azt mutatják, hogy hogy alvás közben is gondolkodunk, azonban ez a fajta gondolkodás jelentõsen eltér az ébrenléti gondolkodástól. Az alvó ember nem teljesen érzéketlen a környezetére, pl. a szülõk szinte azonnal felébrednek, ha gyermekük sírni kezd. Sokan vannak, akik elhatározzák, hogy reggel adott idõpontban felébrednek és erre képesek is. Az alvással, álmodással kapcsolatos kutatások nem tekintenek vissza hosszú múltra. Az agy elektromos aktivitásának mérésével -EEG- tudták a kutatók elkülöníteni az alvás szakaszait, amelyek közül a legfontosabb az ún. gyors szemmozgások fázisa, a REM. A másik fontos szakasz, ami még további alszakaszokra bontható, a nem REM szakasz. A két szakaszban jelentõs különbségek mutathatók ki az agy elektromos tevékenységében. Ha a REM szakaszban ébred, vagy ébresztenek fel valakit arról számol be, hogy álmodott, míg a nem REM szakaszból felébresztettek nagyon ritkán számolnak be álomról. A két szakasz aránya, csak kb. ötéves korra éri el a felnõttekéhez hasonló mintázatot, vagyis az alvásidõ 20-25 százaléka lesz REM-alvás, a többi nem REM. Az újszülött alvásidejének fele a REM, ez az éltkor növekedésével fokozatosan csökken.
Az álmodás, az álomtartalom már régóta érdekelte az embereket, próbáltak is magyarázatot találni rá, ezért születtek meg az álmoskönyvek, amelyek inkább érdekesek, mint tudományos tartalmúak. Sigmund Freud volt az elsõ, aki megpróbált tudományos alapokról indulva magyarázatot adni az álmokra. Szerinte a személy számára az ébrenlét során "tiltott" vágyak, negatív indulatok jelennek/jelenhetnek meg az álomtartalmakban, ezzel szolgálva a feszültség levezetését, a személyiség egészségét. Késõbbi kutatók (Evans, 1984) szerint az alvás során az agy a napi információk feldolgozását, újraszervezését végzi, a REM fázis alatt rendszerez, csoportosít. Az álmok alatt ebbe a folyamatba nyerhet bepillantást az ember. A harmadik elmélet szerint (Crick és Mitchinson, 1983) az alvás alatt az agy egyfajta tisztító munkát végez, törli a felesleges vagy hibás kapcsolatokat, ezzel biztosítja az agy védelmét az információ-túlterheléstõl. A két újabb elmélet egyike sem feltételezi az álmoknak azt a gazdag szimbolizmusát és rejtett tartalmát, ami Freud megközelítését jellemzi.
A bõséges bevezetés megpróbálok konkrétan is válaszolni a kérdésre: a 3 év körüli gyerekek éjszakai felébredése és az élénk álommunka nem ritka jelenség. Ebben a korban a gyermekek alvásában jelentõs helyet foglal el a REM fázis, ami az élénk álmodással jár. Ebben a fázisban nagyon könnyen felébrednek a gyerekek, vagy az ébrenlét határára kerülnek, külsõ szemlélõnek úgy tûnik ébren vannak, gyakran beszélnek is, kérdeznek, válaszolnak. Reggel azonban nem emlékeznek arra, hogy éjszaka felébredtek volna. Az Ön által említett rossz álmok, fõleg amelyek Önökkel kapcsolatosak, nem mutatnak semmiféle pszichés sérülést. Bármelyik elmélettel is magyarázzuk a "rossz" álmokat, azok inkább a személyiség egészségének megõrzését szolgálják. Akár úgy, hogy a tiltások ellen lázadnak, "büntetve" a szülõket (lásd Freud és a pszichoanalízis), akár úgy, hogy újraszervezik a napi élményeket, információkat vagy éppen törlik a hibás asszociációkat. Kérdezte, miért jelennek meg Önök is álomtartalmakban. Valószínûnek tartom, hogy azért, mert Önök vannak legtöbbet a gyerekkel, Önhöz, Önökhöz fûzi a gyermeket a legtöbb élmény. A rossz álmok feldolgozását csak akkor kell segíteni, ha a gyermek szóba hozza az álmát, tehát ha még ébredés után is emlékezik rá. Nagyon valószínûnek tartom, ha reggel megkérdezi a gyermekét még arra sem emlékszik, hogy egyáltalán felébredt. Az éjszakai felébredésnél azzal segíthetnek neki, hogy mellette vannak és megsimogatják. Ha kérdez, s nem tûnik túlzottan ébernek, nyugtassák meg, s próbálják elérni, hogy minél gyorsabban visszaaludjon. Ha teljesen felébredt, beszélgessenek az álomról néhány mondatot, figyelve, hogy a gyereknél milyen mértékben váltott ki félelmet az álomtartalom.
Végül néhány ötlet, ami befolyásolhatja a rossz álmok megjelenését: az éjszakai szobatisztaság mikor alakult ki, mennyire stabil, elkezdte-e az óvodát a gyermek, mikor, hogy érzi ott magát, hogyan zajlott a beilleszkedése. Ezek az események ugyanis sok feldolgoznivaló információt jelenthetnek a gyermek számára, hozzájárulva a nyugodt éjszakák átmeneti elvesztésének.

Izsó Ildikó