Szülés? Természetesen!

A szülés-születés misztériuma az emberiség kezdete óta kísér minket. Minden kornak megvoltak a szülés körüli sajátságos rítusai, melyek segítették a szülést, támogatták a vajúdót.

A rítusok, a szülés-vajúdás körüli tárgyak és személyek a legtöbb korban nőközpontúak voltak. A szülés körüli segítők olyan asszonyok voltak, akik maguk is szültek már. Volt, aki közülük bába lett, de voltak úgynevezett „képzetlen” segítők, akik lelki támaszt nyújtottak, és masszírozták vagy a kitolásnál segítettek tartani a vajúdót. A lányok nevelésében központi szerepet játszottak a nővé válási rítusok és a szülés, mint beavatás. A beavatási szertartások és a szülés részét képezték azok a tárgyak, melyek a termékenységet vagy a szülőnőket ábrázolták.

Ezek az amulettek, melyek közül a legismertebb a Willendorfi Vénusz, olyan asszonyokat, nőket illetve női testet ábrázoltak, melyek a termékenységet szimbolizálták telt idomaikkal, vagy a figura éppen maga is szült, általában guggolva, a születő magzat fejét láttatni engedve. Ezekkel a tárgyakkal is segítették, támogatták egymást az asszonyok a gyerekek világrajövetelénél. Olyan képi szuggesztiókat alkalmaztak, melyek megerősítették a vajúdó hitét a testében és annak működésében.  Az asszonyok együttléte, a generációkon átívelő tudás továbbadása erős hitet és biztonságot adott az asszonyoknak, hitet és biztonságot a testükben.

Ez a tudás és hit a középkorig tartotta magát. A középkorban a keresztény hitet és vallást terjesztő katolikus egyház sokszor nőellenes dogmái, a test, mint a bűn forrása alaptézise a női erőknek és tudásnak nem kedvezett. A szülés és a vajúdás, a gyermekvilágra jövetele, sokszor bűnös dolog volt, melyet félni kellett.

A segítőket boszorkányoknak titulálták és üldözték. A bábai-asszonyi tudás erősen megcsappant, sok helyen el is veszett. Az orvostudomány térhódításával és a férfiak megjelenésével a bábák-szülésznők sok helyen elkerültek a szülések mellől. A kézi-lelki tudást és segítést átvették a technikai megoldások. Ez a folyamat vagy tendencia még mindig próbálja magát tartani.

Ma a világ szülészeti ellátása, gyakorlatilag két részre osztható, van a „maszkulinabb” technokrata, orvos-központú szülészet, és van a természetes szülést támogató, az asszonyok tudására és ösztöneire támaszkodó bábai modell.

A bábai modell egy személyközpontú gondoskodást foglal magába, melynek alapja a női testbe vetett bizalom.  A várandósság elejétől egy vagy több bába kíséri, gondozza a gyermeket váró asszonyokat. Ha minden rendben és a szülés is várhatóan problémamentes lesz, úgy a szülés alatt is kizárólag bába van jelen. A találkozások alkalmával nem csak és kizárólag a testi változásokon és adott értékek rögzítésén van a hangsúly - legalább ilyen fontos a nők lelki felkészítése a vajúdásra, szülésre.

A bábai-szülésznői ellátást nők nyújtják nőknek. Könnyebb egymásra hangolódni, az asszonynak megnyílni a szülésznő felé. A szülésznők a várandósságot, szülést egy természetes állapotnak tekintik, mely az adott nő illetve család történetének kiemelt eseménye. A tapasztalatok és a kutatások is megerősítik, hogy a szülésznői attitűddel gondozott várandósság, majd a szülés alatt is jóval kevesebb beavatkozás és felesleges vizsgálat történik.

A bábai modell alapja, egy egyenrangú feleken alapuló, természetes segítségnyújtás és gondozás a várandósság, szülés alatt. Sok asszony választja világszerte ezt a lehetőséget, egyre többen merik újra elhinni: valóban képesek egy gyermek megszülésére.

A várandós asszonyok döntő többsége úgynevezett alacsony rizikójú („low risk”) kategóriába tartozik, akiknek az egészséges, problémamentes várandóságát várhatóan komplikációmentes szülés követi. Ők azok, akik elsősorban a szülésznők segítségét kérhetik.

Valóban képesek vagyunk rá! Figyeljétek magatokat! Engedjétek meg magatoknak, hogy a testetek „irányítson”. Dr. Bálint Sándor, szülész-nőgyógyász mondta: Az asszonyok tudnak szülni, csak engedni kell, hogy ez a tudás a tudatalattiból felszínre juthasson.

Bottyán Emese
szülésznő, perinatális szaktanácsadó
Országos Bábaszövetség

Bottyán Emese, 2012. szeptember 26.

 
 
 

Babanet hozzászólások  
(3 hozzászólás) 

2012 09 27. 03:14
Köszönjük a szép cikket, Emese. Én is pont így éreztem, mikor elsô lányomat természetes úton szültem, hogy a testem pontosan tudja, hogy mit kell csinálnia.
"A segítôket boszorkányoknak titulálták és üldözték." Sajnos mintha ma is igaz lenne ez a mondat. :(
→ válasz erre
2013 01 07. 18:53
nagyonszép
→ válasz erre
2013 07 10. 19:35
Köszönjük a tájékoztatást!
Nekem a második gyermekem született császárrral, relatív téraránytalanság miatt, az első gyermek és a harmadik-negyedik gyermek is spontán szüléssel (a műtét után is).
Azóta is hálás vagyok annak az orvosnak (dr. Szentágotai Ferenc), aki segítette a spontán szüléseket (is),de amikor kellett megoperált. Biztonságban voltam mellette, nem féltem, tudtam, ha kell, bevisz a műtőbe, de csak akkor!!!! Tudtam, meg is mondta, hogy nem fog kockáztatni. Teljes mértékben figyelt az igényeimre, nem avatkozott be feleslegesen, de támogató jelenléte, nyugalma,türelme igen fontos volt. Lélekben, spirituálisan óriási "élménnyel" lettem gazdagabb.Imaginációs technikával biztatott,erőt adott, rengeteget tanultam tőle. Akár személyesen Frederick Leboyer, vagy éppen -az általam is rendkívül tisztelt Bálint Sándor doktor úr- is lehetett volna ott.
Feltétlen példaképnek tekintem őket,empátiájuk, tisztességük,nyitottságuk miatt is.Csodálatos, ha a kommunikáció áldását és a pszichológiát is beleviszi valaki a hivatásába.
Igen, nekik hivatás (nem szakma)! Helyükön vannak az életben, s ez nagyon érezhető áldásos munkájukon is.
Remélem egyre több ember talál rá erre az útra!
→ válasz erre
X
EZT MÁR OLVASTAD?