Új privát üzeneted érkezett!

Sziasztok!
Úgy emlékszem volt már ilyen topic,de nem találtam most(ha valaki tudja hol van irja meg legyen szives).
Szóval a lényeg:2 hónapja szültem és újra előjöttek a pánikbetegségem tünetei.1 éve vagyok(voltam)már tünetmentes és azt gondoltam meggyógyultam,de tévedtem, pár hete újra jelentkeztek a pánikrohamok.Gyógyszert én soha nem szedtem(és nem is fogok)erre.Egy pszichodráma csoportba járok,ami nagyon sokat segit,de érdekelne,hogy mások,hogyan küzdenek meg ezzel a számomra nehezen legyőzhető betegséggel,ha lehet így nevezni.Még lenne mit irnom,de várok ,hogy vannak-e hozzászólók,valaki,aki ugyanebben a cipőben jár vagy járt,vagy csak van véleménye erről a témáról,várom a hozzászólásokat:
Edra
 
 


Szia! a szülés azt hiszem sok mindent kihoz az emberből, néha egészen meglepő érzéseket, viselkedéseket! Én magam pánik betegséggel nem küzdöttem soha, de van egy ismerősöm, két gyerekes anya, aki igen. Ő sem szedett gyógyszert, hanem egyrészt megváltoztatta a munkáját, ami vszinűleg nyomasztotta, másrészt az aloe verás készítmények (csupa természetes anyag) közül volt egy összeállítás, ami segített neki. Ha érdekel, megkérdezem pontosan! Claire
 
 


Szia!Én is pánikbeteg vagyok,de én gyógysszert szedek.Én is változtattam munkahelyet,de ez csak egy kicsit javított a helyzeten.Volt idő,amikor tabletta nélkül remek jól voltam,de ez a betgség visszatérő.
Ha kérdésed van és tudok segítek.
 
 


Sziasztok! El sem hiszem, hogy rátaláltam egy topicra, ami pont erről szól! 17 hetes várandós vagyok a harmadik gyerekemmel, és bizony én időnként be-beveszek egy-egy 0.25-ös Xanaxot. Bár a pszichiáter, akihez terápiára járok, a nőgyógyászom, aki elég öreg róka már, valamint egy él-csúcs genetikus ismerős mind azt mondta, hogy á ugyan, ez/ennyi biztosan nem árthat, sőt többet ártok mindkettőnknek, ha nem veszem be, azért én kissé be vagyok tojva, hogy nem bántom-e ezzel a kicsi babámat...
Süni65!
Ha a szám a születési évedet jelenti, akkor egyidősek vagyunk. Neked van gyereked? Mióta vagy beteg? Mitől múlik el/tér vissza a te bajod?
Edra!
Miért idegenkedsz ennyire a gyógyszertől? A második kislányom születése után öt nappal jött az első rohamom. Akkor rögtön gyógyszert kaptam, és bár kizárólag szoptattam, így hét év távlatából úgy tűnik, egyáltalán nem ártott meg neki a két hónapos gyógyszerszedésem. Nekem pedig azért használt nagyon, mert el nem tudom képzelni, hogyan tudtam volna egy hároméves és egy újszülött mellett terápiára járni. Most már harmadik éve járok pszichiáterhez, aki abszolút nem gyógyszermániás; alkalmanként veszek csak be tablettát, rám van bízva, mikor ítélem úgy a helyzetet, hogy szükséges, és a terápiam különben nagyon használ. De kell a gyógyszer is mankónak, szükség esetére.
Claire!
Nekem az aloe verás cuccok kutyafülét se értek, de lehet, hogy csak nem a megfelelőeket kaptam?!
Kr.
 
 


Krtek! Nem tudom, mi másra szedjük,csak ismerek egy nőt, aki erre kapta. Ha érdekel, meg tudom kérdezni, hogy mit , mennyit és mennyi ideig szedett! Meg hogy őt előtte mivel kezelték, mennyire volt súlyos a dolog!?
Bocs, ha teljes hülyeséget kérdezek, de erre nem hatnak a relaxációs technikák vagy vmi hasonló?
Lehet azt tudni, hogy mitől lesz vki pánik beteg? Claire
 
 


Sziasztok!
Én csak kibicként tudok beleszólni, de ha nem bánjátok, megteszem. A nővérem pánikbeteg, évek óta. Ha nem szed gyógyszert akkor jönnek a rohamai. Most ajánlottam neki egy CULEVIT nevű táplálékkiegészítőt, ami rákos betegek felépüléséhez ad segítséget. Tele van vitaminnal, nyomelemmel. Egyik "mellékhatása": jótékony hatása van az idegrendszerre. Csak ajánlani tudom, próbáljátok ki. Gyógynövény boltban lehet kapni, 3.000,- Ft. Egyébként a culevit.hu weboldalon mindent elolvashattok róla. A "mellékhatása" csak tapasztalat, ami szájról-szájra tejed. Ártani nem árt. Sőt. Ha kipróbálnátok írnátok róla tapasztalatot?
KisÓ
 


Szia!
Nekem kb.10 éve,hogy mitől van az nálam kicsit összetett dolog.2 gyerekem van,de nekem a szülések után évekkel késöbb jött elöször.Én most tervezek babát és a nőgyógyász szerint semmi magzat károsító hatást nem tudtak kimutatni azoknál,akik gyógyszert szedtek.Én most szedem az Elevitet is.Igen,a 65 a születési évemet jelenti.
 
 


Sziasztok!

Sajnos 1hétig nem tudtam netezni,de most meglepődve látom,hogy mennyien irtatok,örülök.
Képzeljétek a múlt héten voltam a már fentebb emlitett pszichodráma csoportba,ahová másfél éve járok.Szóval úgy tűnik sikerült megfjteni a rosszúlléteim okát!!!Ez csak pár napja történt,de már most tapasztalom a változásokat,pl. azóta nem jelenkezett a roham abban a helyzetben,amelyben mostanában minden alkalommal előjött.Úgy néz ki rájöttünk,hol van a kutya elásva.Óriási dolog ez a pszicodráma,mindenkinek csak ajánlani tudom!Olyan mint egy szinház,csak itt a saját személyes életünkből játszunk drámákat és így lehetőségünk van arra,hogy visszamenve térben és időben megértsünk dolgokat,amik eddig tudatt alatt formálták személyiségünket és befolyásolták viselkedésünket.Azoknak is ajánlom,akik csak egyszerüen szeretnék jobban megismerni önmagukat,változtatni egyes szokásaikon,amelyek negatívan hatnak a mindennapokra a magánéletben vagy munkában.Ez volt a reklám helyeKép.De tényleg sokat segit!
Krtek!
Kérdezted miért idegenkedek a gyógyszertől.Azért,mert azt hiszem a lelki eredetű betegségeket nem lehet testileg gyógyitani,esetleg kezelni,de hosszú távon,szerintem mindenképp az a fontos,hogy az ember megértse,hogy mitől és mikor is alakult ki ez a betegség,mert így lehet csak igazán szembe szállni vele.De ne érts félre,azzal én is teljesen egyetértek,hogy vannak esetek,amikor vagy nincs lehetőség pszichoterápiára,vagy sürgősen van szükség segitségre,ilyenkor sokat segithet a gyógyszeres kezelés,ahogy Nálad is volt és igazad van,2 baba melett én sem tudtam volna megoldani a terápiát.Én előszőr (1/2 évig)pszichológushoz jártam,de akkor csak hetekig voltam jól,aztán újra jöttek a rohamok.És a pszichológusom ajánlotta a drámát,ami már úgy is mgérte volna,ha nem szünnek meg a roszúlléteim,de így duplán.Igaz kicsit hosszú a terápia(2 és 1/2 év),de a problémák sem egy nap alatt alakulnak ki.
Én azt mondom kinek-kinek a saját szivügye,hogy hogyan szeretne meggyógyulni,ezt mindenkinek magának kell eldönteni,nem vagyunk egyformák,de azt hiszem terhesen én sem mernék Xanaxot bevenni,de ezt úgy mondom,hogy nem tudom milyenek a rosszulléteid.Az én betegségem már öt éve keseritette az életemet és voltak időszakok,amikor hetente többször is voltak nagyobb rosszúlléteim.Ja, és még érdekelne,hogy Neked mennyire segitett a pszichiáter,vannak még rohamaid?A családod mennyire tud segiteni?
Claire!
Köszönöm,hogy felajánlottad segitséged,de akogy fent is irtam azt hiszem mostmár tényleg rendbe jövök,ez persze még később fog eldőlni.
Örülök,hogy ennyien irtatok ide,ha visszagondolok,hogy milyen sokáig azt sem tudtam mi is a bajom,még az orvosok is azt hitték epilepsziás vagyok.
Edra.
 
 


Szia Edra!
Nekem is volt idő,hogy fél év után rendbejöttem és nem kellett gyógyszer.Azt hittem teljesen meggyógyultam.2003.márciusában viszont olyan szinten jöttek a rosszullétek,hogy elmondani sem bírom.Nálam úgy tetőzik a dolog,hogy nem merek kimenni a lakásból.Jártam pszihiáterhez és Ő mondta el,hogy gyógyszerre szükségem van.Nálam a kiváltó ok egyk pillanatról a másikra jött.Évekig próbáltam magam tartani,de 5 év után volt egy iedegkimerülésem(síró görcsökkel tarkítva).Akkor 1 hónapra kórházba kerültem.Ez után kb.1,5 évvel egy ujabb,megint kórház lett a vége.
 
 


Szia Süni!
Te jelenleg is jársz terápiára és a gyógyszert is rendszeresen szeded?
Nálam a rohamok álmossággal kezdődnek(vagy hirtelen villámmcsapás szerüen),az egész testem zsibbad és olyan kivülről,mintha eszméletlen lennék,de a tudatom tiszta és minden hallok,ami körülöttem történik,csak nem tudok reagálni,még a szememet sem tudom kinyitni,ez néha eltartott 1 órán keresztül is.Aztán,mintha álomból ébrednék,rettenetesen szédülök,kicsivel később pedig semmi nyoma az egésznek.
Most azért hiszem,hogy teljesen meggyógyoltam,mert már egy éve nem volt rosszúllétem,most jött újra elő 2 hónappal szülé után(de biztosan nem a szülés miatt).De a legutóbbi dráma óta nem voltam rosszúl egyszer sem.
 
 


Szia Edra!
Nem járok terápiára,csak a gyógyszereket szedem.
Én nem tudok tömegközlekedési eszközön utazni,néha remegek,olyan mintha el akarnék ájulni.Nagyon rossz.
A zsibbadás nálam is jön.Nálam ez azért más,mert néha úgy érzem dráma az egész életem.És nem akkor jelentkezik,amikor sok rossz összejön,hanem a nyugalom kellősközepén.De ezt a pszihiáter is megmondta.
 
 


Sziasztok!
Végre-végre válaszok TÖMKELEGE!Na csak sorban.
Claire!
Asszem lila gőze nincs senkinek, beleértve az orvosokat is hogy miért/hogyan lesz az ember pánikbeteg, illetve miért éppen pánikbeteg lesz és nem mondjuk alkoholista vagy rákos. Nyilvánvaló a stresszel való összefüggése, na de mi nincs azzal összefüggésben?! A magam baját bizony erősen hormonkötődésűnek is gondolom, de ez csak a fiziológiás része, és persze ez is csak tipp. Szóval a rosseb tudja.
Edra!
Végső soron minden komolyabb betegség (rák, infarktus, vesegörcsök, porckorongsérv, akármi) lelki eredetű, attól tartok. (Korábban is így sejtettem, de a doktornőm ezt meg is erősítette.) És én úgy, de úgy félek egy igazi, jól fejlett rohamtól, annyira erős olyankor a halálfélelmem, hogy ha csak közelít is, már veszek be gyógyszert. Nekem nagyon használt a pszichoterápia. Ez heti egy óra beszélgetést jelent egy olyan nővel, aki pszichiáter orvosként és pszichológus bölcsészként is végzett, de ez mind nem ér fel azzal, hogy milyen intuitív készsége van, micsoda empátiája és nem utolsó sorban milyen memóriája. Rengeteget segített már az első néhány hónap is, pl. eltűntek a rohamok (előtte egy éven át heti-napi rendszerességgel jelentkeztek), újra aktív lettem (megelőzően rajtam volt valami fura általános tunyaság, tétlenség, inaktivitás), valamint nem féltem elaludni, nem (nagyon) féltem a sötétben és másfél év után először beszálltam egy liftbe és KETTŐ emeletet megtettem!!Ezek már hihetetlen eredmények voltak.
Azért kerestem egyébként orvost, mert én meg nagyon hiszek abban, hogy a szervezetemnek kell a biológiai-kémiai támogatás (ahogy a varrás egy nagy sebnek), de az alapprobléma megtalálása és esetleg megoldása, illetve a kiújulás megakadályozása csak lelki-pszichés úton történhet szerintem is. Kicsit több, mint két éve járok hozzá. Az egyetlen baja, hogy k. drága.
A pszichodráma csoporttal nekem csak az lenne a bajom, hogy nem tudom elképzelni, hogy szemtanúk előtt, pláne közreműködésével fel tudjam tárni a legtitkosabb és legintimebb részeket az életemből úgy, ahogy azt egy okos fiatal nővel egy négyszemközti beszélgetésben megteszem. Bizonyára a hivatásomból is adódik (tanár vagyok), hogy én publikum előtt előadom magam, játszani kezdek, így aztán oda az őszinteség, ami pedig gondolom a lényege lenne egy drámajátéknak. Ezzel együtt tuti van olyan, akinek viszont a pszichodráma működik (pl. TE!), pláne ha tényleg hozzáértő ember tartja.
A családomból a férjem, a testvéreim és a legjobb barátnőm tud a bajomról, sem a kollégák (Isten ments!!!), sem a mamám nincsenek tájékoztatva. (Anyukám azt vallja, hogy ha az ember fegyelmezett és erős, akkor felülkerekedik a lelki bajokon, ha pedig mégis megzuhan, akkor csupán fegyelmezetlen, gyenge és nyilván azért nem szedi össze magát sürgősen, mert megteheti, hogy henyéljen és hiábavalóságokkal foglalkozzék. Tudom, ez így szigorúan hangzik, de ő már csak ilyen régimódi). A családom azon tagjai, akik tudnak rólam, fantasztikusan mellettem állnak, leginkább is a férjem. (De vele sok egyéb téren is rohadt mázlim van.)
A terápia során egyébként felszínre került egy csomó olyan régi dolog, ami egész a gyerekkoromba vezet vissza, illetve kimondottan friss események is felmerültek, mint a lehetséges kiváltó okok szövevényének részei. Közvetlen provokáció tud lenni a szűk, zárt hely (lift, vécé), a töksötét, szűkülő alagutak (mozgólépcső), labirintusszerű helyek (IKEA piactér), de jóízű rohamok érkeznek egyszer csak a semmiből is, leginkább is olyankor, mikor éppen minden dolgom különben rendben van. A koreográfia azonos: először izgatottság, ijedtség érzés, hideg verejték testszerte, aztán igen erős szívdobogás, hasmenés, légszomj, fulladás, kétségbe esés, a bedilizéstől való félelem, halálfélelem, ájulás. Nincs is ennél jobb. Normális ember sima hisztinek gondolja (egyiknek se kívánom, hogy egyszer is átélje, nem hogy évekig hetente).
Edra!
Egyszerűen megszűntek a rohamok? Vagy van valami technikád, amivel meg tudod akadályozni, hogy kifejlődjön, amikor közeledik? Valami ilyen nagyon kéne nekem, gyógyszer helyett...
Süni!
Miért nem jársz terápiára is?

Bocs, kicsit hosszú voltam! Jó veletek dumálni! Kép
Kr.
 
 


Szia!
Én is jártam terápiára kb.1/2 évig.Az tényleg sokat segített.A baj az,hogy nehezen érem el a doktornőt és munkám miatt kötött vagyok.Ráadásul a a több,mint fél éves betegállomány után új munkahely mellett elmentem másosállásba is,így még kevesebb lett az időm.
 
 


Krtek!
Hát Te is jó sokat irtál!És úgy érzem én sem leszek most rövid.
Először is arra a mondatodra szeretnék reagálni,amikor irod,hogy annyi ember előtt Te nemtudnál a saját legintimebb dolgaidról játszani drámát,nekem el hiheted,amikor elkezdtük mi is pont így éreztük!És végül a legcsendesebb,legvisszahúzódóbb tagok játszottak először.És később azok is,akik a legtitkolódzóbbak voltak,szuper drámát játszottak.Azt tudni kell,és ez aranyszabáj,hogy az ott történtekről senkivel nem beszélhetünk,csak arról ,ami minket érint.A vezetőink(1nő és 1 férfi pszichiáter,akik nagyon tapasztaltak és ők is mindig ráéreznek a dolgokra)mindig mondják,hogy mi egy nagyon jó csoport vagyunk,mert olyan összehangoltan működünk,és óriási drámákat játszunk.Már olyanok vagyunk,mint egy nagy család.Én attól is féltem,hogy nem fog érdekelni esetleg amit másvalaki játszik és figyelni kell órákon át,sőt néha felkérhetnek szereplőnek is!De érdekes módon annyira sodornak mindenkit a történések,hogy egyszer csak úgy érzed te is benne vagy a játékban,mintha veled történt volna mag az egész esemény.Ez azért van,mert észre vesszük a hasonlóságot a saját eseményeinkel,életünk részeivel.És ami nagyon fontos,itt előjönnek a tudatalatti dolgok is,amik esetleg a rosszulléteket kiváltják,és így tudunk változtatni.
Krtek!Olvasd el fent azt a hosszú hozzászólásomat,ott irom hogyan szüntek meg a rohamok véglagasen,és azota sem jöttek elő.Ott nem irtam,de a drámán játszottam egy játékot és onnan tudjuk,hogy megtaláltuk a probléma gyökerét,hogy amikor eljátszottam azt ami kiválthatta a betegséget,jött egy elég erős roham és teljesen nyilvánvaló volt,hogy az volt a kiváltó ok.Óriási volt az egész a többiek is végig tátott szájjal figyeltek és mondták,hogy hihetetlen,hogy milyen haással vannak ránk a régi tudattalatt megmradt mondatok.
Azelőtt voltak módszereim,amivel megelőztem a rohamokat,(pl.mondtam magamnak,hogy a roham közeleg és nem kell tőle megrémülnöm,mert erős vagyok,vagy kimozdultam abból a helyzetből,amiben épp voltam),de ezek csak késleltették a rohamot.Amúgy nálam is mindig akkor jött elő,amikor a legteljeebb nyugalomban voltam,és látszólag semmi nem volt,ami kiválthatta,épp ezért volt ilyen nehéz megtalálni az okot.Igaz a dráma is sokba kerül,de látom,hogy nagyon megéri és így nem kellesz gyógyszerre költenemKép.
Igen,a férjem nekem is óriási áldás,Ő mindig tudta mit kell tenni ha roszúl voltam,egyszerüen ráérzett,és sokat segitett a gyógyulásomban is.A szüleim nekem sem tudják.És tudod sajnos nagyon sokszor a szülők tehetnek róla,hogy kialakul ez a dolog és ők sajnos nem is tudnak róla,persze nem szándékosan teszik,de egy-egy gyermekkorban elhangzott kritika egy életre lerombolhat mindent.
 
 


Szisztok!
Nekem kb. 3 éve vannak pánik rohamaim. Hozzáteszem, volt egy elég rosszul elsült méhenkívüli terhességem, és a gerincemmel is voltak problémák, egyik napról a másikra nem tudtam felállni, összeestem az utcán, stb. Én keztdtem el gyanakodni, hogy nincs velem valami rendben, ígyhát elmentem egy szakorvoshoz, aki kicsit drága volt. Ő gyógyszert írt fel. Rexetint, amit kb 6 hónapig kell szedni. 6 hét után, már végig tudtam menni a troli teljes hosszán, anélkül hogy mindenképpen azt érezném le kell szállnom, végig álltam egy hatalmas sort a boltban, és eszembe sem jutott, hogy a kijáratot keressem. És már egyedül is ki mertem mozdulni otthonról, persze nem túl nagy távolságokra. Aki nem élte át ezeket, bolondnak néz, úgy gondolja, hogy csak beképzeled a tüneteket, és hogy tudsz magadon segíteni. Szóval elhagytam az orvost. Aztán kezdődött minden előlről, én sem mertem elaludni, mert féltem , hogy nem kelek fel többé, már kardiológusnál is voltam, szívpanaszokkal. Ő irányított át egy szakorvoshoz (sztk), azóta szedem ismét a rexetint. Kiderült, hogy terhes vagyok, a pszichiáter azt mondta, hogy nem lesz semmi gond, kb 15 éve kísérik figyelemmel ezt a gyógyszert, és hatását a gyerekekre. Most már semmi gond, állítólag 3 lehetséges verzió van. Van akinél a gyógyszer szedése után soha többé nem jön elő tünet, van akinél egy nagyobb stresszre előjöhet, de elmúlik, és kb. 5% akinek nem segít a gyógyszer. A másik, én is azt hittem, hogy nem hogy nem kell gyógyszer, mert erősebb vagyok annál, tudok magamon segíteni, csakhogy ez nem ilyen egyszerű. Gondolom akik jártok orvoshoz, és szedtek gyógyszert, tudják, hogy az agyban lévő hormonváltozás miatt vannak a tünetek. Amit mi köznapian boldogsághormonnak nevezünk (szterotonin), lecsökken az agyban, és egy pici stresszre is rosszul reagálunk. Azaz a stressz küszöbünk lecsökkent. Nos a gyógyszer arra jó, hogy elkezdi ujratermelni a szterotonint, és az idegvégződések közötti kontaktust helyre billenti. 18 hetes terhes vagyok, az orvosom rám bízta, hogy elhagyom-e a gyógyszert, és később folytatom, vagy végig szedem. Most jár le a hat hónap, nem mertem kockáztatni, mivel jók a gyógyszer klinikai tesztjei, ezért semmiképpen nem szerettem volna, ha ez alatt a gyönyörű időszak alatt amíg várom a babát, szoronganom kellene. Sőt, azt is az orvos mondta, hogy szorongó mamának, nagyon sokszor szorongó lesz a babája is. Hát ennyi. Mindenki úgy dönt persze amit Ő helyesnek tart, de ezek nélkül a tünetek nélkül, szerintem, mindannyian úgy érezzük, hogy visszakaptuk az életünket.
Bogi


 Nagyon fog fájni a szülés?
 Hova menjek szülni?
 Melyik orvost válasszam?
 Hogyan készüljek fel a szülésre?
 Hogyan legyek jó anyuka?
 Jól érzi magát a kisbabám?
 Miért alszik ennyit?
 Miért nem alszik rendesen?
 Nem megy a szoptatás!
 Le fogok valaha fogyni?
 Miért lettem ilyen sovány?
 Miért nem kívánom a szexet?
 A férjem miért nem akar velem lefeküdni?
 Mikor mehetek vissza dolgozni?
 Adjam bölcsibe, vagy ne?
 Hogy mondjam el a gyerekeknek, hogy elválok?
 Megszökjek, vagy megszokjam? Mit tegyek, hogy jó legyen?
 Idegesít a saját anyám!
 Idegeimre megy az anyósom!
 Segítség, szerelmes lettem!
 Lehet, hogy megcsal a férjem?
 Teherbe esek valaha is?


Feltette valaha magának ezeket a kérdéseket? Minden kérdésére kielégítő választ kapott? Ha maradt még megválaszolandó kérdése, várom a Szülők Házában és keressük meg rá együtt a választ!

Részletes információ: www.szulokhaza.hu
Személyes felvilágosítás a +(36)-30 / 942-3699-es telefonszámon
 
 


Szia Süni65! Nagy nehezen regisztráltam és sikerült egy ilyen fórumot találnom. Hát én 66-os vagyok 3 gyerekem van. Lehet, hogy őrültség de szeretnénk egy 4.-et. Nyáron 18 hetes terhes voltam mikor kiderült hogy meghalt a baba/köldökzsinorcsomó/. Azóta eléggé pánikbeteg lettem, félelem a künönböző betegségektől, hol infarktusom van, hol embólia, hol agyvérzés
szóval sokszor kivagyok. Néha amikor teljesen bepánikolok beveszek 1x 2x 0,25-ös xanaxot. Van nap amikor nem kell. Most viszont lehetne újra próbálkozni de nem tudom így merjek-e, ha terhes lennék kibírnám-e gyógyszer nélkül?,,, Időm nincs így is határeset. Szerinted?????? köszi gabóca40
krtek írta:Sziasztok! El sem hiszem, hogy rátaláltam egy topicra, ami pont erről szól! 17 hetes várandós vagyok a harmadik gyerekemmel, és bizony én időnként be-beveszek egy-egy 0.25-ös Xanaxot. Bár a pszichiáter, akihez terápiára járok, a nőgyógyászom, aki elég öreg róka már, valamint egy él-csúcs genetikus ismerős mind azt mondta, hogy á ugyan, ez/ennyi biztosan nem árthat, sőt többet ártok mindkettőnknek, ha nem veszem be, azért én kissé be vagyok tojva, hogy nem bántom-e ezzel a kicsi babámat...
Süni65!
Ha a szám a születési évedet jelenti, akkor egyidősek vagyunk. Neked van gyereked? Mióta vagy beteg? Mitől múlik el/tér vissza a te bajod?
Edra!
Miért idegenkedsz ennyire a gyógyszertől? A második kislányom születése után öt nappal jött az első rohamom. Akkor rögtön gyógyszert kaptam, és bár kizárólag szoptattam, így hét év távlatából úgy tűnik, egyáltalán nem ártott meg neki a két hónapos gyógyszerszedésem. Nekem pedig azért használt nagyon, mert el nem tudom képzelni, hogyan tudtam volna egy hároméves és egy újszülött mellett terápiára járni. Most már harmadik éve járok pszichiáterhez, aki abszolút nem gyógyszermániás; alkalmanként veszek csak be tablettát, rám van bízva, mikor ítélem úgy a helyzetet, hogy szükséges, és a terápiam különben nagyon használ. De kell a gyógyszer is mankónak, szükség esetére.
Claire!
Nekem az aloe verás cuccok kutyafülét se értek, de lehet, hogy csak nem a megfelelőeket kaptam?!
Kr.

remény
 


Sziasztok,nagyon orvendek,hogy ratalaltam erre az oldalra,es vannak hozzam hasonloak.Nekem 1 eve kezdodott,5 honapig kaptam gyogyszeres kezelest,aztan kiderult,hogy 4 hetes terhes vagyok,nem szedtem tobb gyogyszert,Tunet mentes voltam egesszen 8 honapig,most 39 hetes terhes vagyok,es ujra kezdodtek ,igaz nem olyan mint az elso,es hamar helyrejovok,de felek,h .nehogy a szulesnel ramtorjenek,a nogyogyaszom nem eleg lazan fogja fel a panikbetegseget. Remelem nem lessz baj.
Andrea
 
 


Kedves Mindenki!

A Babanet szerkesztősége továbbra is várja a Te Történeted rovatba a Ti történeteiteket is!

Ha érdekes - szép, hosszú, nehéz, tanulságos, mulatságos - volt a szülésed, vagy ha küzdelmes volt a gyerkőc megfoganása, esetleg csak akkor indult be az élet igazán, miután megszületett, ne habozzatok! Várjuk 1-2 oldalas írásaitokat a csínytevő gyermekekről, a szülői lét szépségeiről és nehézségeiről, gondolataitokat az anyaság-apaság témájáról - anyák és APÁK tollából.

Persze, nemcsak a vidám, könnyed történeteknek van helye a rovatban, hanem a veszteségeknek, könnyeknek is - az ilyen történetek segíthetnek a sorstársaknak is.

Leveleiteket a következő címre küldjétek: szerkeszto@babanet.hu

Üdv:

Dia
dia
Budapest
 
 
 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Vissza: Anyaságról

Jegyzetfüzet:

 

X
EZT MÁR OLVASTAD?