Dia én is vagyok, csak úszni voltam a csajjal.
Nehéz kérdést boncolgatunk, próbálok úgy írni, hogy senki érdekét ne sértsem.
Nos elvben a 11. hét végéig embriónak hívják.Utána magzatnak.
Viszont a 2. héttől (asszem) dobog a szíve. Tehát él és érez.
Ha nekem kéne döntenem, hogy abortusz vagy sem, biztosan belehalnék.
De azt tudom, hogy beteg gyereket nem segítenék erre a gonosz világra.
Sokan úgy gondolják, hogy ezzel a kijelentésemmel én magam vagyok gonosz, ám legyen.
De!!! Keresztanyám sérült emberekkel foglalkozott, nagymamám az értelmi sérült és fél oldalára béna nővérét gondozza 70 évesen.
Borzasztóan nehéz velük, nagyon agresszívek is tudnak lenni, de valójában a legnehezebb az az, hogy mindenhol megvetik, kiközösítik őket. Ilyen háttérrel én nem szülném meg a beteg gyerekemet. Hisz ma mi a helyzet?
Tegyük fel, valaki egy értelmi sérült vagy beteg gyereket gondoz: Anya nemnagyon tud dolgozni mellette, Apa megszakad a melóban majd elhidegülnek, intézményi háttér nincs ahová néha betehetnék, anyának nincs egy perc szabadnapja sem, nem szívesen vigyáz rá senki.
És látni, ahogy senyved, ahogy belérúgnak, kiröhögik, megbámulják.
Ezt inkább nem akarnám.....
Marhára bírom, amikor az okostónik lenyilatkozzák, hogy mennyi szeretetet képesek adni. Nos ez részben igaz, de megjegyezném hogy a nap 24 órájában nem minden rózsaszín!!!
Persze az is más, amikor sajnálatos módon a már megszületett gyermek kerül ilyen helyzetbe, és az is más, amikor kiderül a terhesség alatt, hogy baj van.
Ezen aztán örök időkig lehetne vitázni, hogy mi a megoldás.
Nekem csak egy a lényeg: SENKI SE ÍTÉLKEZZEN A MÁSIK FELETT A DÖNTÉSE VÉGETT!!!
Nos ennyit akartam még.
Cseriani!
Jobbulást a csajoknak!
Új privát üzeneted érkezett!
Domi!
A szív az 5. hét végén (tehát a betöltött 6. hét elején) kezd dobogni... A második héten még a beágyazódás táján tart csak, kb. szedercsíra állapotban.
Az érzékeléssel csak az a bajom, hogy ahhoz ideghálózat kell és egy olyan központ, amelyik kiértékeli az ingereket. Ez egy fejlődő embriónál azért később jelenik meg, mint a szívdobogás. Szóval, oké, él, de ha az "érez" szót az érzékelésre érted, azt még korainak tartom. Hogy érzelmileg mit él át, arról ugye túl sok megbízható adatunk meg nincs.
Ha időben tudnám, hogy beteg a kisbaba, aki bennem fejlődik, bizony én is úgy döntenék, hogy nem szülöm meg. Lehet, hogy ezzel a hozzáállással én is a gonoszok táborát gyarapítom, de úgy gondolom, ez lenne az egyetlen helyes döntés. És hogy miért?
Nagyjából a fenti indokok miatt, amiket Dominika már leírt. Plusz van már egy egészséges lányom. Ha szülök egy beteg gyermeket, amíg élek, tudok róla gondoskodni (hogy tönkremegy-e a párkapcsolatom, az idegeim, anyagilag dugánkba dőlünk, az most mindegy is), de ha meghalok, nem rakhatok egy ekkora keresztet az egészséges gyerekem nyakába.
Egyesek szerint minden embriónak joga van az élethez. Hát, az egészséges gyerekemnek is joga van a saját, lehető legteljesebb, legszebb életéhez, amit csak kaphat. Ráadásul ki az a demokratikus szülő, aki ilyen helyzetben megbeszéli a nagyobikkal (legyen az 2 éves vagy 12), hogy figyu, nemsokára születik majd egy fogyatékkal élő kistesód, ugye vállalod majd azután a felügyeletét, hogy én meghalok?
És ha már, akkor itt van még egy eset:
Mi van azokkal a lányokkal, asszonyokkal, akik úgy estek teherbe, hogy megerőszakolták őket? Az ő esetükben is bűn az abortusz?
A szív az 5. hét végén (tehát a betöltött 6. hét elején) kezd dobogni... A második héten még a beágyazódás táján tart csak, kb. szedercsíra állapotban.
Az érzékeléssel csak az a bajom, hogy ahhoz ideghálózat kell és egy olyan központ, amelyik kiértékeli az ingereket. Ez egy fejlődő embriónál azért később jelenik meg, mint a szívdobogás. Szóval, oké, él, de ha az "érez" szót az érzékelésre érted, azt még korainak tartom. Hogy érzelmileg mit él át, arról ugye túl sok megbízható adatunk meg nincs.
Ha időben tudnám, hogy beteg a kisbaba, aki bennem fejlődik, bizony én is úgy döntenék, hogy nem szülöm meg. Lehet, hogy ezzel a hozzáállással én is a gonoszok táborát gyarapítom, de úgy gondolom, ez lenne az egyetlen helyes döntés. És hogy miért?
Nagyjából a fenti indokok miatt, amiket Dominika már leírt. Plusz van már egy egészséges lányom. Ha szülök egy beteg gyermeket, amíg élek, tudok róla gondoskodni (hogy tönkremegy-e a párkapcsolatom, az idegeim, anyagilag dugánkba dőlünk, az most mindegy is), de ha meghalok, nem rakhatok egy ekkora keresztet az egészséges gyerekem nyakába.
Egyesek szerint minden embriónak joga van az élethez. Hát, az egészséges gyerekemnek is joga van a saját, lehető legteljesebb, legszebb életéhez, amit csak kaphat. Ráadásul ki az a demokratikus szülő, aki ilyen helyzetben megbeszéli a nagyobikkal (legyen az 2 éves vagy 12), hogy figyu, nemsokára születik majd egy fogyatékkal élő kistesód, ugye vállalod majd azután a felügyeletét, hogy én meghalok?
És ha már, akkor itt van még egy eset:
Mi van azokkal a lányokkal, asszonyokkal, akik úgy estek teherbe, hogy megerőszakolták őket? Az ő esetükben is bűn az abortusz?
Dia!
Sikerült még pluszban azt hozzátenned, amit én is gondolok.
Nagymamám esetével is arra akartam célozni, hogy én tudom milyen egy tehetetlen, sérült emberrel bánni.
Szoktam rá vigyázni, hogy segítsek a mamámnak, más úgysem segít neki.
A hugomnak rákos a kisfia, ő vele foglakozik, állandó 24 órás ügyelet.
Mamám testvérei élnek, de csak a néni házát akarják megkaparintani, magát a beteg nénit nem óhajtják egy percig sem felügyelni.
Otthonba meg nem veszik be az állapota miatt. Magánra meg nem tellik.
Nos jól elkanyarodtam, bocsika.
És igen, arra is gondolni kell, hogy kire hagyhatod, ha veled baj lesz?
Egészséges emberre van jelentkező a családból de fogyatékosra sajnos nincs.
Én elvetetném, ha beteg lenne. Vagy olyan élethelyzetben állnék.
Még belegondolni sem merek, ha eltörölnék az abortuszt, annak milyen mellékhatása volna.
Hisz aki nem akarja, az mindent meg fog tenni annak érdekében, hogy szülés után elpusztítsa a gyermekét. Nagyon kevés anya gondolná meg magát.
Sikerült még pluszban azt hozzátenned, amit én is gondolok.
Nagymamám esetével is arra akartam célozni, hogy én tudom milyen egy tehetetlen, sérült emberrel bánni.
Szoktam rá vigyázni, hogy segítsek a mamámnak, más úgysem segít neki.
A hugomnak rákos a kisfia, ő vele foglakozik, állandó 24 órás ügyelet.
Mamám testvérei élnek, de csak a néni házát akarják megkaparintani, magát a beteg nénit nem óhajtják egy percig sem felügyelni.
Otthonba meg nem veszik be az állapota miatt. Magánra meg nem tellik.
Nos jól elkanyarodtam, bocsika.
És igen, arra is gondolni kell, hogy kire hagyhatod, ha veled baj lesz?
Egészséges emberre van jelentkező a családból de fogyatékosra sajnos nincs.
Én elvetetném, ha beteg lenne. Vagy olyan élethelyzetben állnék.
Még belegondolni sem merek, ha eltörölnék az abortuszt, annak milyen mellékhatása volna.
Hisz aki nem akarja, az mindent meg fog tenni annak érdekében, hogy szülés után elpusztítsa a gyermekét. Nagyon kevés anya gondolná meg magát.
Üdv: Kriszta
Szia!
Ha eltörölnék az abortuszt? Hivatalosan el lehet törölni, be lehet tiltani, de a nők mindig megtalálták az útját-módját annak, hogy csúnyán szólva, "megszabaduljanak" nem kívánt terhességüktől.
Ismét lennének angyalcsinálók, fellendülne a kötőtűipar, vetélést okozó gyógyteakeverékeket lehetne venni, stb.
Egyébként pont a múltkor hallottam egy elég jó nevű közgazdász szájából, hogy minden olyan időszakban, amikor betiltják az abortuszt, megnő a fiatalkorú bűnözés. Az összefüggést nem látom pontosan, de ezek szerint van egy ilyen vonulat is.
Húgod kisfia mennyi idős? Megkérdezhetem, hogy mi a baja? Remélem, gyorsan meggyógyul, a gyerekeknél állítólag 80%-os a gyógyulási arány!
Ha eltörölnék az abortuszt? Hivatalosan el lehet törölni, be lehet tiltani, de a nők mindig megtalálták az útját-módját annak, hogy csúnyán szólva, "megszabaduljanak" nem kívánt terhességüktől.
Ismét lennének angyalcsinálók, fellendülne a kötőtűipar, vetélést okozó gyógyteakeverékeket lehetne venni, stb.
Egyébként pont a múltkor hallottam egy elég jó nevű közgazdász szájából, hogy minden olyan időszakban, amikor betiltják az abortuszt, megnő a fiatalkorú bűnözés. Az összefüggést nem látom pontosan, de ezek szerint van egy ilyen vonulat is.
Húgod kisfia mennyi idős? Megkérdezhetem, hogy mi a baja? Remélem, gyorsan meggyógyul, a gyerekeknél állítólag 80%-os a gyógyulási arány!
Szia
A hugom kisfia 8 éves és 4 évesen fedeztük fel a daganatot.
Anyu daganata kiderült, rá 5 hónappal az övé is.
PNET-je van, központi idegrendszeri daganat és a legritkább legsúlyosabb faja azon belül. MO-n ő az egyedüli ilyen beteg.Bal első halántéklebenynél.
3 agyműtéten, számtalan kemón, sugaran és őssejtbeültetésen is túlvan.
Az őssejtnél kiderült, hogy genetikai eredetű a betegsége, így több őssejtkezelést saját őssejttel nem végeznek rajta, mert az őssejt hordozza magában ezt a genetikai rendellenességet.
Most szájon át szedhető kemot kap.
Rommá szúrkálják, szadizzák, esélye 0%.Orvos szerint ameddig a szervezete bírja, addig él.
Szenved. Pokolian szenved. Fájdalmai vannak, nem mehet közösségbe, nem focizhat. Nem ehet akármit, szteroidokat kap, béna a fél oldala, mert a daganat nyomja az idegeket. Még 1 műtétre az orvos nem hajlandó.
Ráadásul a hugom dolgozik, mert a faterom 56 évesen nem kapott munkát, a hugom pasija lelépett még mikor terhes volt a hugom, gyeretartást nem fizet, a gyes és a családi pótlék kevés megélhetésre. Segélyt nem kaphat, mert 300 Ft-tal túllépte a keretet!!!!!Vicces, mi????
Minden nap sírógörccsel megy dolgozni és azzal a tudattal, hogy kisfia halálakor nem lehet jelen, mert 300 ft miatt nem kap segélyt. Ugyan nem az a segélyből élő családfajta vagyunk, de úgy gondolom, hogy most ebben a helyzetben szívesen maradt volna otthon a gyermekével.Fater nem jogosult munkanélkülire, mert az utolsó munkáltatója nem fizetett járulékot utána, lóg neki 2 havi bérével és kiderült, hogy fantomcég!!!!
No ez van.
Mi támogatjuk őket, de mi sem vagyunk milliomosok.
Fiatalkorú bűnözés és az abortusz betiltása azért függ össze, mert ha megszületik a gyermek és nevelni is akarják, ahhoz ugye pénz kell.
Mi a legegyszerűbb módja egyesek szerint????
Hát rabolni, lopni, utcára kiállni, stb...
A hugom kisfia 8 éves és 4 évesen fedeztük fel a daganatot.
Anyu daganata kiderült, rá 5 hónappal az övé is.
PNET-je van, központi idegrendszeri daganat és a legritkább legsúlyosabb faja azon belül. MO-n ő az egyedüli ilyen beteg.Bal első halántéklebenynél.
3 agyműtéten, számtalan kemón, sugaran és őssejtbeültetésen is túlvan.
Az őssejtnél kiderült, hogy genetikai eredetű a betegsége, így több őssejtkezelést saját őssejttel nem végeznek rajta, mert az őssejt hordozza magában ezt a genetikai rendellenességet.
Most szájon át szedhető kemot kap.
Rommá szúrkálják, szadizzák, esélye 0%.Orvos szerint ameddig a szervezete bírja, addig él.
Szenved. Pokolian szenved. Fájdalmai vannak, nem mehet közösségbe, nem focizhat. Nem ehet akármit, szteroidokat kap, béna a fél oldala, mert a daganat nyomja az idegeket. Még 1 műtétre az orvos nem hajlandó.
Ráadásul a hugom dolgozik, mert a faterom 56 évesen nem kapott munkát, a hugom pasija lelépett még mikor terhes volt a hugom, gyeretartást nem fizet, a gyes és a családi pótlék kevés megélhetésre. Segélyt nem kaphat, mert 300 Ft-tal túllépte a keretet!!!!!Vicces, mi????
Minden nap sírógörccsel megy dolgozni és azzal a tudattal, hogy kisfia halálakor nem lehet jelen, mert 300 ft miatt nem kap segélyt. Ugyan nem az a segélyből élő családfajta vagyunk, de úgy gondolom, hogy most ebben a helyzetben szívesen maradt volna otthon a gyermekével.Fater nem jogosult munkanélkülire, mert az utolsó munkáltatója nem fizetett járulékot utána, lóg neki 2 havi bérével és kiderült, hogy fantomcég!!!!
No ez van.
Mi támogatjuk őket, de mi sem vagyunk milliomosok.
Fiatalkorú bűnözés és az abortusz betiltása azért függ össze, mert ha megszületik a gyermek és nevelni is akarják, ahhoz ugye pénz kell.
Mi a legegyszerűbb módja egyesek szerint????
Hát rabolni, lopni, utcára kiállni, stb...
Üdv: Kriszta
Dominika!
Úristen... Igazából nem is lehet mit mondani erre... Szegény gyerek, szegény húgod. Aki egyébként biztos elképesztő egy nő, mert ha sírógörcsökkel is, de akkor is felkel, és teszi a dolgát,és küzd és csinálja. Ahogy az a nyolc éves kis prücsök is... Az én lányom is pont ennyi idős, de egy horzsolástól úgy érzi, itt a világ vége. Nem tudom, hogy tudunk-e segíteni, de ha szükségük van valamire, szóljatok!
És ti hogy bírjátok ezt az egészet? Hiszen nektek sem lehet könnyű, főleg neked nem, végignézni, hogy a húgod és az unokaöcséd mit szenved...
Úristen... Igazából nem is lehet mit mondani erre... Szegény gyerek, szegény húgod. Aki egyébként biztos elképesztő egy nő, mert ha sírógörcsökkel is, de akkor is felkel, és teszi a dolgát,és küzd és csinálja. Ahogy az a nyolc éves kis prücsök is... Az én lányom is pont ennyi idős, de egy horzsolástól úgy érzi, itt a világ vége. Nem tudom, hogy tudunk-e segíteni, de ha szükségük van valamire, szóljatok!
És ti hogy bírjátok ezt az egészet? Hiszen nektek sem lehet könnyű, főleg neked nem, végignézni, hogy a húgod és az unokaöcséd mit szenved...
Dia!
Köszike, de nem tudsz sajna segíteni.
Aranyos vagy.
Én csak akkor nem bírom, ha átjön hozzánk, vagy ha beszélek vele.
Mindig rámjön a sírógörcs, ráadásul a múltkor nálam lett rosszul, hányt és elájult, meg ilyenek. Fúúú a legrosszabbra gondoltam.
Amúgy egy igen eleven kölyök, a tűzoltó utcába már mondták a hugomnak, hogy fizessen veszélyességi pótlékot.
És a dumái.....hát lazán beéget 5 másodperc alatt.
A múltkor pont a pörköltem evése után hányt, de nem a pöritől, hanem mert elfelejtettük beadni a hányáscsillapítót. (van amikor elsunnyogja, kidobja, le se nyeli meg ilyenek)
Erre elkezdte híresztelni, hogy az én pörimtől lett beteg, a kórházba meg azt mondta, hogy én mérgezőt főztem neki.
Persze a család élve maradt, de ő azóta kiköti, hogy pörit nem főzhetek neki.
Amúgy bármilyen furcsa és döbbenetes, de ezzel a gondolattal is lehet élni. Muszáj, inkább fogalmazzunk így.
De egy biztos, kórházban nem hagyjuk meghalni.
Mint ahogy Édesanyámat sem hagytuk, ő is otthon halt meg és mindenki mellette volt halála pillanatában akiket szeretett.
De hozzáteszem, nem volt könnyű halála, sokáig szenvedett és a morfiumos tapasz sem használt neki.Bevallom őszintén, hogy megfordult mindenki fejében, hogy felteszünk neki mégegy tapaszt, hogy segíthessünk neki, de nem mertük megtenni. Még az utolsó pillanatban is azt reméltük, hogy az orvos tévedett és nem haldoklik Édesanyánk. Kórházba nem akartuk vinni, az onkológusa is azt mondta, hogy nincs értelme gépekre kötni és szúrkálni csak azért, hogy elnyújtsuk a létét.
És amikor meghalt, annyira kisimult az arca, annyira látszott rajta a megkönnyebbülés, hogy valójában akkor vettük észre, hogy mennyire szenvedett betegsége során.
Nos ugyan az eredeti témától elkanyarodtam, de mindezeket azért is írom le, hogy olvashassa más is.
Ha van valaki, aki tudja, hogy mi a valós szenvedés, akkor azt hiszem az én családom tudja.
Mint egy rossz forgatókönyv, nálunk is szinte minden van.
Ráadásul most kaptam a telefont, meghalt a nagypapám is. Édesanyám apukája.Őrá is számítottunk sajna, már az elfekvőben volt.No s ezt hagyjuk is, vissza az eredeti témához!
Köszike, de nem tudsz sajna segíteni.
Aranyos vagy.
Én csak akkor nem bírom, ha átjön hozzánk, vagy ha beszélek vele.
Mindig rámjön a sírógörcs, ráadásul a múltkor nálam lett rosszul, hányt és elájult, meg ilyenek. Fúúú a legrosszabbra gondoltam.
Amúgy egy igen eleven kölyök, a tűzoltó utcába már mondták a hugomnak, hogy fizessen veszélyességi pótlékot.
És a dumái.....hát lazán beéget 5 másodperc alatt.
A múltkor pont a pörköltem evése után hányt, de nem a pöritől, hanem mert elfelejtettük beadni a hányáscsillapítót. (van amikor elsunnyogja, kidobja, le se nyeli meg ilyenek)
Erre elkezdte híresztelni, hogy az én pörimtől lett beteg, a kórházba meg azt mondta, hogy én mérgezőt főztem neki.
Persze a család élve maradt, de ő azóta kiköti, hogy pörit nem főzhetek neki.
Amúgy bármilyen furcsa és döbbenetes, de ezzel a gondolattal is lehet élni. Muszáj, inkább fogalmazzunk így.
De egy biztos, kórházban nem hagyjuk meghalni.
Mint ahogy Édesanyámat sem hagytuk, ő is otthon halt meg és mindenki mellette volt halála pillanatában akiket szeretett.
De hozzáteszem, nem volt könnyű halála, sokáig szenvedett és a morfiumos tapasz sem használt neki.Bevallom őszintén, hogy megfordult mindenki fejében, hogy felteszünk neki mégegy tapaszt, hogy segíthessünk neki, de nem mertük megtenni. Még az utolsó pillanatban is azt reméltük, hogy az orvos tévedett és nem haldoklik Édesanyánk. Kórházba nem akartuk vinni, az onkológusa is azt mondta, hogy nincs értelme gépekre kötni és szúrkálni csak azért, hogy elnyújtsuk a létét.
És amikor meghalt, annyira kisimult az arca, annyira látszott rajta a megkönnyebbülés, hogy valójában akkor vettük észre, hogy mennyire szenvedett betegsége során.
Nos ugyan az eredeti témától elkanyarodtam, de mindezeket azért is írom le, hogy olvashassa más is.
Ha van valaki, aki tudja, hogy mi a valós szenvedés, akkor azt hiszem az én családom tudja.
Mint egy rossz forgatókönyv, nálunk is szinte minden van.
Ráadásul most kaptam a telefont, meghalt a nagypapám is. Édesanyám apukája.Őrá is számítottunk sajna, már az elfekvőben volt.No s ezt hagyjuk is, vissza az eredeti témához!
Üdv: Kriszta
Domi, jófej gyerek lehet.
Igazi kópé! Jaj, annyira szívesen mondanék valami bíztatót, vagy okosat, de tényleg nem lehet. Minden olyan idiótán hangzana.
Nagypapa miatt részvétem, ahogy olvaslak, erős vagy, sokat bírsz.
De vissza az eredeti témához:
Fiatalkorú bűnözés és abortusz tiltása: nekem az ugrott be róla, hogy sok tinédzser, aki nem kívánt terhességből szül babát inkább megöli a kicsit, minthogy kitudódjon a dolog, és esetleg fel kelljen nevelni.
Igazi kópé! Jaj, annyira szívesen mondanék valami bíztatót, vagy okosat, de tényleg nem lehet. Minden olyan idiótán hangzana.
Nagypapa miatt részvétem, ahogy olvaslak, erős vagy, sokat bírsz.
De vissza az eredeti témához:
Fiatalkorú bűnözés és abortusz tiltása: nekem az ugrott be róla, hogy sok tinédzser, aki nem kívánt terhességből szül babát inkább megöli a kicsit, minthogy kitudódjon a dolog, és esetleg fel kelljen nevelni.
Igen Dia, nagyon igazad van.
Mostanság talán annyiból jobb, hogy számtalan alapítványhoz fordulhatnak segítségért.
Lásd Budavári Zita alapítványát.
Inkább a védekezésen volna a hangsúly, de ott is történhetnek balestek.
Lásd a kisfiamat, aki gyógyszer mellett fogant.
Domi lányom meg ciszta és méhszájpolip mellett fogant meg.
Jó nagyot néztünk apával a két csík láttán, hisz ő is tudta, hogy az orvos szerint ez fizikai képtelenség.
Még a doki is meglepődött. Én meg aztán pláne. De fő, hogy itt van, épen és egészségesen.
Jaj és képzeld 1x mentem a hugomhoz a kórházba, épp műtét után lábadozott (valami tályogja volt asszem) és a vele 1 szobábanlévő kislánynak abortusza volt!
Annyira megdöbbentem!!!!
Mostanság talán annyiból jobb, hogy számtalan alapítványhoz fordulhatnak segítségért.
Lásd Budavári Zita alapítványát.
Inkább a védekezésen volna a hangsúly, de ott is történhetnek balestek.
Lásd a kisfiamat, aki gyógyszer mellett fogant.
Domi lányom meg ciszta és méhszájpolip mellett fogant meg.
Jó nagyot néztünk apával a két csík láttán, hisz ő is tudta, hogy az orvos szerint ez fizikai képtelenség.
Még a doki is meglepődött. Én meg aztán pláne. De fő, hogy itt van, épen és egészségesen.
Jaj és képzeld 1x mentem a hugomhoz a kórházba, épp műtét után lábadozott (valami tályogja volt asszem) és a vele 1 szobábanlévő kislánynak abortusza volt!
Annyira megdöbbentem!!!!
Üdv: Kriszta
Jesszus.... 12 évesen...
Mondjuk, nem tudom, emlékszel-e rá, de évekkel ezelőtt volt egy elég nagy botrány, mikor egy 12-13 éves kislány teherbe esett. Szerette volna elvetetni, mamája is támogatta benne, de a Magzatvédő Egyesület bíróságra akarta vinni az ügyet, hogy nehogymá, szülje csak meg. Ilyenkor jut eszembe a L'art pour l'art klasszikusa: Margit, NOOOOORMÁÁÁÁLIS???
Mondjuk, nem tudom, emlékszel-e rá, de évekkel ezelőtt volt egy elég nagy botrány, mikor egy 12-13 éves kislány teherbe esett. Szerette volna elvetetni, mamája is támogatta benne, de a Magzatvédő Egyesület bíróságra akarta vinni az ügyet, hogy nehogymá, szülje csak meg. Ilyenkor jut eszembe a L'art pour l'art klasszikusa: Margit, NOOOOORMÁÁÁÁLIS???
Igen, de asszem ott volt egy olyan bibi, hogy addigra már igencsak előrehaladott volt a terhessége.
Egy Román kislány, arra gondolsz???
Hát ez is nagy dilemma, mert egy 12-13éves kislány, hogyan bírna ki egy szülést?
Vagy császárt?
De én nagyon őszintén megmondom Neked, hogy ő asszem már a 6. hónapban volt és egészséges volt a babája.
Sajna nem emlékszem pontosan.
Egy Román kislány, arra gondolsz???
Hát ez is nagy dilemma, mert egy 12-13éves kislány, hogyan bírna ki egy szülést?
Vagy császárt?
De én nagyon őszintén megmondom Neked, hogy ő asszem már a 6. hónapban volt és egészséges volt a babája.
Sajna nem emlékszem pontosan.
Üdv: Kriszta
lányok,ez szörnyű. Dia ez nem az a kislány volt,akit valami rokonféle erőszakolt meg?
Van a szomszédunkban egy súlyosan sérült,Down kóros srác,egy évvel idősebb nálam,33 éves. Jelenleg nagyon beteg,minden másnap vesedialízisre kell járnia. A szülei nem fiatalok már...halljátok,emberfeletti,amit nap mint nap véghezvittek és véghezvisznek a mai napig. Minden elismerésem az övéké. Nem mindenki bírná,az biztos. Képzeljétek el,minden nap úgy felkelni,hogy lehet,hogy ez lesz az utolsó nap,hú,szörnyű. Ők nem tudták,hogy beteg lesz a gyerekük,csak miután megszületett,akkor derült ki
Ha már szóba került a Zita Bölcső alapítványa:ő ugye itt van Szekszárdon...tudjátok,mikor Eliza született,volt egy csaj,akit a Zita istápolt,ő volt vele szülésnél,elvitte vásárolni,stb...Ez a csaj nem titkolta,hogy nem kell neki a gyerek,az alapítványnak adta,azt mondta,szülés után ne is adják neki,megszoptatni sem akarja. A terhességet . Kérdem én,ez mennyivel humánusabb eljárás,mintha elvetette volna,mikor kiderült,hogy terhes? Mennyit ártott a babájának,mikor még meg sem született? És ki tudja,hova kerül az a csöppség?
Nagyon sok anyukának volt az a véleménye ott,hogy inkább vetette volna el. Olyan anyukáknak,akik akkor szültek,és igenis szerették,szeretik a gyereküket,csak átlátták a helyzetet.
Van a szomszédunkban egy súlyosan sérült,Down kóros srác,egy évvel idősebb nálam,33 éves. Jelenleg nagyon beteg,minden másnap vesedialízisre kell járnia. A szülei nem fiatalok már...halljátok,emberfeletti,amit nap mint nap véghezvittek és véghezvisznek a mai napig. Minden elismerésem az övéké. Nem mindenki bírná,az biztos. Képzeljétek el,minden nap úgy felkelni,hogy lehet,hogy ez lesz az utolsó nap,hú,szörnyű. Ők nem tudták,hogy beteg lesz a gyerekük,csak miután megszületett,akkor derült ki
Ha már szóba került a Zita Bölcső alapítványa:ő ugye itt van Szekszárdon...tudjátok,mikor Eliza született,volt egy csaj,akit a Zita istápolt,ő volt vele szülésnél,elvitte vásárolni,stb...Ez a csaj nem titkolta,hogy nem kell neki a gyerek,az alapítványnak adta,azt mondta,szülés után ne is adják neki,megszoptatni sem akarja. A terhességet . Kérdem én,ez mennyivel humánusabb eljárás,mintha elvetette volna,mikor kiderült,hogy terhes? Mennyit ártott a babájának,mikor még meg sem született? És ki tudja,hova kerül az a csöppség?
Nagyon sok anyukának volt az a véleménye ott,hogy inkább vetette volna el. Olyan anyukáknak,akik akkor szültek,és igenis szerették,szeretik a gyereküket,csak átlátták a helyzetet.
Sziasztok!
Nem, az a kislány, akire én gondolok, asszem bajai volt... Már nem emlékszem, hogy esett teherbe, olyasmi rémlik, hogy megerőszakolták, de végeredményben ez "mindegy" is, bárhogy is történt, egy 12-13 éves kislány esetében szerintem egyszerűen nem szabad engedni, hogy megszüljön. Fejlődő szervezet, ki tudja, benne milyen károkat tesz egy terhesség kihordása, arról nem beszélve, vajon mennyire lesz egészséges a pici.
Cseriani, na, a durva az, hogy volt egy lány, akivel nagyon jóban voltam. Mikor megszületett a lányom, és megszült egy másik barátnője is, hirtelen úrrá lett rajta a vágy egy gyerek után. Akkor már 10 éve együtt volt a barátjával, akinek az előző kapcsolatából volt már két kamaszgyereke. Ő el is mondta a lánynak, hogy magától nem vágyik már gyerekre, idősnek érzi már magát ehhez, de ha a lány akarja, ha valóban akarja, legyen.
Lett. A terhessége közben megkaptam, hogy mit áradoztam én itt a várandósságról, túlmisztifikáltuk mi ezt a dolgot, ő egyáltalán nem élvezi. Ő is végig cigizett és ivott, míg várta a gyereket, természetesen nem vállalta a hüvelyi szülést sem, kisírta magának a császárt, mert ő nem akarta megtapasztalni a vajúdási fájdalmakat. Megszülte a gyereket császárral, aztán persze jöttek a problémák a szoptatással is, tőlem kért segítséget, én el is mondtam neki, amit okosan el tudtam, de mintha a falnak beszéltem volna. Végül a gyerek csak tápszeres lett.
Ma már a papa egyedül neveli a gyereket, a lány teljesen elzülött, olyan szinten alkoholista lett, hogy reggel, míg nem issza meg az első pár italát, remeg a keze, hány és hasmenése van. Amíg az apuka nem tette ki a szűrét, addig a kicsi is rettenetesen zaklatott volt, s bár egyébként szerencsére nagyon jól fejlett és csodaszép, okos gyerek, rettenetesen le volt maradva a fejlődésben.
Most az apuka mellett már kiegyensúlyozott, kezdi behozni a lemaradását, de továbbra is zárkózott, nehezen barátkozik.
Szerettem nagyon ezt a lányt, de egyszerűen nem is értem, mi történt, történik vele. Beszélni vele erről nem lehet, mert természetesen hárít, mindenki hülye, őt senki nem érti meg, neki a legszarabb széles e világon, szóval menthetetlen eset. Na, neki talán nem kellett volna szülnie....
Nem, az a kislány, akire én gondolok, asszem bajai volt... Már nem emlékszem, hogy esett teherbe, olyasmi rémlik, hogy megerőszakolták, de végeredményben ez "mindegy" is, bárhogy is történt, egy 12-13 éves kislány esetében szerintem egyszerűen nem szabad engedni, hogy megszüljön. Fejlődő szervezet, ki tudja, benne milyen károkat tesz egy terhesség kihordása, arról nem beszélve, vajon mennyire lesz egészséges a pici.
Cseriani, na, a durva az, hogy volt egy lány, akivel nagyon jóban voltam. Mikor megszületett a lányom, és megszült egy másik barátnője is, hirtelen úrrá lett rajta a vágy egy gyerek után. Akkor már 10 éve együtt volt a barátjával, akinek az előző kapcsolatából volt már két kamaszgyereke. Ő el is mondta a lánynak, hogy magától nem vágyik már gyerekre, idősnek érzi már magát ehhez, de ha a lány akarja, ha valóban akarja, legyen.
Lett. A terhessége közben megkaptam, hogy mit áradoztam én itt a várandósságról, túlmisztifikáltuk mi ezt a dolgot, ő egyáltalán nem élvezi. Ő is végig cigizett és ivott, míg várta a gyereket, természetesen nem vállalta a hüvelyi szülést sem, kisírta magának a császárt, mert ő nem akarta megtapasztalni a vajúdási fájdalmakat. Megszülte a gyereket császárral, aztán persze jöttek a problémák a szoptatással is, tőlem kért segítséget, én el is mondtam neki, amit okosan el tudtam, de mintha a falnak beszéltem volna. Végül a gyerek csak tápszeres lett.
Ma már a papa egyedül neveli a gyereket, a lány teljesen elzülött, olyan szinten alkoholista lett, hogy reggel, míg nem issza meg az első pár italát, remeg a keze, hány és hasmenése van. Amíg az apuka nem tette ki a szűrét, addig a kicsi is rettenetesen zaklatott volt, s bár egyébként szerencsére nagyon jól fejlett és csodaszép, okos gyerek, rettenetesen le volt maradva a fejlődésben.
Most az apuka mellett már kiegyensúlyozott, kezdi behozni a lemaradását, de továbbra is zárkózott, nehezen barátkozik.
Szerettem nagyon ezt a lányt, de egyszerűen nem is értem, mi történt, történik vele. Beszélni vele erről nem lehet, mert természetesen hárít, mindenki hülye, őt senki nem érti meg, neki a legszarabb széles e világon, szóval menthetetlen eset. Na, neki talán nem kellett volna szülnie....
Hú, Dia,én úgy fel tudom húzni magam az ilyeneken 
Nem is tudom,mit tudnék csinálni az anyával. Még jó,hogy végülis a jó sora lett szegénykének.
Tudod,mikor kiderült,hogy Kristóffal terhes vagyok,a dokim szerint méhen kívüli terhes voltam. Valahogy éreztem,hogy ez nem lehet,és végül egy ismerős révén eljutottam Pécsre,egy másik dokihoz. Ott sokkal jobb felszereltség volt,rögtön mondta a doki,hogy minden ok,normális a terhességem. A dokim még ezek után is méhen kívülinek látott,meg akart műteni,de én nem engedtem-még szerencse. Na,de nem is ez a lényeg,hanem az,hogy várakoztam kinnt,a dokit vártam-mármint Pécsen-a cuccommal,mert ha tényleg méhen kívüli lett volna,azonnal megműtött volna. Nagyon rosszul éreztem magam lelkileg,folyamatosan csak sírtam. A kórházzal szemben volt egy kocsma jellegű valami. Egyszercsak odament egy hatalmas pocakú csaj,vett egy üveg sört,rágyújtott egy cigire,és amikor épp nem ivott,akkor a sörösüveget a pocakján pihentette. Az ablaküvegen keresztül tudtam volna megfojtani,hogy mit tesz a gyermekével.
Irtó mérges,dühös voltam,hogy ő hogy elcseszi a gyereke életét,én meg,aki akartam,szeretném,nekem meg lehet hamarosan műtétre kell mennem-de ugye erre nem került sor.
Na,megint jól elkanyarodtam a témától. Tán szájmenésem van???
Na,szóval,mikor a doki vizsgált,meg nyugtatgatott,meséltem neki ezt a nőt. Mondta,hogy tudja ki az,már volt egy csomó abortusa,de úgy döntött,hogy inkább megtartja a gyerekeket ezután,mikor terhes lesz,megszüli őket,és odaadja valakinek,akinek kell. Hát én azt hittem,rosszul leszek.
Jobb lett volna szerintem,ha nem így dönt.
Nem is tudom,mit tudnék csinálni az anyával. Még jó,hogy végülis a jó sora lett szegénykének.
Tudod,mikor kiderült,hogy Kristóffal terhes vagyok,a dokim szerint méhen kívüli terhes voltam. Valahogy éreztem,hogy ez nem lehet,és végül egy ismerős révén eljutottam Pécsre,egy másik dokihoz. Ott sokkal jobb felszereltség volt,rögtön mondta a doki,hogy minden ok,normális a terhességem. A dokim még ezek után is méhen kívülinek látott,meg akart műteni,de én nem engedtem-még szerencse. Na,de nem is ez a lényeg,hanem az,hogy várakoztam kinnt,a dokit vártam-mármint Pécsen-a cuccommal,mert ha tényleg méhen kívüli lett volna,azonnal megműtött volna. Nagyon rosszul éreztem magam lelkileg,folyamatosan csak sírtam. A kórházzal szemben volt egy kocsma jellegű valami. Egyszercsak odament egy hatalmas pocakú csaj,vett egy üveg sört,rágyújtott egy cigire,és amikor épp nem ivott,akkor a sörösüveget a pocakján pihentette. Az ablaküvegen keresztül tudtam volna megfojtani,hogy mit tesz a gyermekével.
Irtó mérges,dühös voltam,hogy ő hogy elcseszi a gyereke életét,én meg,aki akartam,szeretném,nekem meg lehet hamarosan műtétre kell mennem-de ugye erre nem került sor.
Na,megint jól elkanyarodtam a témától. Tán szájmenésem van???
Na,szóval,mikor a doki vizsgált,meg nyugtatgatott,meséltem neki ezt a nőt. Mondta,hogy tudja ki az,már volt egy csomó abortusa,de úgy döntött,hogy inkább megtartja a gyerekeket ezután,mikor terhes lesz,megszüli őket,és odaadja valakinek,akinek kell. Hát én azt hittem,rosszul leszek.
Jobb lett volna szerintem,ha nem így dönt.
Na, igen, nagy az isten állatkertje, és ilyen esetekben is humánusabb lenne, ha szegény kicsi nem látná meg a napvilágot. Asszem már említettem, de nem ártana tényleg jogosítványhoz kötni a gyerekvállalást sem!
Vagy x abortusz után (és itt most kifejezetten nagy számra gondolok, tehát mondjuk 5-8 után, gondolom, vannak ilyen extrém esetek is), kötelezni a nőt egy spirálra vagy más belsődleges fogamzásgátló eszközre.
Vagy x abortusz után (és itt most kifejezetten nagy számra gondolok, tehát mondjuk 5-8 után, gondolom, vannak ilyen extrém esetek is), kötelezni a nőt egy spirálra vagy más belsődleges fogamzásgátló eszközre.
Szia Léda!
Na, de jó, hogy valaki még írt ide!
A téma tényleg kemény, de ahogy mondani szokás, az utcán hever...
Amúgy biztos vagyok benne, hogy a te összefüggésed is helyes meglátás. Bár abban is biztos vagyok, hogy vannak olyan nem kívánt gyerekek, akikkel rendesen törődnek, úgy szeretik őket, mint a várva várt babákat.
Sokszor egyébként pont az ellenkezőjével is találkozom: hiába vágyott valaki nagyon egy gyerekre, amikor ott van, hirtelen úgy érzi, túl nagy teher neki a kicsi, és nem foglalkozik vele úgy, ahogy a babának jó lenne. Erről mit gondoltok? Ti is tapasztaltatok már ilyet?
Na, de jó, hogy valaki még írt ide!
A téma tényleg kemény, de ahogy mondani szokás, az utcán hever...
Amúgy biztos vagyok benne, hogy a te összefüggésed is helyes meglátás. Bár abban is biztos vagyok, hogy vannak olyan nem kívánt gyerekek, akikkel rendesen törődnek, úgy szeretik őket, mint a várva várt babákat.
Sokszor egyébként pont az ellenkezőjével is találkozom: hiába vágyott valaki nagyon egy gyerekre, amikor ott van, hirtelen úgy érzi, túl nagy teher neki a kicsi, és nem foglalkozik vele úgy, ahogy a babának jó lenne. Erről mit gondoltok? Ti is tapasztaltatok már ilyet?
dia,igen.
Üdv léda,szerintem is jó a meglátásod.
A környezetemben is van olyan,aki nagyon-nagyon akart gyereket,lett is neki,és alig törődik vele,a kislány sokat van nagyszülőknél,dédszülőknél,anyukája nagyon hamar visszament dolgozni,pedig egyáltalán nem voltak rászorulva. Azt tapasztalom mostanában,hogy egyre többen akarnak gyereket szinte csak azért,hogy...hogy is mondjam,villogjanak vele. Dicsekedhessenek vele,tologathassák a méregdrága babakocsiban,öltöztethessék,stb...aztán,mikor tényleg törődni kellene a gyerekkel,akkor épp nem érnek rá,mert jajj,kozmiba kell menni,telefonálni kell,jó film van a tv-ben,vagy éppen buli van a barátnőkkel. Undorító szerintem.
Hú,mit is akartam még...ja,szerintem ezek a lányok annakidején nem játszottak,nem babáztak,és így próbálják meg kiélni ezirányú vágyukat. Tudjátok,erre mondják,hogy nem volt gyerekszobájuk...
Vagy rosszul látom??
Akkor tudok még gutaütést kapni,mikor boltban vagy oviban vagy bárhol mellettem az anyuka úgy beszél a gyerekéhez,hogy közben azt figyeli,hogy én figyelem-e őket. Hihetetlen szörnyű hanglejtéssel tudnak ilyenkor beszélni,teljesen természetellenesen,szerintem.Jártatok már így ?
Na,én megint jól elkalandoztam az eredeti témától,bocsi
Vágjatok ám ki,ha zagyvaságokat magyarázok
Üdv léda,szerintem is jó a meglátásod.
A környezetemben is van olyan,aki nagyon-nagyon akart gyereket,lett is neki,és alig törődik vele,a kislány sokat van nagyszülőknél,dédszülőknél,anyukája nagyon hamar visszament dolgozni,pedig egyáltalán nem voltak rászorulva. Azt tapasztalom mostanában,hogy egyre többen akarnak gyereket szinte csak azért,hogy...hogy is mondjam,villogjanak vele. Dicsekedhessenek vele,tologathassák a méregdrága babakocsiban,öltöztethessék,stb...aztán,mikor tényleg törődni kellene a gyerekkel,akkor épp nem érnek rá,mert jajj,kozmiba kell menni,telefonálni kell,jó film van a tv-ben,vagy éppen buli van a barátnőkkel. Undorító szerintem.
Hú,mit is akartam még...ja,szerintem ezek a lányok annakidején nem játszottak,nem babáztak,és így próbálják meg kiélni ezirányú vágyukat. Tudjátok,erre mondják,hogy nem volt gyerekszobájuk...
Vagy rosszul látom??
Akkor tudok még gutaütést kapni,mikor boltban vagy oviban vagy bárhol mellettem az anyuka úgy beszél a gyerekéhez,hogy közben azt figyeli,hogy én figyelem-e őket. Hihetetlen szörnyű hanglejtéssel tudnak ilyenkor beszélni,teljesen természetellenesen,szerintem.Jártatok már így ?
Na,én megint jól elkalandoztam az eredeti témától,bocsi
Vágjatok ám ki,ha zagyvaságokat magyarázok
Dehogy vágunk.
Igen, vannak olyan esetek is, amiről te beszélsz. De én nem az ilyen villogásos esetekről beszélek, hanem arról, amikor valaki valóban úgy érzi, mélyen, nagyon mélyen vágyik egy babóra, majd amikor megszületik, valami miatt megzuhan... Talán a felelősség, vagy nem tudom...
Igen, vannak olyan esetek is, amiről te beszélsz. De én nem az ilyen villogásos esetekről beszélek, hanem arról, amikor valaki valóban úgy érzi, mélyen, nagyon mélyen vágyik egy babóra, majd amikor megszületik, valami miatt megzuhan... Talán a felelősség, vagy nem tudom...
Sziasztok!!!
vagyok énis!!!!
Hát lányok van ilyen. Mármint, hogy szülés után megzuhan az ember lánya.
Betegség, nem mindig lehet felismerni, és ha a család nem figyel oda kellőképp az anyára, akkor jön a tragédia.
Nem vagyok pszichomókus, csak sokat olvastam a témáról és ha jól belegondolsz, Neked is voltak ilyen pillanataid, csak enyhébb lefolyásúak.
Csak a társadalom és a család már nem olyan, mint régen.
Nem figyelünk egymásra kellőképp és ámulunk, ha probléma adódik. A mostani anyáknak nincsenek segítőik, korán dolgozni kell, anyagi gondok, a férj alig van otthon, stb....
Nos erről ennyi, mert már megint elkanyarodtam énis.
És Lédának igaza van, van szeretettel nevelt nemkívánt gyermek is. Szerencsére!!!!!Sőt, több is, mint gondolnánk.
És van olyan gyermek is, akit szeretett volna az édesanyja, de nem szülhette meg, mert nem volt olyan helyzetben.
Ha kemény a téma, ha nem, muszáj róla beszélni. És aki olvassa, és rákényszerült élete egyik legnehezebb döntésére, tán vígaszt kap nehéz helyzetében.
most dobbantok, mert nagyon hisztis a cuncika
vagyok énis!!!!
Hát lányok van ilyen. Mármint, hogy szülés után megzuhan az ember lánya.
Betegség, nem mindig lehet felismerni, és ha a család nem figyel oda kellőképp az anyára, akkor jön a tragédia.
Nem vagyok pszichomókus, csak sokat olvastam a témáról és ha jól belegondolsz, Neked is voltak ilyen pillanataid, csak enyhébb lefolyásúak.
Csak a társadalom és a család már nem olyan, mint régen.
Nem figyelünk egymásra kellőképp és ámulunk, ha probléma adódik. A mostani anyáknak nincsenek segítőik, korán dolgozni kell, anyagi gondok, a férj alig van otthon, stb....
Nos erről ennyi, mert már megint elkanyarodtam énis.
És Lédának igaza van, van szeretettel nevelt nemkívánt gyermek is. Szerencsére!!!!!Sőt, több is, mint gondolnánk.
És van olyan gyermek is, akit szeretett volna az édesanyja, de nem szülhette meg, mert nem volt olyan helyzetben.
Ha kemény a téma, ha nem, muszáj róla beszélni. És aki olvassa, és rákényszerült élete egyik legnehezebb döntésére, tán vígaszt kap nehéz helyzetében.
most dobbantok, mert nagyon hisztis a cuncika
Üdv: Kriszta
Köpd ki gyorsan, nehogy mérgező legyen!!!!
Nos értem már mire gondolsz!!!!
Kirakat anyák:ilyennel szoktam énis találkozni. Azért sajnálom őket.
Hogy miért?
Ez bizti valami önértékelési probléma, ha más előtt akarja fitogtatni az ő jóanyaságát.
Falra mászok tőlük, annyi szent.
De a ráncigoló, káromkodóktól is.
Nos értem már mire gondolsz!!!!
Kirakat anyák:ilyennel szoktam énis találkozni. Azért sajnálom őket.
Hogy miért?
Ez bizti valami önértékelési probléma, ha más előtt akarja fitogtatni az ő jóanyaságát.
Falra mászok tőlük, annyi szent.
De a ráncigoló, káromkodóktól is.
Üdv: Kriszta
Na, ha már a kirakatanyákat kitárgyaltuk, íme, egy újabb remek példa az anyák sokféleségére: a Mártír-anyák. A főoldalon van egy cikk róla, érdemes elolvasni: http://www.babanet.hu/
Náluk is kissé érthetetlen, hogy miért vállalnak gyereket, ha utána mindent, ami ezzel jár, tehernek élnek meg és százszorosan leverik az egész családon...
Dia
Náluk is kissé érthetetlen, hogy miért vállalnak gyereket, ha utána mindent, ami ezzel jár, tehernek élnek meg és százszorosan leverik az egész családon...
Dia
Sziasztok!
Én sem vagyok sem abortuszellenes, se abortusz-párti!
Hálistennek nem kerültem abba a helyzetbe, hogy ilyen döntést kelljen hoznom, de lett volna olyan szakasza az életemnek, hogyha "besikerül", valószínűleg elvetettem volna - majd egy életen át küzdöttem volna a lelkifurdalással. Hála istennek jelenleg boldog kismama vagyok, egy abszolút tervezett és várt babócát hordok a szívem alatt.
Azt szerettem volna viszont elmesélni, hogy anyukámnak volt egy abortusza, köztem és a hugom közt. Igaziból közvetlen utánam, a szoptatás alatt. Alig több, mint egy év lett volna köztünk. Anyukám még egyetemista volt, a mamáméknél laktunk fél szobában, nem volt lakás, és már ott voltam én. Nem tudták vállalni. Szerintem ezért megkövezni senkit sem lehet. Ami viszont tényleg szörnyű: anyukám a mai napig álmodik arról, hogy 3 gyermeke van és nem kettő, és sokszor gondol arra, hogy most hány éves lenne a harmadik testvérünk. soha nem tudott, és szerintem nem is fog tudni megszabadulni ettől.
Hát, ezért kívánom tiszta szívemből mindenkinek, hogy ne kerüljön döntés elé, mert ha odakerül, akkor már nincsen jó döntés...
Bocsi, regény lett.
Üdv!
Én sem vagyok sem abortuszellenes, se abortusz-párti!
Hálistennek nem kerültem abba a helyzetbe, hogy ilyen döntést kelljen hoznom, de lett volna olyan szakasza az életemnek, hogyha "besikerül", valószínűleg elvetettem volna - majd egy életen át küzdöttem volna a lelkifurdalással. Hála istennek jelenleg boldog kismama vagyok, egy abszolút tervezett és várt babócát hordok a szívem alatt.
Azt szerettem volna viszont elmesélni, hogy anyukámnak volt egy abortusza, köztem és a hugom közt. Igaziból közvetlen utánam, a szoptatás alatt. Alig több, mint egy év lett volna köztünk. Anyukám még egyetemista volt, a mamáméknél laktunk fél szobában, nem volt lakás, és már ott voltam én. Nem tudták vállalni. Szerintem ezért megkövezni senkit sem lehet. Ami viszont tényleg szörnyű: anyukám a mai napig álmodik arról, hogy 3 gyermeke van és nem kettő, és sokszor gondol arra, hogy most hány éves lenne a harmadik testvérünk. soha nem tudott, és szerintem nem is fog tudni megszabadulni ettől.
Hát, ezért kívánom tiszta szívemből mindenkinek, hogy ne kerüljön döntés elé, mert ha odakerül, akkor már nincsen jó döntés...
Bocsi, regény lett.
Üdv!
Szofi
Szófi!
Először is nagyon Boldog pocakosnapokat és jó egészséget kívánok Nektek!
Szegény Édesanyád tényleg nehéz döntést hozott meg.
De a muszáj az nagy úr!
Igazad van abszolút, én is azt kívánom, hogy ne kelljen olyan helyzetbe jönnie senkinek, hogy választania kelljen.
Szörnyű lehet szegénynek nap, mint nap erről álmodnia.
Először is nagyon Boldog pocakosnapokat és jó egészséget kívánok Nektek!
Szegény Édesanyád tényleg nehéz döntést hozott meg.
De a muszáj az nagy úr!
Igazad van abszolút, én is azt kívánom, hogy ne kelljen olyan helyzetbe jönnie senkinek, hogy választania kelljen.
Szörnyű lehet szegénynek nap, mint nap erről álmodnia.
Üdv: Kriszta
Sziasztok!
Újonnan regisztráltam, még nem nagyon ismerem ki magam, szeretném a segítségeteket kérni.
A RENDELŐ-be szerettem volna kérdést feltenni, de talán itt is válaszra lelek!
5 hetes terhes vagyok. Sajnos a párommal arra a döntésre jutottunk, hogy jelen pillanatban semmilyen szempontból nem állunk készen a gyermekvállalásra. El kell vetetnem a picit.
A problémám az, hogy a terhességem megállapítása során kiderült, hogy 4 cm-es cysta van a méhemen.
A kérdésem így az lenne, hogy ha most megszakítom a terhességet, később lehetek-e majd még terhes???
Kérlek titeket, ha tudtok segítsetek.
Előre is köszönöm:
angelus
Újonnan regisztráltam, még nem nagyon ismerem ki magam, szeretném a segítségeteket kérni.
A RENDELŐ-be szerettem volna kérdést feltenni, de talán itt is válaszra lelek!
5 hetes terhes vagyok. Sajnos a párommal arra a döntésre jutottunk, hogy jelen pillanatban semmilyen szempontból nem állunk készen a gyermekvállalásra. El kell vetetnem a picit.
A problémám az, hogy a terhességem megállapítása során kiderült, hogy 4 cm-es cysta van a méhemen.
A kérdésem így az lenne, hogy ha most megszakítom a terhességet, később lehetek-e majd még terhes???
Kérlek titeket, ha tudtok segítsetek.
Előre is köszönöm:
angelus
Sziasztok!
Újonnan regisztráltam, még nem nagyon ismerem ki magam, szeretném a segítségeteket kérni.
A RENDELŐ-be szerettem volna kérdést feltenni, de talán itt is válaszra lelek!
5 hetes terhes vagyok. Sajnos a párommal arra a döntésre jutottunk, hogy jelen pillanatban semmilyen szempontból nem állunk készen a gyermekvállalásra. El kell vetetnem a picit.
A problémám az, hogy a terhességem megállapítása során kiderült, hogy 4 cm-es cysta van a méhemen.
A kérdésem így az lenne, hogy ha most megszakítom a terhességet, később lehetek-e majd még terhes???
Kérlek titeket, ha tudtok segítsetek.
Előre is köszönöm:
angelus
Újonnan regisztráltam, még nem nagyon ismerem ki magam, szeretném a segítségeteket kérni.
A RENDELŐ-be szerettem volna kérdést feltenni, de talán itt is válaszra lelek!
5 hetes terhes vagyok. Sajnos a párommal arra a döntésre jutottunk, hogy jelen pillanatban semmilyen szempontból nem állunk készen a gyermekvállalásra. El kell vetetnem a picit.
A problémám az, hogy a terhességem megállapítása során kiderült, hogy 4 cm-es cysta van a méhemen.
A kérdésem így az lenne, hogy ha most megszakítom a terhességet, később lehetek-e majd még terhes???
Kérlek titeket, ha tudtok segítsetek.
Előre is köszönöm:
angelus
Angelus, ezt egy dokitól kellene megkérdezni, de magától a műtéttől elvileg nyugodtan. Bár lehetnek szövődmények, de szerencsére ma már olyan módszerekkel csinálják, amivel ennek az esélye sokkal kisebb. Ha még nem szültél, akkor tágítani fogják a méhszájadat, de gyógyszeresen, nem mechanikusan, mint régen, így a méhszáj szalagjainak sérülése ritkább. Ugyanígy, sok helyen küretkanál helyett már vákuumoznak, szintén kíméletesebb. A kockázatok között van azonban az esetleges összenövések kialakulása, ez csökkentheti később a teherbeesés esélyeit.
A ciszta szempontjából nem tudom, de azt gondolom, hogy vsz. igen, csak kezelni kell a dolgot (leszívással, mitommén). Először úgyis orvoshoz kell menned, mindenképp kérdezz rá!
És sajnálom, de kitartás! Próbálj meg előre nézni!
A ciszta szempontjából nem tudom, de azt gondolom, hogy vsz. igen, csak kezelni kell a dolgot (leszívással, mitommén). Először úgyis orvoshoz kell menned, mindenképp kérdezz rá!
És sajnálom, de kitartás! Próbálj meg előre nézni!
Sziasztok!
Az abortuszt nem végző dokikat olvastam, aztán írtátok, hogy ide költözött a téma. Hát igen, nehéz dolog, de egyet leszögezhetek: mindenki okos a másik ember bajában, kívülről minden könnyűnek látszik és általában azok a legokosabbak, akik nem voltak még hasonló helyzetben. Madame sofi: lehet, hogy anyukádnak egyébként is 2 gyermeke lenne, csak másik kettő. Ezt nem lehet így,hogy mi lett volna, ha.... Szerencsére én is tervezett és rögtön meg is fogant kisfiammal vagyok itthon, én nem kerültem még választási helyzetbe, de: párom sokáig emlegette, hogy még egy kistestvér is kell majd. Aztán most itt vagyunk 3-an a 43 négyzetméteres lakásban, ahol 6nm a konyha, 7 nm a kisszoba, sok év hitel (talán megéljük,hogy kifizessük). És kerülgetjük egymást, ha szép ezt így kimondani, ha nem. Mert csak úgy tud este elaludni a gyerkőc, ha csend van és semmi mozgás, egyébként nyílik a szeme, de a fáradtságtól sír keservesen. Össze kell tolni az ülőgarnit amin alszunk,hogy a földön tudjon játszani napközben, aztán fürdetés a szobában, mert a fürdőszobában nem férünk el, páratartalom 70%, már penészedtek a sarkok, mindemellett segítség semmi. Én is gyakran látom kilátástalannak a dolgokat, most jól jöttek az ünnepek, mert elszabadulhattam és kicsit mosogattam-főztem. Azért hozzászoktam 12 év munka alatt a pörgéshez, gondolkozáshoz, nehéz volt lelassulni a gyerkőchöz, ráadásul nyáron született,hónapokig nem tudtunk kimenni sétálni csak este, vásárolni sehova a légkondi miatt, most szintúgy az este 7-kor hazaérő páromon múlik, hogy van-e még ereje a napi dolgokat megvenni, ill hétvégén vettünk-e mindent. Reggel 6-kor indul dolgozni. A fia napi 1/2 órát lát belőle és hétvégén, bár most már külön munkát kell vállalnia, mert a fizetését 40%-al csökkentik januártól. 3 hétig influezna szerű tüneteket produlkáltam, 5 hónapos gyerekkel a beteg emberek között a háziorvosnál, aztán ő is elkapta, közben elég súlyos ételallergiát kaptam decemberben, teljesen feldagadt a fejem, gondolkoztam megfulladok-e vagy míg felöltöztetem a gyereket elérek-e az orvosig. Aztán taxi a ház elé rendelve jó pénzért kórház, folyosón öltöztetés-vetkőztetés, közben persze picur még náthás, gyerekkel hordozóban be az orvoshoz.... fogászat csak magán úton este 1/2 7 után. És egész nap bezárva a lakásba, pontosabban szerencsés esetben heti egy baba-mama torna és heti egy zene foglalkozás, bár az anyagiak miatt valószínűleg ez már el fog maradni. Jobb napokon sétálunk lent napi 2-szer, rosszabbokon nem. JObb napokon összefutok azzal a lánnyal, akivel a tornán ismerkedtünk meg , rosszabbakon nem. Jobb napokon a fiam alszik napközben egy órát, rosszabbakon hajnali 5-től este 6-ig próbáld meg folyamatosan szórakoztatni, aztán 7-ig valahogy ébren tartani,hogy az apukája megfürdethesse. Negyedik emeleti lift nélküli lakásban lakunk. A fiam 7,5 kg. Volt mikor már annyira meg volt erőltetve a karom, hogy nem bírtam kivenni a kiságyból (bár ez még melegebb napokon történt, mikor tudtam vásárolni és mellette a szatyrokat is cipeltem fel). Szülők egyik részről nem élnek,másik részről vidéken (2500 ft egy buszjegy csak ide és ugye szűkösek a négyzetméterek is). Szomszédok? Idősek, alkoholisták, rosszindulatúak,fiatalok, akik reggeltől estig dolgoznak. A földszinti lakó megvárta míg elérem a lépcsőfordulót és hangosan megjegyezte,hogy ezek is megbánták már, hogy a negyedikre költöztek. Nem azt ajánlotta fel,hogy vigyáz a gyerekre,míg a csomagokat felviszem!Hogy a bölcsöde hogy lesz? A volt munkahelyemen felére csökkentették a létszámot (nem a gazdasági válság miatt), egyébként is egy-egy óra volt az utazás, nem hiszem, hogy reggel 7 előtt és este 6 után nyitva tart a bölcsi. Aki megteheti igen is szüljön min 3-at, legyen otthon hivatásos anyaként, már oviba-bölcsibe is adhatja a gyerekeket napközben, lesz 14 év munkaviszonya, kis szerencsével még önkormányzati lakáshoz is jut fillérekért (ismerősöm 2 gyerekkel 3 szobás egyedi fűtésűt kapott havi 6 ezer ft-ért, mire mi ezt az egyet kifizetjük ők mind a kettőnek tudnak venni, mert ugye mi még kamatot is fizetünk, ők pedig életük végéig ott lakhatnak, míg mi szégyenkezünk a gyerek előtt, hogy 7 nm-be még egy barátnőt sem tud felhozni.) Ezen kívül a párom mindig is fiúra vágyott, és már mondta a gyereknek, hogy ha lesz kistestvéred akkor is te maradsz a kedvenc. Nekem is van egy bátyám. Szeretjük egymást, de mindig ő kapta az újat én amit tőle örököltem. Nem biztos, hogy akarom, hogy ezt átélje egy gyerek. Ezek után nem sokat gondolkoznék mit tennék, ha döntés előtt kellene állnom. Még egy: a szoptatás mellett szedhető fogamzásgátló ára 8000 ft körül van, egy csomag 3 db-s óvszer 600 ft. Úgyhogy az sem olcsóbb. Azért őszintén remélem, hogy sosem kell döntenem és talán még kerülünk olyan helyzetbe, hogy nyugodt szívvel vállalhassunk egy rózsaszín masnis kislányt a bátyó mellé.
Szép napot mindenkinek!
Az abortuszt nem végző dokikat olvastam, aztán írtátok, hogy ide költözött a téma. Hát igen, nehéz dolog, de egyet leszögezhetek: mindenki okos a másik ember bajában, kívülről minden könnyűnek látszik és általában azok a legokosabbak, akik nem voltak még hasonló helyzetben. Madame sofi: lehet, hogy anyukádnak egyébként is 2 gyermeke lenne, csak másik kettő. Ezt nem lehet így,hogy mi lett volna, ha.... Szerencsére én is tervezett és rögtön meg is fogant kisfiammal vagyok itthon, én nem kerültem még választási helyzetbe, de: párom sokáig emlegette, hogy még egy kistestvér is kell majd. Aztán most itt vagyunk 3-an a 43 négyzetméteres lakásban, ahol 6nm a konyha, 7 nm a kisszoba, sok év hitel (talán megéljük,hogy kifizessük). És kerülgetjük egymást, ha szép ezt így kimondani, ha nem. Mert csak úgy tud este elaludni a gyerkőc, ha csend van és semmi mozgás, egyébként nyílik a szeme, de a fáradtságtól sír keservesen. Össze kell tolni az ülőgarnit amin alszunk,hogy a földön tudjon játszani napközben, aztán fürdetés a szobában, mert a fürdőszobában nem férünk el, páratartalom 70%, már penészedtek a sarkok, mindemellett segítség semmi. Én is gyakran látom kilátástalannak a dolgokat, most jól jöttek az ünnepek, mert elszabadulhattam és kicsit mosogattam-főztem. Azért hozzászoktam 12 év munka alatt a pörgéshez, gondolkozáshoz, nehéz volt lelassulni a gyerkőchöz, ráadásul nyáron született,hónapokig nem tudtunk kimenni sétálni csak este, vásárolni sehova a légkondi miatt, most szintúgy az este 7-kor hazaérő páromon múlik, hogy van-e még ereje a napi dolgokat megvenni, ill hétvégén vettünk-e mindent. Reggel 6-kor indul dolgozni. A fia napi 1/2 órát lát belőle és hétvégén, bár most már külön munkát kell vállalnia, mert a fizetését 40%-al csökkentik januártól. 3 hétig influezna szerű tüneteket produlkáltam, 5 hónapos gyerekkel a beteg emberek között a háziorvosnál, aztán ő is elkapta, közben elég súlyos ételallergiát kaptam decemberben, teljesen feldagadt a fejem, gondolkoztam megfulladok-e vagy míg felöltöztetem a gyereket elérek-e az orvosig. Aztán taxi a ház elé rendelve jó pénzért kórház, folyosón öltöztetés-vetkőztetés, közben persze picur még náthás, gyerekkel hordozóban be az orvoshoz.... fogászat csak magán úton este 1/2 7 után. És egész nap bezárva a lakásba, pontosabban szerencsés esetben heti egy baba-mama torna és heti egy zene foglalkozás, bár az anyagiak miatt valószínűleg ez már el fog maradni. Jobb napokon sétálunk lent napi 2-szer, rosszabbokon nem. JObb napokon összefutok azzal a lánnyal, akivel a tornán ismerkedtünk meg , rosszabbakon nem. Jobb napokon a fiam alszik napközben egy órát, rosszabbakon hajnali 5-től este 6-ig próbáld meg folyamatosan szórakoztatni, aztán 7-ig valahogy ébren tartani,hogy az apukája megfürdethesse. Negyedik emeleti lift nélküli lakásban lakunk. A fiam 7,5 kg. Volt mikor már annyira meg volt erőltetve a karom, hogy nem bírtam kivenni a kiságyból (bár ez még melegebb napokon történt, mikor tudtam vásárolni és mellette a szatyrokat is cipeltem fel). Szülők egyik részről nem élnek,másik részről vidéken (2500 ft egy buszjegy csak ide és ugye szűkösek a négyzetméterek is). Szomszédok? Idősek, alkoholisták, rosszindulatúak,fiatalok, akik reggeltől estig dolgoznak. A földszinti lakó megvárta míg elérem a lépcsőfordulót és hangosan megjegyezte,hogy ezek is megbánták már, hogy a negyedikre költöztek. Nem azt ajánlotta fel,hogy vigyáz a gyerekre,míg a csomagokat felviszem!Hogy a bölcsöde hogy lesz? A volt munkahelyemen felére csökkentették a létszámot (nem a gazdasági válság miatt), egyébként is egy-egy óra volt az utazás, nem hiszem, hogy reggel 7 előtt és este 6 után nyitva tart a bölcsi. Aki megteheti igen is szüljön min 3-at, legyen otthon hivatásos anyaként, már oviba-bölcsibe is adhatja a gyerekeket napközben, lesz 14 év munkaviszonya, kis szerencsével még önkormányzati lakáshoz is jut fillérekért (ismerősöm 2 gyerekkel 3 szobás egyedi fűtésűt kapott havi 6 ezer ft-ért, mire mi ezt az egyet kifizetjük ők mind a kettőnek tudnak venni, mert ugye mi még kamatot is fizetünk, ők pedig életük végéig ott lakhatnak, míg mi szégyenkezünk a gyerek előtt, hogy 7 nm-be még egy barátnőt sem tud felhozni.) Ezen kívül a párom mindig is fiúra vágyott, és már mondta a gyereknek, hogy ha lesz kistestvéred akkor is te maradsz a kedvenc. Nekem is van egy bátyám. Szeretjük egymást, de mindig ő kapta az újat én amit tőle örököltem. Nem biztos, hogy akarom, hogy ezt átélje egy gyerek. Ezek után nem sokat gondolkoznék mit tennék, ha döntés előtt kellene állnom. Még egy: a szoptatás mellett szedhető fogamzásgátló ára 8000 ft körül van, egy csomag 3 db-s óvszer 600 ft. Úgyhogy az sem olcsóbb. Azért őszintén remélem, hogy sosem kell döntenem és talán még kerülünk olyan helyzetbe, hogy nyugodt szívvel vállalhassunk egy rózsaszín masnis kislányt a bátyó mellé.
Szép napot mindenkinek!
http://www.nagyonbaba.hu]
[/url]
[/url]
Hú lehet,hogy kicsit depisre sikerült, de amilyen helyzet most van, hát nagyon csúnya világot élünk úgy látom. Épp tegnap hívott a volt kolleganőm (aki helyett én mentem dolgozni és nem vették vissza mikor eljöttem), hogy otthon maradt így gyesen is, ami már lejárt októberben,és pénteken jár le a szabadsága, senkit nem tud elérni a cégnél (százhuszonvalahány embert küdtek el, a teljes munkaügyet, a könyvelést vidéki cég végzi, a főnökök már nincsenek vagy lepasszolják a témát), úgyhogy hétfőn bemegy, hogy akkor most jött dolgozni és majd lesz valahogy.
Amit még korábban olvastam: aki nem akarja felnevelni a gyerekét szülje meg és adja olyannak, akinek nem lehet. Majdem az, mintha azt mondaná az illető, hogy akinek nem törik el 5 évente a lába annak törjük el. Hát ez azért már csúcs! Persze nehéz az örökbefogadás, ezt mindenki elismeri, de 1. azért hogy neki öröme legyen nem teheti tönkre más ember életét sem anyagilag, sem érzelmileg, mert az a kis élet akkor is 9 hónapig bennünk él és nem lehet csak úgy ukk-mukk-fukk elfelejteni,nem beszélve a szülésről. Mindemellett csak másodlagos a munkahely elvesztése és a környezet elítélése. 2. gondolom sérült gyereket nem sokan szeretnének örökbe fogadni,márpedig a kockázat meg van. Ők mit szólnának hozzá, ha külön adót kellene fizetni a gyerekteleneknek??? Ez annyira felháborító! Sok embernek sajnos vannak más egészségügyi problémáik, pl. dialízisre szorulnak és végig kell nézniük,hogy a halottak szervét nem ajánlják fel a hozzátartozók, mégsem mondják azt, hogy akkor sorsolják ki a lakosságból azt a pár embert akinek az egyik veséjét vegyék ki. Vagy a műszívvel élő kislány anyukája sem mondja, hogy az árvaotthonból egy kisgyerek szívét adják az ő kislányának,mert azok a gyerekek úgysem kellenek senkinek.
Próbálom végig olvasni majd a hozzászólásokat, az elejét sikerült aztán ilyenkor ha elalszik a pocok fellépek 1/2 órára (még mosogatni sem tudok, mert a zajra felébred, úgyhogy ez az én saját magam szórakoztatására fordítható időm), de nagyon jó mások véleményét is olvasni, mert így érthetjük meg miért is ilyenek az emberek és miért ilyen a világ.
Tegnap megdícsérték a lépcsőházban a kisfiam overálját 1000 ft-ért vettem a ruhavásáron) és hozzá tette az illető,hogy idén már úgysem lesz pénzünk ruhát venni. Aztán arra gondoltam, hogy a negyvenes fia és menye mindig kiskutyával jön hozzá, valószínűleg nincs unokája és a saját fájdalmát akarja másra is ráosztani. Van a házban más kisgyerek is, egyiküknek lehetne a pótnagyija, csak a játszótéren vagy egy mikuláskor egy csokimikivel, egy névnapi plüssállattal, vagy majd még tőle is megkapom, hogy szüljek már egyet az ő fiáéknak is? A gyerekben sok az öröm, sok a lemondás is. Ismertem egy párt. Nem fogant természetes úton gyermekük, az anyuka többször vett részt lombik bébi programon. Egyszer saját felelősségére hazajött a kórházból, mert ő nem fog kilenc hónapot végig feküdni, egyszer 3 embrió is megfogant, és ő csökkentette, mert annyi gyereket nem tud felnevelni. Egyik terhessége sem maradt meg. Azóta örökbe fogadtak egy kislányt. Már elköltöztünk, nem tudom hogy nevelhetik, hoz-e érte áldozatot-lemondást vagy még most is a saját kényelme a fontosabb (a most divatos fogyókúra, szoli, fitness, a látszat). Nem mondom hogy mindenki, de van egy másik ismerős házaspár is akik sikertelenül próbálkoznak, de ott a leendő anyuka így él, apuka pedig éjszakába menően dolgozik, hogy a látszat meg legyen: családi ház, bár fűteni nem tudják, két autó, külföldi nyaralás, aztán mikor rákérdezek: hát most nincs pénzünk már a kezelésre. Szerintem kicsit lassítani kellene, néha együtt lenni csak úgy, nem ketten kétfelé haverok-barátnők,nem múzeumnak berendezni a lakást, mert ott lelkileg vannak inkább problémák: terhesség alatti hízás, kakis pelus, felfordulás. De ez már más téma és közben Törpicseknek kikapcsolt az alvókája letelt a saját fél órám, mindjárt megküzdünk a sárgarépa főzelékkel
madame sofi: te különösen, de mindenki más is vigyázzon, mert támadnak a bacik!
Dominika sokat gondolok az unokaöcsédre és a hugodra, iszonyat terhet mért rá a sors, néha arra gondolok, hogy akinek nincs gyereke mennyivel kevesebb fájdalmat kell átélnie, mennyivel kevesebb félelmet (betegségtől, balesettől, haláltól vagy csak "miért sírsz annyira keservesen kisfiam, hogy tudnék segíteni, bárcsak tudnál már beszélni"-től ) kell átélnie. És szegénynek az mekkora fájdalom lesz, mikor elveszti a kisfiát, belegondolni is szörnyű, nagyon-nagyon nehéz lesz nektek is sajnos. Van egy topik ahol gyermeküket elvesztők írnak, nem tudom olvasni, mert rögtön elsírom magam és rohanok a kicsimhez és aznap ha lehet még jobban szeretem és a világ legnagyobb türelmével vagyok iránta csak ezt soha-soha ne kelljen átélnem!!! ;-(
Mindenkinek legyen szép a napja, örüljünk mindennek ami nekünk megadatott és jó!
Amit még korábban olvastam: aki nem akarja felnevelni a gyerekét szülje meg és adja olyannak, akinek nem lehet. Majdem az, mintha azt mondaná az illető, hogy akinek nem törik el 5 évente a lába annak törjük el. Hát ez azért már csúcs! Persze nehéz az örökbefogadás, ezt mindenki elismeri, de 1. azért hogy neki öröme legyen nem teheti tönkre más ember életét sem anyagilag, sem érzelmileg, mert az a kis élet akkor is 9 hónapig bennünk él és nem lehet csak úgy ukk-mukk-fukk elfelejteni,nem beszélve a szülésről. Mindemellett csak másodlagos a munkahely elvesztése és a környezet elítélése. 2. gondolom sérült gyereket nem sokan szeretnének örökbe fogadni,márpedig a kockázat meg van. Ők mit szólnának hozzá, ha külön adót kellene fizetni a gyerekteleneknek??? Ez annyira felháborító! Sok embernek sajnos vannak más egészségügyi problémáik, pl. dialízisre szorulnak és végig kell nézniük,hogy a halottak szervét nem ajánlják fel a hozzátartozók, mégsem mondják azt, hogy akkor sorsolják ki a lakosságból azt a pár embert akinek az egyik veséjét vegyék ki. Vagy a műszívvel élő kislány anyukája sem mondja, hogy az árvaotthonból egy kisgyerek szívét adják az ő kislányának,mert azok a gyerekek úgysem kellenek senkinek.
Próbálom végig olvasni majd a hozzászólásokat, az elejét sikerült aztán ilyenkor ha elalszik a pocok fellépek 1/2 órára (még mosogatni sem tudok, mert a zajra felébred, úgyhogy ez az én saját magam szórakoztatására fordítható időm), de nagyon jó mások véleményét is olvasni, mert így érthetjük meg miért is ilyenek az emberek és miért ilyen a világ.
Tegnap megdícsérték a lépcsőházban a kisfiam overálját 1000 ft-ért vettem a ruhavásáron) és hozzá tette az illető,hogy idén már úgysem lesz pénzünk ruhát venni. Aztán arra gondoltam, hogy a negyvenes fia és menye mindig kiskutyával jön hozzá, valószínűleg nincs unokája és a saját fájdalmát akarja másra is ráosztani. Van a házban más kisgyerek is, egyiküknek lehetne a pótnagyija, csak a játszótéren vagy egy mikuláskor egy csokimikivel, egy névnapi plüssállattal, vagy majd még tőle is megkapom, hogy szüljek már egyet az ő fiáéknak is? A gyerekben sok az öröm, sok a lemondás is. Ismertem egy párt. Nem fogant természetes úton gyermekük, az anyuka többször vett részt lombik bébi programon. Egyszer saját felelősségére hazajött a kórházból, mert ő nem fog kilenc hónapot végig feküdni, egyszer 3 embrió is megfogant, és ő csökkentette, mert annyi gyereket nem tud felnevelni. Egyik terhessége sem maradt meg. Azóta örökbe fogadtak egy kislányt. Már elköltöztünk, nem tudom hogy nevelhetik, hoz-e érte áldozatot-lemondást vagy még most is a saját kényelme a fontosabb (a most divatos fogyókúra, szoli, fitness, a látszat). Nem mondom hogy mindenki, de van egy másik ismerős házaspár is akik sikertelenül próbálkoznak, de ott a leendő anyuka így él, apuka pedig éjszakába menően dolgozik, hogy a látszat meg legyen: családi ház, bár fűteni nem tudják, két autó, külföldi nyaralás, aztán mikor rákérdezek: hát most nincs pénzünk már a kezelésre. Szerintem kicsit lassítani kellene, néha együtt lenni csak úgy, nem ketten kétfelé haverok-barátnők,nem múzeumnak berendezni a lakást, mert ott lelkileg vannak inkább problémák: terhesség alatti hízás, kakis pelus, felfordulás. De ez már más téma és közben Törpicseknek kikapcsolt az alvókája
letelt a saját fél órám, mindjárt megküzdünk a sárgarépa főzelékkel
madame sofi: te különösen, de mindenki más is vigyázzon, mert támadnak a bacik!
Dominika sokat gondolok az unokaöcsédre és a hugodra, iszonyat terhet mért rá a sors, néha arra gondolok, hogy akinek nincs gyereke mennyivel kevesebb fájdalmat kell átélnie, mennyivel kevesebb félelmet (betegségtől, balesettől, haláltól vagy csak "miért sírsz annyira keservesen kisfiam, hogy tudnék segíteni, bárcsak tudnál már beszélni"-től ) kell átélnie. És szegénynek az mekkora fájdalom lesz, mikor elveszti a kisfiát, belegondolni is szörnyű, nagyon-nagyon nehéz lesz nektek is sajnos. Van egy topik ahol gyermeküket elvesztők írnak, nem tudom olvasni, mert rögtön elsírom magam és rohanok a kicsimhez és aznap ha lehet még jobban szeretem és a világ legnagyobb türelmével vagyok iránta csak ezt soha-soha ne kelljen átélnem!!! ;-(
Mindenkinek legyen szép a napja, örüljünk mindennek ami nekünk megadatott és jó!
http://www.nagyonbaba.hu][/url]
[/url]Kisvitéz!
Néhány reagálás írásodra.
Igen azt én is olvastam, hogy minek veteti el, adja örökbe.
Még ekkora baromságot!!!
Hisz nem minden esetben van arról szó, hogy nem akarja,hanem nem tudja vállalni a gyereket.
Ég és föld a kettő közötti különbség!!!
Beteg gyereket meg azt mondom csak az hozzon világra, aki tudja is vállalni.
Hisz nem csak az apának és anyának teher, hanem a testvérnek, nagyszülőnek és a szülő esetleges meggondolása miatt az államnak is.
Minden elismerésem azoké akik beteg gyereket nevelnek úgy, hogy tudták,hogy beteg gyermekük fog születni!
DE!!!
Én több okból nem tenném.
Mi lesz vele ha én nem vagyok???
Sózzam egy rokon nyakába?
Tegyem ki állami intézményben való nevelésnek????Brrrrrr
Honnan tudom mi és mennyire fájdalmas neki, mit érzékel????
Áááá én biztosan nem.
Persze más tészta, ha a gyermek egészségesen születik és beteggé válik és más amikor tudatosan jön világra betegen.
Örökbefogadás: beteg gyereket és roma származású gyereket könnyebben és gyorsabban adnak örökbe, ámde pont ők nem kellenek az örökbefogadók zömének.A Magyar rendszer borzasztó lassú.
Csecsemőt szinte alig adnak örökbe, akkora a bürokrácia, pedig pont az lenne a legfontosabb, hogy pici korában megkapja az öleléseket puszikat.Elszomorító a helyzet.
De nevelőszülőből is kevés van, holott ezzel még plusz munkahelyeket is lehetne teremteni!!!
Gyatra a felvilágosítás és pocsék a szegények támogatása is ezügyben.
Abortusz helyett lehetne a szegények körében fogamzásgátló módzsereket térítésmentesen biztosítani, hidd el drasztikusan csökkenne a halott csecsemők, abortuszra járók és zaciba dugott újszülöttek száma.
De ez smafu az állam számára. Inkább költ az abortuszra.
Köszi, hogy drukkolsz a hugom kisfiának!!!
Most én is lépek, mert rámolási zörejeket hallok.
Néhány reagálás írásodra.
Igen azt én is olvastam, hogy minek veteti el, adja örökbe.
Még ekkora baromságot!!!
Hisz nem minden esetben van arról szó, hogy nem akarja,hanem nem tudja vállalni a gyereket.
Ég és föld a kettő közötti különbség!!!
Beteg gyereket meg azt mondom csak az hozzon világra, aki tudja is vállalni.
Hisz nem csak az apának és anyának teher, hanem a testvérnek, nagyszülőnek és a szülő esetleges meggondolása miatt az államnak is.
Minden elismerésem azoké akik beteg gyereket nevelnek úgy, hogy tudták,hogy beteg gyermekük fog születni!
DE!!!
Én több okból nem tenném.
Mi lesz vele ha én nem vagyok???
Sózzam egy rokon nyakába?
Tegyem ki állami intézményben való nevelésnek????Brrrrrr
Honnan tudom mi és mennyire fájdalmas neki, mit érzékel????
Áááá én biztosan nem.
Persze más tészta, ha a gyermek egészségesen születik és beteggé válik és más amikor tudatosan jön világra betegen.
Örökbefogadás: beteg gyereket és roma származású gyereket könnyebben és gyorsabban adnak örökbe, ámde pont ők nem kellenek az örökbefogadók zömének.A Magyar rendszer borzasztó lassú.
Csecsemőt szinte alig adnak örökbe, akkora a bürokrácia, pedig pont az lenne a legfontosabb, hogy pici korában megkapja az öleléseket puszikat.Elszomorító a helyzet.
De nevelőszülőből is kevés van, holott ezzel még plusz munkahelyeket is lehetne teremteni!!!
Gyatra a felvilágosítás és pocsék a szegények támogatása is ezügyben.
Abortusz helyett lehetne a szegények körében fogamzásgátló módzsereket térítésmentesen biztosítani, hidd el drasztikusan csökkenne a halott csecsemők, abortuszra járók és zaciba dugott újszülöttek száma.
De ez smafu az állam számára. Inkább költ az abortuszra.
Köszi, hogy drukkolsz a hugom kisfiának!!!
Most én is lépek, mert rámolási zörejeket hallok.
Üdv: Kriszta
Nekem az a furcsa, hogy nő és nő meg anya és anya között, milyen nagy különbségek vannak. Ha már egyszer kihordtam és az én gyermekem oda se tudnám adni. De elég nehéz téma és én sem ítélkeznék senki felett.
Nekünk van a családba egy "édesanya" vagy mi.
3 gyereke van. Az első kettő a férjétől a harmadik egy másik férfitől. A másik férfivel él most de elvállni nem akar, hátha még vissza kell majd mennie. De a férje is egy másik nővel él.
Pár hónap után terhes lett az új palitól, aki nem nagyon szerette az első két gyereket és az első egy kamasz fiú már 15éves. Ő úgy döntött hogy nem akar az anyjával maradni egyszer csak elköltözött.
Akkor még 13 éves gyereket hagyták elmenni mert hogy ő elköltözik. Az apjánál kötött ki, ahol ivott, dohányzott. 1 év elteltével neki az apja se volt jó most megint az anyjával él. Elzülött nem jár iskolába, dohányzi, iszik, bulizik, mentőt is kellett hívni mert majdnem kiugrott az ablakon hogy ő öngyilkos lesz. A gyerek szeret hiányban szenved és senki nem foglalkozik vele, az anyjának a 3. a kicsi a mindene, a palija meg nem szereti. Mikor elvitte a mentő kérdezte a mentős hogy mi történt és az anyja azt mondta biztos kábítószerezik, pedig csak lelkileg össze volt törve a gyerek nem találja a helyét. Az egész család sajnálja a gyerekek. Valószínűleg a 3. gyerek is azért van mert büdös a munka. Albérletbe élnek egyiknapról a másikra a nagymamát lehúzva. És még szülne... Mi már nem tartjuk velük a kapcsolatot nem ezért de egy link hazudozós és hülyének néző, lehúzós rokon és minket is átvert akkor telt be a pohár. Nem kapcsolódik ide. De Ő neki nem hogy három, egy gyerek sem való. Borzasztó azt nézni hogy a gyerek élete nincs megalapozva és lelkisérülések zömével kezdi meg lassan a felnőtt kort. Milyen felnőtt lesz belőle? És az anyja nem érzi magát hibásnak... azzal takarózik hogy a barátnőjének rosszabb a fia mert már rendőrségen is volt meg stb és hogy ugyanennyi idős...
Mennem kell, szólít a fiam.
Nekünk van a családba egy "édesanya" vagy mi.
3 gyereke van. Az első kettő a férjétől a harmadik egy másik férfitől. A másik férfivel él most de elvállni nem akar, hátha még vissza kell majd mennie. De a férje is egy másik nővel él.
Pár hónap után terhes lett az új palitól, aki nem nagyon szerette az első két gyereket és az első egy kamasz fiú már 15éves. Ő úgy döntött hogy nem akar az anyjával maradni egyszer csak elköltözött.
Akkor még 13 éves gyereket hagyták elmenni mert hogy ő elköltözik. Az apjánál kötött ki, ahol ivott, dohányzott. 1 év elteltével neki az apja se volt jó most megint az anyjával él. Elzülött nem jár iskolába, dohányzi, iszik, bulizik, mentőt is kellett hívni mert majdnem kiugrott az ablakon hogy ő öngyilkos lesz. A gyerek szeret hiányban szenved és senki nem foglalkozik vele, az anyjának a 3. a kicsi a mindene, a palija meg nem szereti. Mikor elvitte a mentő kérdezte a mentős hogy mi történt és az anyja azt mondta biztos kábítószerezik, pedig csak lelkileg össze volt törve a gyerek nem találja a helyét. Az egész család sajnálja a gyerekek. Valószínűleg a 3. gyerek is azért van mert büdös a munka. Albérletbe élnek egyiknapról a másikra a nagymamát lehúzva. És még szülne... Mi már nem tartjuk velük a kapcsolatot nem ezért de egy link hazudozós és hülyének néző, lehúzós rokon és minket is átvert akkor telt be a pohár. Nem kapcsolódik ide. De Ő neki nem hogy három, egy gyerek sem való. Borzasztó azt nézni hogy a gyerek élete nincs megalapozva és lelkisérülések zömével kezdi meg lassan a felnőtt kort. Milyen felnőtt lesz belőle? És az anyja nem érzi magát hibásnak... azzal takarózik hogy a barátnőjének rosszabb a fia mert már rendőrségen is volt meg stb és hogy ugyanennyi idős...
Mennem kell, szólít a fiam.
a lényeg az hogy az ilyen felfogású nők miatt nem ítélem el az abortuszt, meg azért ne szüljön h ne kelljen dolgozni de a gyerek élete tönkre megy.. és biztos vannak olyanok akiknek nem való gyerek és tisztában is vannak ezzel akkor inkább ne szüljön...
legutóbbi terhes gondozásom volt egy nő aki elkezdte mesélni hogy 6 gyereke van és most jött megbeszélni az abortuszt a dokival mert a 7.ket nem tudja vállani mert közben szétmentek a férjével. És hogy ilyenkor el kell mondani h miért nem akarja a babát és gyerekgyilkosnak neveztékpedig 6 gyereket tisztességesen felnevelt...
legutóbbi terhes gondozásom volt egy nő aki elkezdte mesélni hogy 6 gyereke van és most jött megbeszélni az abortuszt a dokival mert a 7.ket nem tudja vállani mert közben szétmentek a férjével. És hogy ilyenkor el kell mondani h miért nem akarja a babát és gyerekgyilkosnak neveztékpedig 6 gyereket tisztességesen felnevelt...
Dius sajnos vannak olyanok akik tényleg totál alkalmatlanok a gyereknevelésre, de nem lehet mit tenni velük.
Abortálásra senkit nem lehet kényszeríteni.
Egy kiskamaszt nagyon könnyű magunk mellől elűzni én is nagyon figyelek arra, hogy megöleljem a 170 cm-es "kisfiamat" még így 14 évesen is akár ciki neki akár nem.
Olyankor olyan zavarban van.
Pedig sosem volt ölelésben és pusziban hiánya.
Hiába no, már ciki az anya.
na én is lépek, megint rámol....
Abortálásra senkit nem lehet kényszeríteni.
Egy kiskamaszt nagyon könnyű magunk mellől elűzni én is nagyon figyelek arra, hogy megöleljem a 170 cm-es "kisfiamat" még így 14 évesen is akár ciki neki akár nem.
Olyankor olyan zavarban van.
Pedig sosem volt ölelésben és pusziban hiánya.
Hiába no, már ciki az anya.
na én is lépek, megint rámol....
Üdv: Kriszta
Én nem vettem magam észre. A párom szólt rám, hogy ne égessem már a gyereket azzal,hogy elkísérem a suliig.
A múltkor meg bebukott egy kislánnyal.Édesek voltak. De a kiscsajszi már kész nő!!!
Úgyhogy a felvilágosítás megint téma volt a fiúk között, én meg elmondtam női szemszögből a dolgokat.
Remélem sikerült a fejébe vernem a dolgokat.
És nagyon gyorsan felnőnek, hidd el!!!
A múltkor meg bebukott egy kislánnyal.Édesek voltak. De a kiscsajszi már kész nő!!!
Úgyhogy a felvilágosítás megint téma volt a fiúk között, én meg elmondtam női szemszögből a dolgokat.
Remélem sikerült a fejébe vernem a dolgokat.
És nagyon gyorsan felnőnek, hidd el!!!
Üdv: Kriszta
hali....rég voltam,bocsi. Gyors leszek,Eliza már menne pacsálni. Na,amit hirtelen akartam az előzőekhez: sajnos nagyon sokan vesznek magukhoz csak azért beteg gyereket,mert őutána több pénzt kapnak az államtól. Namost van,aki tényleg foglalkozik a gyerekkel,de van olyan is,aki egyáltalán nem,pedig egy akár szellemileg akár testileg sérült gyereknek talán még több odafigyelés,szeretgetés,stb...kell. Van az ismerőseim között egy család,akik down kóros gyereket vettek magukhoz,és mindent meg is tesznek érte. A kissrác hihetetlen aranyos,okos,látszik,hogy foglalkoznak vele. Na,jól eltértem a témától,bocsi
De ezt muszáj volt leírnom az elolvasottakhoz.
De ezt muszáj volt leírnom az elolvasottakhoz.
Sziasztok!
Dius, rokon nem semmi...
Cseriani, elvileg ezekben az esetekben a GYIVI-nek kellene figyelnie a gyerek fejlődésére, rendes gondozására, de ahogy Murphy-től már tudjuk, ami elromolhat, az el is romlik. Na, ez történik a magyar szociális rendszerrel is, zsinórban az EÜ után. Szép új világ.
Dius, rokon nem semmi...
Cseriani, elvileg ezekben az esetekben a GYIVI-nek kellene figyelnie a gyerek fejlődésére, rendes gondozására, de ahogy Murphy-től már tudjuk, ami elromolhat, az el is romlik. Na, ez történik a magyar szociális rendszerrel is, zsinórban az EÜ után. Szép új világ.
Kedves Lányok!
A Babanet szerkesztősége szeretettel várja a Látogatók történeteit a gyerekvárásról, családtervezésről, gyereknevelésről, szülésről, egészségügyről, családról, óvodáról, iskoláról, munkáról. Ha van olyan történeted, amely kacagtató vagy megható, megindító, elgondolkoztató vagy felháborító, esetleg reményt vagy megoldást adhat másoknak, ne habozzatok, hanem ragadjatok billentyűzetet és a kész írást küldjétek ide: szerkeszto@babanet.hu.
A történetek bekerülnek a Babanet Te Történeted rovatába, illetve a főoldalon is láthatók lesznek.
A történetek névvel és név nélkül is megjelenhetnek!
Üdv:
Dia
A Babanet szerkesztősége szeretettel várja a Látogatók történeteit a gyerekvárásról, családtervezésről, gyereknevelésről, szülésről, egészségügyről, családról, óvodáról, iskoláról, munkáról. Ha van olyan történeted, amely kacagtató vagy megható, megindító, elgondolkoztató vagy felháborító, esetleg reményt vagy megoldást adhat másoknak, ne habozzatok, hanem ragadjatok billentyűzetet és a kész írást küldjétek ide: szerkeszto@babanet.hu.
A történetek bekerülnek a Babanet Te Történeted rovatába, illetve a főoldalon is láthatók lesznek.
A történetek névvel és név nélkül is megjelenhetnek!
Üdv:
Dia
