Új privát üzeneted érkezett!

Ez a póráz dolog jónak tûnik, de az én fiacskám kb fél perc alatt szabadult meg tõle. Én is próbálkoztam vele, mert megfékezhetetlen volt. Szerencsére azóta sikerült rávennem arra, hogy ne fusson el tõlem. Azt játszottuk, hogy anyának fáj a lába és nem tud egyedûl menni. Ezért megkértem segítsen nekem nehogy elessek. Nagyon szépen segít azóta is.:-)) Vigyáz rám még a lépcsõn is nehogy elessek:-))
Ha néha néha el akar futni csak szólok neki, hogy Jaj jaj mindjárt elesek és õ rögtön szalad hozzám. Szerintem jó játék, mert egy nem fut el, kettõ fontosnak érzi magát, hogy segíthet. Azóta szépen kézenfogva sétálunk. Szerencsére a lányom elsõre megértette miért nem szabad elszaladni, vele nem is volt ilyen gondom.
Én úgy vagyok vele, hogy megpróbálok mindent popsiracsapás nélkül megoldani, de sajnos vannak olyan szituációk amikor ez megvalósíthatatlan.
Zsuzsi próbáld meg ezt a módszert hátha nállatok is beválik.
 
 


Kata nagyon ötletes vagy! Kép Van még ilyen trükköd?

Zsunya

 
 


Adrienn,
gondolom, rám céloztál. Pedig nem én voltam. (Nézd meg jobban a smiley-jaimat. Az enyéimet fejecskének rajzolta át a rendszer.) Ha mégsem rám céloztál volna, bocsi. A sok kérdõjelet, felkiáltójelet nem tartom stílustalannak, a mimikát helyettesíti nálam. Remélem, nem követtem el helyesírási hibát.

Kicsit unom a névtelenek szekálását, mert a legtöbben beírják, hogy pl. Cserebogár, így is írják alá, mégsem elérhetõ a profiljuk. Sokaknak, ha igazán regisztráltak is, sem elérhetõ az e-mail címük. Vagyis valójában névtelenek. Amiért én "névtelen" maradtam, annak nem az az oka, hogy nem merem vállalni a véleményemet nyilvánosan, hanem az, hogy nem szeretnék vírusos levelet kapni. A babanetes barátaim tudják, ki az a P.2B. Kedves Ricsi, a nevem Csilla, a telefonom 06 70 2455554.
Pszihológus2B
 

 
 

Nem rád céloztam. Az illetõ - addig - nemm ékezetes billentyûzetet használt, te meg igen.

Szabó istvánné
adrienn
9100 Tèt Hunyadi ut
 
 
 


Kata,
Kép Kép Kép
Holnaptol fajni fog a labam!
Zsuzsi
 


Sok sikert a módszerhez! Remélem beválik! [Kép]
 
 


Kamelia!

Erdekelne, mi van veled mostanaban, mikorra varhato a 2. csemete? szivesen irnek bovebben maganban, de nem leltem az email cimedet. (talan mert nem irtad bele a profilodba? vagy en voltam ugyetlen?) Elegge kezdo vagyok itt a babaneten es a 2 kolok (fel es 2.5 evesek) mellett nincs is tul sok ido netezgetni. A cimemet megtalalod a profilomban, remelem, hozzaferheto, en beleirtam es meg is tudtam aztan nezni.
Szia
Bea (Ez a valodi keresztnevem, az Ubi csak ugy jott, hogy Bea nevu felhasznalo mar volt es muszaj volt vmi mast kitalalni gyorsan...)
ubi
 
 


Sziasztok!

Hááát, elég sok véleményt elolvastam, de nem mindet. Nagyon tudom csodálni azokat a szülõket, akiknek soha nem jár el a kezük. Nekem sem célom a kislányom dádázása, de sajnos néha már olyan szinten kiborítjuk egymást, hogy a hisztijével szemben teljesen tehetetlen vagyok, egyszerûen nem tudok mit csinálni vele. A furcsa az, hogy egy igen érzékeny lelkületû 6 éves kislány, társaságban egy tündér, nagyon okos, sõt sokszor túl felnõttes is és ennek ellenére este 9-kor hisztériázni kezd, hogy nincs otthon üdítõ és õ nem hajlandó vizet inni. Mikor szépen kérem, hogy igyon, majd holnap veszek behiszizik, elindul pizsamában a tescoba, majd mikor a férjem a földszintrõl visszahozza veri az ajtót és kitalálja, hogy ha nem engedjük el, majd kiugrik az ablakon!! Kiváncsi lennék, hogy sok anyuka van-e köztetek, aki szép nyugodtan végignézné, amint a székét az ablakhoz rángatja... És ez csak egy eset... Persze gondolom lesznek majd okosok, akik azt mondják, hogy az én hibám, hogy ilyen hisztis... elõre megírom, hogy õszinte véleményeket és tanácsokat várok, nem fogok semmin mesértõdni. Üdvözlettel: Laura
Laura
 


Laura!
Saját, este hisztizõ 9 évesembõl kiindulva: valószínüleg túlhajtja magát. Nem lehet úgy igazítani a napirendet, hogy elõbb legyen a vacsi, fürdés, és utána közös mesélés, vagy bármi csendes játék, amibõl észrevétlenül el lehet aludni?
Ezeket a helyzeteket képtelenség nyugisan kezelni - én mondjuk inkáb ordítani szoktam - de némi ügyeskedéssel gyakran el lehet kerülni.
Saját sztori: egy este Réka óriáshisztit csapott, hogy õ nem eszik "szikkadt" kenyeret, hiába magyaráztuk, hogy melegszendvicset sütünk belõle. Inkább jócska hiszti után lefeküdt éhesen. Reggel jó étvággyal megette...
Borcsa

Borcsa
KépKépKép
 
 


Laura, ne haragudj, de nekem nagyon nem tetszik ez a dolog! Kép
Csak annyit valaszolj,hogy amikor ki akar ugrani a kislanyod az ablakon, es te jol MEGVERED, akkor utana ugy erzed, hogy :"na most aztan megjegyezte a budos kolyok, hogy maskor ne hisztizzen"?
Szerintem menjetek el gyerekpszichologushoz! Kép
cory
 


cory!

Majd a Te gyereked is produkál hasonlókat. Akkor Te mit fogsz csinálni?
A bevásárlócentrumban a földön hempergõ, tajtékzó gyerekkel mit kell csinálni? Aki dühében neki rohan a falnak?

Beáta 74
Beáta 74
 


Mit kell vele csinalni?
Hat megverni azt biztos nem!!!
Névtelen
 


Én sem azt mondtam! Csak hogyan lehet ezt higgadtan kezelni. Kérlek segítsetek, hogy mi a megoldás.
Ha egész nap videót nézne a két éves. Ha nem teszed be a kazit, akkor jön a hiszti. Imádna mosogatni pancsolni egész nap a zsíros lében. Ha nem engedem, akkor jön a hiszti. Enni nem akar, csak inni napok óta. Éjjel csak mellettem hajlandó aludni.

Köszi szépen a hozzászólásokat!

Beáta 74
Beáta 74
 


Én ide nem is írtam!
cory: válassz másik nevet légy szíves!
Köszi!

cory

cory + Liza 2006.03.11. + Zsoma 2003.08.31. + Balu 2001.09.12.
cory
Budapest
 
 


Cory vagy az aki ezen a néven írt!

Nem vertem meg, ha itt a megverésen szándékos fizikai fájdalon okozást értünk. Lerántottam a karját és 3szor rácsaptam a fenekére, közben persze én is bõgtem... aztán meg sírva kifakadtam, hogy az égvilágon mindent megkap, pont aznap vettem neki új cipõt, mert táncolni akar járni és egyébként is eléggé ki vannak szolgálva az igényei. Aztán mondtam neki olyanokat, hogy mit gondol, mi történt volna, ha kiugrik, meghalhat és akkor milyen fájdalmat okozna nekem és ilyenek. Mit mondjak, rendesen kifakadtam... Ezután persze lelkiismeret furdalása lett és azért bõgött. Végül ölbe vettem és meg tudtam nyugtatni, le is feküdt miután megivott egy pohár vizet.

Tudod az a legrosszabb, hogy egy vadul hisztizõ gyereknek nem sok mindent lehet értelmesen elmagyarázni... sõt, én is elég érzékeny lelkû vagyok és a gyerek minden hisztijét személyes csõdként élem meg, mindig keresem, hogy vajon mit rontottam el, de nem találok semmi logikus magyarázatot...

Mindenesetre személyes tapasztalatom, hogy azok a gyerekek sokkal jobban hisztisek, követelõzõek és akaratosak, akik több mindent megengednek, meg tudnak venni és meg is vesznek a gyermeküknek. Ezzel nem azt mondom, hogy mi dúsgazdagok vagyunk, de ami szükséges egy normális élethez, azt meg tudjuk venni. Sokszor nem is azért mondok ellent a hisztizõ gyerekemnek, mert nem lenne pénzem egy 50 Ft-os nyalókára, csakhogy megmutassam, hogy nem kaphat meg mindig mindent... de aztán mégis megveszem... én sem vagyok elég erõs... Kép
Laura
 


Kedves Borcsa!

Igen, lehet benne valami, mert azt már én is észrevettem, hogy ha 1/2 8-ig nem esünk túl ezeken a macerákon, akkor már nagyon nehezen tudom kezelni... Igyekszem, csak sajnos annyiféle egyéb elfoglaltság érdekli, hogy nehéz összehozni. Nem is értem miért 5-7-ig tartják a különbözõ foglalkozásokat ilyen kicsiknek... de ez már más téma...


Kedves Beáta74!

Nehéz ügy, én is gyakran átélem. Pedig azt sem lehet mondani, hogy egy iskolázatlan bunkó lennék, elég járatos vagyok a nevelési szakirodalomban, de nagyon sok olyan helyzet van, amelyben nem tudok megfelelõ megoldást találni. Én is várom miket tanácsoölnak...


Kedves Névtelen!

"Mit kell vele csinalni?
Hat megverni azt biztos nem!!! "

Ez még nem segít rajtunk, adnál konkrét tanácsot is???

Nagyon rosszul esik nekem személy szerint az is, amikor gyermekem hisztériázott a jégpályán, hogy nyalókát akar, én mondtam, hogy nem veszek, õ egyre vadabb lett és azt láttam a körülöttünk állókon, hogy mindenki úgy nézett rám, mint egy sorozatgyilkosra, hogy vajon miért nem veszi meg már neki azt a nyalókát! Pl. ebben az esetben is nagyon dühös voltam rá, de végülis odaadtam neki egy százast, hogy menjen és vegyen. Így viszont én lettem a vesztes és tökre megalázva éreztem magam...
Laura
 


Szia Laura!

Azt hiszem leírtad a kulcsszót: "...de aztán mégis megveszem..." A gyerek megtanulja, hogy mit lehet és mit nem. Rögzülhet, hogy egy kis hiszti, és Anyu már rohan is, adott esetben bõgve, bocsánatot kérve, mert iszonyúan bántja, hogy sír a gyerek . És elérte amit akart.
Nem mintha én mindig ellent tudnék állni, amikor az utcán a földön fetrengõ kétéves mellett - aki mellesleg egy szelet csoki miatt csinálja a hisztit - csendben állva hallgatom a rosszalló megjegyzéseket, vagy csak lopva körbepillantok, vajon hányan gondolnak most "rosszat" rólunk. Én is kiborulok néha, van hogy a kezére is rácsapok - pl. ha rugdossa a 9 hónapos öccsét - mert szép szóval nem mindig lehet elérni nála, hogy lehiggadjon. De miért kellene neki mindig ugyanolyan "jókislánynak" lennie?! Nekem sincs mindig jó napom...

Solya
solya (solya)
 


Még valami! Nem tudtok segíteni? Már sokmindent kipróbáltam, mégsem sikerült leszoktatni a lányomat a harapásról. Vágtunk fájdalmas képet, elmagyaráztuk százszor, ezerszer, hogy miért nem szabad, önkéntelenül is felkiáltottunk egy-egy erõsebb harapáskor. Még a "verést" is kipróbáltuk. Semmi. Úgy csinál, mint aki megértette és legközelebb kezdi elölrõl. Azt gondoltuk a párommal, hogy "csak" túlfûtöttségét" vezeti le így. A másik, ami kiborít, azt az elõzõ hozzászólásba is beleírtam. Féltékenységbõl rugdossa az öccsét. Mit kell ilyenkor csinálni?! Mert én automatikusan felkapom a bömbölõ kicsit, megszidom a nagyot, aki pedig az egészet azért csinálta, hogy rá figyeljek. A kézrecsapósdi is azért van, hogy megértse, mi az fájdalmat okozni. Van ötletetek?
A hisztit és eddig csak csendes szemlélõdéssel tudtam visszaszorítani, ugyanis ha nincs közönség, nincs értelme. Igaz az ablakon még nem akart kiugrani!
solya (solya)
 


SZiasztok!

Laura! Solyának igaza van, az a baj, hogy a gyerek megszokta, mindent azonnal, vagy max. egy pici mûsor után, de tuti, hogy megszerez. Légy erõsebb! És ne törõdj a rosszalló tekintetekkel, hidd el, adott esetben õk sem engednének. Nem fog belehalni, ha nem kapja meg az 50 forintos nyalókát.
Esetleg megbeszélhetnétek, hogy vásárláskor, stb. választhat magának 1 dolgot (csoki, nyalóka, túró rudi, szörp, bármi), de csakis egyet. Ha bepróbálkozik egy másodikkal, mondd meg neki, hogy akkor válasszon az elsõ és a második között.
A másik, ami eszembe jutott, hogy próbaképpen kaphatna egy minimális összegû zsebpénzt. (Végülis már hat éves, elég okos, nagy gyerek lehet.) Ezt arra költi, amire akarja, nem kell elszámolnia vele, DE... ettõl kezdve ti nem vesztek édességet, fagyit, stb. neki. És nincs utánpótlás, külön kikönyörgött csoki, stb., csak az az összeg áll a rendelkezésére. Ez akár napi, heti vagy havi is lehet. Szerintem neki még egy napi vagy heti összeget könnyebb kezelnie. És ehhez tényleg tartsátok magatokat. (Lehet, hogy korai volt, de apámék is ezt csinálták velünk, hat évesen már minden reggel a zsebpénzünkbõl vettük meg azt a csokiszeletet, vagy túró rudit, amit szerettünk volna.)
Így talán megérzi a felelõsséget is, meg lehet, hogy nagylány érzése is lesz tõle, talán jobban el tudjátok kerülni a hisztis jeleneteket.
Jut eszembe, hiszti. Nekem itt egy 2,5 éves minitornádó. Dackorszak kellõs közepén. Szerencsére elég jól lehet vele kommunikálni, de azért elõfordul, hogy elkapja egy-egy hullám rosszabb, illetve számomra kellemetlenebb helyzetben. Ennek a prücsöknek egy dolog használ a legdurvább esetekben. Utánozni kell. Ha el merem kezdeni, nem gondolva arra, hogy a körülöttem lévõ emberek mit gondolnak rólam, egy másodperc alatt észhez tér, és közli velem, hogy "Anya, hagyd abba! Anya, fejezd be!". És mivel kizökken, rögtön lehet vele értelmesen beszélni. Mondjuk szerencsére azért sokszor elég, ha csak csendesen kivárom a hiszti végét, de ha nem akar vége lenni, akkor bevetem. Utcán, közértben, bárhol. Érdekes, letoló beszólást még nem kaptam érte, maximum nagy vigyorgásokat. De legalább másoknak is jobb lett a napjuk.Kép Hátha egy hatévesnél is beválna, fõleg, hogy neki már presztizskérdés, hogy ne hozzák ciki helyzetbe.Kép

Solya! Borika is csinált ilyet. Nála sem használt, ha a fájdalmat emlegettük. Elõször bevált az, hogy, persze, nagyon finoman, de visszaadtuk, a gond csak az volt, hogy játéknak vette. Aztán egy ideig bevált az is, hogy mondtam neki, hogy na, ha megharaptál, rámütöttél, most próbáld ki magadon is. Amilyen lüke, kipróbálta.Kép Rájött, hogy ez nem is olyan vicces. Persze, késõbb már nem volt ennyire butus, és esze ágában nem volt magát megharapni.Kép
A harapásról amúgy leszokott már teljesen, de azt kell, hogy mondjam, hogy magától, a mi módszereink csak idõlegesen jeletettek megoldást. Mostanában az ütés van soron, erre most azzal próbálkozunk, hogy megkérdem tõle, hogy tudja-e, mire való a keze. El szoktam neki mondani, hogy simizésre, arra, hogy megfogjon vele valamit, vagy hogy rajzoljon, gyurmázzon, stb. Amikor üt vagy ütni készül, újra rákérdek, sokszor oda se csap, az ütés menet közben átalakul simogatássá.
A popóra, kézre csapással ebben az esetben sajna csak annyit ér el az ember, hogy azt tanulja meg belõle, a nagyot nem, csak a nagy ütheti a kicsit. Csak a nagy okozhat fájdalmat a kicsinek.
A testvérféltékenység nem egyszerû dolog. Nem véletlen, hogy egész raktárra való könyvet írtak már róla...
Azt szokták mondani, hogy sok esetben enyhítheti a dolgot, ha bevonod a kicsi körüli teendõkbe. Adogathatja a pelust, a popsikrémet, tolhatja a babakocsit, stb. Esetleg vehetnétek neki egy babát, hogy azon utánozza le azt, amit te csinálsz a kicsivel.
Neked is csak azt tudom mondani, hogy hass a hiúságára. Vedd partnernek, ha azt érzi, hogy õ már okos, nagy lány, lehet, hogy elõbb-utóbb meg is próbál úgy viselkedni.
Ha megrúgja a tesóját, vagy megüti, és meg tudod állni, ne szidd le. Csücsülj le vele, és mondd el neki, hogy miért nem helyes bántani a kisebbet. Mondd el neki, hogy amikor õ kicsi volt, akkor sem hagytad, hogy bárki ilyet tegyen vele. Hogy a kicsi akkor lesz boldog, és persze te is annak örülnél, ha nem bántaná, ha megszeretgetné, ha mesélne, énekelne neki valamit.
És próbálj meg minél több idõt kettesben a lányoddal tölteni. Üljetek be együtt a fürdõkádba, játszatok, ha igényli, beszélgessetek. Menjetek el ketten egy délelõttre valahová, a kicsi nélkül. Mondjuk, segítsen a bevásárlásban, stb. Érezze, hogy fontos neked, nektek, hogy számítotok rá, hogy nélkülözhetetlen, és a segítsége tényleg sokat számít.
Ha sokszor kap szidást, hogy rossz, meg ilyesmi, mert bántja a kistesót, elõbb-utóbb el is fogja hinni magáról. Ráadásul még jobban fog haragudni a kicsire, mert azt fogja hinni, a kicsi az oka, hogy te mérges vagy rá. És még inkább bántani fogja, még nehezebben fogja elfogadni.

Na, kicsit bõ lére nyúltam, de remélem, tudtam valami hasznosat is mondani ezzel a hosszú írással.

Sok puszi mindkettõtöknek:

Dia
Dia
 


Szia Dia!

Köszi szépen, sajnos mindent kipróbáltunk! Ezek közül egy sem segített. Sára úgy tûnik ebben a tekintetben nagyon hasonlít Borikára, akár én is írhattam volna! Sajnos nincs lehetõségünk kipróbálni, milyen az, mikor "Sáranapot" tarthatunk. Viszont megpróbáltam még többet együtt "dolgozni" Sárával. Egyelõre úgy tûnik bejött. Eddig csak azokat csináltuk együtt, amirõl úgy gondoltam, hogy meg tudja csinálni. Mostmár a közértbõl is együtt hozzuk a csomagot, az sem számít, hogy beleszakadok.
És megpróbáltam más oldalról megközelíteni a problémát: Lehet, hogy nem is agresszió? Csak játék? Mint a harapás, amirõl úgy tûnik, csak a szeretet egy furcsa megnyilvánulása. Amikor már nem érzi elégnek a puszit, harap. Tudom, hogy még nem kellene, de már egyértelmûen látszik, hogy beleképzeli magát biz. helyzetekbe, labda nélkül focizik, kávézik a babáival stb. Arra gondoltam, hátha ez is csak egy új játék. Meglátjuk.
Egyébként ezeken az "apróságokon" kívül nálunk nagyon jól bevált a magyarázat. Különbség van nem szabad és nem célszerû között, hirtelen rákiabálni meg csak akkor szoktam, mikor éppen az autó alá sétál (Hozzáteszem, elég hatékony. Annyira megdöbbent, hogy azonnal megállt, majd jött a kérdõ tekintet és a magyarázat.)
És mit lehet tenni, ha túlzásba visszük és a kicsi kezd féltékennyé válni? Egyáltalán lehet egy 9 hónapos féltékeny?!

Én sem lettem rövidebb! Bocs!
Solya
solya (solya)
 


Szia Solya!

Szerintem nem korai, hogy beleképzeli magát helyzetekbe, vagy Bori is korán csinálja?Kép Mindenesetre lehet, de akkor is tudnia kell, hogy rossz játék. Egyébként õszintén szólva nem hiszem, hogy a szeretet furcsa megnyilvánulásáról lenne szó, ha ezek a prücskök szeretnek, akkor igaz, hogy durván és gyömöszölve, de puszilgatnak, simogatnak, stb. Mondjuk úgy, hogy majd kinyomja a szemét. De az, hogy belerúg, az szerintem egyértelmûen negatív. Legalábbis Bori akkor rugdos, ha mérges.

Az, hogy még jobban bevonod, tök jó. Nyugodtan adj neki nehezebb feladatokat, annyira nagy bennük a teljesítmény vágy, hogy csinálni fogja. És ki tudja, lehet, hogy sokkal többre képes, mint amit gondolnál. Ha meg nem megy, még mindig felajánlhatod neki a segítségedet, bár szerintem magától is hozzád fog fordulni. És szerintem ez jó kezdet lehet ahhoz, hogy partnernek érezze magát, fontosnak és nélkülözhetetlennek, igazi, komoly hölgynek.Kép

Szerintem egy 9 hónapos második gyerek ritkán kezd féltékenykedni még a nagytesóra. Neki természetes, hogy van tesója, míg a nagyot ledöntötték a trónról. Neki meg kell szoknia az új helyzetet, a kicsi ebbe született. A késõbbiekben tuti lesz az õ részérõl is majd rivalizálás, de az már másról fog szólni, versengés lesz a szeretetedért.

Hajrá, írj, hogy hogyan alakulnak a dolgok.Kép

Puszi:

Dia
Dia
 


Kedves Dia és Solya!

Köszi a tanácsokat. Ezt a zsebpénz dolgot ki fogom próbálni, jó megoldásnak tûnik. Hálistennek elmúlt egy szép hét, egész héten nyugis volt, piros betûkkel be kell írnom a naptárba Kép) Tegnap Katinkával együtt sütöttünk mézeskalácsot, nagyon jó volt.

Nagyon aranyos nevük van a kislányaitoknak!

Puszi: Laura.
Laura
 


Sziasztok!

Nekem egy ismerõsöm azt mondta "ha nincs közönség nincs hiszti". azaz, ha az anyuka úgy tesz mintha nem is figyelne a hisztire akkor elõbb utóbb látni fogja a kiskópé, hogy tök felesleges a bõgés és társai.
Persze ezt nem az utcán kell kezdeni, bár szerintem legtöbbször nem is ott kezdik, hanem otthon, csak nem mindig reagáljuk le.

Barátomék pl. a hiszti esetében, ha már nagyon belehergeli magát a gyerkõc, egyszerûen beteszik a zuhany alá és utána amikor megnyugodott szépen megbeszélik mi is volt a hiszti oka.
Névtelen
 


Nekem az a véleményem,hogy az engedékeny szülõt sem szereti jobban a gyereke.A gyerek lelki egyensúlyát a szeretet és a következetesség alapozza meg.Egy gyerek felnõ akkor is, ha nem neveljük,de milyen ember lesz belõle?
A mai szülõk nagy része anélkül nõtt fel,hogy a helyes családképe kialakult volna.Vagy azért,mert csonka családban éltek,vagy pedig a szüleik ahelyett,hogy elegendõ idõt töltöttek volna velük,mindent rájuk hagytak és elhalmozták õket amivel csak tudták.Az így felnõtt szülõk milyen nevelési elveket tesznek magukévá?
Ez az én meglátásom.
Névtelen
 


Nekem az a véleményem,hogy az engedékeny szülõt sem szereti jobban a gyereke.A gyerek lelki egyensúlyát a szeretet és a következetesség alapozza meg.Egy gyerek felnõ akkor is, ha nem neveljük,de milyen ember lesz belõle?
A mai szülõk nagy része anélkül nõtt fel,hogy a helyes családképe kialakult volna.Vagy azért,mert csonka családban éltek,vagy pedig a szüleik ahelyett,hogy elegendõ idõt töltöttek volna velük,mindent rájuk hagytak és elhalmozták õket amivel csak tudták.Az így felnõtt szülõk milyen nevelési elveket tesznek magukévá?
Ez az én meglátásom.
Névtelen
 


Szia Kedves Névtelen!

És ez most mi? Kicsit nekem lóg a levegõben.
Pont arról van szó, hogy mit tegyünk?
Megváltozott az elmúlt 25 év alatt sokminden, így a gyereknevelés is. Ma teljesen más elveket hangoztatnak, mint amikor én gyerek voltam. Mégis van családképem. Teljesen jó, pszichológia elõadáson tökéletesen mûködõ családképet rajzoltam. 24 évesen is. Mi itt a gond? Ahogy a doktornénink mondta, sokszor attól meggyógyul a gyerek, ha a szülõ kiváltja az antibiotikumot. Itt is ez a helyzet. Családkép ide-vagy oda! Ha leírod, a búd-bajod és még választ is kapsz, megnyugszol, hogy mégsem vagy teljesen hibbant, jól csinálod, vagy a lelked mélyén úgy is tudod, mit hibáztál, hiszen szülõ vagy. Anya. (Ha az vagy?!)És ha nálad a következetesség a fegyelmet takarja? Nem attól lesz vki következetes, hogy fegyelmez. Mint ahogy egy gyerek sem attól neveletlen, hogy nincs megnevelve. Én szerintem nagyon jó "nevelést" kaptam, mégis sokszor neveletlenkedtem. És az a jó, hogy emlékszem rá. És fogok is, mert a gyerek az gyerek. Legyen is rossz, mert különben gyanús.

Ez meg az én meglátásom. Ezért jó a NET!
Szia
Solya
 
 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Vissza: Anyaságról

Jegyzetfüzet: