Új privát üzeneted érkezett!

Azért indítom ezt a topikot, mert olyan anyukákat-apukákat keresek, akik több gyermeket vállaltak úgy, hogy csak ketten vannak hozzá, tehát nagyszülői, egyéb rokoni segítség nincs, és nem állnak úgy anyagilag, hogy alkalmanként 4-6 ezer forintot gyermekvigyázóra költsenek. Nekem két gyermekem van és tervezzük a harmadikat. A férjem kora reggel megy, késő este jön. De legalább van munkája. Néha elgondolkodom, fogom-e bírni? Menni fog-e napi 24 órában három gyerekkel, miközben ellátom a háztartást és próbálok szellemi partner maradni a férjemnek? Aki próbálta, csinálja, kérem ossza meg velem tapasztalatait!
Köszönetel:
Ila mama
 


Ez e téma engem is nagyon érdekelne, kár, hogy nem írt senki ide!!!
Jó lenne meghallgatni kinek, milyenek a tapasztalatai!
Nekünk két lányunk van, de tervezünk majd a továbbiakban még egy gyereket, viszont segítségünk egyáltalán nincs, a Nagyszülők nagyon messze laknak! :(
 


Sziasztok,

ez a téma engem is érdekelne, pár dolgot leírok, hogy nálunk hogy megy:
- a legfontosabb, hogy nagyon sokat segít a férjem: mosást, teregetést sokszor átvállalja, no meg a mosogatógép is jól jön:)
- a háztartászervezéssel is sok időt nyerek, nem kell mindennap boltba menni
- a kisebbik lassan bölcsibe megy, a betegségek idejét nem tudom, hogy töltjük, ki marad Vele itthon, bébiszitter nálunk sem jön szóba

A Ti tapasztalatotok?

Kép

Kép
 
 


Sziasztok!

Nekem két gyerekem van: 3 ill. 5 évesek. Úgy érzem, hogy túl vagyunk a nehezén. Elmondhatom, hogy nem volt egyszerű, de valahogy mindig megoldódtak a nehéz helyzetek. Kicsit ezért is óckodom a 3. babától, mert még élénken él az emlékeimben milyen keserves is volt néha egyedül két gyerekkel. ( a párom nekem is hajnaltól estéig dolgozik)

Főként akkor voltak problémák, amikor a kicsim még kisbaba volt és nem tudtam őt senkire sem rábízni, ha esetleg a nagyobbikkal orvoshoz stb. kellett mennem. Vittem mindenhová magammal mind a két lurkót. :wink:

Azért nem panaszkodom, szuper jó gyerekeim vannak és sok minden az ő alkalmazkodásuk nélkül nem sikerült volna.

Én benne vagyok, beszélgessünk!

Timi
 
 


Farsang 2007 február 24-én szombaton!
Farsang, jelmezvásár, jelmezbemutató jelmezbál!

http://www.szulokhaza.com/szulokhaza_pr ... ujabb.html

Helyszín:

Szülők Háza Családi Központ és Játszóház
Budapest XI. Gazdagrét, Eleven Center
1118 Bp., Rétköz utca 7. I. emelet (P2 szint)

Program:

10:00 - 11:00 Kreatív játékok, kalandfal, alkotó
foglalkozás (kézműves)
11:00 - 12:00 Varázserdő: zenés drámajáték a
gyerekek részvételével
12:00 - 13:00 Jelmezvásár, könyvvásár,
arcfestés, farsangi köröm az anyukáknak
- szünet -
16:00 - 17:00 Kreatív játékok, kézművesség,
kalandfal
17:00 - 18:00 Bábelőadások
Hol lakik az idő?
Manómese
18:00 - Zenés jelmezbemutató: mutasd meg
magad, és ha kedved van, mondj verset, énekelj,
táncolj az otthon készített, vagy a délelőtt itt
vásárolt jelmezedben; ajándékok a résztvevőknek.

Árak:

Gyerek jegy:
1.500,- Ft / gyerek (1-14 év)
Kísérő jegy:
500,- Ft (14 év fölött)
Családi jegy:
3.000,- Ft / család
 


sziasztok. mi a párommal négy gyereket nevelünk. nekem az előző kapcsolatból van két lányom, Chrissy 7, Alessia 5 éves, neki három van az előző kapcsolatból, 14éves fiú, 4éves lány,iletve a 11éves fia, Patrik két éve lakik velünk. És a trónörökös a közös bogi, most 10 hónapos-apuciszemefénye!- Segítségem hogy egyáltalán nincs az túlzás, de ne kövezzetek meg ezért. inkább úgy mondanám, hogy apjuknak nincs szülő, nekem mindkettő aktív kereső, szóval nagyon holos a segítség. leginkább egyedül vagyok velük. a párom nagyon nagy segítség, anyám mindig is mondja, hogy tegyem össze a két kezem. nekem az működik, hogy egyrészt rendszer van az életükben, mindig ugyanakkor igyekszem ugyanazt csinálni velük, pl fürdés , vacsi mindig ugyanakkor. aztán a nagyokat próbálom belevonni a kicsi körüli teendőkbe. persze két számítógép van itthon, ha nem tudnának együtt játszani. a kistörpi most tanl járni, persze állandóan láb alatt van. őt kenguruban a nyakamba kötöm, és ugy pucolok krumplit stb. a takarítás nekem nem megy, azt mindig apánk csinálja, meg a mosogatást is,mert így kevesebb víz fogy. ha iskola/ovi van, akkor lefekszem aludni, amikor a kicsi. este pedig a legjobb módszer az altatásra a kifárasztás. nekem mindegyik végig alussza az éjjelt az első naptól.

K.


Sziasztok. Én még csak most kezdem kialakítani a rendszerünker ugyanis a kicsi még csak hét hetes. Nagyszülők messze laknak, így semmi segítségem nincs. A párom sokat van távol, így amikor itthon van örülök ha a gyerekkekkel játszik, de a háztartásba már nem tud besegíteni.
Hát nem könnyű, tegnap is a két aprósággal vonultam be a hat hetes nőgyógyászati kontrollra. Mondtam bocsi nem volt kire hagyni őket. Mindenhova együtt megyíünk, én és a csiagházaim. Igaz a nagy már ovis, de őt is én viszem-hozom. Olyankor a kicsit hotdozóban viszem magammal és épp tegnap mértem le hordozóva legyütt 10 kiló.. és csak egyre több lesz.
Szívesen veszek én is minden tippet..
 
 


Sziasztok,

Nekünk egy lányunk van most már 9 hónapos és mi is messze lakunk a nagyszülőktől. Én kilenc hónapja mindenhova együtt megyek a lányommal ami nem könnyű de sajnos nem tudom kire hagyni. Engem a "nagyszülő-nélküliségben" nem is ez zavar leginkább hanem hogy (mi faluban lakunk) egész nap egyedül van az ember. Gondolkodtam már hogy visszaköltözünk nagyszülőkhöz vagy legalább a közelükbe mert mi is legalább három babát tervezünk és ha most még meg is oldható minden ha visszamegyek dolgozni akkor sokkal nehezebb lesz. Környékünkön bölcsöde sincs, óvoda van de én Pesten dolgoztam oda kéne hurcolászni minden nap a gyerköcöt. Ugyhogy nálunk most ez a költözős dilemma van :shock:

Üdv Laura
 
 


Sziasztok!

Nem tudom mennyire aktív ez a topik, de ha igen és jártok ide, szívesen csatlakoznék.

Timi

Kép
 


Szia Timi!

Teljesen véletlenül léptem be ebbe a topikba, és megakadt a szemem lányod életkorán. A te, és az én pici lányom között csak egy nap különbség van.
A témához annyiban tudok hozzászólni, hogy apai részről sajnos már nem tudjuk kihasználni a nagyszülők segítségét, egyedül az én szüleimre számithatok, ill. hál'Istennek van még egy dédikénk.
Üdv. Szilvi3

Kép

Kép

Kép
 
 


Sziasztok!

Én is csatlakoznék hozzátok.

Nálunk 2 kislány van és most szeretnénk egy 3.-at, sőt akár 4. babát is.
Nálunk a nagyszülők közül már csak anyósom él, de ő is állandóan dolgozik, így max 1-1 hétvégén vállalja a nagyobbikat pár órára.
Elmondhatom, hogy bár a nagyobbik lányom már 4,5 éves még sosem aludt nála, sem máshol.
Én is sokat gondolkodtam, hogy mi lesz később segítség nélkül. Már most is voltak ebből problémák, amikor az első után vissza mentem dolgozni és állandóan beteg volt én meg kénytelen voltam vele otthon maradni. Lapátra is akartak tenni :( , de szerencsére jött a 2. baba :D .
Én most úgy képzelem, hogy esetleg majd főállású anya leszek és emellett 4 órát dolgozom. Akkor maradna idő a gyerkőcöket hurcibálni oviba, iskolába stb , de valamennyi pénz is bejönne.

Üdv
Móni

Kép

Kép

Kép
 


Sziasztok!

Ezer éve nem jártam erre, és látom páran írtatok ebbe a fórumba!
Jó olvasni, hogy mások is ugyanilyen helyzetben vannak, mint például, Én, hogy a Férje az egyetlen segítsége a gyereknevelésbe!
Igaz, nem panaszkodhatom, ha szólók a nagyszülőknek, akkor feljönnek Pestre segíteni, de nagyon macerás az egész így! :(
Pedig nagyon jó lenne még egy kis manó!
:D :D
 


Szia arivirág!

Tessék csak belevágni abba a babaprojectbe!
Mi is most fogunk, aztán majd ha meglesz ráérünk azon gondolkodni, hogy hogyan tovább :D

Üdv
Móni

Kép

Kép

Kép
 


Szia szamóca!

Neked a nagyobbik lányod, ovis már?
Én sajnos pont ma tudtam meg, hogy nem vették fel egyik oviba sem Biankát, olyan szomorú vagyok, pedig nagyon jó lett volna!
Négy helyre is beírtattuk, és semmi
:cry: :cry: :cry: :cry:
 


Sziasztok!
Elnézést kérek a betolakodásért, a "ma mégsem jött meg"-ből jövök.
Elkezdtem minőségi használt angol márkás baba,-és gyerekruhákkal foglalkozni, és szeretném nektek ajánlani az oldalamat a http://babaturi.gportal.hu címen.
Nagyon szép ruhák vannak kedvező áron. Nézzetek be hozzám!
Tina

 
 


Sziasztok!

Mi is most kezdtünk el gondolkodni a harmadik gyereken, és a nagyik messze laknak. Én is szívesen veszek minden tanácsot, ami megkönnyítheti az életünket.

Szamóca/Móni,
a Te hozzáállásod nagyon tetszik! :D

Szerintem a jó szervezés a legfontosabb, ezzel rengeteg időt spórolhatsz meg (vezetek egy határidőnaplót, amibe beleírom azokat a dolgokat, amik nem tartoznak a napi rutinfeladatok közé, heti menüt készítek és csak egyszer vásárolunk hetente stb.) Fontos a rangsorolás (mármint nem a gyerekeké :) hanem a munkákék) bár ezt az idő is meg fogja oldani, csak nem biztos, hogy úgy ahogy Te szeretted volna... Nekem néha az is segít, ha ebédet rendelünk házhozszállítással, igaz így drágább, de legalább főzés helyett levegőzünk, sétálunk egy jót. Néha megengedhetünk magunknak ennyit.

Ti hogy oldjátok meg a saját szabadidőt? A saját kikapcsolódást? Sőt uram bocsá, hogy a párotokkal kettesben elmenjetek valahova?

Remélem jöttök még errefelé, üdv, nyáriorgona


Sziasztok!

arivirág
Még nem ovis a Bogi, majd ősztől fog járni fél napot. Az ovi 4 háznyira van tőlünk, így lesz kb 4,5 órám naponta a Dorira.
Most valahogy úgytervezem, hogy ebből a 4,5 órából legalább 1 órát mindig csak a Dorinak fogok szánni. Néha már annyira igényelné a külön törődést, de ha leülök hozzá a Bogi mindig odafurakszik nagy lelkesen én meg nem akarok rászólni, örülhetek, hogy szereti a tesót.


nyáriorgona
Saját szabadidő az nálunk megoldhatatlan, de már megterveztük, hogy hogyan fogjuk majd bepótólni a nyugdíjas éveinkben :D .

Nálunk mostanság teljes a káosz. Hol a fű túl nagy a kertben, hol a mosni + vasalnivaló halomban, persze főzni is kéne, na meg bent takarítani és persze minden nap órákat lenni a gyerkőcökkel a levegőn. Mindeközben a Dorci felült, viszont úgy dől el mint egy zsák, ergo folyamatos felügyeletet kíván. És a káosz közben a Bogi rendszeresen benyögi, hogy kijön vele pónit játszani???

Már kitaláltam, hogy amikor ők alszanak (speciel pont most) kellene pldul főzni, de még nem sikerült rávennem magamat.

Tényleg érdekelne, hogy Ti hogyan oldjátok meg a napi feladatokat. Én ha eltervezem, hogy mondjuk reggel 9-kor séta, akkor is tuti, hogy kb fél 11 mire sikerül velük elindulnom.
Most így néz ki egy átlagos nap:
6-7 között kelünk.
8 körül reggeli (a Bogi 9-ig nyammog).
9 után Dorci bébikaja. Majd Bogi 10 órai.
Utána fogmos, öltözés, séta.
12 előtt haza, mosogatás, porszívózás.
Ebéd, mosogatás kb 13.30-ig.
15-kor Dorci etetés. 16.30 Bogi uzsi.
Utána vacsi főzés.
18.00 Bogi pancsi. 19.00 Dorci pancsi.
Utána én altatom a Dorcit, a párom meg a Bogit eteti+altatja.
És persze mindeközben ezer szopi, peluscsere stb.
Kb.20.30-tól szabadidő. Mellesleg ekkor már csak lerogyni van erőnk.
Na ezen dolgokat kellene, úgy megoldanom, hogy mindkét gyerkőccel tudjak még játszani, játszani, játszani. Ugyanis teljesen érthető módon ezt igénylik :)
Várom az ötleteket. :)


Üdv
Móni

Kép

Kép

Kép
 


Szia Szamóca! (ez a név nekem jobban tetszik, mint a Móni :) )

Hát igen, nehéz! De sokkal könnyebb lesz, ha már nem lesz szopi, ugyanazt eszik ugyanakkor, és mindkettő csak egyszer alszik, ebéd után. Nekem a nagy 4,5 a kicsi 2 éves, és kb. egy éves korától már nem olyan vészes (ill. egyéb gondok vannak, mert sokkal többet rosszalkodnak) Addig viszont én is rengeteget kínlódtam.
Hátha segít:
- alkalmanként ebédrendelés? (több olyan cég is van akik országosan szállítanak)
- nem elég egyszer meleg ételt enni? (mi vacsira csak hideget eszünk a hűtőből) na jó, az asztalról :D
- párhuzamos tevékenységek: pl. amíg Bogi nyammog, addig porszívózol?
- próbáld meg őket mielőbb egy napirendre terelgetni: mi például ilyen idősen egyszerre fürdettük őket a nagykádban (a kicsi a kádülőkében) és közben a párod vagy Te rendbeteszed a lakást
- és ha eltervezed hogy séta, akkor séta! Persze az összekészülődés az mindenkinek idő, két gyerekkel egy fél órát rá kell szánni, ez van!
És ha megnyugtat, én is sokat szenvedtem. Ja, amióta ovi van (félnapos) állandóan betegek vagyunk, 4-5 nap után újra, és persze mi is elkapjuk. Az ovi nemigen jelent segítséget (nekünk legalábbis) de a gyerek élvezi (élvezné :( )
És persze a játék a legfontosabb!!! Én is mindig mondogatom magamnak, mert néha hajlamos vagyok elfelejteni! Alszanak, esznek, játszanak! A többi nem számít, nemigaz? :lol:
Gyönyörűek a lányaid! :D

Üdv, és én is szívesen veszek minden tanácsot: nyáriorgona


Na sziasztok! Új vagyok itt. Hát ebben a témában regényt tudnék írni. 3 gyerkőcöm van,a Nagy 9 éves fiú, a Középső 2,5 kislány, és a Pici 8 hós kisfiú. Mostanában kezdem érezni, hogy összecsapnak a fejem fölött a hullámok. Az én anyukám meghalt már 14 éve, a páromé 25 km-re lakik tőlünk, de tőle nem sok segítséget kapunk. Nagyritkán, ha menni akarunk valahova, eljön és itt alszik, és amikor a kicsik megszülettek, akkor eljött egy-egy hétre, de ennyi és kész. Nekem nagyon szükségem lenne valakire, aki legalább egy héten egyszer elviszi egy órára a kicsiket, és addig kitakarítok, vagy bármi mást megcsinálok, mert úgy érzem, nem tudok felnőni a feladathoz. Állandóan tele a szennyestartó, de a vasalóskosár az tuti. (Persze most is itt irkálok, ahelyett, hogy....) A férjem persze segít, amit tud, dehát ő is melózik, meg hát neki is ott az udvar, néha a fűnyirást se tudja megcsinálni, mert sok egyéb is van neki. Nagyon várom, hogy a Picike kicsit nőjön, mert most úgy érzem, hogy nagyon nehéz. Na, most be is fejezem, mert felkelt az aprónép, és kezdődik a taposómalom...
 
 


Szia True,
üdv a köreinkben! :D
Hát nem semmi amit csinálsz, az biztos. :o

Én még olyanról hallottam, hogy baráti házaspárok összefognak és egymás gyerekeire vigyáznak, de persze ehhez kell egy baráti házaspár, akinek hasonló korú gyerekeik vannak. Nekünk ez azért nem jött össze, mert egyik barátunknál nagymama vigyáz (a kölcsönösség pedig fontos), másik egy harmadikkal jött össze, sokadik meg nem hajlandó másra bízni a gyerekeit... De attól még másnak összejöhet, sőt én sem adom fel, mert szerintem a gyerekeknek is jó, hogy más gyerekekkel össze tudnak szokni/melegedni.

Nincs esetleg egy szomszéd néni vagy más nyugdíjas a közelben, aki egy szerény honoráriumért elvállalná ezt a heti 1-2 órát? Például amíg a nagy suliban van, délelőtt elviszi őket sétálni? Szerintem nehogy takaríts, inkább menj el otthonról csavarogni ezalatt az idő alatt :wink: Jaj, de ismerős, hogy szegény apának még fűnyírásra is alig marad ideje!!! Nálunk is ez van, pedig tényleg igyekszem mindent megcsinálni itthon.

Ird meg, hogy sikerül majd megoldani, de gyanítom, hogy Te is olyan vagy mint én, aki nem szívesen adja ki a kezéből a "gyeplőt" :lol:

Nyáriorgona


Sziasztok!

nyáriorgona
Köszi az ötleteket!
Leginkább az tetszik, "és ha eltervezed hogy séta, akkor séta!" :)
Ebéd rendelés: nálam nem jön be pill. ( Bogi válogat, éppen hízlalom + amikor terhesen rosszul voltam ,akkor épp fodd expreszt kajáltam, azóta a gondolatától is rosszul vagyok)
De persze ez nem jelenti azt, hogy soha többet csak most biztos nem.

Az őszi terveimet csak a magam megnyugtatására :) találtam ki. Sajnos pontosan attól félek amit írtál, hogy állandóan beteg(ek) lesz(ünk). Ezt mi már végigcsináltuk anno a bölcsivel és ráadásul a Bogi aztán tényleg olyan volt, hogy 1 év bölcsibe járás után is 2napot járt, 2 hetet otthon volt. :(
Arról nem is beszélve, hogy ősszel én már szeretnék egy pocaklakóval többen lenni!!
Köszi a csajok nevében a dicséretet! :)

True
Szia, örülök, hogy jöttél!
Ismerős ez az összecsapnak a hullámok a fejem fellett érzés, pedig nekünk még csak kettő van.
Én mostanában erősen igyekezem magam nevelni abba az irányba, hogy nem kell mindenhol tökéletes rendnek lennie stb.
mert sajnos hajlamosak vagyunk mind a ketten a férjemmel,arra, hogy ugymond majd, akkor foglalkozzunk a gyerekekkel, ha mindennel készen vagyunk. A múltkor rávilágítottam nála, hogy ez az az idő ami soha nem jön el, esetleg majd 20 év múlva.

Vajon a szüleink, hogy csinálták???
Bár én sok közös programra nem emlékszem velük. :(

Ma eldöntöttem, hogy nem érdekel semmi, játszós napot tartok!! Mondjuk tegnap megfőztem a mai ebédet+vacsit ill. a szenyestartó is türhető .

A baráti házaspáras dolog nekem is tetszik ,de vhogy mi is pechesek vagyunk ezzel.
Anyósomra meg lassan a Bogit sem merjük rábízni, a múltkor pld-ul pár órát vigyázott itt rá, aztán arra jöttünk haza, hogy ülnek a sötétben, mert nem jutott eszébe még a lámpát se felkapcsolni. Elfelejti megetetni stb. :(.

Jó sokat írtam, bocsi.

Megyek a taposómalomba ;)

üdv
szamóca

Kép

Kép

Kép
 


Szamóca!

Azért csak kell oviba járnia, szerintem a fél napos neki teljesen ideális. Szereti a gyerekeket? 4 és fél évesen már lehet igénye mások társaságára is. Ezeket a "beteges" éveket végig kell csinálni, sajnos nem lehet megúszni. Ha később kezded, akkor is betegek lesznek. Persze nehéz terhesen meg még egy kicsivel. Csak azért írtam a mi esetünket (ami szerintem általános) hogy ezt mindenképpen kalkuláld bele. És ha Bogi már járt bölcsibe, akkor lehet hogy annyira nem is lesz vészes.

Én attól az időszaktól félek, amikor a legnagyobbért iskolába kell menni fél kettőre, a középsőért oviba kell menni fél egyre, a legkisebb meg pont ebben az időben szeretne aludni, és csak cincálom jobbra-balra. :cry: Persze a legkisebb még csak a gondolatomban van, sőt ilyen gondolatok után sehol. :roll:

Anyukám egyébként lassan nem szívesen vigyáz a nagyra, annyira szófogadatlan, együtt a kettő meg nekem is kihívás. (Egyébként is nagyon ritkán van nálunk, szóval majdnem mindegy)

Nyáriorgona


Hú, sziasztok, nem is volt időm ide fellépni, de nagyon jól esik, hogy írtatok! Tegnap jó napom volt, végre eljött Mama, és EGYEDÜL mentem el bevásárolni! Mióta Levi megvan (8hó), egy PERCET SEM voltam egyedül! Mondjuk előtte megfőztem, de ne mondjam, hogy mire hazajöttem full kupi volt, úgyhogy egy kicsit megnyugodtam,hogy nemcsak én vagyok olyan béna, hogy a gyerek mellett elmaradok mindennel. ki is használtam a lehetőséget, végignéztem egy pár helyet, kicsit shoppingoltam. Persze, lelohadt a kedvem a végére, a Tesco-ban 27-et fizettem, és nem volt benne semmi, ami nem kaja, vagy mosópor, stb, pedig a bébikajákat már előtte a DM-ben megvettem. Sajnos, a kajarendelés nálunk azért nem jön be, (csináltuk pár hétig, amig Levi újszülött volt), de olyan sokba került, hogy nem bírtuk anyagilag. Nem is az ebédpénz, hanem, hogy nem maradt belőle vacsira, és folyton hideget kellett venni. Én mindig jó nagy adagot szoktam főzni, mert Apa napközben hideget eszik, és este vacsinál mi is a főtt kaját esszük általában.

Amúgy nálunk is a mosogatógép nagyon nagy segítség, már el sem tudom képzelni, mi lenne nélküle! Hálás is vagyok nagyon neki:)) És nálunk is működnek az olyan ötletes dolgok, hogy pl. mostanában apa beül a kádba, és a két kicsit bedobom mellé. (Levit már nem lehet a kiskádban fürdetni, mert úgy kipancsolja a vizet, egyedül ülni meg még nem tud biztosan.) Vagy pl. hétvégén a férjem egész nap az udvaron tett-vett, a kicsit babakocsiban, Hanna pedig amúgy is szeret mellette tenni-venni, úgyhogy kivételesen itt bent el tudtam végezni mindent. Na, persze nem tökéletesen, de a nagyját.

Ja, baráti házaspár nincs nagyon, sajnos. Én a Középső születése előtt 1 évvel költöztem ide, ahol most lakunk, úgyhogy nekem nincs sok ismerősöm, olyan meg pláne, akire ráhagyhatnám a gyerekeket. Itt a szomszédban van egy barátnőm, akinek a két gyereke nagyjából egyidős az én két kicsimmel, vele össze is szoktunk járni, egy-két vészhelyzetet eltekintve viszont nem nagyon szoktam ráhagyni a gyerekeket, mert neki a férje külföldön melózik, viszont náluk a mama mindig itt van segíteni, így aztán ő viszont nem nagyon bízza rám az övéit, tehát a kölcsönösség nem jön be. Hú, nem írok többet, mert nektek is véges az időtök, de azért várom az idő- és költségkímélő tippeket továbbra is! Majd én is fogok írni pár kaját, amik a fentieknek megfelelnek! Sziasztok! Kezdődik a robot! :-/
 
 


Bocs, most látom Szamóca, hogy úgy néz ki, egyidősek a gyerkőceink, a kicsik! Hogy csináljátok ezt a mércét, ami méri, hogy mikor hány napos a gyerek? Nem találtam rá, de lehet, hogy csak hülye vagyok és elkerülte a figyelmemet! Na hali!
 
 


Sziasztok!

nyáriorgona
Remélem azóta már elmúltak a félelmeid a 3. babócát illetőleg. :)
Egyáltalán nem biztos, hogy pont akkor akarna majd aludni a a 3. amikor el kell menned a másik kettőért. Engem most a Dori tanít arra, hogy nincs 2 egyforma gyerek. Pld-ul a Bogi anno, ha elaludt napközben ált. 3 órát is aludt és akár ágyut is sütögethettél volna a füle mellett. Kiválóan lehetett mellette tenni-venni. Ezzel szemben a Dori alig alszik 2x 1-órát nappal és azt is csak úgy ha fekszel mellette az ágyon. Ergo neki pld-ul eszébe se jutna dél körül aludni. Ha meg nagyon álmosak, akkor szerintem bárhol és bármilyen pozitúrában elalszanak.

true
Neked elvan a kicsi a babakocsiban, akkor is ha nem mozog???
Képzeld mostanában éppen az az egyik legnagyobb problémám, hogy semmit nem tudok a kertben csinálni. Babakocsiban nincs el ha nem tolom, a járókát hiába viszem ki max. 5 percig nem üvölt benne. Csak a pokrócon van el, de azon meg állandóan mellette kell lenni, mert eljár füvet tépkedni :)

Mosogatógép: nálunk itt nem fér be a konyhába :( , de már tervben van egy újabb költözés :D

Babavonalzó:
http://www.babafalva.hu/portal/modules.php?name=tickers

itt elkészítheted, majd kérd, hogy küldje el a kódokat az e-mail címedre. Utána itt a babaneten a profilodban bemásolod az aláírásodba a PHPBB kódot.

Üdv
szamóca

Kép

Kép

Kép
 


Szia Szamóca,

de jó hogy írtál! :D Nézem ám mindig, hogy itt vagytok-e, de mostanában nem írt senki.

Emlékszem a tavalyi nyarunkra. A kisebbik egy-másfél éves volt, még nem tudott járni, hol a kezét fogtam, hol a hónaljánál tartottam, egy másodpercre nem tudtam elmozdulni mellőle. Iszonyatosan nehéz volt, közben a nagyobbikkal semmit nem tudtam foglalkozni, kert tiszta gaz stb. Idén nyáron viszont már szépen eljátszanak (ha éppen nem civakodnak valamin), sőt olyan is volt, hogy kint hagytam őket egy kis időre (közben egyfolytában lestem őket az ablakból!) és kicsit házimunkáztam odabent.

Szóval átmeneti időről van szó, csak a megnyugtatásodra írtam ezt le. Baj ha tépkedi a füvet? Valamikor azzal is meg kell ismerkedni. :lol: Ha nem túl veszélyes a környék, szerintem hagyni kell ismerkedni a környezettel - akkor is ha piszkos lesz a ruhája! :lol: (ezt viccnek szántam) Nem tudod magad mellé tenni, oda ahol éppen dolgozol, és adsz neki abból valamit, amit éppen csinálsz? Hátha leköti egy időre. Gondolom ül már, vagy mászik is? Annó a kicsit a homokozó mellé ültettem a fűbe, és ott túrkálta a homokot a nagy mellett. Nekem az volt nehéz, amikor már fel tudott mászni a csúszdaállványra (kb. 14 hónaposan), és ha onnan leesik... :shock: Meg amikor még nem tudott a lépcsőn közlekedni... Szóval én hagynám "füvezni"... :wink:

Kíváncsi vagyok True tapasztalataira is! :D

Nyáriorgona


Sziasztok!

Most csak bekkukantottam, de ez nagyon megtetszett:

"Nem tudod magad mellé tenni, oda ahol éppen dolgozol, és adsz neki abból valamit, amit éppen csinálsz?" --
vizuális alkatként látom magam előtt, ahogy az éppen soron lévő gazból adok neki egy kis kóstolót :lol: :lol: :lol: :lol:

Szóval az a baj, hogy befelé tömi magába. Már ül, mászik, feláll.

Most szaladnom kell tovább...

Üdv
szamóca

Kép

Kép

Kép
 


Hát én még most is néha szedek ki homokot meg istentudja még mit a lányom szájából... Annak idején pedig rengeteg papírt evett meg, kirágott mindent mint egy kis egér. Mindent evett, nem csak kóstolt, egyszer egy szivacsot szedtem ki a szájából, pedig tényleg mindent úgy elpakoltam! Csak hát bátyus valamiért elővette, aztán valamiért nem tette vissza a helyére, aztán a kicsi megtalálta, aztán anya pont abban a félpercben nem oda nézett, csak látom, hogy guvadnak ki a szemei, kicsit nagy falat volt neki az a darab, amit kiharapott és nem akart lemenni a torkán... :shock: (Ugyanez volt egyébként pogácsával is nemegyszer, és mindkét gyerekemnél, és nem nyolchónaposan hanem később, mert akkor még ilyet nem is adtam nekik...)

És akkor ugye jön, hogy az anya nem vigyáz a gyerekeire... Tehát megoldás: marad a gaz a kertben! Attól max. az allergiánk jön ki! Mi meg játszunk szépen a gyerekeinkkel és vigyázunk rájuk!


Na, sziasztok, olyan régen nem volt itt senki, hogy nem is néztem mostanában!

Az a helyzet, hogy nálunk az udvari meló teljes egészében apáé. (Meg is látszik az udvaron! :) Fűnyírás csak 2 hetente, virág csak cserépben vagy dézsában. (Mondjuk azokat én gondozom.)

Nálunk az udvaron a pléden ülés megy nagyon! Azt imádja, de még nem tud mászni, nem tudom, ha az eljön (nagyon félek tőle), akkor mi lesz. A "füvezés" :) őt is érdekli, de én hagyom, hagy csinálja, bár még nem láttam, hogy megette volna, csak tépkedi, tetszik neki. És ha kis műanyag hintát raknátok fel? Na nálunk abban akár órákig elvan. Néha meglököm és kész, nem tud kimászni sem belőle!

Kép
Kép
Kép

Na sziasztok, lépek, mostmár figyelem a topicot! Jó olyanokkal dumcsizni, akiknek ugyanolyan problémáik vannak! Hali!

Ildi
Kép
Kép
Kép
 
 


Sziasztok!

nyáriorgona
Megint találó ránk nézve amit írtál. Az első perctől fogva rettegek attól , hogy a Boginak lenyeli majd valami kis mütyürjét. Idáig már 2x volt, hogy a Bogi hajgumiját szedtem ki a kezei közül. Na most le is vágattam a Bogi haját :) , 1 gonddal kevesebb :D

De pont ma volt, hogy letettem a Dorcit a gyerekszobában a habi-tapira és csak egy fél pillanatra néztem bele a Bogi szekrényébe, hogy mit vegyen fel fürdi után, erre mire visszafordultam a Dorci már a kezében szorongatott a habi-tapiból egy kis korongot.
Szóval tényleg különleges érzékük van hozzá :x

true
Müanyag hintát nem tudok hova feltenni. Tipikusan az az állapot van nálunk a kertben, hogy beköltözéskor a férjem kivágta az összes fát. Mondván öregek és ültet újakat , csak ez még 3 év alatt nem sikerült neki .
Állványos hintát tudnék neki venni. Már gondolkoztam is rajta , csak félek attól, hogy esetleg nem lenne el benne sokáig és már nagyon unom a sok feleslegesen megvett játék kerülgetését.

Teljesen jó lehet , hogy Levente már ül, de még nem mászik :) , körberakod játékokkal és nem kell állandóan rohanni utána.
Nekem anno a Bogi csak 10 hónaposan ült fel. Addig csak feküdt és max forgot. Aztán sokáig csak kúszott, majd sokáig mászott. 1 évesen állt fel.
A Dorci meg pont az ellenkezője. Ő 7,5 hónaposan felült és mászni kezdett. Persze állandóan eldőlt. Már alig vártam, hogy stabilan másszon. Gondoltam majd elpakolászok a lakásban és szabadon eresztem. Erre most kitalálta, hogy Ő állni szeretne :twisted: .

Mondjuk ma tök édes volt. Azt gyakorolta, hogy felállt a kiságyba kapaszkodva, majd az egyik kezével elengedte és nem eldölt, hanem leült. Állatira koncentrált :D

Olyan dühös voltam tegnap. Úgy volt, hogy a Bogi jövő héten táborban lesz. Már előre örültem, hogy végre Ő is gyerekek között lehet, én meg kicsit kifújom magam. Erre tegnap benyögte a nőci aki szervezi, hogy lehet, hogy elmarad a tábor mert túl kevés gyerek jelentkezett. Majd holnap kell felhívni, hogy mi van.

Ti mentek nyaralni?

Üdv
szamóca

Kép

Kép

Kép
 


Sziasztok!

Hát a megevésekről tudnék mesélni! Marci fiam 1 évesen megkóstolta az új cipősdobozból kidobott kis tasakot, amiben azok a kis szilikongyöngyök vannak, biztos tudjátok, mi az. ÉN meg a kis hülye kezdő anyuka, rögtön felhívtam a kórházat, ott meg persze azt mondták, nem merik hagyni, ki kell mossák a gyomrát. Nahát azt nem kívánom senkinek, ráadásul nem is biztos, hogy lenyelte, csak a szájában volt :((((((((((((((((

Hanna 1 évesen a popsikrémből lakmározott be, paráztam, de őt már nem vittem dokihoz, hálistennek nem lett gond belőle. Úgyhogy tényleg eszméletlen gyorsan megvan a baj!

Igen, az jó, hogy Levi még nem mászik, Hanna is így csinálta, ilyen kis lusti volt, de viszont ha Levi elindul, akkor nekem végem!!!!! Olyan erő van benne, és olyan erőszakos, hogy amit megragad, azt ki nem engedi a keze közül, úgyhogy 1-2 könnyebb polc meg ilyesmi... azt sem tudom, mit csináljak, nem rögzíthetek mindent a falhoz. Pedig szerintem nemsokára elindul, mert már hátra kúszik, innen már elindult a visszaszámlálás! :)

Szamóca, milyen táborba ment volna Bogi? Gondolom, csak olyanba, ami nem ottalvós. Nekem Marci fiam most volt először erdei iskolában, 2 napot ott aludtak, hát ne tudjátok meg, tiszta lelkibeteg volt, mikor hazajött. A tantónéni is mondta, hogy ő volt egyedül, akinek nagyon honvágya volt. De azért a mamákhoz megy majd nyaralni, hát azt én is nagyon várom, bár ahogy féltem a nyári szünettől, olyan kellemes csalódás, most van az első év, hogy IGAZÁN sokat segít, állandóan összepakolja a játékokat, cipőspolcot, és ez már önmagában is elég jó! Persze nem teljesen önzetlenül, megzsaroltam, hogy csak akkor számítózhat, dehát valamit valamiért, nemde? wink:

Na, most megyek aludni, mert már végem van! Szerintem az állványos hinta jó befektetés, mert Bogi is tudja még sokáig használni, nembeszélve az eljövendő kis lurkókról! Mi nemrég kaptunk rönkfákat, amiből majd apa megcsinálja nekik a hintaállványt, persze ha épp majd erre is ideje lesz :x Na, jó éjt!

Ildi
Kép
Kép
Kép
 
 


Kedves Lányok!
Valaha én indítottam a topicot, mivel azonban sokáig nem jött válasz senkitől, egy idő után már nem nézegettem, gondolván, egyedül vagyok a bajommal.
Aztán kissé bonyolódott még az életünk: visszamentem dolgozni, mire mindent elintéztem és a kisebbet beszoktattam a bölcsibe, rájöttem, hogy terhes vagyok. (Öröm, ugyanakkor ijedelem, hogy hogyan adom én ezt be a főnökeimnek.) (Egész jól viselték, úgyhogy hálából szépen végigdolgozom a terhességem.) A két gyereket két különböző kerületébe hordtuk Pestnek közintézménybe úgy, hogy egy harmadikban lakunk. Mindezt azért, mert a lakóhely szerintibe egyiket sem vették fel. A bölcsihez kétszázvalahány lépcső vezet fel a villamostól. Biztos ezért van, hogy a harmadik gyerekkel nem jött elő a terhességi cukrom. (Mozogtam eleget.) Ez persze így csak vicc, fogalmam sincs, most mitől úsztam meg, talán odafönt megsajnáltak, hogy az is, no az már túlzás lenne. (Hetedik hónap végén még nem értem el az 59 kilót.) (Össztömegben persze, nem hízásban.)
Harmadik éve építkezünk, mellette szőlőt művelünk a lakóhelyünkhöz képest 150 km távolságra. Ami számomra elképesztő, hogy anyósom elvárná, hogy hetente utazzunk, mert ugye a szőlő nem vár, de mikor két gyerekemet kapta el a hasmenéses-hányós vírus, miközben én terhes voltam, majd én is lebetegedtem, és kértem, ugyan jöjjön már fel, mert technikailag megoldhatatlan, hogy amíg bent szédelgek a mellékhelyiségben, a két szintén beteg azonnali baján segíteni tudjak, nos akkor két nap múlva tudott megérkezni (egyébként nyugdíjas), másfél napot töltött velünk, és nem gyerekeimmel játszott, amit kértem tőle, tekintve, hogy a srácok igen aktívak még betegen is, én meg nagyon vacakul voltam, hanem kiment a kertbe gazolni és sóskát szedi, amit aztán magam főzhettem meg. (Jó, a kertet tényleg szépen kigazolta, de az igazán megvárt volna. Magyarul semmit sem tudtam pihenni.)
Tudjátok nekem igazán nem az a legrosszabb, hogy idejét nem tudom, mikor tudtam kettesben elmenni akár egy moziba is a férjemmel - szerencsére teljesen normálisan áll a dolgokhoz, azt mondja, ezt a pár évet „ki kell bírjuk valahogy”, majd ha nagyobbak lesznek a gyerekek, akkor majd pótoljuk, hanem, hogy nagyon fáradt vagyok. Most pl. tizedik napja éjszakázik egy határidős munka miatt. Ez azt jelenti, hogy hazajön vacsorázni és utána visszamegy dolgozni, mindezt hét végén is, majd valamikor hajnalban hazakeveredik. Néha felhívom, akkor beszélünk pár szót, meg persze elalvás előtt a gyerekekkel is beszél. És mindezt nem azért kell csinálnia, mert luxusigényeink vannak, és halálra dolgoztatjuk. Egyszerűen kell, hogy biztos legyen az állása. (Ami mint tudjuk még így sem biztosan biztos. :) ) És nem tudom hogy lesz, ha megszületik szeptemberben a harmadik, mert nem jut hozzá, hogy a házunkat végre befejezzük. Én meg nem tudok neki segíteni, mert vagy a gyerekeimre ügyelek - a kertünk olyan, mint egy Tüzéptelep -, illetve főzök, mosok, takarítok, és akkor nem tudok neki segíteni - bár a térkövet a múlt hónapban még a kétéves is cipelte, majd frászt is kaptam, hogy a lábára ejti - vagy neki segítek, és akkor hideget eszünk meg rumli van. Mindegy, legfeljebb a harmadik gyerekkel is megesik, hogy a kiságya csak később lesz összerakva, hogy selyempapírral bélelt dobozokba pakolom a kisruhákat, mert a szekrényt még nincs hova és nincs mikor feltenni.
Valószínűleg, ha élne anyukám, illetve a papám újranősülvén nem Németországba költözött volna, kicsit egyszerűbb lenne az életem. Vagy lenne egy testvérem. Bár az semmire sem biztosíték. A páromnak három van, de gyereket nálunk még egy sem őrzött, pedig családja egyiknek sincs. A legnagyobb alkoholfüggő, az azt követő éjt nappallá téve dolgozik, a lánytestvére meg külföldön él.
Nekem egy szokott segíteni: a humor. Illetve, hogy megpróbálom a jó oldalát nézni a dolgoknak. Pár hete totálkárosra törték az autónkat. Szerencsére csak a férjem ült benne, teljesen vétlen volt, ezt a károkozó is elismerte, úgyhogy karácsonyra talán valamennyi pénz is lesz az autóból, szóval akkor én nagyon boldog voltam, hogy a párom agyrázkódással megúszta, nem halt ott meg helyben - ugyanis átlökte az ütközés a szembesávba, ahol épp nem jött senki -, meg annak is örültem, hogy a huszonegyéves autónk ment tönkre, nem egy vadiúj, aminek épp a részleteit nyöghetnénk. És örültem, hogy sikerült 130-ért venni egy másikat, mert autó nélkül nem tudjuk hozni-vinni a gyerekeket. Ha elmondom néha, tényszerűen, hogyan élünk, a hallgatóság szörnyülködni kezd. Hogy hogyan bírjuk és miért nem hallanak panaszkodni. - Mert attól nem lesz egyszerűbb, hogy siránkozom, meg lehet a helyzetet menedzselni, csak néha tűnik kilátástalannak. (Plpl. ha csak az egyik beteg.) És mert nagyon jó, hogy vannak a gyerekek, hogy pont ők vannak, akiket kaptunk az élettől, és inkább velük, néha küszködve, mint nélkülük kényelmesebben. - De nektek be merem vallani, hogy néha piszok fáradt vagyok, és utálom magam olyankor, hogy esetleg türelmetlenebb vagyok. És olyan jó lenne néha lazábbra engedni a gyeplőjüket, de nekik is tartani kell az ütemet és alkalmazkodniuk kell, különben káosz lesz a napunk. Ugyanakkor tudom, hogy a kétévesnek még nemigen lehet fogalma sem időről, sem szorító kötelezettségekről, hisz gyerek és az a dolga, hogy kavicsot gyűjtsön az úton, ugyanakkor nekem rohannom kéne vele a villamoshoz, mert a másik az oviban már vár, és apa ott szed össze minket az autóval, őt sem kéne váratni. És ilyenkor felkapom a nagy hasammal és futunk. Ő meg puszit ad, mert rendes egy gyerek. Én örülök, hogy jól tart a méhszáj, és futok vele tovább.
No, ez hosszú lett egyszuszra. Igyekszem majd többször benézni.
Mindenkinek sok erőt és egészséget, ha e kettő van, már nem is hiányzik annyira a segítség.

Ila mama
 


Sziasztok!

Ila mama
Örülök, hogy jelentkeztél. :)
Így elolvasva az életeteket valóban igazi túlélőknek tüntök. Szerintem is a legfontosabb, hogy kellő humorral és optimizmussal tudjuk szemlélni a dolgokat. Mondjuk ez nálam az utóbbi időben egy kicsit visszaesett ( nehéz humorosan szemlélni, amikor az ember anyukájáról bejelentik, hogy hamarosan meg fog halni, majd elveszteni és mire ezen nagyjából túl van, váratlanul elveszíteni karácsony előtt 1 héttel az apukáját is). Na de próbálom én is visszanyerni az optimizmusomat.
Pár hónapja nekünk is volt egy karambolunk egy busszal. Mind a 4-en benne ültünk a kocsiban. Szerencsére egyikünknek sem esett baja, így bár bevallom az első mondatom nem igazán tűrne nyomdafestéket, de utána már én is mondtam a férjemnek, hogy járhattunk volna rosszabbul is :) .
Szóval tetszik nekem ez a nem unatkozós, gyerekekkel teli élet. :) :)
És a férjemnek is. :)
Inkább mint, hogy tök kényelmesen ne legyen 1 sem :(
Egyedül engem is csak az bizonytalanít el, hogy szeretnék mindegyiknek tökéletesen megfelelni (ne kelljen állandóan azt mondani , hogy nem érek rá stb.) . És közben idegesít a rumli, és néha úgy érzem tök béna vagyok, hiszen más eljár szórakozni is a férjével kettesben , meg kirándulni a gyerkőcökkel, akkor nekem miért nem sikerül ????
No, de most mi is gyúrunk a 3.-ra, úgyhogy ha meglesz, akkor bizonyára úgy fogom érezni, hogy kettővel, milyen egyszerű volt. :D

Üdv
szamóca

Kép

Kép

Kép
 


A lényeget el is felejtettem :oops: :

Ila mama
Gratulálok a 3. babához!!!! :) :) :) . Mikorra várod?


true
Persze, napközis tábor lett volna 9-16 között.
Állványos hinta: nem olyan kintire gondoltam, hanem amit lehet venni, kicsi szobait. Kintit is akarok majd, csak éppen egy költözésen gondolkozunk, így lehet, hogy inkább majd az új helyre kellene.

No, kimegyünk a kertbe, amíg a meleg még engedi.

Írjatok Ti is!

Üdv
szamóca

Kép

Kép

Kép
 


Sziasztok!
Örülök, hogy megint feléledt a topik! Gyorsan végigolvastam.

Ila mama, gratulálok a harmadikhoz, kicsit irigyellek is ám! :wink:
Tök jó, hogy így kiírtad magadból, amit ki kellett!

Most nemigen érek rá, aztán meg nyaralunk, de majd jövök én is!

Nyáriorgona


Sziasztok!
Még egy hétig dolgozom, aztán visszavonulok szabadságra. (A gyerkőcöket kiadják az oviból, bölcsiből.) Utána már nem megyek vissza dolgozni, tekintve, hogy szeptember közepére vagyok kiírva eddig ismeretlen nemű gyermekemmel. (Nem láttatja magát a kis szemérmes.)
Szamóca:
Részvétem. Igen, vannak helyzetek, amikor nemigen lehet a nevetéshez menekülni. Meggyászoltam én is a mamámat majd tíz éve, férjem az apukáját, amikor még csak 12 volt. Olyankor nemigen van más út, mint hagyni, hogy fájjon. Mai napig nem értem a közhelyet: az idő mindent begyógyít. Bennem a hiány megmaradt, az más kérdés, hogy azóta is élek, sőt, azóta születtek a gyerekek, és nem rág-emészt ez engem, de sokszor gondolok arra, milyen jó is volna, ha a mamám látná a kicsiket. És milyen büszke lenne, hogy egész tűrhetően csinálom ezt az "anyaságot".

Más:
A hét vége is hozott vidám perceket. Sógornőm idén Húsvétra tervezte az esküvőjét, amiből akkor végül eljegyzés lett. akkor kérdeztem tőle, mikorra tervezik az esküvőt. Nyárra, volt a válasz. Később beszéltem vele, hogy a világért sem szeretnénk, ha a nagy esemény időpontját mi határoznánk meg, de ha szeretné, hogy ottlegyünk (Budapesttől 150 km-re), akkor jó volna, ha augusztus közepénél nem lenne később, mert nem fogok tudni utazni. Megnyugtatott, hogy júliusra tervezik. Mivel június közepén még semmi konkrét hír sem volt a dologról, érdeklődtem. Azt a választ kaptam, hogy bizonyos papírok még nem jöttek meg (a vőlegény külföldi), nem sikerült még termet foglalni, stb, de megvan a biztos új időpont, pappal már fixálták is: augusztus 18. du. 5 óra. Juhé! Ez már ugyan belül van a bűvös egy hónapon, de mindent a családért!
Erre most hétvégén mindannyian lent voltunk anyósomnál és nagyon kedvesen a következőt kérdezte: Ugye nem nagy baj neked, hogy áttettük az esküvőt szeptember elsejére, mert akkorra lényegesen olcsóbben lehetett szállást foglalni a vendégeknek.
Mielőtt látszott volna rajtam, hogy felrobbanok, csak annyit mondtam: Nem, nekem egyáltalán nem baj. És menekültem. Ugyanis nem akartam hangosan folytatni, amit gondoltam.
OK, hogy ő még nem szült, de én már igen, kétszer, és ha csak egy kicsit odafigyelt volna, akkor feltűnt volna neki, hogy mindkét gyereknél a 32. hét környékén már óvatosságra intettek, a vége felé meg már menni alig tudtam, tekintve, hogy az 57-58 cm-es kis drágák leszálltak, és nyomták már mindenütt 158 cm magas mamájukat. És szerintem nincs kismama, aki két héttel a kiírás előtt a harmadik gyerekével 150 km-re utazna az orvosától és a kórházától. Még anyósom is, akivel elég felemás a viszonyom, azt mondta, eszembe ne jusson lemenni, mert a végén a kocsiban szülök meg. Ráadásul a városban, ahol laknak, épp most szüntették meg a szülészetet. Nem is tudom, hova kéne menni, ha menni kell, hány kilométerre. Az első gyerekemmel 18 órát vajjúdtam, de a második úgy jött, mint a gyorsvonat. Az első fájáshoz képest három óra múlva megvolt. Még poénkodott is az orvos, hogy a következőt majd a kutya hozza be a szájában a kórházba, ha nem igyekszem bemenni.
De ez az egész nem is azért bosszant, hogy nem lehetek ott az esküvőn. Hanem azért mert se a gyerekek, se a férjem. A férjem ugyanis azt mondta, hogy nem fog itthagyni, mert ott akar lenni, amikor a gyereke megszületik. (Pedig mondtam neki, hogy menjen nyugodtan, megy az majd nekem egyedül is, ha véletlenül előbb jön a gyerek. A végén persze elbőgtem magam, hogy ilyen "rendeske".) Viszont, ha mi maradunk, a gyerekeket nem küldhetem le, mert az fix, hogy a lakodalmon senki nem fog rájuk ügyelni, esetleg 10 körül lefektetni őkat, majd őrizni. (Sajnos anyósom hagyta már őket egyedül, így nem lennék egy percig sem nyugodt.)
Tudom, ez így egyáltalán nem vidám, nekem sincs rajta mit nevetni. Szerintetek olyan nagy kérés volt, hogy vegyék figyelembe mikor fogok szülni, ha szeretnék, hogy ottlegyünk az esküvőn?
Persze a végén megint én leszek a rossz. De már hozzáedződtem.

Üdv mindenkinek!

Ja, rumli nálunk is van. Szinte mindig. És utálom, mert alapjáraton nem vagyok rendetlen. De nem tudok mit csinálni. Kb. fél óra alatt képes a "bandám" megszüntetni nálunk a tiszta, rendes otthon érzést, amely takarítás után szokott bekövetkezni.

Ila mama
 


Sziasztok!

nyáriorgona
Írd majd meg, hogy hol voltatok és hogy sikerült a nyaralás?? Nekünk ez még csak az augusztusi terveink között szerepel.

ila mama

Köszi a részvétet. Teljesen jól leírtad azokat az érzéseket-gondolatokat amik bennem kavarognak. Néha pont a legtökéletesebb pillanatban vág belém a felismerés, hogy már nem mesélhetem el anyuéknak stb. :( . De igyekszem arra koncentrálni, hogy van egy szupi férjem és 2 szép kislányom :) :) .

Nekem az jött le , abból amit írtál, hogy a sógornődnek nem igazán fontos, hogy Ti is ottlegyetek az esküvőn. :( , vagy nem sok esze lehet . :twisted: Bocsi.
Én biztos nem mennék a helyedben. Én is a Bogit simán kihordtam a 40.hétig, a Dorival meg tök váratlanul egyik napról a másikra kerültem kórházba a 37.héten. A végén abszolút nem lehet előre kiszámítani a dolgokat.
Azzal meg, hogy mit gondolnak probálj meg nem tőrődni, a lényeg, hogy a férjed melletted áll. :) :)

true
Írd meg majd légyszi, hogy mit és hányszor adsz enni a Leventének egy nap. Adtál már neki tejterméket? pld-ul sajtot v. túrót? Ha igen , akkor mibe keverted?
Azért kérdezem, mert a védőnő szerint elég ha 2x kap a szopi mellett vmit, de sokszor úgy érzem, hogy este már nem sok tejem van , lehet hogy adni kéne neki vmit szopi előtt.

Üdv
szamóca

Kép

Kép

Kép
 


Sziasztok!

Szamóca,
Pécs-Abaliget-Orfű környéket jártuk be. Gyönyörű hely, szerintem iskoláskorú gyerekekkel tuti jó, nekünk kicsit "korai". Jókat lehetett volna kirándulni, illetve a Mecsextrém parkot ajánlom mindenkinek, de inkább nagyobb gyerekeknek és felnőtteknek való. A kétévesemmel nemsokmindent tudtunk csinálni, illetve a kisgyerekektől mi nem tudtuk élvezni ami lett volna. Az orfűi strand meg pont most pukkant le, mi ki sem tudtuk próbálni. Azért jó volt (állatkert, kilátóTvtorony, csónakázás, másik strand, saját medence stb.)

Ila mama,
én is sokáig tudok bosszankodni mindenfélén, pedig semmi értelme! Ami nem megy azt nem kell erőltetni! Az első gyerekkel még három héttel a kiírt szülés előtt 200 km-re elutaztam (szülészet 20 km-re volt, tehát nem vészes, de rengeteget gondolkodtam rajta előtte, és nem lagziba mentem!) de a másodikkal már nem ugráltam sehova, hiszen itt volt az első gyerek is. Harmadikkal meg már pláne nem ugrál az ember lánya, nehogy a végén "elhagyja" út közben... :lol:

Ilyeneken jár az agyam, hogy hogyan fogom szoptatni + altatni a hármaskát (aki jelenleg csak a gondolatomban él) míg a másik kettő civakodik folyamatosan. Hiszen egy kis csecsemő az egész nappalt és éjjelt kitölti önmagában is. Mert hát nem lehet mindig beindítani egy DVD-t !?! :roll: Meg különben is, előre semmit nem lehet kiszámítani (még a nagyoknál sem!), nemhogy egy újszülöttnél! Pont mikor elaludna, beront valamelyik, vagy elkezdenek veszekedni... Most ott tartunk, hogy a nagy unalomból bántja a kicsit, nem merem őket szem elől téveszteni.

Szamóca,
emlékszem, hogy az első gyereknél (még mértem a szopikat) este alig szopott, harmadát-negyedét, mint napközben, és őrült nagyokat-jókat aludt utána. Szóval nem biztos hogy kevés neki. Én is kérdeztem a védőnőt, azt mondta, ha aggódok adjak neki még enni (ja és alig hízott), de szerinte nem kell. Szopi előtt (!) csak akkor mernék adni neki laktatót, ha el akarod hagyni azt a szopit, mert akkor utána még kevesebbet fog szopni, és még kevesebb lesz a tej. Nem vacsiztok együtt? Ha kér kap, ha nem kér nem kap, csak játszik. Nálunk "megkövetelték" maguknak a helyet az asztalnál, végülis a végeredmény úgyis az lesz, hogy együtt esztek (bár asszem erről már "beszéltünk", akkor vedd tárgytalannak) Egyébként gyarapszik? Egy rokonom a nyolc hónapos babáját "sikeresen" leszoktatta a szopiról az aggodalma miatt, attól félt hogy nem elég a teje, ezért cumisüvegből melléetette tápszerrel. A "kedves" gyerekorvos, meg még "támogatja" is, mert hogy három hónap alatt csak 700 gr-ot gyarapodott, és az nem elég. Kinek nem elég? Gyönyörű, mozgékony, vidám kisbaba, ráadásul szerintem még egy kicsit husi is, és nyomatják bele a tápszert. Bocs, hogy kicsit off voltam, de ki kellett írnom magamból, annyira felháborított...

Nyáriorgona


Sziasztok, csak egy gyorsra ugrottam be.

Szamóca, nálunk az a helyzet, hogy nem jött be, amit a szopis tanácsadók mondanak, szóval több szopi=több tej. Az 5. hónapban, amikor még csak tejet kapott, 30 gr-ot fogyott, tehát egyértelműen kevés volt neki, hiába evett napi 10-12-szer. Én nagyon sajnáltam éhesen hagyni, ezért kb. havi 1 + étkezést iktattunk be. Igaz, ez ahhoz vezetett, hogy mostmár csak reggel és este van szopi (Napközben nem hajlandó). Szóval nálunk így néz ki: reggel 6 körül szopi + mostanában néha nagyon kevés van, ezért kap kb. 100 gr babatejet. Tízóraira gyümi, pl. darálok bele neki kukoricapelyhet, v. joghurt, ilyesmi. Délben husis főzelék, néha sajttal. Du. túró gyümivel, v. maradék főzelék, de inkább ilyenkor már hús nélkül. Este kap még bolti tejpépet, vagy este a húsnélküli főzeléket, és alvás előtt szopi.
Hiába szopiztatnám, az a helyzet, hogy nálunk már inkább nyűg a szopi, mint öröm, mert sokszor 10 percig is szívja, és nem indul meg a tej. Ilyenkor nagyon-nagyon szomorú vagyok, de ez van.

Nyáriorgona: az a helyzet, hogy előre nem kell ezeken a dolgokon gondolkodni, amikor megvan a hármaska, úgyis kialakul minden. Hát bizony sokszor van, káosz, főleg ha este apa nincs itthon, de a gyerekek is gyorsan megtanulják az alkalmazkodást. A szopitól ne félj, az volt a legkönnyebb időszak, amikor Levit csak gyorsan megszopiztattam, nem kellett folyton ezen agyalni. Most meg állandóan turmixolni, reszelni, pempőzni, forralt víz, stb... :? Állandóan mosogatni :evil: Erre megy el a legtöbb idő, meg hát még Hanna se túl nagy, még őt is kell etetgetni, stb. Na, most mennem kell, vasárnap elmegyünk nyaralni egy hétre, úgyhogy most nem leszek! Hogy bírjátok a nagy meleget? Sziasztok mindenkinek!

Ildi
Kép
Kép
Kép
 
 


Kedves Mindenki!
Nem sok mozgás van ezen a topikon. Örömmel jelentem - kissé megkésve -, hogy 2007. szeptember közepén megszületett Orsi. Mostmár három gyerekkel egyensúlyozunk a mindennapokban. Nem tudom, mitől van, de mióta három van, nekem valahogy könnyebb, mint mikor csak kettő volt.
Ha van kedvetek, írjatok, hogy telnek a kavalkádos hétköznapok!
Üdv: Ila_mama
 


Sziasztok!

Örömmel látom, hogy van mozgás a topikban! :)

Ila mama,
nagyon gratulálok a kis jövevényhez! :) És nagyon irigy is vagyok! :) Írjál a mindennapokról! Mi lett könnyebb?

Mi azóta is gyúrúnk a harmadik babára, de sajna semmi változás. Lassan lejár a gyesem, megyek vissza dolgozni, hát nem így terveztem... :(

Többiekkel mi újság?

Üdv, Nyáriorgona

Nagyfiam 6 éves
Nagylányom 3 és fél éves
És a legkisebb is megszületett!


Kedves Lányok!

A Babanet szerkesztősége szeretettel várja a Látogatók történeteit a gyerekvárásról, családtervezésről, gyereknevelésről, szülésről, egészségügyről, családról, óvodáról, iskoláról, munkáról. Ha van olyan történeted, amely kacagtató vagy megható, megindító, elgondolkoztató vagy felháborító, esetleg reményt vagy megoldást adhat másoknak, ne habozzatok, hanem ragadjatok billentyűzetet és a kész írást küldjétek ide: szerkeszto@babanet.hu.

A történetek bekerülnek a Babanet Te Történeted rovatába, illetve a főoldalon is láthatók lesznek.

Üdv:

Dia
dia
Budapest
 
 
 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Vissza: Anyaságról

Jegyzetfüzet:

 

X
EZT MÁR OLVASTAD?