Új privát üzeneted érkezett!

Sziasztok!
azért nyitottam ezt a topikot,mert 5 hetes terhesen maradtam egyedül.
jelenleg a 27.hétben járok.
remélem,akadnak olyanok,akik velem egy cipőben járnak
edina35
Budapest
 
 


Szia! Nagy valoszinuseggel ram is ez a sors var....hogy vagytok?


Szia!
jól nem,de megvagyunk.
június 6- ra vagyok kiírva szûlésre, már várom...

edina35
Budapest
 
 


Elso gyermeked? Van nemi segitseged?


Igen,első, de több biztos nem lesz.szüleim segítenek.veled mi történt?
edina35
Budapest
 
 


Sziasztok!
Nagyon sokat kerestem, hogy mégis melyik fórumhoz kellene írnom, hogy valaki leírja a véleményét a bajomról. Remélem itt kapok egykis bíztatást vagy eligazítást. Nos a történetem a következő.
23 éves vagyok, sajnos túl vagyok már egy abortuszon amit 18 éves koromban kellett, hogy átéljek és nem az én hibámból. Azóta van egy másik párom akivel 2 hónapja költöztünk össze. Mindkettőnknek friss (2 hónapos) munkahelye van és igazából nagyon jól megvagyunk, de most jött egy kis "zavar" a gépezetbe. Ma észleltem, hogy enyhén véres folyásom van és utána olvastam hogy mitől is lehet ez. A hasam nem fáj viszont nagyon sokat járok pisilni. Na most persze egyből felmerült bennem a gyanú,hogy terhes lehetek, de ugye ilyen korai stádiumban még feleseleges tesztet csináltatnom. Én örülnék neki, de a párom hallani sem akar az egészről. :( Mondván, hogy most kezdtünk új életet, és nem fér bele még a gyerek a dologba, mert miből fogunk megélni (albérletben lakunk ami elég drága de nem keresünk rosszul).... :( A lényeg, hogy azt mondta ha valóban terhes vagyok akkor vetessem el... de második abortuszba nem lennék benne... Nagyon csökkenne az esélye hogy később kisbabám legyen, plusz félek hogy rámenne a kapcsolatunkra.... az előző is emiatt ment tönkre 2 és fél év után... Én nagyon szeretném a pici babát ha valóban van... de érdekelne a véleményetek hogy mit csinálnátok a helyemben... annyit olvastam már ma éjjel de nemtudom mi lenne a helyes. Ha én eldöntöm hogy megtartom, nem akarom a párom sem olyan helyzetbe kényszeríteni amit nem szeretne, de most áldozzam fel az én vágyam és a kisbabám életét az ő akarata miatt... ? és ha később nem lehet pici babám???? totál kétségbe estem... :( Segítsetek légyszi! Köszönöm előre is!
 
 


Sziasztok
Nem egyszerű a helyzetem, lehet én is egyedül maradok. 12 hetes terhes vagyok és a párom talán már semmit nem akar, sem engem, sem gyereket :(
sofia87
Pilis
 
 


Sziasztok,
én is 13 hetes terhes vagyok, és egyedül maradok ...
 
 


én nem is tudom, ezt hogy kell végigcsinálni. Jó lenne ha valaki elmondaná a tapasztalatait.
 
 


sziasztok!
En is 26 hetes terhes vagyok, es egyedul vagyok. Semmi segitseggel, a gyerek apja, nem keres minket, nem vállalja a gyereket se es semmibe nem segit.
Dunakesziről írok, ha van valakinek kedve beszélgetni, akkor szivesen venném.

Üdv, Petra
nyilasp
Dunakeszi
 
 


sziasztok

anya tejel rendelkeö budapesten élö hölgyet keresek irj a gedron@citromail.hu váom levelet
 
 


Sziasztok!
34 hetes kismama vagyok, szinte az elejétől fogva egyedül. Barátok, család maximálisan mellettem áll, szóval nem teljesen igaz, hogy egyedül, de párkapcsolat nélkül. Régi ismerősöm volt a baba apja, ritkán beszéltünk de innen-onnan valahogy mindig azt hallottam, hogy rendes ember. Összejöttünk, a baba kérdésben hamar egyet értettünk és bele is vágtunk kb. 2 hónap együtt élés után.

Hiba volt, tényleg csak lakva ismeri meg az ember a másikat.

Kezdődtek az I. trimeszterrel járó pokoli rosszullétek (közben persze munkába jártam, háztartás stb.), amiről ő szinte tudomást sem véve, elvárta volna, hogy nap mint nap lepedőakrobatát játszunk esténként, miközben én az "életemért küzdöttem". Nem segített, hogy munka után könyebbek legyenek a hétköznapok, kiderült, hogy egy halom adóssága van no meg még tudnám sorolni, hogy viszonylag rövid idő leforgása alatt mik nem derültek ki róla, illetve a viselkedéséről.

Szerencsémre hamar haza tudtam költözni a szülőkhöz, ott kezdtem el berendezni illetve folytatni az életünket és nyugodt környezetet teremteni a baba számára. Folyamatosan jöttek a "megbántam", "hülye voltam" és hasonló típusú üzenetek, de addigra már nagyon nagyon késő volt és olyan mértékű undort éreztem/érzek iránta amit nem lehet szavakkal leírni. A lényeg, hogy ezekkel az üzenetekkel, dolgaival és az egyre erősödő utálattal borzasztóvá tette a babavárás pillanatait :( Hála az égnek aztán alábhagyott a már-már zaklató magatartásával, amiből kiindulva én naív azt hittem, hogy szégyenében elsüllyedt a föld alá és egy életre békén hagy minket.

Sajnos nem így történt. A terhesség vége felé közelítek és jelentkezett, hogy ő igényt tartana a babára, mert jogai vannak, jön az ügyvéddel ha nem így lesz és "majd én megtudom, hogy mi lesz" ha nem úgy lesz ahogy ő akarja.

Nem tudom, hogy volt e már valaki hasonló helyzetben, de csak abban szeretnék segítséget kérni, hogy miként lehet ezt ép ésszel végigcsinálni, hogy a babát, akire próbáltál vigyázni, óvni, egyedül megteremtetted neki, azt a kis harmóniát amibe majd lesz hova hazajönnie, egy ilyen emberrel kénytelen leszek megosztani.
Sajnos a jelenlegi törvények jogszabályok mindent megengednek egy ilyen embernek (már minden létező helyen utána jártam) és tanácstalanul, kétségbe esetten állok az előtt, hogy hogyan tudom ezt elmezavar nélkül átvészelni? Nagy tudású emberek javasolták, hogy engedjek neki, különben még én fogok rosszul járni.

Nem a rosszalló hozzászólásokat várom, "elhamarkodtam", felelőtlen döntés volt", hanem erősítő tanácsokra lenne szükségem.

Köszönöm!

Üdv, Mindenkinek!
diodejo
Budapest
 
 


@nyilasp:


Kedves Petra!

Nem tudom, hogy jársz e még az oldalon és hogy azóta hogy alakultak a dolgok? Remélem a lehető legjobban!

Én most szóltam hozzá a bejegyzéshez, annyiban hasonló a helyzet, hogy egyedül vágunk neki a babával az életnek, viszont nálam a baba apját illetően egy zaklató marháról van szó, akit ha lehetne kerülnék a hátralévő életünkben.
Értelmileg és érzelmileg is egy szegény ember, nincs mibe kapaszkodnia, ezért a babával próbál előre törni vagy "gazdagítani" magát, de én lennék a világ legboldogabb embere ha most hasonlóan "letojna" minket, ahogy titeket a te babád apja.

Nagyon rossz érzés, hogy egyedül csináltad végig, mindent egyedül teremtettél meg a baba érkezéséhez és a végén meg mint aki jól végezte dolgát tartja a markát a "jussáért". Nekünk csak ártani tudott, semmit nem segített, az anyagiakról nem is beszélve.

Tudom, hogy ez téged nem vígasztal, de legalább nem kell azzal a tudattal küzdened, hogy a gyermekednek egy olyan valakihez is van joga aki csak fájdalmat okozott ( az elhagyással, nem törődömséggel például) nektek.

Remélem nem bántottalak meg semmivel, csak gondoltam ha erről az oldalról nézed, akkor még akár némi pozitívumot is nyújthat, hogy így alakult nálatok!

Írj, hogy azóta hogy vagytok ha még olvasod a topikot!
Üdv:
Dia
diodejo
Budapest
 
 


udv petra én szivesen beszélgetnék itt vagy fecen is ha gondolod udv gedron
 
 


nyilasp szia


ha gondolod beszélgehetunk fecbukon én szivesen segitttenék és szerintem te is tudnál segiteni nekem udv gedron
 
 


@biden:


szia 

ha gondolod szivesen segitek neked bár mibe
udv gedron
 
 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Vissza: Anyaságról

Jegyzetfüzet:

 

X
EZT MÁR OLVASTAD?