Új privát üzeneted érkezett!

így van. szörnyű állapotban volt, előfordult, h egész nap remegett, de "neki nincs semmi baja"... aztán rögtön gyógyszert kapott, olyan súlyos volt már az állapota.
 


De az a lényeg hogy már jól van. Jó példa hogy te ne ilyen legyél;)
 


igyekszem. az ő történetéből tanultam annyit, h ezt a betegséget is komolyan kell venni és ha tünetei vannak az embernek, orvoshoz kell fordulnia..
 


Kedves Mindenki!

A Babanet szerkesztősége továbbra is várja a Te Történeted rovatba a Ti történeteiteket is!

Ha érdekes - szép, hosszú, nehéz, tanulságos, mulatságos - volt a szülésed, vagy ha küzdelmes volt a gyerkőc megfoganása, esetleg csak akkor indult be az élet igazán, miután megszületett, ne habozzatok! Várjuk 1-2 oldalas írásaitokat a csínytevő gyermekekről, a szülői lét szépségeiről és nehézségeiről, gondolataitokat az anyaság-apaság témájáról - anyák és APÁK tollából.

Persze, nemcsak a vidám, könnyed történeteknek van helye a rovatban, hanem a veszteségeknek, könnyeknek is - az ilyen történetek segíthetnek a sorstársaknak is.

Leveleiteket a következő címre küldjétek: szerkeszto@babanet.hu

Üdv:

Dia
dia
Budapest
 
 
 


Sziasztok, új felhasználó vagyok és a lentieket egy másik topicban már megkérdeztem, de nem reagált senki!
Kicsit hosszan fogalmazok, amiért előre is elnézéseteket kérem!
Azt kérdezném: ki tudná a legjobban saját szavaival definiálni azt, h depresszió?
Az a dilemmám, h ha tudjuk, h lelki eredetű és ráadásul az élethelyzetünk is kihozza, akkor min segít az antidepresszáns? Azzal másképp látom az élethelyzetemet? Akkor jobban elviseljük azt a bizonyos élethelyzetet, ha a bizonyos hormonunk-amit a doki gyógyszerrel rendez- megfelelő mennyiségű a szervezetünkben?
Például egy huzamosabb ideig otthonlevő anyuka ebbe beleesik az mitől van? Évekig élvezte, amit otthon csinál, ahogy tartalmasan berendezve életét elfogadva persze azok nehézségeit is, hiszen sok szép napot és szép élményt élt meg kis gyermekével, vagy többel, és sok kellemes de számtalan uncsibb, monotonabb napot is elfogadva vonult el boldogan elégedetten aludni és derűsen ébredt másnap, nos [size=12]egyszer csak elkezdi unni, akármiktől indokolatlanul felnagyítottan félni, pesszimistán látni a jövőt, pedig ott a kicsi babája; szorongni attól, amin más könnyen átlép?Csömöre lesz hirtelen, de erősnek kell lenni, hiszen mindent egy célért tesz, akkor miben segít a gyógyszer? [/sizeVagy van ismerősöm, aki szorongva riadt éjjel a munkahelyi stressz miatt, kapott gyógyszert, attól az éjjeli szorongás kimaradt és utána évekig megvolt a munkahelyén. 1 másik ismerősöm egy endokrinologus által adott, amúgy menstruációt befolyásoló gyógyszer után lett súlyosan, felismerhetetlenségig depressziós,6 hétig feküdt pszichiátrián, aztán jól lett, de 8 évig szedett antidepresszánst. Hát itt ellentmondásba kerül a lelki eredet és az élethelyzet, NOS mégis hormon okozza.??Ez alkalmazkodási képességbeli gyengeség, vagy valamitől lecsökken a hormon? Az ingerszegény környezet vagy a stressz konkrétan emészti ezt a hormonunkat, vagy csak némelyikünknek? Gondolok itt azokra, akikre azt mondják, h depresszióra hajlamosak.
Bocsánat a hosszú irományért, várom elmélkedő /sors/társaim üzeneteit! A továbbiakban igyeXem rövidebb lenni!
Köszi![/color] :oops: :oops: :oops: :oops: :oops:


bocsánat, én az előző oldalakat nem olvasva írok.
Zsozsizáz: nem vagyok szakember, aki megmondja. csak anyuká depressziós, és a nagymamám is az volt, úgyhogy láttam egysmást. meg tanultam egy is pszichológiát.
szóval vannak a hormonok, amik kiválthatják, pl. a pajzsmirigy elégtelen működése. meg van, ami lelki, a szülés utáni depresszió tuti ilyen (bár gondolom, a mindenféle hormon is kialakíthatja), mert ugye a másik élethelyzet, az elszakadás a társadalomból (valljuk be, így van)... azt nem értem, hogy miért nem kezelik komplexen az ilyen betegséget???? azaz pszichiáter és pszicholőgus is! a baj lelki eredetű részét gyógyszerrel nem lehet meggyógyítani, maximum stagnálva fenntartani egy állapotot, ami még súrolja az élhetőség határát. miért nincs joguk a magyar depressziósoknak teljes életre??? (elvileg persze van, de az egészségügyi gyakorélat nem segíti ezt)

Én is kérdeznék valamit: akire úgy érzi, h kezd rájönni a szülés utáni depi, mit tegyen? A barátok társasága kilőve: most költöztem ide, senki kortárst nem ismerek igazán, babamama klub nincs, semmi program a művházban no imerkedési lehetőség. Legközelebbi barátom 200 kmre...

Kép

Kép

Kép
 
 
 


szia Csillagtáncos!
Nekem van egy olyan érzésem, h a depi sajnos jön, ha jönni akar. Hacsak nem tudjuk erősen megfogalmazni, mi is hiányzik valójában, és nem teszünk arról, h megszerezzük. Ezt a gyeses depire értem persze. Erre egy néni azt mondta, hogy kismama csömör, náluk ez a neve.
Én nagyon aktív életet élek, bár 4. éve vagyok itthon és még van 2 évem itthon, a második gyerekemmel éreztem, h nem vagyok 100-as. Jól körbe is jártam a témát, főleg, h pszichológiából is kellett valaha szigorlatoznom.
Szóval a férjemmel vacsorázgatni jártunk, utazgattunk, az összes környékbeli anyuka nálam kávézgat heti több alkalommal és mégis egyszer csak motiválatlannak és gyengének és életidegennek éreztem magam és a környezetem. Fogytam és szorongtam . MÁr majdnem elhittem, h vissza kell mennem dolgozni. Még most is keresem a helyem, járok szakemberhez és újra fogalmazom magam , mint anya, h tudjam, megváltozott az életem és nem szorongni , lázadni kell, hanem elfogadni és szeretni amim van. Ez idő, és nem könnyű. Már a csúny a megzuhanáson túl vagyok.
Könnyű azt mondani, h sportolj. Mikor és kivel? Járj babaklubba. Az is egysíkú x év után. Olvass. Mikor? Sose tudod akkor csinálni a dolgaidat, amikor kívánod, csak amikor engedik a gyerekeid.
Ez egy fajta pszichés rabság, csak azt nem értem, hogy lehet, h egyesek mélyebben élik meg egyesek könnyeben. Nekem könnyen megy a gyerekeimmel a hasznosnak, élhetőnek és tartalmasnak tartott időtöltés, mert pedagógus vagyok, de megmondom az őszintét, a férjem hazajövetele, a megértő társsal való teázás, pezsgőzés vagy bármi MÉRTÉKKEL kimért könnyítő ital lassú elfogyasztása, a nap átbeszélése az egyetlen segítség. A barátnőkkel azért jó néha kimozdulni, mert nem csak játszótéri gúnyát öltesz magadra , hanem divatkövető, nőiest, és nem csak hintázás közben beszélgettek, hanem eszegettek valami salit isztok valamit talpas pohárból és nő lehetsz. Magadnak és a férjednek. Neki is kell, h úgy lásson és h tudja, h néha felfrissül a az agyad. Hova költöztél ki? /ÉS FŐLEG MIÉRT????/Írhatsz privátot is! Megadhatom a teliszámom, hátha segíthetek!
A szülés utáni depi közvetlenül a szülés után jön, gyors lefolyású és nagyon intenzív: zokogás, szorongás, stb. Az ami neked van az más, ahogy olvastam a babád születési dátumát, már van néhány hetes. Neked szerintem a magányosság elfogadása és a jövődtől- az ingerszegény jövődtől való aggodalom a bajod. Figyelj arra, sose máson vezesd le a benned felgyülemlett energiát, mint aki megérdemli. A férjedet csak mosollyal várd, a gyerekedet csak öleld! Inkább telefonálj, csetelj, intenetezz, RÁDIÓZZ, csak figyelj, h ne maradj sokat a saját gondolataiddal, mert az előbb vagy utóbb túlgondolkodást és szorongást okoz!
Kövesd a divatot, ha más nem csak vedd meg mindig a legtrendibb újságokat és szabadidődben vagy akár a babáddal hangosan zenére TÁNCOLJ és tornázz!
Sétához is szabadulj a magánytól, hallgass zenét, RÁDIÓT- az szinten tartja a külvilággal való viszonyodat-esetleg hangos könyvet vagy nyelvtanuló cd-t. Persze a kreatívoskodás is jó, festés, varrás stb, de az hosszútávon nem fentertható, nagyobb gyerek mellett nem lehet. Majd csak, ha be tudod vonni.
Egyél sok salátát, BÚZÁT, és igyál sok vizet! Ezek a keringést segítik!
Kérdezz nyugodtan!
Zsozsizsáz!


Sziasztok

én is hasonló cipőben..
:roll:

Zsozsizsáz,
jó tanácsokat adtál, jó volt olvasni. A furcsa az, hogy nagyon is tudom, hogy ezek a dolgok segítenek, de mégis, ha rossz lesz a hangulatom, nem érdekel hirtelen egyik sem, csak egyre rosszabb és rosszabb gondolataim lesznek. Nyilván a megelőzésen lenne a hangsúly. De amikor jó a kedvem, elszégyellem, hogy máskor milyen vagyok..
De az tény, hogy ki kell szűrni, hogy kik azok, akik rossz hatással vannak az emberre és azokkal - legalább egy időre - megszakítani a kapcsolatot. Az is lehet, hogy ezek jó barátnők - én például akkor vagyok a legszarabbul, ha pár barátnőmmel találkoztam, aki például külföldön kutató, vagy afrikában önkétes. Úgy érzem, az én álmaimat valósítják meg, én meg a lakáshoz vagyok láncolva örökre a gyerek miatt. Persze most tudom, hogy ez nem így van, de gyakran mégis így érzem.

Na nem akarok hosszú lenni, meg nem is megyek bele inkább, tegnap totál kész voltam, ma igyekszem elkerülni, inkább lefekszem és csupa szép dologra gondolok... :D :roll:
Itt a nyár és jobban magam alatt, mint valaha, mi lesz velem télen?? Már előre félek..

Csillagtáncos,
remélem elkerül a depi, és a babácskád jó alvó, és ki tudod pihenni magad! Ha magányos vagy és van időd, írj nekem, örülnék. Tudod, olyan vak vezet világtalant alapon :lol:
(amúgy én is Borcsa)

sziasztok,
napsütéses, életvidám szép napokat!
Vendég
 


Szia Mangó!

Ne ijedj meg! A depi alapja, h ellentmondásba kerülsz önmagaddal.( Én februártól pár héttel ezelőttig vívtam a magam kis belső csatáját, ijedtségembe még pszichiáterhez is mentem, néha úgy felizgattam magam a gondolataimmal, h ki akart esni a szívem....)
Gyereket akartál és csinálod is a nevelését, biztosan jól is! Tudtad a kezdetek kezdetén, h ez lesz a munkád, azt is tudtad, h nagyjából milyen lemondásokkal fog járni, körülbelül tudtad, h az életed másik része átmenetileg pause-n lesz. Be kalkuláltad, h mások ezalatt, mivel pl: nem gyerekesek buliznak és karriert csinálnak, pénzt keresnek, szórakoznak, de előtted más cél lebegett.
Ne feledd azt a célt, ha nem vagy erős eléggé, ülj le a férjeddel: ebben csak ő segíthet, és beszéljétek át, h minden nap érezzétek, hogy a szekér, amit húzol közös, és hogy milyen büszke lehetsz a teljesítményedre: egy gyerek személyiségét erő felett formálod és egy életet elindíthaszt.

Később, ha már ő képes egyedül döntéseket hozni és önállósul egy kicsit, újra álmodozhatsz önkéntes külföldi, pergő életmódon, de addigra te már meglépted a gyerekvállalást: Sőt. figyeld meg: vagy nem fogsz arra vágyni, amire most, vagy a sokszorosát és jobbat kapsz!: mert jó tett helyébe jót várj!

Ha lassan telik a nap, guggolj le a kicsidhez és tanítsd és játssz, majd rájössz, azzal teszel mindkettőtökért a legtöbbet. Ha eleget tanítod úgy kifárad és annyira egyedül akar majd lenni, h nem is tudod mihez kezdj: olvass, vagy fesd a körmöd!
Én 4 éve itthon vagyok 2 kicsivel, előtte utazgattunk, buliztam, senki nem hitte, h ekkorát fogok fordulni, de mindenkinek mondom, csak várjanak, leszek én még a régi, csak bírják tempőval, vagy kedvem legyen a régi dolgokhoz, mert ha megkomolyodok, hiába fárasztanak múlékony cuccokkal!

Én 1110000 nővel beszéltem és meglepetésemre ezen az anyasági depin szinte mind átment, kisebb nagyobb érzékenységgel, és ez így is van jól. Ma már tudom, ez (Is) formál minket anyává! A legtöbbjük nagyon örült, h kiadhatta azon titkát, h milyen szörnyű gondolatai és félelmei voltak otthon, h néha bármit csináltak volna, csak agyereket távol tudhassák, de le kell győzni minden belső harcot és megkeresni a saját harmóniádat!
Fel a a fejjel: Erős vagy és légy büszke!


Zsozsizsáz
köszi!! Olvastam már másnap is egyből.. de mostanáig tartott írnom is.
Túl egy újabb hullámvölgyön..
Tudom, persze, hogy leszek még a 'régi'... de sajnos azt is tudom, hogy az álmaimról mindenképp lecsúsztam. Kisgyerekeket nem hagyhatok itthon, hogy "elutaztam, majd jövök".. :(
Majd kb 50 évesen. Ha szerencsém lesz és nem akarnak fiatalon szülni. Mert akkor is itthon kéne legyek, hogy segítsek nekik..
Evvan.
Most itthon kreatívoskodom.. az is jobb, mint a semmi. És duplázom a tabit, hogy biztos ne jöjjön most kistesó :lol:
Vendég
 


Sziasztok szeretném a segítségeteket kérni, Azt hiszem depis vagyok de már nagyon. Annyi változáson megyek át amit nem tudok elfogadni. Nem tudom hogy lesz mit akarok, csak abban reménykedem hogy elmúlik de nagyon hamar.
Kezdetben olyan boldog voltam hogy van de most félek nagyon és nem merem senkivel megosztani. Se a férjemmel se a védőnővel. És nem tudom hogy mit tegyek. Tud valaki segíteni? :(

Kép
 
 


:(

Kép
 
 


szia, írj le néhány érzésedet, hátha tudok segíteni!
Kösd fel a gatyád, nem lesz könnyű, de megerősít!


Sziasztok!

Nehezen vettem rá magam, hogy írjak, de úgy érzem kezdenek összecsapni a hullámok.
Nem tudom, hogy mi a bajom, de mindez már a terhesség vége felé jelentkezett és most, hogy a kislányom fél éves, nem javult a helyzet.
Eleinte a szokásos szülés utáni depi, aztán a folyamatos éjszakázások kb.3 hónapig, ugyanis kislányom egész éjszaka nem aludt, nappal is csak 3 órát egyszerre. Arról meg nem is beszélve, hogy lusta volt szopizni, folyamatosan üvöltött, így a maradék szabadidőmbe fejtem neki a tejet. Azt hiszem már ez is megtépázott, most persze jön a 2. foga, ráadásul a kislányomba egy eleven fiú veszett el, képes egész nap kiabálni, visítani...én már nem bírom cérnával. Néha szeretném visszakapni (néha már élni sincs kedvem) a régi életem, amikor azt csináltam amit én akartam, oda mentem ahova én akartam....sajnos minden rossz és negatív dologért a kicsit hibáztatom. Férjem próbálja levenni a terhet a vállamról, de én vagyok egész nap a gyerekkel, nekem kell anya lenni. Milyen anya az ilyen?
 
 


Sziasztok!

Ha szeretnétek a gyereknek egy remek mesekönyvcsomagot nyerni, gyorsan ragadjatok billentyűzetet, és írjatok egy Mikulás-történetet - lehet megtörtént is, a családi legendáriumból, esetleg kitalált is.

További információ a Kölökneten:

http://koloknet.hu/949-mindennapi-trtneteink

A könyvcsomagban remek illusztrátorok és írók munkái találhatók meg, ráadásul még odaérhet Télapóig!

Üdv:

Dia
dia
Budapest
 
 
 


Hajlamos vagyok a depire, de a szülés után valami egész mély gödörbe kerültem, és ez nagyon sokáig tartott. Bár nem hiszek ebben a megoldásban, a gyerek érdekében elmentem pszichiáterhez is. Adott mindenféle gyógyszereket, utólag tudom, hogy kár volt megpróbálni, csak lenyomta velük a problémákat, és jól megterhelte a májamat. Fél évnyi analízis és gyógyszerezés után már nem voltam olyan szomorú, de vidám sem, soha. Ellenben egyszercsak pánikrohamom lett. Azután ez mindennapossá vált. Szerintem úgy van, hogy a depresszióval a szervezet szeretne megszabadulni valamilyen rejtett feszültségtől. Amikor ezt gyógyszerekkel elnyomják, az agyad egy idő után megkeresi a menekülő útvonalat, hogy kisüthesse a biztosítékot. Vagyis csak kreálsz magadnak egy másik problémát. Ekkor ajánlotta valaki a Hellinger terápiát. Nekem már mindegy volt minden, egyáltalán nem hittem, hogy ez segíthet, de azért adtam egy esélyt a dolognak. Az első hétvége után megszűntek a pánikrohamok, egy hét múlva letettem a gyógyszereket. Még részt vettem 3-4 foglalkozáson, a világ dolgai a helyükre kerültek. Nem tudom mindenki számára üdvözítő-e a módszer, de egy próbát megér. Csak az a fontos, hogy tájékozódjatok, tényleg képzett-e a terapeuta, érdemes valakihez a Rendszerakadémiáról menni.

Szép napot! Lénamami
 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Vissza: Anyaságról

Jegyzetfüzet:

 

X
EZT MÁR OLVASTAD?