Új privát üzeneted érkezett!

Sziasztok,
na itt lehet folytatni a vitát, hölgyeimKép
 
 


Szia Matska!

Olvastam a beszégetést, én egyetértek veled, csak egy történetet szeretnék elmondani.

A sógornőm 18 évesen gyerekként szült magának, és drága élettársának egy gyereket." évig éltek is együtt hármacskán, a kicsi sokáig szopott, aztán áttért a mai táplákozására kóla, csoki, cukor és társai.Mára ki is rohadt az első 4-5 foga.Dehát, gondolom, nem tudták a szülők, hogy nem ez kell. Én próbáltam, még fogkefét, krémet is vettem a gyereknek, dehát, ajol az óvodai dada nagymama erre nem tudja a lányát megtanítani, mit tehettem én?
Aztán, az apuka egyszer csak gondolt egyet, mit neki családfenntartás, ő kocsit szeretne venni. Hazaköltöztette "feleségét" és fiát annak anyjához ( az én anyósomhoz) ő meg hazament a mama szoknyája mellé. Vett is egy autót, annak részletei pont megegyeznek az albérlet+ rezsi összköltségeivel. De természetesen, szerinte így is egy család voltak.
Ekkortól a gyerek élete megváltozott:pár nap az apai nagymamánál:kóla, cukor, játék minden nap, pár nap otthon az anyai nagymamánál, ill. anyánál, aki időközben délután ill. éjjel dolgozott egy vendéglátó ipari egységnél, ill napközben nálam is volt, aki már babámat várva itthin voltam. Mindezt még az is tetézi, hogy itt a két nagymama gondolhatod, mennyire szerették egymást...
Velem a gyerek már délben pelenka nélkül aludt, pont felérte a fütyijével a wct, egyedül tudott pisilni, utána kézmosás. Volt itt elektromos fogkeféje, azt minden nap használta, lefekvés előtt már mint nagyfiú megitta a macikávét csészéből, és minden nap meséltem is neki.Ja, és meg kellett értenie, hogy aludni KELL, mert különben estére elmegy az esze. Hogy a többi helyen hogyan ment a dolog, azt nem tudom, csak annyit, hogy az anyukája több, mint egy fél évvel később jött rá, hogy tud egyedül pisilni!
És ugye, a gyerek sohs nem tudhatta reggel, hol alszik majd este. Én javasoltam, hogy adják bölcsibe.Legalább valami kis állandóság legyen neki, amibe tud kapaszkodni. De természetesen, az ezzel járó kellemetlenségeket az anyuka nem bírta vállalni. Mint ahogy azért nem akarja az oviba való beszoktatást sem elkezdeni, mert a beiratkozásnál már számára nagyon kellemetlenül viselkedett a gyerek, ütötte a jövendő társait. Jövő héten lesz a fiú 3 éves. Az anyja nem mer vele elmenni a boltba sem, mert a gyerek hisztizik, ordít, kiabál, rugdos. És ezt teszi mindig, amikor neki nem tetszik vmi. Már vmelyik nap én is rákiáltottam, hogy hagyja abba a církuszt, mert az én kisbabám is már nagyon sírt.Erre odajött hozzám ordítva, és belémrugott.
Szóval, mi lesz ebből az amúgy nagyon értelmes, okos fiúból? Már most tönkre van szegény idegileg.
É sajnos, ez nem egyedi eset.Igaz az, hogy nem mindenki olyan család, mint mi, van, ahol számunkra természetes dolgokat pl wc után kézmosás, csak a bölcsibe, oviba tanul meg.
De ezek az anyák a Kismamát sem olvassák, igaz, nem is érvelnek a babaneten sem.
Bocsi, hogy ilyen hosszú voltam, kiváncsi vagyok a véleményedre.

manóka

manóka
 
 


Szia manóka Kép,
azért örülök, hogy vagyunk egy páranKép.

A történet, amit leírtál nagyon-nagyon szomorú, a szívem szakadt meg a kisfiúért Kép. Nagyon megtisztel, hogy a véleményemet kéred.

Sajnos van olyan helyzet, hogy a bölcsi valóban megoldást jelent (itt is az lett volna), pl. amikor a mama bevallottan nem tud mit kezdeni a gyerekkel, vagy pl. az otthonlét olyan mértékben terheli, hogy a gyereken tölti ki ebből fakadó feszültségét. Ilyenkor valóban jobb egy jó bölcsi, mint egy türelmetlen, a gyermekre hangolódni képtelen, netán agresszív anyuka.

A ti szomorú esetetekben én azonnali gyermekpszichológusi vizitet (a kerületi nevelési tanácsadóban ingyenesen igénybevehető!)
és a pszichológus által ajánlottak betartását, illetve annak végiggondolását javaslom, hogy hogyan lehetne biztos helyet (pl. ha a mama állandó napszaki elfoglaltságú munkahelyet keresne magának), elfogadó légkört, egységes értékrendet teremteni a kisfiú köré.
Sajnos amikor egy gyermek már ilyen állapotban van, akkor már általában csak hosszú (sok esetben a mamára, illetve a tágabb családra is kiterjedő) terápia segít. De most még biztosan van segítség!

Addig is szeressétek nagyon a kisfiút, ő nem tehet semmiről! Ez nyilván nem azt jelenti, hogy mindent el kell tűrni tőle, de amikor nagyon bedühödsz rá, jusson eszedbe, hogy valójában nem ő a hunyó.

Sosem felejtem el, amit egyszer gyermekpszich. gyakorlaton mondott a gyakorlatvezető tanárom: "A gyerekek nagyon ritkán igazán betegek. Általában a család az. A gyerek csak a tünetet hozza." Tehát az egész összképen (a lakhelytől az időbeosztáson át a pszichológusig mindenen ) kellene változtatni, amiben sajnos, a családban betöltött pozíciód miatt valószínűleg oroszlánrészed lesz.

Nem tudom mire gondoltál, amikor a véleményem kérted, ha nem olyat írtam volna, akkor kérdezz konkrétan lécciKép.

(OFF a másik topikból: Nagyon örülök, hogy cicire cuppan a babád, bármi baja van. Ebben az életkorban a száj a legfontosabb érzékelő része a babának (elég sokáig), naná, hogy azzal nyugtatja magát. Amikor elég érett lesz rá, abba fogja hagyni és más vígasztalási módszere lesz. Addig meg csak cupp, cuppKép. )

szia,
matska
 
 


Matska,
akkor már nem az én cicimre fog ugrani, hanem egy fiatalabb macskáéra!

manóka

manóka
 
 


Sziasztok!

Van is egy könyv úgy emlékszem az a címe gyógyítsd meg családtörténeted, vagy segíthet a családállítás is. Kineziológus is segíthet a fejlődésben. A beszoktatás biztos hogy nem könnyű és persze betegségekkel is jár hacsak nem figyel nagyon az ember, öltöködés, vitaminok, probiotikum, ez főleg az iylen időben magy segítség nekünk a restore nagyon sokat segített anno.

Andi
 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Vissza: Anyaságról

Jegyzetfüzet:

 

X
EZT MÁR OLVASTAD?