Új privát üzeneted érkezett!

Sziasztok!

Zsunya, mindenesetre az életmóddal függenek össze valószínqleg ezek a barátságok-ez az, amit nagyon nehéz megoldani: helyzeteket teremteni, amelyekben bizonyos barátságok tovább tudnak élni. Mondjuk, mint a nagyon kényes orchideák?-hogy költQi (?) legyek. Csak a nekik megfelelQ mikroklíma. Ajahaj!!!



Éva
 
 


Bóbita!
Csak most látom,hogy írtál!
Elsárkányosodás?Azt aztán nem szeretném.Néha azért utólag elgondolkodom nem-e súroltam a határt.Van hogy bocsánatot kérek.
Egyébként nálunk a férjem még nálam is maximalistább ,bármiről legyen szó.Abból van a zördülés,ha kinéz a munkájából,és öt perc alatt jobban akar csinálni mindent,mint én öt hónap alatt.Van amiben jobb is nálam,de elismeri,amiben meg én vagyok a jobb.Hát így van ez..E.

Lilypie Kids Birthday tickers

Lilypie Kids Birthday tickers
szilde
Szeged
 
 
 


Azt hiszem, hogy nagyon kevés kapcsolat ér meg ennyi energiát. Szerintem ilyen helyzetekben nem neked kell péntekenkét bébicsőszről gondoskodni, hanem nekik kell esetenként hozzád menni pénteken. De nem úgy kezelve az otthonodat, mint egy szórakozóhelyet. (szivar, cipő, stb). Én elmondom, ha vegyék le. És szólok, ha totál mindegy, és a kényelmükre bizom, hiszen ha elmennek úgyis porszivózok. És ha nem jöttek volna akkor is.

Ma már biztosan állitom, hogy akinek valóban fontosak vagyunk/voltunk, azoknak nem fájt más környezetben vagy más iőpontban találkozni. Aki ennyit nem tett meg értünk, azért én sem töröm magam. Ezek fájós dolgok, sokat sirtam miattuk, elmúlt. Helyére kerültek a dolgok. Mindent a valódi fontossága szerint.

Évi, ha megengeded ezt a kis esetet: amikor a Margitszigeten voltunk, bevallom nagyon kiakadtam rajtad. Pont azon, hogy ugyan vártunk rád ezret, miattad mentünk egyáltalán oda, gyakorlatilag nem lehetett veled beszélni attól a pillanattól kezdve, hogy Samu felébredt. Ha emlékszel, két padon ültünk. Te az egyiken, Samu egy pléden melletted, te teljesen felé fordulva, nekem aki igy csak a másik padon ülhettem, teljesen háttal. És igy kb egy órát töltöttünk. Ami az egészben a legjobb, hogy szerintem neked ebből semmi fel sem túnt. Én meg azt gondoltam közben, hogy biztos én is ilyen voltam, mikor a fiam ennyi idős volt. Ezért nem is mondatm, és ezért nem jelentkeztem egy darabig. Hogy elmúljon ez az időszakod. Azt hiszem most már elmúlt, vagy múlóban van.

Nem tudom mennyire érthető amit mondani akarok. Szóval nehéz még annak is, aki érti. Mert én is azért találkoztam veled, mert veled akartam lenni, rád voltam kiváncsi, és a te figyelmedre vágytam. Hiába tudom, és tudtam akkor is, hogy ez igy működik, és mi több, igy van jó, helyesen, akkor is rossz volt nekem, aki egy másfél évvel előrébb jár.

 
 


Úúúúú

Ha ennyira súlyos volt, akkor buzgó bocsánat, és elnézést. De tényleg.


Ajajajajajajaj Kép Kép Kép

 
 


Sziasztok!!

Zsunya, mi volt súlyos? Nem bírlak követni KépKép
Margitsziget: igazad lehet, habár én is valahogy furának éreztelek akkor kicsit, valahogy nem találtuk meg a hangot. Én meg mintha fecsegtem volna, aztán te meg elhallgattál, aztán mondhattam bármit (biztos nem voltam túl magvasKép, nem nagyon érdekelt már téged. Aztán meg tényleg csak ott ültünk, és én végig azon gondolkoztam, mi a jó istennyiláról beszéljünk, merthogy azért mentünk többek között.
Péntekek: azért igyekszem elszabadulni, mert én is meglehetQsen tudom unni az itthonülést, hajaj! Majd csak kialakul valami egyensúly. Én várom, én szeretném. Jó lehet már ezen túllenni, irigyellek, hogy te mát túl vagy. Kép

Gyógyulsz????

Kiséva
 
 


Jól van akkor. Kép
Gyógyulok, csak mindíg telhetetlen vagyok. Most nem találom elég gyorsnak a gyógyulást, pedig orbánchoz képest expressz sebesség.

Amúgy meg ezen csak te tudod magad gyorsan túltenni, de akkor meg jön más gond. Nekem is van más. Mindíg van mi. Ezek csak lépcsők, aztán egyszer majd jól megvilágosodunk, ha nem vigyázunk. Kép

Péternek csupa sérülés a feje, monokli, seb, kékzöld, minden van. Annyira fel van pörögve itt a nagyinál, hogy fékezhetetlen. Boldog. Van ilyen kicsit gazos kert, sok véletlenszerűen lepotyogtatott virággal, két cica, nagymama, dédmama, nagybácsi, rengeteg hangszer, mégtöbb kisautó és kisvonat, amik még apjáé és nagybácsiké voltak. Szóval neki ez a kánaán maga. Kép

 
 


Senki sem?

 
 


Mihez képest?
 
 


Ahozképest, hogy Évi rámszólt a máshol, hogy írjak már. Írtam erre ő nem. Kép

Hát csak ennyi.

 
 


ZsunyaZsunyaZsunyaKép

Mi itt a porrengetegben keresgéljük a piciknek a kánaánt egyelQre, azt' úgy elfáradunk benne néha, hogy már a körömpörköltet is vakolókanállal esszük a nagy sietségben...(megtörtént eset)
Boldogan olvasom, hogy Pesti boldog!!!KépKép
Csak te is gyógyulj meg mostmár!

Éviék
 
 


Köszönöm megvagyok. Kép
Vajon egy baráti társaságot akkor mi mér? Ha pöstről elvonatoznak Tatabányára csak azért, hogy velem süssenek szalonnát egy bohéman gazos kertben, amúgy facér vagy barátnős 4-5 évvel fiatalabb építészek?

Csak, hogy on legyek.... Kép
Fura dolog ez. Megtapasztaltam, hogy mi is a net emberi oldala. Egy órája sem voltam még bent, máris záporoztak az smsmek. Én meg sírdogáltam a meghatottságtól. Pedig eddig azt hittem, hogy keveseknek vagyok fontos.

 
 


Zsunya, csupa hapsi?!Kép
De komolyan, ez szép. Nekem meg az volt az élményem, hogy egy nagyon kedves évfolyamtársam (barátom?) akivel kb. havonta találkozunk, most csütörtökön, a diplomavédése elQtt felhívott, hogy neki bora van, és velünk akar jólberúgni belQle a másnapi cidri elQtt. Holott tényleg nem egy napi kapcsolat azért. Meg voltam hatódva.
Babanet számára közlöm, hogy fél pohárral ittam.Kép

Lábad-ügyben megyek a nep-re, hogy mi a helyzet.
Nem tudom, hallottál -e már arról, hogy az ember pszichéen lebetegedik, hogy megtudja, kikre számíthat...Biztos hallottál. Én egyszer így voltam szerintem álterhes (szövQdményekkel), állt a kórházi ablakban a húsleves, a torta, a virághegyek, a masszázsolaj...én meg boldogan feküdtem makk egészségesen és korántsem terhesen a komoly betegek között...Persze, nem állítom, hogy nálad is errQl volt szó, hiszen ez nem álbaj volt, de néha mire nem jó a betegség?!

Puszi!!!
 
 


Jó estét.
Igen, van ebben ilyesmi is. Illetve erre is használható az ilyen betegség-élmény. Úgy láttam, hogy a kórházban többféle beteg van. Van aki múló rosszullét kapcsán van bent (pk én) aki tudja, hogy hamarosan távozni fog, és igy derűs és optimista. Van aki nem tudja a dolog végét, így picit fél, de alapjáraton remél. És vannak akik már többet vannak bent, mint kint, önhibáukon kívül. Na a maradék az izgalmas. Azok akiknél szinte életforma a kórházba járás, úgy, hogy szinte semmi bajuk nincs. Egész nap beszélnek, reggeltől estig, majd szétveti őket az energia. Cska sajnos szinte kizárólag a vélt vagy remélt betegségeikről beszélnek. (leleményes szobatárs asszonyomat, aki 63 éves, egy alkalommal a zuhanyalatt találta meg egy ilyen hölgy. Ő pedig a buzgo helyeslés közben felszólította, hogy mossa meg a hátát....Úgy is lett :-O )

Hát ilyenek is vannak. Tnulságos, az biztos.

 
 


IsmerQs ez a típus. Közeli rokon is volt nálunk ilyen, 25 évig volt "beteg", hivatásosan, nem ment le az utcára, mogyorón meg csokis kekszen meg franciasalátán élt, és leszidott, ha, mint gyerek, a joghurtoskanalat véletlenql rátettem a terítQre. Eléggé közeli rokon volt. És most kezdi ezt egy még közelebbi.
Van egy jó könyv, Susan Sontag: A betegség mint metafora, érdekes, hogy az egyes kultúrák melyik betegséghez milyen jellemet, szenvedélyt, stb. kapcsoltak, a tbc-t pl. az akarat kudarcának fogták fel.

A gyereknek meg a nQ a 4. foga.Kép
 
 


Az jó. Vigyázz, nehogy megharapjon. Kép

 
 


Sziasztok!

A topic neve isteni, és étvágygerjesztő :-)
Ez az a hely amit kerestem, mert én talán a nem is tudom melyik kategóriába tartozom.
Tudjátok én egy teljesen normálisan átlagos emberke voltam. Aztán terhes lettem és itthon ültem minden féle bajokkal, és szép lassan el kezdtem egyfolytában rendet rakni, mindent igazítani, mert egy miliméterrel arrébb volt mint gondoltam. Aztán megszülterm édes babámat és egy kicsit lanyhult a helyzet, kevés volt az időm.Immáron fél éves és most ráérek, ami fokozta a rendrakási és takarítási kedvemet. napi kétnapi takarításból, a dolgok azonnali helyrerakásából áll az életem. Egyetlen pohár sem maradhat elől,és nem is tudom. Bizonyára az esetem idegesítőbb mint ahogy itt ecsetelem mert a párom épp kikészülőben van. A multkor megtiltotta, hogy kivigyek egy darab valamit a szobából és azt mondta ha reggel nem lesz ugyanitt akkor visszahozza és még ki is locsolja az asztalra. :-)))))
Kedvenc bece neve amit nekem adott A Monika Geller, bár szerintem ez túlzás, mert még a bögrék alját nem számoztam be! :-)))
Igazság szerint rettegek attól, hogy a lakáson eluralkodik a káosz. A sok takarítástól a felmosóvíz általában tiszta, amin a párom teli szájjal röhög :-))) De ha egy napig nem takarítok, máris érzem hogy kosz van a lábam alatt. Hát most lefoglaltam magam a nap folyamán és eléggé izgat, hogy esetleg nem elég nagy a rend és tisztaság. :-))) Kérlek írjatok, hogy lefoglalhassam magam minél többször :-)))
És kérlek ne nézzetek furcsának, mert igazából jót nevetek magamon :-)
 
 


Muszály még írnom! :-)

Elolvasgattam a leveleiteket. felvállaljátok magatokat, ami nagyon szimpatikus. Én is megteszem. Ahogy olvasgattam, megfordult a fejemben hogy tán nem kéne , mert itt mindenkinek diplomája van, és olyan szakmája ami az enyémtől elég messze van. de ha kiutáltok bizonyára észre fogom venni... :-)))
Én egy szimpla ápolónő vagyok. Abba viszont jó! :-) Minden érdekel a szakmámon belül, és hatalmas szakmai önéletrajzzal rendelkezem ennél fogva. És legalább annyi tervvel a továbbképzésemre. Minden tanfolyam, oklevél, bármi érdekel. Igazából a fent említett képzésekből, nem sok újat tudnának nekem mutatni, mert a gyakorlatom hatalmas, bár az itthonlét miatt tuti, hogy le vagyok maradva a mostani új gyógyszerekről, terápiákról. természetesen maximalista vagyok, és ezért igyekszem behozni a lemaradt tudást, de nem nyugtat meg mert nem vagyok ott, tűzközelben. Márciustól újra dolgozom, egy teljesen új osztályon, egy teljesen új terápiás módszerrel , amit egy volt kolléga /dr/ menesztett Franciaországból, és elhívott egy másik kolleginával együtt. Másfél éve várnak rám, nem szalaszthatom el.
Hát ennyit nagy vonalakban rólam. Hozzátok képest egyszerű vagyok, de be akartam én is mutatkozni, hogy megtudjam be fogad-e ez a banda.
Dolgoztam gasztroenterológián, immunológián, haematológián, endokrinológián, pharmakológián, szociális otthonban. Mindent tudok a diabeteszről.
Gyógyszerekről tudom a támogatásokat, hatóanyagokat, mi mire használandó. / egyszer gyógyszerguru voltam 120 emberkére, és azért a szakmában is rám ragadt/ :-)))
Hát ennyi!
kíváncsian várom a leveleket.
 
 


Sziasztok!

Rebecca!
Az az igazság, hogy én picit nem értek egyet ennek a topiknak a címével, ugyanis az ott írottak nem a "nem egészen szokványos", hanem a teljesen átlagos kismama jellemzői szerintem.

Azzal együtt, a rendmániával én is így voltam, a férjem agyára mentem. Nekem szerencsére sikerült nagyjából leszoknom.Kép Igaz, azt még most sem tűröm, hogy kettőnél több mosatlan edény legyen a mosogatóban, pedig azelőtt egy napig azért nyugodtan elnézegettem a halmocskát.Kép Ajánlom neked is a fokozatos leszokást, én már a végén picit attól is féltem, hogy átmegyek valamilyen kényszerbetegségbe, de komolyan.
Egyébként szerintem az egészségügyben dolgozókra a tisztaságmánia veszélye fokozottan leselkedik, legalább is ha anyukámra és a húgomra nézek, ezt kell gondolnom...

Bóbita
 
 


Szia Rebecca!
Most jöttem ki életem első (remélem sokáig) kórházi bentfekvéséről, és meg kell mondjam nagyon nagyon jó tapasztalataim voltak az nővérekkel és ápolónőkkel. Igazán. Kép Mondtam is nekik, mennyira jó. Ők annyira nem örültek aszem, de sosem lehet tudni. Kép

Elolvastam Szabó Magda Az ajtó címűjét. Lenyűgöző könyv. Nagyon tetszett. Éva, gondolom, olvastad már. Most nekem a Bor filozófiája a következő tétel a listámon. Lassan azzal is végzek. Aztán jól kielemezhetnénk.

 
 


Sziasztok!

Szia Rebekka, nagyon örülök, hogy egy újabb problémás stb. kismama megtalálta ezt a szalmakunyhómenedéknekvagy minek is szánt helyet.Kép
Tisztaságmánia: én is naponta porszívózok, felmosok, stb., én azért, mert Sami már csúszik-mászik, és nem szeretném, ha az összes szöszmöszt felenné a padlóról. Kérdés, ki miért csinálja??? Unalomqzés, idQkitöltés, levezetése vminek?
Zsunya, Az Ajtó-t még nem olvastam, de most kedvet kaptam rá, megyek is a könyvtárba. A Bor filozófiájá-t viszont nagyon szeretem, egyébként is szeretm H.B.-t, de még azelQttrQl, hogy minden csapból Q folyt volna. Meg azután, hogy olyanok kritizálják, akik messze-messze alatta vannak szerintem. Azzal együtt, hogy nyilván Q is tévedhett, mint bárki más.

Mosogatásról ne is beszéljünk, nálam tornyok merednek a mosogatóban, néha megkerülöm Qket , óvatosan nehogy ledQljenek...Kép

Éva
 
 


bocs, RebeccaKép
 
 


Sziasztok problémások!
Na, végre egy menedék Kép Nem tudtam teljesen végigolvasni a topicot, de úgy tünik bezsuppolom magam. Mély megnyugvás öntött el, hogy nem csak én pakolok egész álló nap. Csakhogy veled, Rebecca ellentétben, én nem a semmit (vagy a majdnem semmit ) pakolom álló nap. Vagy a világ legrendetlenebb, legkuplerájosabb, legszétszórtabb családjával vagyok megáldva, vagy valamit rosszul csinálok. (de legalábbis lassan ) Hogy én mit pakolok álló nap, az eszméletlen. Mire végigérek egyszer a lakáson, kezdhetem elölröl. Porszívózás után két nappal már fél kiló morzsával van beterítve a kéró, és legalább 3 különbözö folyadék cseppjei vannak a köre száradva. Hetente csak egyszer mosok fel ennek ellenére, de akkor aztán a szürke meghatározhatatlan árnyalatát mutatja a víz. Párom szerint lassú vagyok, és elaprózom a melót. Szerinte pl. tök fölös évente letörölni a szekrények tetejéröl a port, mert a.) úgyis újra poros lesz b.) úgysem látja senki. A hiba biztos az én készülékemben van.
Sznobizmusról legközelebb, Az ajtó tényleg jó, én most A rózsa nevét olvastam el újra, mert volt a tvben. Könyvben persze ez is jobb, mint minden.Ma egyébként tényleg "lassúztam", festés volt nálunk, és ma (meg tegnap) pakoltam vissza a polcokra kb. 1000, párom szerint 1500 könyvet.Persze muszáj volt bele-bele olvasgatni a könyvekbe, felfedeztem, hogy vannak olyan könyveink, amelyeket még nem is láttam, és így persze bö két napba telt felpakolni a könyveket. Na, megint én voltam a lassú...Persze megmagyaráztam, hogy nem lehet azokat csak úgy visszahajigálni. Portalanítani, csoportosítani kell... (meg jókat olvasgatni közben ... Kép))
Na, most megkérdezte öurasága, hogy regényt írok-e, így illendöen elköszönök, sziasztok, jó éjszakát.
Cseri
 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Vissza: Anyaságról

Jegyzetfüzet:

 

X
EZT MÁR OLVASTAD?