Új privát üzeneted érkezett!

Sziasztok!

Claire, van egy topikja a demónak:
http://www.babanet.hu/ujgep/discus4/messages/284/106438.html?1094227527

Ha lesz időm, a további részleteket megírom magánban.

Bóbita
 
 


OK, megvan! Köszi! Claire
 
 


Sziasztok!

Alig találtam meg ezt a topikot, most, hogy elő kellett keresni.Kép

Claire, köszi az aktivitást szórólap-ügyben. Végül is nagyon jól sikerült a demó, reméljük, hatása is lesz, sőt úgy tűnik, már van is.
Egyébként néztelek az ikertalálkozós fényképalbumban, hát tényleg nem vagy az a zsíros alkat... Kép

Képzeljétek, a húgomnak is pozitív lett a tesztje!!! Nem vág a topikba, mert első baba lesz, de azért ez szuper. Tünde, nagyjából együtt fogtok haladni. Nálatok mik a fejlemények? Én csütörtökön kísérem el őt UH-ra. Neki még van olyan érzése, hogy mindjárt megjön, de rosszullét még semmi, remélhetőleg nem is lesz...
Hogy a témába is vágjak: én ettől félek eléggé, hogy ott fogok vergődni, és közben még a srácot is el kellene látni rendesen. Én ugyanis elég rosszul voltam a fiammal, és nem 3, hanem 5-6 hónapig. Kép

Bóbita
 
 


Bóbita,
van egy olyan topik, hogy Második terhesség - minden más? És ez gyakran tényleg így van Kép Nyugi...
Amúgy gratulálok Kép

Üdv
Kriszi
 
 


Sziasztok!

Kriszi,
köszi, próbálok majd lelazulni, ha arra kerül a sor.Kép Köszi a gratulációt a húgom nevében.Kép

Bóbita
 
 


Sziasztok! Köszi Bóbita, igyekszem is, képzeld, ha egy ilyen magas nő még jó nagy darab is... Még így is vhogy egyre nagyobb darab az ember, pedig sokszor beleférek gimis cuccaimba. Vagy mondjuk szépen, hogy csak erősödöm???Kép (Ami amúgy igaz, most az ikrekkel aztán totál gyúrunk...Kép)(Hogy kell röhögő pofát csinálni?)
És köszi, hogy értünk is demonstráltatok!
figyi, azt, hogy hogy leszel, nem tudod kiszámítani, én a fiúkkal nem hánytam, most meg az ikrekkel még a 20. hét után is! Mindenesetre a görcsölés nem tesz jót! Nincs tuti módszerem a hányinger ellen, de milliót kipróbáltam. Nálam az volt a nyerő, hogy a gyerekek kids vitaminját szopogattam, több doboznyi lecsúszott Kép !
Szóval könnyen lehet, hogy a másodikat meg sem fogod érezni! A húgodnak meg hajrá, és vigyázzon magára!
Claire
 
 


Hahó,
Bóbita,
bocsesz a félrecsúszott gratuláért, marha álmos vagyok mostanság...
Akkor a húgodnak gratula, és csatlakozom a hajrához Kép

Hányinger: nekem (nem vmi egészséges vagy súlytartó) a háztartási keksz-málnaszörp kombináció jött be. Ja és olvastam vhol olyat, hogy néha jó az aszalt gyümi vagy a földimogyoró (már ha nem allergiás rá az illető).

Claire,
kids vitamin Kép (kettőspont majd nagy O, vhogy így : O , csak szóköz nélkül)

Üdv
Kriszi
 
 


Sziasztok!

Claire,
hát, az szigorú lehet, két gyerkőccel fel-alá...Kép nekem egy is nehezen ment, bár nagyon bénán csináltam, nem tornáztam a terhesség alatt. Ezt a hibát nem fogom elkövetni újra, ez biztos!
Gimis cucc: ne is mondd, szétsárgulok az irígységtől. De azért most már megbékéltem a sorssal, hatvan centis derékban már nem gondolkodom. Kép

Kriszi,
én az előbb is úgy vettem, hogy a húgomnak gratulálszKép De azért kívánok sok pihenést, az sose jön rosszul.Kép

Hányinger: megnéztem a másik topikot, elég bíztató, hogy ott pont ez volt a téma, és ott is többek állították, hogy nem törvényszerű, hogy másodszor is rosszul legyen az ember lánya. Egyébként mindent kipróbáltam, de nekem semmi se csökkentette a dolgot. Egyedül akkor csökkent egy picit, ha éppen ettem, de csak szó szerint arra a pár percre, amíg az étel eljutott a külvilágból a gyomromba. Mindazonáltal köszi a tippeket, KONKRÉTAN ezeket nem próbáltam. Kép

Egyébként nem tudom, mit keresek ebben a topikban, a szopi miatt egyelőre esély nincs, hogy a második baba beköltözzön.Kép Pedig sietnünk kéne. Az igazság az, hogy el kéne legalább valamennyire választani a srácot, de valahogy nem érzem azt, hogy rendjén lenne az úgy. Marha nehéz ügy, legalábbis nekem. Nem látok igazán jó megoldást.

Bóbita
 
 


A csudába, nem ment át, amit tegnap válaszoltam!
Figyi! Attól, hohy szoptatsz még nyugodtan teherbe eshetsz, főként, ha már nem annyira aktívan, meg éjszaka nem. Nálunk Ábel 15-16 hós volt, amikor elválasztottam , és akkor már terhes voltam Dáviddal! Mennyi idős is a gyerkőc? Claire
 
 


Sziasztok!

Claire,
hát sajna ez az, hogy éjszaka van csak szopi igazán... de nappal is, főleg egy pár hete. És nem jött eddig meg, ami végül is annak a jele, hogy nincs nagy esély a babára. Jó, jó elcsíphetnénk az első peteérést, de eddig ez se következett be, mert időnként csinálok egy tesztet és semmi.
Egyébként hétfőn lesz kereken 1 éves a srác. Kép
Azért mindig az ilyen esetekkel bíztatom magam, mint a Tied, hogy csak összejött szopi közben is a dolog.Kép

Bóbita
 
 


Én ilyen tájt lázadtam fel az éjszakai szopi ellen, és amikor arról leszokott, utána meg is jött nyomban! 1-2 hétig apja kelt a kölyökhöz, sétálgatott, énekelgetett, aztán a gyerek rájött, hogy ez nem ér meg egy hajnal 2 órás kelést. Kép A másidoknál ez nem jött be Kép. Ő, ha sikerült is az apjának visszaaltatni, akkot egy óra múlva újra fenn volt! Amikor most az ikreket szültem, szöült egy lány, akinek 11 hós fia volt otthon! Számolj, mikor jött az össze! Mellesleg nem irigylem, talán nehezebb, mint ikrekkel!
Ne görcsölj azért rá a dologra! Jó? Miért lenne sürgős, azt írod sietni kellene! Apa partner ebben a sietésben? Bocs, ha olyat kérdeztem , amihez semmi közöm, akkor nyugodt lélekkel ne válaszolj, nem áll szándékomban a magánügyeidben áskálódni! Claire
 
 


Sziasztok!

Claire,
semmi olyat nem kérdeztélKép. Azért sürgős, mert már 34 éves vagyok és a férjem is. A férjem egyébként egyáltalán nem partner a nagy sietésben, csak én vagyok ilyen parás. Ő úgy áll hozzá, hogy egyelőre egy gyerek is bőven elég.

Éjszakai szopi: bizonytalan vagyok, ha lelki szükséglet, akkor én lennék az uolsó, aki megfosztja tőle a srácot. Ha viszont csak egy kellemes éjszakai időtöltés, ami jó, de az se baj, ha nincs, akkor szívesen lebeszélném. De hát ezt ki a fene tudja megmondani? A Te elsődnél nyilván az volt, hogy jó, ha van, de nem baj, ha nincs, a másodiknál meg sokkal inkább lelki szükséglet lehetett, nem?
Egyáltalán, létezik olyan alvásra nevelő módszer, aminek nem az a lényege, hogy a gyerek üvöltsön, amig bír? Na, de ez már egy másik topik témája...

Egyébként kimondottan az éjszakai szopi az, ami miatt nem áll vissza a ciklus? Vagy mindegy, csak a mennyiség a lényeg? Ezt most nem is tudom.

Köszi a támogatást, oké, megígérem, hogy próbálok nem görcsölni a tesótémán. Kép

Bóbita
 
 


Szia! Ha éjszaka nem szopik a gyerkőc, van egy nagyobb szünet, ami alatt a hormonszintek már meg tudnak annyira változni, hogy visszaálljon.
Azt hiszem igazad van, a második fiam nagyon bújós, anyás, meg jobban igényli a testi közelséget, mint a nagy. Persze egy idő után nem biztos, hogy ennek szopinak kell lenni, ő pl sokkal többet aludt a mi ágyunkban. meg vszinűleg az is hozzájárult, hohy amikor a másodikkal terhes lettem, én is elszántabb voltam a leszoktatásban, mint amikor nem volt ilyen "kényszer".
Én is 34 éves vagyok, és megértem, hogy sürgetnéd a dolgot! Én az elsőt szerettem volna 30 előtt, és amikor ez egyre csúszott, akkor kezdtem feszült lenni tőle. Szerencsére aztán megoldódott. De azért 1-2 hónap, vagy félév csúszás a projektben nem számít, már a korod szempontjából. Nem?
Claire
 
 


Sziasztok!

Bóbita: nálunk Balunál 1,5 évesen magától megoldódott az éjszakai szopi kérdése. Egyik napról a másikra végigaludta az éjszakát. Úgy, hogy előző éjjel még 5-ször kelt, másnap éjszakától meg egyszer sem, és azóta sem.

cory

cory + Liza 2006.03.11. + Zsoma 2003.08.31. + Balu 2001.09.12.
cory
Budapest
 
 


Sziasztok!

Claire,
az én fiam a cicin kívül annyira nem bújós... remélem levonhatom a következtetést, hogy talán nem éri trauma, ha kicsit a cici nélküli elalvás felé terelem az ügyet.
Irígy vagyok, hogy 34 évesen már hátad mögött van a gyerekprojekt Kép. Vagy még nincs lezárva a téma? Kép

Cory,
én is valami ilyesmit remélek, hogy egyszer csak elvágólag vége lesz a strapának. Na de mikor lesz ez?? Nem bírom addig idegileg!!Kép

Egyébként múlt éjjel fél kettőig 3-szor, vagy 4-szer ébredt a srác, utána pedig fél 7-ig vissza se aludt.Kép Viszont kipróbáltuk, amit Ti, Claire, hogy mi van, ha Apa van vele és ettől aludt végül is vissza, úgyhogy köszi az ötletet és remélem, nem csak egyszer vált be a módszer (Kolosnál arra is sok példa vanKép).

Bóbita
 
 


szia! mi azt csináltuk, hogy amikor már láttuk, hogy leszokott az esti szopiról, akkor úgy aludtunk el együtt, énekeltem neki, meg ilyenek, így odabújás volt, szopi nem! Azóta is hiányolom ezt az időszakot, mert az én nagyfiam sem bújós!
igen, én sem gondoltam, hogy ilyen gyorsan lemegy ez a gyerek project, kicsit sajnálom is, hogy vszinűleg (tervek szerint) nem leszek többet terhes és kicsi babás, d eközben boldog is vagyok, hogy ilyen simán ment. De én 28,5 voltam, amikor Ábel született, nem gondolta, hogy 34 éves korom előtt már 4 porontyom lesz! De mindig vonzott, hogy 4 gyerekem legyen, szóval , jó. Ha csak arról lenne szó, hohy ki kell hordani, meg megszülni, szoptatni, aztán kész, akkor akár még kettőt is, de azért ha igényesen fel akarom nevelni, foglalkozni velük, élvezni őket, akkor megálljt kell mondani vhol! Drukkolok, hogy ne csak az újdonság ereje miatt hasson a "módszer"! Claire
 
 


Sziasztok!

Claire,
bocsi, mostanában picit ritkán van időm írni.
Képzeld, már 3 db sikeres altatás van Apa háta mögött (és sikertelen egy seKép). Lehet, hogy ez lesz a megoldás?
Hát, én néha már egy gyerek mellett is úgy érzem, hogy ha lenne még egy, akkor az néha a gyereknevelési minőség rovására menne. De ezek szerint még 4-nél is megy a dolog? Nem, mintha nálunk Apa hozzájárulását adná ennyi aprósághoz, sajnos...
El nem bírom képzelni, hogy hogyan osztod be az idődet. Mi van például, ha éjszaka az egyik pici felébred és cicit követel? A másikat is felébreszti, vagy tök függetlenül kajálnak? Ahogy egyre nagyobbak lesznek, nem nehezebb egyszerre ciciztetni őket? És miközben Te a picikkel vagy elfoglalva, mit csinál a másik kettő?
Bocsi, hogy ilyen marhaságokat kérdezek, de belegondoltam a dolgokba... Kép

Bóbita
 
 


Sziasztok! Az, hogy a minőség rovására megy-e vagy sem, az függ a "minőségi követelményektől". Mindenesetre néha én is úgy érzem, jó volna egyikkel másikkal kicsit többet törődni, külön csinálni vmit, stb. De azért igyekszem mindegyiknek azt nyújtani, ami jó és fontos. Péntekre pl be van szervezve, hogy megúsztatom mind a 4-t. A nagyok nem mennek péntekenként oviba, az egész család nagyszülőstül elvonul az usziba. Először 10-11-ig bébiúszás, ahova szerencsére még a 3,5 éves is befér, a nagyot meg besírtam egy 11-12-ig levő ovis csoportba. (Sajna az ő oviukból nem viszik ilyen szervezetten úszni őket! ) A nagy vagy bejön velünk, és idétlenkedik a vízben, vagy a nagyapjával kimegy a játszóra. Aztán míg ő úszik, addig a kicsiknek játszó. (Mázlira pont az uszi mellett van egy jó Máltais játszó).Utána ebéd többnyire a szüleimnél, általában míg a nagyok alszanak (már amikor) , addig bevásárolok, Apjuk meg olyankor megy be dolgozni, mert pénteken nincs időhöz kötve. Ezt egy kicsit részletesen írtam , csak gondoltam egy ilyeb példából látod, hogy lassan logosztikai diplomát is kiadhatnak nekem Kép.
Az aprók hol együtt szopiznak, hol külön, ha éjjel csak az egyik van fent, az annyival könnyebb, hogy azt lehet fekve-alva is szoptatni, a kettőt együtt csak ülve!
Szerencsére általában csak két csapatra kell bomlani, mert a két nagynak és a két kicsinek hasonló programok valók, pl együtt lehet a nagyokat koncertre vinni, kiállításra,stb. Ez persze mostanában apás vagy nagymamás műsor inkább.
Tudod csak az akaszt ki, amikor végre így összerakom a dolgokat, és akkor mondjuk a nagy elkezd nyavalyogni, hogy ő nem akar erre az úszásra járni, mert....
Amúgy van egy olyan érzésem, hogy kevés kezem nőtt, de kezdek beletörődni, hogy ez már nem fog változni, így igyekszem ezeket hatékonyan használni. A párom szerint ebben meglepően sokat fejlődtem , pedig azelőtt sem voltam tök béna. Lehet. Néha azért azt gondolom, ha vhogy meg lehetne többszörörzni engem, akkor minden és mindenki ki lenne elégítve, és néha még a magam dolgaira, ne adj isten hobbijaira is lenne időm! Másik lehetőség, hogy anapokat nyújtsuk meg! éÉs a gyerekek alvás igényét isKép
Na, jelez egyik törpe, megyek .Remélem nem volt uncsi, és nem ment el a kedved a következő törpétől.
Ja, és remélem Apát nagyon megdicsérted, az altatás beli sikeriért!!!
Claire
 
 


Sziasztok!

Claire,
sajnos kicsit ritkán van időm írni.
Egyáltalán nem ment el a kedvem az újabb babától, pont, hogy bíztató, hogy azért meg lehet organizálni a dolgokat.
Bár ez már tényleg a logisztika témakörébe tartozik. Ebben én pl. szörnyű vagyok, még egy gyereket is alig bírok megszervezni, játék, tisztába rakás, kajálás, séta, meg egyebek. Sose sikerült még kidolgoznom egy olyan rendszert, ami nem borult fel 3 nap után.Kép
És a kevés kéz is megvan nálam. Pl. amikor szoptatok és utána le akarom rakni: kéne egy harmadik kéz, amivel kicuppantom a cicit, és néha egy negyedik is jó lett volna, de már nem emlékszem, mire is kellett volna... Kép
Tényleg, a hobbiról jut eszembe: Neked van időd egyáltalán akármi másra is? Én nem tudom elképzelni. Ha beszorzom néggyel a fiamat, az napi kb. 48 órai elfoglaltság.Kép
Igen, igen, Pótolhatatlan Apa segítségét maximálisan méltányoltam altatás-ügyben és ha jól látom, ő is sikerélményként éli meg, ami nem csoda, mert ez most egy olyan dolog, amit én nem tudok megcsinálni Kolossal, csak ő.Kép

Bóbita
 
 


Szia! Egyszer válaszoltam, az elszállt, másnap bekrepált az internet, ez lesz az utolsó próba!

Azzal akartalak biztatni, hogy az első mindig a legnehezebb eset!
Vannak hobbijaim is, és igyekszem sok mindent belepréselni az időmbe. Ha vmi nagyon fontos, arra úgy is szakít az ember, de sajna etttől még 24 óra a nap. Tegnap jobban összeszedtem a mondanivalómat vhogy. Szóval igyekszem újra mozogni, mert az tényleg a lételemem, persze ez már nem az az igazi sportolás! Van egy megkezdett doktorim, amit mostmár nem hagyok, csak disszertációt nehéz úgy írni, hogy az ember mindig belekap egy kicsit. Szeretek üveget festeni, csak sajnos nincs olyan hely, ahol elől hagyhatnám, így ritkán jutok hozzá. Szeretek fotózni és fotó albumot ragasztgatni, naplót írni.... Szóval nem aggódom, hogy "gyesbetegséget" kapok! és persze egyszerűsödött a konyhám is, pedig sütni- főzni is szeretek, igaz,hétköznap a gyors kaják híve vagyok, de szívesen főzök és terítek ünnepit időnként, meg sütni is szeretek. És ezek még csak az itthon végezhető kedvtelések!...
Örülök, hogy "apa altat" program ilyen kettős sikerrel jár!Kép
Üdv: Claire
 
 


Szia Bóbita! egy másik topicon gyerek bőrgyógyászt kerestél, még nyáron, csak én most láttam! találtál azóta? Mi a gond? (írhítod emailben is) Claire
 
 


sziasztok!

én még új vagyok de már egy ideje olvasgatlak titeke.nekem van egy 5 hónapos kisfiam de én imádok terhes lenni és már alig várom a következőt:-)))))))))))))de egyfolytában attól rettegek hogy az teljesen más lesz és én félek ezt a csodaszép élményt elrontani szóval kétségbe vagyok esve.elmesélitek nálatok hogy volt ez?szóval teljesen más volt a második terhesség meg a szülés mint az elsőnél?és tudtátok annyira élvezni mint az elsőt?volt a másiktól rá időtök?és szerintetek mennyi az ideális korkülönbség?mert eddig semmi olyat nem mmondtak amivel meggyőztek volna hogy hogy jó,mert szerintem mindkettőnek megvan az előnye is meg hátránya is,szóval nem tom hogy csináljuk!!!!!!!!!!!!!!
remélem nem bombáztalakagyon titeket a kérdéseimmel de köszi az infót előre is:-)))))))))
juca
Jucaa
 


Szia Juca! Jól látod, nincs ideális korkülönbség! Nekem 2 év van a két nagy között, az első év húzós volt, de jól összenőttek.
Én a második terhességet is élveztem, csak máshogy, a 2. szülés pedig nekem simább volt!
Claire
 
 


szia Claire!
a két nagy azt jelnti hogy 3 gyereked van,van még egy kisebb is?mert nálunk az utolsó verzió úgy néz ki hogy 2-3 év múlva jön a második és utána várnánk olyan 5-6 évet és akkor a 3.Mert arra gondoltunk hogy akkor a 3. kicsit megfiatalítana minket :-)))))))))))
biztos én is fogom élvezni a 2. terhességet is,mondjuk nekem az első szülésem nagyon simán ment,se burokrepesztés,se semmi,minden ment magától és nagyon gyors is volt,8 óra vajúdás és 20 perc tolófájás után megvolt a babám:-))))))))ezért én attól félek hogy mi van ha a következőnél koplikációk lesznek?te már hallottál olyanról hogy első problémamentes szülés után a második nehezebb volt és problémák adódtak?én mondjuk még nem,de akkor is ez a rémálmom,ettől nagyon félek:-((((((((((ennek az az előzménye hogy én rettegtem és rettegek a császártól!
puszi,juca
Jucaa
 


Szia juca! A felállás: Ábel most lesz 6, Dávid most lesz 4, Eszter és Ádám 7 hónaposak!
A császártól én is tartottam, szerencsére még az ikreknél is elkerültem!
Minden szülés és terhesség is más, de azért az a gyakoribb, hogy a legelső a legnehezebb, szóval légy optimista!
Claire
 
 


Szia,de jó,szép nagy családod van:-)
én tényleg optimista vagyok,de néha rámjön és akkor teljesen kétségbe esek hogy hogy lesz.Én általában sok marhaságon szoktam gondolkodni,aminek semmi értelme,meg amiken nem kéne előre gondolkodni,de ez van,képtelen vagyok rajta változtatni.Majd meglátjuk:-)mindenesetre már alig várom.
Jucaa
 


Hahó,
éppen ma reggel gondoltam, hogy jó lenne, ha feléledne a topik, mert nyavalyognék ide egy kicsit megnyugtatásért... Kép
Szóval a pocaklakó a tizenegyedik héten van, Cicó 22 hónapos múlt, és komoly aggodalmaim vannak. Cicó nagyon anyás, Apát mostanában löki el magától (persze nem mindig, de gyakran), folyton engem akar, és főképpen akkor, amikor nem tudok vele foglalkozni, mert pl. wc-n vagyok, fürdöm, dolgoznék (nekem is van egy megkezdett PhD-m), vagy netán aludnék... Este is én kellek, sokszor a fürdéshez is, de alváshoz mindenképpen. Mostanában, talán mióta új ágya van, Cicó megint nehezebben alszik, bújósabb (igaz, kb. másfél-két hete hagyta abba a szopit), inkább ébred éjszaka, és olyankor legszívesebben a hajamat turkálná, meg az arcomra feküdne visszaaludni. De mivel ezt nem hagyom, fogni kell a kezét (most erre próbálunk ráállni inkább a nagy bújás helyett, mert folyton rúgja a pocakot), néha a fejét is, mellé kell feküdni meg ilyenek. Én meg olyan álomkóros vagyok, hogy már ott is ragadok vele egy szobában, mert képtelen vagyok áttántorogni, pláne többször. Nagyival nem alszik el, apával nem alszik el, és ha keres engem, és nem talál, kétségbe van esve (nappal is). Pedig sosem mentem el sehová úgy, hgoy előzőleg ne mondtam volna el neki, hogy hová megyek, mennyi ideig, és mi lesz addig vele. Érdekes, ha tényleg elmegyek vhová így, akkor nicns is semmi gond. Szóval nagyon tartok tőle, mit művel majd, ha bevonulok a kórházba, illetve mit szól a tesóhoz, folyton a fejemre akar-e mászni szopi közben is stb. Nyugtassatok már meg, hogy ez nem így lesz... Majdnem két és fél év lesz köztük a korkülönbség.

Üdv
Kriszi
 
 


szia kriszti,

mi még csak tervezzük a második babát,de hasonló félelmeim nekem is vannak.kíváncsi vagyok mi lesz nálatok,mert mi is úgy számoltuk hogy olyan 2 és fél év lesz a 2 gyerek között:-)))))))))))szóval lehetsz a próbanyuszink:-)))))))))))))))
áááááááááááá,komolyan,szerintem valahogy úgy kéne csinálnod hogy nem feltétlenül bevinni a nagyot a kórházba ha szülsz,mert szerintem tök szar lehet majd neki hogy ha azzal kell szembesülnie hogy az imádott anyukája bennt van 4 napig a kórházba ráadásul egy tök idegen gyerekkel,ez lehet hogy valami ellenszenvet vált ki belőle a kicsi iránt,nem?vagy a másik hogy ha bemegy apával meglátogatni venni neki valami apróságot és azt mondani hogy ezt a hugica vagy öcsike küldi:-)))))))))))))))))))))))lehet hogy ettől tök meg fogja szeretni a tesót és nem zavarja majd ha látja hogy a kicsivel foglalkozol,talán nem lesz féltékeny,de nem tom,nekem még csak egy van,de ha így elgondolkodom minden félén,ez a két ötlet jutott eszembe hogy nekünk hogy kéne csinálni.
aztán lehet hogy most tök nagy marhaságot mondtam:-)))))))))))))))))))))))))))
és hol fogsz szülni?
gratula a pocaklakóhoz,remélem minden rendben vele

Puszkahegyek
juca
Jucaa
 


sziasztok
olvasgatok kicsit raero idomben, hat latom, hogy tele a babanet megkezdett PhD-s mamakkal (magamat is beleertve). Van ilyen topik? Ne nyissunk egyet?
Petine
 
 


Sziasztok!

Mi most várjuk a második babánkat. A "nagylányunk" 17 hónapos lesz, amikor megszületik januárban. Ha valakinek hasonló korkülönbséggel vannak gyermekei, szívesen olvasnék a tapasztalatairól.
Új vagyok a társalgóban, (ez gondolom látszik is :-)), a napokban olvasgattam a beszélgetéseiteket. Tanulságos. Ha lesz időm akkor megnézem majd a korábbi beszélgetéseiteket is.
Claire-nek minden tiszteletem így ismeretlenül is!
Fantasztikus hogy 4 gyerek mellett még a hobbijaidra is jut időd. Én még el se kezdtem a takarót készíteni a pocaklakónak, pedig már csak 2 hónapom van és mindenképpen meg akarom csinálni. A lányomé ilyenkorra már kész volt és melegítette már a pocakban is.
Jucaa felvetéseire: én terveim szerint "amerikai módra" fogok szülni: szülés után 6 órával elhagyom a kórházat. A dokim szerint csak a börtön kötelező. De a kislányom miatt nem fogok befeküdni. Pontosan, hogy ne legyen számára trauma. És még hosszan sorolhatnám az érveket, de már késő van. A lényeg hogy most arra koncentrálok, hogy a terhesség hátralévő hetei továbbra is komplikációmentesek legyenek és a szülés is simán lemenjen, hogy ne legyen indokuk bennfogni. Valószínűleg sokan nem értenek egyet velem, az anyukámmal is igen nehéz volt megértetni, hogy nem ment el az eszem, épp ellenkezőleg, de ettől csak az téríthet el ha valami komplikáció lép fel.
Most megyek, de továbbra is figyelemmel kísérem a topikot.

Jó éjt mindenkinek!

Fióka
 
 


A fenébe, hosszan írtam a bíztató sorokat, erre elszállt az egész! Majd megpróbálom összeszedni magam, hogy újra írjam!
Petine! Csinálsz PhD-s topicot? Ott jól kipanaszkodnánk magunkat, addig sem kell dolgozni :o! De tényleg jó lenne egy kis lelki támasznak!
Claire
 
 


Sziasztok!

Kriszi, Juca!
Nálunk 28 hónap van a gyerekek között. Én is nagyon aggódtam, hogy mi lesz. A fiam a terhesség vége felé már csak velem volt hajlandó elaludni és arról, hogy ne otthon aludjon szó sem lehetett előtte. Aztán kiderült, hogy egész jól elvannak Apával, sokkal simábban ment a dolog, mint képzeltük. A kórházba nem jött be, féltünk, hogy nehéz lenne utána hazavinni. Csak utolsó nap, nagyon örült nekem, semmi neheztelést nem láttam Rajta. Nekem viszont megdöbbentő volt az élmény, az én kicsi fiam pár nap alatt nagyon megnőtt, erre nem készültem...
Otthon kapott a kicsitől egy kisvakondot (az a kedvenc meséje), még ma is el szokta mesélni, hogy Gerda hozta Neki. Ő pedig egy csörgőt adott a kicsinek.
Kezdetben nem volt féltékenység egyáltalán, pár hónap után láttam Rajta, hogy már elege van néha. De addigra már nagyon megszerette. Egyszer kérdezte meg, hogy mikor bújik vissza a hasambaKép
A komolyabb féltékenység akkor kezdődött, amikor oviba kezdett járni, de ez nem a kicsi ellen irányul többnyire, hanem engem vett célba.
Ha van kérdésetek, szívesen válaszolok.

Betti

Betti
KépKép
KépKép
 
 


sziasztok! Mi is hasonlóan voltunk, mint Bettiék, nálunk pont 2 év van a két nagy között, már vártam a másodikat, amikor a nagyot elváladztottam. utána az lett az elalvás menete, hogy ott kellett vele feküdni. Mi beengedtük a kórházba, ő is kapott egy kis autót a tesótól, még most is tudja, lassan 6 évesen, hogy melyik az! Én is megdöbbentem, milyen nagy az én kisfiam!Először lelkesen jött be, csak azon volt kiakadva, hogy nem mehetünk még haza. Együtt hoztuk haza a kicsit. A féltékenység inkább akkor jött, amikor a kicsi kezdett mászni, és mindenbe belenyúlt, de addigra már úgy megszokta és megszerette, hogy ez csak normál testvér-konfliktus volt!
Az is sokat segített, hogy az apjával kettesben mentek ide-oda, és nagyon nagynak érezte magát! Bébi úszásra is járt tovább, a nagyszülőkkel, Apával, stb. igyekeztünk nem felborítani az életét! Most 4 és 6 évesek, és nagyon jól összenőttek, sőt, néha inkább azt kell a fejébe vésni, hogy a dávid kisebb, nem lehet minden úgy, mint vele, van ahova a kicsi még nem mehet, stb.
Ja, és jó, ha nincs kizárva a dolgokból, fdürdetés, pelusozás, szopi, stb. Persze ezt biztos 1000x hallottátok már! Az én fiamnak is van babája, sőt, a lefejt tejet is megkóstolta (1x!Kép).
Érdemes a rokonoknak szólni, hogy ha jönnek babanézőbe, inkább a nagyot ajnározzák, mert a kicsinek még tök mindegy, a nagynak viszont nem!
Nálunk a nagy jóval előbb kapott új ágyat, viszont amikortól a kicsié ott volt, mindig elmondtuk, hogy abban fog aludni, elképzeltük mekkora lesz, mit fog csinálni, stb!
Ti is meg fogjátok oldani, csak nem szabad elvárni, hogy helyből olyan lelkes legyen, mint Ti!
Üdv: Claire
 
 


Sziasztok!
Nekem a nagy 4 éves volt, amikor a tesó megérkezett. Előtte minden vizsgálaton ott volt, beleszólhatott, hogy fogják hívni, együtt választottuk a ruhákat neki és egyáltalán úgy tettünk, mintha neki szülnék kistestvért és nem magunknak még egy gyerkőcöt. A nagy nagyon anyás, a mai napig csak én csinálhatok vele mindent. Még mindig nem tud a mamánál aludni, ha 2-3 havonta kimozdulnánk a férjemmel kettesben, akkora palotaforradalom van, hogy el is megy a kedvem az egésztől. Tudom, hogy ez így nem helyes, de így alakult. Rettegtem tőle, mi lesz, amíg én kórházban leszek, hogy fogja ezt viselni és egyáltalán, mit fog szólni a kistesóhoz. Apa kivett szabit, és mindennap kétszer behozta a nagyot a kórházba. A szülés ideje alatt is együtt toporogtak kint a műtő előtt, (császár volt) a szülésznő csak a nagynak adta oda a babát. (a férjem magában puffoghatott Kép Esténként letámolyogtam a kártyás telefonhoz és meséltem a nagynak. Kicsit hülyének néztek a kórházban, hogy ott állok a telefonnál a mesekönyvvel a kezemben és félórát telefonálok, de mit számít. Egyetlen gázos pont volt, amikor a férjem éjjel 2-kor telefonált a mobilomra, hogy milyen orvost hívjon a nagyhoz, mert 40 fokos láza van. Akkor egy pillanatra felmerült bennem, hogy hazaszökök, de a kicsit nem hagyhattam ott. Aztán megoldották ezt is. A nagy az én helyemen aludt a franciaágyban apával, és mielőtt szülni mentem, kapott tőlem egy kockásfülű nyulat, (mert az mindig segít a bajbajuttotakon), az helyettesített engem. Nálunk a kicsi nem hozott ajándékot a nagynak, mert a nagy tökéletesen tisztában volt vele, hogy a hasamból jön, ott meg nincsenek játékok. Amikor hazaértünk, az első pár héten előfordult, hogy hagytam a kicsit sírni, nem vettem fel azonnal, a naggyal foglalkoztam inkább. Mindenhova vittem továbbra is a nagyot, inkább szoptattam wc-ben, kocsiban, bábelőadáson le-fel járkáltam a kisbabával a kezemben, de ott voltam a nagylányommal. Aztán rájött, hogy az ő életében semmi nem változott. Este akkor szoptattam, amikor meséltem neki, egyébként is minden szoptatás alatt olvastam a nagynak, vagy diát vetítettünk, A meghitt szoptatásnak annyi lett, de nem bántam, mert nem volt féltékenység. Aztán megszokta és megszerette a kicsit. Továbbra is mindent én csinálok a naggyal, meg ugye a kicsivel is, néha lóg a belem és nem tudom, mit beszélek, de imádja egymást a két gyerek. Ja, és vettünk néhány ajándékot, hogy akik babanézőbe jöttek, de a nagynak nem hoztak semmit, azoknak a kezébe nyomtuk és átadták a nagynak.
Most, hogy a kicsi 10 hónapos és már négykézláb mászkál, néha kitör a botrány, mikor nem hagyja a nagyot rajzolni, vagy legózni, de többnyire inkább csak azért szól a nagy, hogy segítsek újraépíteni a házat, mert a tesó ledöntötte.
Mi (én) így csináltam, nekem bejött, ha bárki aggódónak, kétkedőnek segítettem, akkor nem volt hiába leírni ezt a kisregényt.
Üdv
Bucska
 
 


Nálunk is tudták a nagyok, a maguk szintjén, hogy hogyan és honnan születik a kistesó, de azért nálunk a kölcsönös ajándékozás így is bejött. Tudták, hogy mi (nem is vettük, csináltuk), mégis számon tartják, hogy azt arra kapták. A kicsikét is mi vettük, de a két nagy döntötte el, melyik melyiké, és roppant boldogok voltak, ogy adhatnak vmit. Szerintem a kicsik egyébként is azzal a képességgel jönnek a világra, hogy megszeretessék magukat, és legszélesebb első vigyorok mindig a csodált nagytesónak szólnak! És ennek nehéz ellenállni! Claire
 
 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Vissza: Anyaságról

Jegyzetfüzet:

 

cron
X
EZT MÁR OLVASTAD?