Új privát üzeneted érkezett!

Nem tehetek róla, de nem akarok gyereket, és soha nem is akartam. Nem tehetek róla, de soha semmiféle pozitív érzelmet nem tápláltam a gyerekek iránt, sőt, ha megláttam egy síró gyereket, inkább kikerültem, mielőtt nagyon bepörögtem volna tőle. Soha nem tudnék mit kezdeni egy gyerekkel. Nemhogy még én hozzam a világra!
Két visszatérő rémálmom van, mindkettőt zűrösebb időszakaimban szoktam álmodni: az egyik az, hogy fuldoklom, a másik meg az, hogy terhes vagyok. Az utóbbi a borzasztóbb. Nem kívánom senkinek az ilyen álmimat. Egész álmomban félek. Lenézek a hasamra, látom a nagy púpot, tudom, hogy valami benn van, ami úgy jön ki, hogy szét fog szakítani. Általában ordítok, és ütögetem a hasam, hogy tűnjön el. És mindig tudom, hogy késő, már nem lehet eltűntetni. Utána mindig csatakosan ébredek. Álmodtam már olyat is, hogy szét voltam vágva, mint a csirke, és úgy jött ki belőlem a gyerek. Miután magamhoz tértem, fél óráig nem tudtam, igaz-e, vagy csak álom volt.
Amikor itt végigolvastam a szülési "élményeket", szó szerint felfordult a gyomrom. Émelyegtem. Nagyon jó a beleérző képességem, úgyhogy szinte éreztem azt, amit itt páran átéltek. Nem tudnám elviselni azt, hogy szétkaszaboljanak, mint egy hentesárut, még a gondolatától is rosszul vagyok. Soha, senkinek nem fogok gyereket szülni. Engem vagy elfogad ezzel együtt valaki, vagy mehet amerre lát. Védekezem, körültekintő vagyok, ha mégis teherbe esnék, akkor tiszta lenne a lelkiismeretem.
Ha megtehetném, sterilizáltatnám magam, mert nekem saját gyerekem nem lesz. Hiába mondják, hogy "majd még meggondolom", meg egyéb baromságok. Hadd tudjam már én jobban! Az is hülyeség, hogy megszabják, mennyi idős kortól lehet sterilizáltatni magunk. Kinek mi köze hozzá? Mondjanak egy árat, és kész. Nehogy már ne én dönthessem el, mit engedek csinálni a saját testemmel! Ha most, fiatal, ábrándos koromban nem kell a gyerek, nem fog az kelleni soha.
És nem a karrier miatt. Az már csak hab a tortán, hogy mekkora akadály. Egyszerűen félek, és ettől a nyomasztó félelemtől csak akkor szabadulhatnék, ha tudnám, biztonságban vagyok, nem lesz gyerekem.
Vállalom a megkövezést, és a lesújtó véleményeket. Nem tehetek róla, belémrögződött.
Üdv:
Karthago
Karthago
 


Kedves Karthago!

Szavaidból úgy érzem, hogy Téged valami szörnyű megrázkódtatás ért.
De megszeretnélek nyugtatni, hogy ha lenne egy szerető párod, s Tőle egy édes kis apróságod, teljesen máshogy állnál a kérdéshez. Biztos, hogy nagyon nehéz lehet egy szülés (pedig én csak jelen voltam fiam szül-nél), de egy anyukától sem hallottam, hogy megbánta volna.
Most gondolj bele, nem lenne jó érzés, ha a gyereked átölelne és azt mondaná, hogy imádlak anyu. Bárkiben csalódhatsz ebben a mocskos életben, de az biztos, hogy a gyerekedben soha! Ő mindig a TIED marad és szeretni fog (persze ez tőled is függ!). Engem már nagyon sok csalódás ért, de a gyerekem miatt soha nem gondoltam olyanra, hogy feladom és ne küzdjek tovább. Tudom, hogy szüksége van Rám és ez csodálatos érzés! Nagyon jó dolog azt éreznie az embernek, hogy még ragaszkodik hozzá valaki.

Egyszóval próbáld elhessegetni magadtól ezeket a gyerekellenes gondolatokat mert bele fogsz őrülni!
Próbálj egy kicsit más szemmel tekinteni a csöpségekre, hiszen olyan drágák. Ne a bőgőmasinát lásd meg bennük hanem azt, hogy szeretetre vágyó szerető lények.

Gondolom, hogy nem sikerült meggyőzni ezzel a pár gondolattal, de legalább amíg olvastad, addig se gondolkodtál "marhaságokon".

Üdv Atiapuka
Névtelen
 


Kedves Karthago!
Valami furcsa érzés kerített hatalmába, amíg olvastam a hozzászólásodat.
Az biztos, hogy valami nem stimmel Veled, lehet, hogy volt valami nagyon negatív élményed a terhességgel kapcsolatosan.
Lehet, hogy volt már egy abortuszod??

Nem vagyok pszichológus, de nem kell sokat törni a fejem, hogy Téged NAGYON IS foglalkoztat a terhesség!!
Itt vannak ezek a visszatérõ álmok...

Vagy miért is vagy most a babaneten???

Véletlenül az ember nem téved erre, ha pedig
"soha, de soha nem akar" gyereket, nem olvasgat szülésrõl, babákról, hanem gyorsan tovább lép....

Nincs igazam?


Ancsi
Ancsi
 

 
 

Kedves Karthago!
Annyi weboldal van, aminek semmi köze a babaváráshoz, és a gyerekekhez, nem azokat kellene inkább olvasgatnod? Tudod, itt sokan nagyon szeretnének babát...
Judó
Judó
 


Kedves Karthago!

Kicsit rossz helyre írtál. De ezenkívül más baj is van. Lehet, hogy pszichológushoz kellene fordulnod???!!!!!
Névtelen
 


Szerintem Karthago csak bosszantani akar bennünket,de ha valóban ilyen gondolatai vannak akkor tényleg nem ártana időpontot kérnie egy pszihodokinál.
Mona
 


Kedves Karthago!

Én is így kezdtem. Aztán találkoztan Valakivel, aki anyakönyvvezető elé tudott cipelni, és rábeszélt egy babára. Mit mondjak, nem voltam egy kiegyensúlyozott kismmama. Olvasgattam a babanetet, az indexet, és nem értettem, mi ebben a jó. Rettegtem a szüléstől. Szülés közben még rosszabbra fordult a helyzet, inkább nem írnám le, hogy miket gondoltam. Azután megszületett végre, és kezembe adták. Hosszasan bámultuk egymást és 180 fokot fordult az eddigi értékrendem, és az életem. Soha nem idegesít a sírása, egy büdös szó nélkül keltem hozzá éjszaka, és úgy egyáltalán, az életem része lett.
egyébként a kedvesemet többen megkérdezték, hogy hogyan meri a babát egyedül hagyni velem, és sokan azt hiszik, hogy viccelek aminkor azt mondom, hogy gyerekem született, és még kettőt szeretnék.
Az, hogy így viszonyulsz a terhességhez, csak azt jelenti, hogy még nem találtad meg a megfelelő apukát a gyermekednek, vagy túl sok olyan embert ismersz, akikjó nagy hisztit csinálnak a terhességből és gyereknevelésből. éÉn is ismerek olyanokat, akik mindenkinél terhesebbek, és akik önmaguk, életük feláldozásával lesznek Nagy Magyar Anyák, éws ezt ahol lehet, el is mesélik. (Meg ott is ahol nem)
Azt kell elfogadnod, hogy Te döntöd el, hogyan éled ezt az egészet meg, és nem kell klisékhez alkalmzkodnod.
madárka (mad&aacut
 


Szia Karthago!

Sszerintem kár is akkkor a baba mama oldalakon nézelödnöd,én nagyon sajnállak mert nem tudod milyen érzés az anyaság ugy mint jó és rossz értelmében eggyüttvéve. CSak sajnálni tudlak

Ui:nagy port kavarsz ezzel a bugyuta kijelentéssel
Névtelen
 


Kedves Karthago!

Arra gondoltal mar, hogy mi lett volna, ha a te anyukad is igy velekedik ahogy te? Hiszen azert, hogy te megszulethess neki kellett "szetkaszabolnia a testet"!
Senki nem kenyszerit arra, hogy gyereket szulj, sokan vannak akiknek sosem lesz gyerekuk, de akkor miert olvasgatod a Babanetet?
Agi
 


"Kedves" Karthago!

A dühödned oka van, amit csak te tudnál akár pszichológus segítségével kideríteni. Úgy veszem észre, hogy az egész világot utálod, magadat is, nem csak a gyerektéma riaszt ennyire.

Ez talán egy segélykiáltás itt a BABANETEN?
A pszichológus biztos jobban tudná.

Próbálj kicsit jobb lenni, és hogy ha ez is a véleményed, tiszteletben tartjuk, de miért olyan fontos ezt ilyen stílusban tudatni velünk itt a babaneten?
Persze azt nem gondoltam rólad, hogy gondolsz arra is aki nagyon akar BABÁT és ezt kénytelen olvasni. Akkor hol a nagy beleérzőképességed?
Vagy csak egyszerűen ennyire intoleráns vagy? (és még finoman fogalmaztam).
Egyénként komolyan érdekelne, hogy mik foglalkoztatnak az életben?

Üdv,
Évici
Évici (Évic
 


Kedves Karthago!

Lehet, hogy Monának van igaza és valaki csak bosszant minket, lehet hogy nem is no írta ezeket. Ki tudja?

De szerintem is mindenkinek tök igaza van abban, hogy a hatalmas trauma érthetett. Már nem tudom hol olvastam a születés meghatározó élményérol. Állítólag a saját megszületésünk, anyánk akkori hozzánk való viszonya enyire megrázó lehet egyesek számára, hogy rettegnek a szüléstol. Ilyenkor aki mgis babás lesz, faros gyereket produkálhat, nehogy rendesen kelljen szülni. Több olyan eset elofordult, hogy egy anyának a többedik gyerekvárása alatt egy pszichiáter feloldotta ezt a feszültséget és az a gyerek már rendesen "fejes" úton született.
Állítólag egyébként mindenkinek hihetetlen bátorság kell a szülés újbóli átéléséhez (persze hipnózisban)

Mindenesetre szerintem tényleg szakemberhez kell ilyen problémával fordulni.
Gondoljátok, hogy aki így retteg a teherbeeséstol, az élvezni tudja a szexet?

Kátya
Kátya
 


Kedves Karthago!

A véleményedhez jogod van, és természetesen te döntöd el, akarsz-e gyereket, avagy sem. Ám nem biztos, hogy ezt itt és most ilyen stílusban kell közölni. Tudod itt általában háromféle embert találsz: 1. aki boldog szülő és imádja a gyerekeit 2. aki éppen kisbabat vár 3. aki nagyon nagyon szeretne gyereket, és esetleg nem sikerül neki.
Gondolod, hogy itt megértésre talál a hozzászólásod??????
Egyébként én is csak azt tudom mondani, amit annyian előttem: ha ennyire gyűlölöd a szülés gondolatát és a gyerekeket, mit keresel a babaneten? Azért ez kicsit furcsa. Egy pszichológus tényleg nem ártana neked. Egyébként én 22 éves vagyok, és a második gyerekemet várom, nagy örömmel és várakozással. Az első szülésem nagyon nehéz volt, de ki emlékszik már arra? hidd el, a kicsi minden fájdalmat megér. A saját kisbabádban már nem egy bőgőmasinát látnál, hanem a legcsodálatosabb kis lényt a világon.
Kívánom neked tiszta szívemből, hogy egyszer nagyon boldoggá tegyen a saját gyermeked.
KATA
 


Szerintetek hová tûnt Karthago?
És vajon miért nem válaszol?

Ezek a kérdések nem várnak feleletre, hiszen
benne van a válasz.
Ancsi
 


Lehet, hogy mégis elment szülni?!

Atiapuka
Névtelen
 


Szerintem itt most többféle lehetõség van.
Egy: Karthagonak feltûnési viszketegsége van, élvezi, hogy port-vihart kavarhat, és az egésszel (függetlenül attól, hogy igaz-e) csakis ez volt a célja. (ebben az esetben sokaknál sikerrel járt, élvezheti)
Kettõ: Karthagonak igenis jár a fejében a baba-kérdés, meg ez a kusza érzés, és segítségre van szüksége. Ez esetben tényleg egy jó pszichológusra lenne inkább szüksége. Én el tudom hinni, hogy van ilyen (én érdekes módon a cigivel vagyok hasonlóan, soha még próbaszálat sem szívtam, és néha olyan rémálmom van, hogy dohányzom, totál rémálomnak élem meg, és marha boldog vagyok, mikor felébredek, és rájövök, hogy csak álmodtam). De azt hiszem, ha ez az eset van, nem mi vagyunk a megfelelõ fórum, szakember inkább tudna segíteni.
Ildi
Pethes Ildikó
 


sziasztok. szerintem khartagonak nem lehet gyereke és nem tudja elviselni hogy másnak esetleg van, vagy lehet. ha ez nem igaz, akkor csak szórakozik, mert ha ilyen érzései vannak valakinek akkor nem jönne a babanetre, hogy ezt elmondja. ja ,különben nagyon gusztustalan még a megfogalmazás is.
Mea
 


Szervusztok!

Egyetertek veletek, Karthagonak valoban pszihologusra lenne szuksege. De milyen is az ember? Inkabb elmondja ismeretleneknek a problemait mint a baratainak, vagy dokinak. Mar az is haladas, hogy beismeri, segitsegre van szuksege. Mert szerintem a levele beismeressel egyenlo. Hogy mit keresett a babaneten? Hat Nektek, ha van egy velemenyetek, amirol tudjatok, hogy rossz, akkor egyaltalan nem vagytok kivancsiak a masera? Vagy nem voltatok ugy, hogy nem tudtatok mi is a helyes ut, de hallva mas velemenyt azonnal eltudtatok donteni, az megfelelo, vagy nem megfelelo Nektek. Lehet, hogy valahol azt remelte Karthago, hogy mas erzeseit, elmenyeit olvasva megvaltozik a velemenye. Nem tudom... Mindenesetre, ha igy van, valami meg tudja valtoztatni az erzeseit, az a babanet es olyan emberek, akiknek gyerekeik vannak, akik imadjak a gyerekeket. Nem vagyok en elhivatott mast elitelni, pszichologus sem vagyok, hogy segiteni tudjak neki.
Megis, tisztelem benne azt, hogy tudva nem akar gyereket, vedekezik. Mert gondoljatok bele, hany olyan anya van ( tulajdonkeppen nem is ez a helyes kifejezes), aki megszuli gyereket es nem kell neki, eldobja, vagy meg rosszabb... Sokat hallani kukaban talalt gyerekekrol,vagy... de inkabb nem is irom, mert nekem ettol fordul fol a gyomrom. Es meg mindig tiszteletremeltobb az a szemely, aki vedekezik, mint az aki eldobja a gyereket.

Karthago, harom dolgot ajanlanek neked:
1. Mindenkeppen keress fol pszichologust, nem feltetlenul azert , hogy a velemenyedet megvaltztasd, hanem mert a remalmaidat fol kell dolgoznod, hogy nyugodtan alhass ejjszaka.
2. Miutan vegeztel az elsovel es maradsz a velemenyed mellett, olyan part valassz magadnak, akinek szinten nem kell gyerek, mert maskepp a kapcsolatotok tonkremegy.
3. A sterilezest hagy ki. Hagyj magadnak egy kiskaput, arra az esetre, ha megis meggondolnad magad.
Es egy kerdes:
A fuldoklos almod milyen? Vizbe fullados? En ezt feltetelezem. Szoktal-e starndra jarni? Tudsz-e uszni? Ha igen, akkor ezen a remalmodon megis sikerult tultenned magad. Ha nem, akkor talan ez a "konnyebb" problemad, ezt probald eloszor megoldani.
Anrola
anrola
 


Szia Karthago!
Azt tanácsolnám ,hogy ne szülj!
Inkább ,mint ,hogy bántsd! Sokan akarnak és mégis bántják ,Te nem akarsz és így bántani sem fogod!
Azért az érdekelne ,hogy hány éves vagy?
Üdv Kanga
Kanga-Zsebibaba
 


Sziasztok!

Sajnálom ezt a karthagot... tényleg beteg.Vagy esetleg egy buta kamasz...Mert ebben a korosztályban újabban "menö" utálni a gyerekeket, és a velük kapcsolatos összes dolgot.
Csak és kizárólag szörnyü dolgokról olvasott? Arról sosem olvasott, hogy mennyire eltörpülnek a kellemetlen élmények akkor, amikor kezében tartja az ember azt a valakit, aki a szerelméböl és saját magából van?!
Kár volt elolvasnom, csak felhúztam magam rajta...
verus (verus)
 


Szia kárthágó!
Mi a baj ?
Sok embernek van rossz élménye a családról,sok a rossz családi légkör. Nem jó egyedül maradni.
mindenre meg kell érni. előre semmit sem lehet elképzelni amíg meg nem történt.igazán egy gyerek születése tesz igazán felnőtté.
Hagyj időt magadnak.
Névtelen
 


Karthago-ról jutott eszembe: piacon voltam a kisbabámmal és egy anyuka a 4-5 éves kisfiával úgy beszélt, olyan gyûlölettel, mint egy utolsó gazemberrel. Nem volt õ rossz, csak olyan mint a 4-5 éves kisfiúk. Az anyukája pedig ilyeneket mondott: "miért nem jössz már, mindjárt szétverem a fejed", stb. A kisfiú leült egy székre és elkezdett sírni. És én is majdnem sírtam. Hogy lehet, hogy valaki így bánik a kicsi gyermekével? Nekem a kisfiam a világon a legfontosabb. És milyen felnõtt lesz egy ilyen gyermekkort élõ kis emberbõl? Csak ennyit akartam mondani. Sziasztok: Ági
Névtelen
 


Szia Ági!

Elhiszem, hogy elérzékenyültél. Én is azt tettem volna férfi létemre.

Biztos, hogy az "anyukája" volt??? Szerintem csak ö szülte és ennyi!!! Egy anya nem lehet ilyen.

Ez nagyon hasonlít azokra a hírekre, mint amikor a tv-ben hallom, hogy csecsemöt találtak itt meg ott, s keresik az édesanyját. Ilyenkor kinyílik a bicska a zsebembe. Még, hogy az édesanyja!!! Egy rossz ri..., aki csak ...ni szeret. Na kezd feforrni az agyam, befejezem, mert nem akarok nagyon primitívnek látszani!

Üdv Atiapuka
Atiapuka
 


Kedves Karthago!
A helyzeted ismerős valamennyire, de azért nálam ez nem volt ennyire súlyos. Azt gyanítom, hogy van valami megoldatlan kérdés az életedben, amire még nem tudod a választ. Hogy ezt magadban el tudd rendezni, kialakítottad magadnak ezt a fajta védekezést, hogy nem szereted a gyerekeket, és irtózol az egésztől. Persze, az is lehet, hogy igaza van mindenkinek, aki azt mondja, hogy valami nagy trauma érhetett, ami így csapódik le. Szerintem neked nem a gyerekekkel van bajod, hanem csak képtelen lennél egy férfihez kötődni egy életen át, a gyerekeden (is) keresztül. Ezt a felelősséget nem vállalod, és ez lepleződik akaratlanul is a gyerekek iránti ellenszenvedben. A gyerekproblémád már csak következmény szerintem. Neked nem a gyerekekkel van bajod, hanem teljesen más vonalon. Ezt viszont ki kell derítened, hogy mitől is menekülsz igazából. Ha a helyzet ennyire súlyos, mint írod, akkor praktikus lenne tényleg pszichológus/psziochiáter szakember tanácsát kérni. Van, hogy az ember egyedül nem boldogul a problémáival. Az én esetem megoldódott, megtaláltam azt a férfit, aki fel tudta oldani bennem ezeket a negatív érzéseket, és aki végülis rábeszélt egy közös gyerekre, akit most boldogan várok. Ezt sem hittem volna. Arra azért kíváncsi lennék, hogy hány éves is vagy. Lehet, hogy fiatal korod miatt kár is még ezeken a dolgokon rágódni.
Névtelen
 


Huszonegy éves koromban terhes lettem, de 5 hetesen abortuszra mentem. Szüleim reakciójától is féltem, tanultam is még és a párom sem volt készen egy gyerekre. Több, mint tíz évig ceruzaemberkékrõl álmodtam, gyerekekrõl, akik szétmennek a kezemben, ahogy hozzájuk érek. Eltemettem õket és szörnyû bûntudatot éreztem és rettegést, csak ki ne derüljön, hogy nálam estek szét, így én vagyuk a halálhozójuk. Amikor felébredtem, rendszerint iszonyúan megkönnyebbültem, majd ha hajlandó voltam végiggondolni, mély bánatba estem, hogy már milyen nagy lehetne az a meg nem született gyerek... Majdnem biztos vagyok abban, hogy azért nem mertem belevágni hosszú évekig a gyerekvállalásba, mert ez az élmény kísértett. Amikor bõven 30 felett ismét terhes lettem, nagyon sokáig küzdöttem az elfogadásával. Egy alkalommal el is indultam elvetetni, de visszafordultam. De egészen a szülésig nagyon felemás volt a babához való viszonyom. A kicsim kb. két hetes korában döbbentem rá arra, hogy ez a pici lény egy életre kijelölte az utamat. De arra is, hogy nem sok fontos dolog maradt a világon rajta kivûl... A puszta léte értelmet adott annak a sokszor hangoztatott közhelynek, miszerint az élet értelme az élet maga.
Karthágó, ne undorodj a fizikai dolgoktól annyira. Az eltorzult test, a vér és mocsok, ami a világra kerülést kíséri, egészen jelentéktelenné válik, amikor ott a kicsi. Minden jelentéktelenné válik, csak az élet maga számít.
Jusztina
 


Milyen találó beszélõ nevet találtál, Karthágó, a város, amit elpusztítása után sóval vetnek be, hogy ott többé élet ne fakadjon... Ha provokációnak szántad a leveledet, ha segélykiáltásnak, ha csak egyszerûen dühös lettél, hogy hogyan láthatnak mások szépséget a számodra oly gyûlöletes várandóságban/szülésben és egy gyerek felnevelésében, szóval akárhogy is volt, én örülök, hogy leírtad. Bennem ugyanis pont az ellenkezõ hatást váltotta ki, én nem dühöt, hanem végtelen örömet éltem át. Végtelen hálát, hogy én magam már túl vagyok azon a zavaros idõszakon, mikor a jövõ egy nagy értelmetlen sötétségnek látszott, a jelen pedig egy káosznak, amiben én folyamatosan dühös és sértett vagyok. Mert mit láttam: egy félresiklott kapcsolat, ahol harcoltunk egymással, mert mindkettõnk túl büszke volt, a barátok elkerülése, nehogy meglássák rajtam, hogy baj ban otthon, elrontottnak látott "karrier", a kamaszkori sportos alakom elformátlanodása és hasonló testi bajok, és hát a szülõkkel szembeni soha át nem beszélt sérelmek halmozódása -szóval visszanézve az életemet, egy pont után elrontottnak láttam mindent. Idõlegesen segítettek csak a fogyókúrák, a nyelvtanfolyamok, a munkahelyváltás, sõt, az országváltás is. Mint általában ez lenni szokott, engem is egy új kapcsolat állított új pályára. De furcsa mód úgy, hogy rá támaszkodva szépen lassan rávettem magam, hogy átgondoljam a régi párom tanácsait, rám tett megjegyzéseit és belássam, melyik volt igaz vagy nem igaz. Kb. négy évembe telt (ebbõl kettõ igen-igen viharos volt), hogy meg tudjam haladni azt a belsõ ellenkezést, amit egy másik emberhez való kötõdés gondolata váltott ki korábban. Megtanultam úgy együtt élni valakivel, hogy a függetlenségemmel nem áll ellentétben a hozzá való kötõdés. Megtanultam a jelenben élni. Érdekes, hogy nekem is testi/fizikai jellegû ellenkezéseim voltak azelõtt, ezek eléggé nehezen megfogalmazhatók, de pl. zavartak a kövér emberek, a zihálók, az izzadós nõk, az ízléstelenül öltözöttek - szóval azt akartam a világtól, hogy legyen steril. Még a terhességem alatt is tartott ez, nagyon nem szerettem saját magamat, alig vártam, hogy vége legyen és lehessek már a korábbi magam. De most éppen harmóniában élek és ennek a kicsim is okozója, az õ születése felgyorsította a korábban elindult lelki tisztulási folyamatot, ami a fizikai létezésemre is kihat.
Karthágó, biztos vagyok benne, hogy ha ekkora az ellenkezés benned a terhességgel kapcsolatban, akkor nem kell belevágni. De adj esélyt a jövõnek, próbáld kibeszélni magadból, mi is zavar leginkább. A pszichológus azért jó átmeneti megoldás, mert valakivel úgy beszélhetsz, hogy ami elhangzik, kettõtök között marad, tehát nem a barátaid/szüleid/párod tudja meg azt, amit titkolnál, de mégis feszít téged belül. Olyan jól tudnak kérdezni ezek a pszichológusok (én is jártam egyhez), egészen meglepõ dolgokat tudsz meg magadról csak azzal, hogy el kell gondolkodnod a válaszon. És nem néznek bolondnak.
Jusztina mégegysze
 


Nem mondok semmit, mert nem tudok!
Csak ülök, fogom a pocim(a 7. hónap elején) és nézem a képernyőt.
Hogy mit érzek(most, hogy elolvastam khartágó írását?)
1.Visszafolytom a könnyeim...
Lehet, hogy pont ezt akartad elérni? Bántani másokat?
2. ugyanakkor boldog vagyok!
Boldog, mert örülök, hogy az én édesanyám nem gondolkodott így és négyünket nevelt fel.
Talán a tiédnek kellet volna, így gondolkodnia?
Lehet, hogy nem is a babákra haragszol hanem rá? mert megszült téged? te peddig nem szereted magad? S talán mások sem szeretnek?
Lehet, hogy nem tudsz megbírkózni a saját léteddel, azzal amilyen vagy, vagy aki vagy?Mert nincsenek barátaid, nincs aki törődjön veled? Hány éves is vagy?
A LEGKÖNNYEB ELTÜNNI! vÁLALD FEL MAGAD ÉS ÍRJ!
eLTÜNSZ? aKKOR MÉGSEM A BABÁKKAL VAN BAJOD, HANEM MAGADDAL!
Boldog vagyok, hogy nem tudom átérezni amit írsz, mivel én ennek a teljes ellenkezőét élem meg!
A párom nap mint nap bekopog a pocimonKép hahó van bent valaki? :-) Stb.) Sogszor látom amikor rug és kidudorodik a hasam!Néha sírok a boldogságtól!
Persze az alakomat én is féltem(22 éves vagyok),.
De ahogy mondják?: Egy gyermek maga a csoda, s a csoda maga az élet.
Gondoltam még egyszer elolvasom a leveled, de nem megy ! Iszonyatosan sajnállak!
S csak fogom a pocim és annyit mondok a fiamnak: BOLDOG VAGYOK, HOGY VAGY! HOGY SZERTNEK, S SZERETHETLEK. ÉS EZ CSODÁLATOS!!!
Névtelen
 


Lányok, szerintem ez egy szimpla kis provokáció, aminek jól felültetek.
Ha Karthago tényleg így érezne, ahogy, akkor szerintem jó mélyen elásná magában, és nem sztorizna ilyen részletesen, de minimum megpróbálná leragálni a válaszokat, amennyiben tényleg foglalkoztatná ez a dolog. (ráadásul rendszeresen - ahogy írja) Szóval szerintem kamu, hanta, szivatás, vagy nevezzük ahogy akarjuk. Mindenesetre nem S.O.S. jelzés, ebben biztos vagyok.
Cseri
Cseri
 


Sziasztok!Én 18 éves boldog anyuka vagyok!Elképzelni sem tudom,hogy egy nõ ,hogy
irhat ilyet.17 évesen tudtam meg,hogy anya leszek,holott igazán csak akkor kezdõdik a bulizós
élet!Amint megtudtam boldogabb voltam mindenkinél!
Azóta a fiacskám 4 hónapos,õ tölti ki a nappaljaimat és az éjszakáimat NAGY-Nagy boldogságban!A férjem 23 éves és õ is igy van vele!Soha nem éreztem magam a fiacskám miatt "rabságban"imádunk vele lenni!Az anyai ösztön jött,nem estem kétségbe!Amióta Berci itt van velünk számomra nincs szomorúság,csak BOLDOGSÁG!!!!!
Sziasztok:LIVIA
LIVIA
 


A véleményem erről a nőről? (Karthágóról) rövid, és drasztikus: ez egy komplett idióta, nem érdemes időt fecsérelni a szövegére.
Névtelen
 


Amit Karthago ir a gyerekszulesrol, az egy idoben nekem is gond volt. Meg az egyetemen vegig kellett neznunk egy filmet a szulesrol (nem vagyok orvos), rosszul lettem tole. Borzalmas volt. Premier planban mutattak az egeszet. Mindent. Ahogy vagtak a gatat, elotte repedt a csaj, aztan a csaszart. Sokkolo volt.
Sokaig viszolyogtam meg a gondolatatol is, hogy en is alavessem magam. Tulajdonkeppen sose erdekeltek a gyerekek, nekem meg mindig nincs, pedig mar 29 eves vagyok. Es azt mondtam, egyet sem akarok.
Aztan megtalaltam eletem parjat. Azt tudom, hogy tole mindenkeppen szeretnek. Az, hogy mas gyermeketol nem tudok elolvadni, nem zavar, mert az enyemhez biztosan maskepp viszonyulok majd. Az a mienk lesz. majd az anyai erzeseim is megjonnek hozza.
En egyaltalan nem tartom furcsanak, hogy egy no nem akar gyereket, tenyleg kerekbe tudja torni a karriert, es ha valaki ugy erzi, hogy ez tonkreteszi az eletet, akkor inkabb ne szuljon.
De tenyleg, mit keres akkor a babaneten?
Egyebkent en nem hiszem, hogy en odaengedem eletem parjat a sajat szulesemre. Ha nekem ilyen borzaszto, milyen lehet majd neki?

Szidi
Szidonia
 


Szia Szidi!

Ha az életed párja ott szeretne lenni a szülésnél, akkor engedd. Én bent voltam a szülés alatt, s el sem mondhatom, hogy milyen jó érzés volt, amikor a kezembe nyomta az orvos a fiamat.
1 napig sem bántam meg, hogy ott voltam. Minden apukának csak javasolnám, hogy ne hagyják ki. Pedig én egy ájulós tipus vagyok, már a vérvétel után is! De ott nem volt idö az ájuldozásra.

Üdv Atiapuka
Atiapuka
 


Szia Atiapuka!

Igazad van, en sem fogom eltiltani, de eddig nem nagyon ajanlkozott. O is ajulos tipus, es biztos benne, hogy rosszul lesz.
Hat abban maradtunk, hogy a vajudast egyutt csinaljuk vegig, de ha komolyabbra fordul a dolog, akkor kimegy. Majd meglatjuk. Ez meg valtozhat.

Szia
Szidi
Szidonia
 


Szia, Szidi!
Szerintem ne hagyjátok ki az apás szülést!!!
Én 3 gyereket szültem, az elsönél (ahogy Te is tervezed) a vajúdás után megkértem, hogy menjen ki. A másodiknál a munkahelyére telefonáltak a kórházból, hogy jöjjön, ha nem akar lemaradni a gyerekéröl, aztán se szó, se beszéd betolták a szülöszobába. ÉS JÓ VOLT!!! Harmadszorra már fel sem merült, hogy egyedül csináljam végig!
Persze, elöször fél az ember lánya, nem tudja, mire számítson, de én csak biztatni tudlak Benneteket, hogy együtt szüljetek! Kép
Emese
Emese (emese)
 


Szia Emese!

Azt hiszem, ugyis o donti majd el, hogy mit csinal, en nem fogom eroltetni. Persze nekem is jobb lenne, ha ott lenne, de kivulallokent lehet, hogy rosszabbnak latszik az egesz, mint amilyen valojaban. Es azt nem szeretnem, hogy a kedvemert rosszul legyen.

Szidi
Szidonia
 


Nem lesz rosszul, a dolog nem olyan, hogy rosszul legyen. Nem tuidom miert el a szulesrol az a kep a tapasztalatlan emberben, hogy verpatak stb.
Nekem sokat segitett a parom jelenlete, nem lelkileg, mert lelkileg nem volt szuksegem segitsegre, fizikailag viszont tobbet segitett, mint barki mas segithetett volna.
Névtelen
 


Szia Szidi!
A szulesre mindenkeppen fel kell keszulnotok, Neked es a parodnak. Olvassatok rola, hallgassatok meg mas elmenyeit. Nem az a fontos, hogy az apa vegignezze a gyereke szuleteset, lassa hogyan bujik ki, hanem az, hogy ott legyen az anya fejenel, batoritsa, fogja a kezet, es egyaltalan mindent csinaljon amit az anya akar. En erre kertem a paromat,es arra, hogy ha elkapna a panik, juttasa eszembe azt amit kell csinaljak. Terhestornan jol felkeszitenek erre.
Panikra nem kerult sor, de csaszarra igen, tiz ora vajudas utan. Azt is vegignezte, pedig soha nem fordult meg a fejunkben, hogy ez lessz belole. Azota sem banja, es ha az elso gyereke szuletesenel ott volt, mert en kertem ra, a masodiknal ott lessz, mert o akarja. Ahogy Atiapuka is irta, paratlan elmeny volt szamara az, amikor a fiat a kezebe adtak, nem egy hetre ra, hanem ot percre miutan megszuletett.
Beszelned kell a paroddal, magatol semmi nem oldodik meg.
Anrola
anrola (anrola)
 


Szidi!
Hidd el, nem lesz rosszul (még ha olyan fajta lenne, akkor sem)! Egész más filmeken, idegeneknél végignézni, mint a saját gyereke születését! Egyébként a fejed mellett lesz (ahogy Anrola is írta), a véres részekböl nem fog látni semmit, ha nem akar. Persze, van olyan férfi is, aki végignézi prmier planban még avarrást is, dehát ez vérmérséklettöl függ! Lelkileg és testileg is jó, ha ott van, TÉNYLEG sokat tud segíteni! Abban viszont igazad van, hogy nem szabad eröltetni, nehogy ellenérzésekkel menjen be a szülöszobába!
Emese
Emese (emese)
 


Szidi!

Az én párom is az a fajta, aki vérvétel után elájul, de a lánya születését a 13,5 óra teljes hosszát, és a kibújását is premier plánban, teljes vállhosszát bevetve végigcsinálta velem, pedig öis félt, hogy rosszul lesz. Egy dolgot nem nézett meg, a gátmetszést, amúgy mindent. És élete legszebb élményének tartja. A mai napig...
De eröltetni télleg nem szabad, ebben igazad van, de biztatásul ültesd le a gép elé, hadd olvassa el ezeket a hozzászólásokat.

Remélem, ott lesz, önszántából. És akkor öis az elsö között foghatja meg a gyermekét, láthatja az elsö mozdulatait, hallhatja az elsö hangjait. És ez egy életre az övé marad.

Puszi:

Dia
Dia
 


Koszonom nektek, en mar meg is mutattam a paromnak ezeket az oldalakat. Hat, egyelore nem mutatott nagy erdeklodest a dolog irant: Sajnos bemagyarazta maganak, hogy o rosszul lesz. (egy vervetelnel kezdodott, es azota betegesen fel a vertol, injekcio latvanyatol, korhaztol.)
Talan kesobb valtozik a helyzet.

Szidi
Szidonia
 


Kedves Karthago !
Tudod mi a rámélom ?
A nővérem elvesztette bölcsőhalálban 2 hónapos kisfiát . Elaludt és nem kelt fel többé . Hihetetlen űr maradt utánna . Soha többé nem vehetjük a kezünkbe , nem szerethetjük . Hát ez a rémálom és nem az , hogy egy élet fejlődik benned akit majd a világra hozol és életed végéig szerethetsz . Aki beragyogja napjaidat , akiért érdemes élni . Én is ismerek olyan nőket , mert anyának nem lehet őket nevezni , akik mások előtt az utcán is verik gyereküket , mit csinálhatnak vajon otthon ? Itt Szolnokon az egyik ismerősöm panaszkodott a védőnőnek , hogy a szomszédja folyamatosan veri 16 hónapos kisfiát , erre a védőnő válasza az volt , hogy menjen el otthonról ha nem bírja hallgatni . Ez ám az igazi segítség ! Az ilyeneket úgy büntetném , hogy még csak esélyük se legyen teherbe esni .
erika (erika)
 


Kedves Erika!
Mélyen megrázott amit írtál.
Hogyan lehet ezt túlélni?

Karthagóról.
Arra jó volt, hogy a többiek is leírják a véleményüket, érzéseiket, de engem egy rossz újságíróra emlékeztet, aki a riport során felvet egy rázós témát aztán hátat fordít a riportalanynak és elmegy kávézni.
Remélem Karthagó jól kávézik, mert nekem úgy tûnik Õt már nem is érdekli a saját témája.
Üdv. Chris
Chris
 


Sziasztok!

Szidi! Az én férjem rosszul lett szüléskor. És akkor, amikor még tulajdonképpen nem is történt semmi. Persze hozzátartozik, hogy kórházba érkezésünk elõtt volt egy kis futkosás. De hamar feleszmélt és nagyon jó, hogy ott volt. A következõn is ott volt velem. Na és mi van akkor, ha rosszul lett?!
Persze erõltetni nem kell.

Rea
Rea
 


Rea!

Az en ferjem panikba esik, mar a gondolattol, hogyha valami orvosi beavatkozast kene rajta elvegezni. Ne tudd meg, fogorvoshoz hogy kell ellokdosni. Nem a fajdalomtol fel, hanem attol, hogy vert lat. Remenytelen. Es attol felek, csak en is ideges leszek ettol. EZT nem akarom.
Szidonia
Szidonia
 


Kedves Mindenki!
Sajnos nagyon nehez idoszakon megyek at mostanaban. 6 hetes terhes vagyok es tudom, hogy ennek kene a legboldogabb idoszaknak lenni az eletemben, de en nem orulok neki. Mielott azt kerdeznetek, hogy akkor miert lettem terhes, baleset tortent, de masnap reggel mentem orvoshoz es esemeny utani tablettat vettem be de nem hasznalt. Ferjnel vagyok, 29 eves, rendezett korulmenyek, tehat, minden adott lenne. Imadom a gyerekeket, de valahogy magamnak nem akarok...nagyon nehez ez, hiszen a ferjemmel madarat lehetne fogatni, annyira orul es en nem mondhatom el neki ezeket. Az abortuszon gondolkodom...tudom, rettenetes, de annyira felek hogy nem valtozik meg az erzesem es akkor mi lesz? Nehez gyerekkorom volt es felnottkent is sok tragediat megeltem...talan ezek fognak vissza, nem tudom. Felek magamtol, a jovotol, a gyermekemtol...nem tudom mi lesz velem, de muszaly minel elobb tisztaba lenni magammal...volt mar valaki ilyen helyzetben? Mi a kiut ebbol? Inkabb ne szuljek es varjam meg, amig tenyleg akarom?
Névtelen
 


1. a ferjednek is 50 %-a van szavazni a dolgokban. Nem dönthetsz nélküle. Másrészt nem vagy már annyira fiatal de még pont jó korban vagy. És hidd el nem jó egyedül. Az ember szülei eltávoznak egyszer és Te ott maradsz egyedül a férjeddel. A család szeretete sokmindenen átsegíthet.

Ez a gyermek ajándék, szerelem gyerek, akinek mindenképpen meg kell születnie, hiszen nem terveztétek be sõt!
Ez a sors keze nem?

Nagyon bánni fogod ha elmész abortuszra.
És ha megszülöd a gyermekedet aki gyönyörû lesz és csak a tietek és ahogy rád néz, nagyon el fogod szégyellni magad hogy korábban min gondolkodtál, mert annyira imádni fogod.

Én ugyan soha nem gondolkodtam abortuszon, de azon igen hogy én megfelelõ anya leszek-e mert szerintem noha én is 29 vagyok még nem nõtt be a fejem lágya.
És mint mindenki annyira másképp gondolkodom már, és annyira faantasztikus érzés ...

Tehát a válasz: szülj.
Momo
 


Szerintem is.
Névtelen
 


Kedves Névtelen!
Momonak igaza van, bizony a férjednek is van beleszólása.
És azon elgondolkoztál már ha abortuszra elmész, mégha meg is beszéled vele, mi lesz a kapcsolatotokkal? Nemcsak pozitív irányba fordulhat!
A korod...nos, én 28 vagyok egy pici baba anyukája. Nem mondom, hogy késõ, de korántsem állítom, hogy nem jöhetet volna elõbb! És ha nem szülöd meg ezt a kicsit, és utána évekig-évekig nem fog sikerülni, mikor már úgy látod, hogy itt az idõ?! És bizony akár milyen jól tudjuk magunkat tartani, 25 éves korunk után, öregszik a szervezetünk.
Az én kis agyalkám is az orvosi adatok ellenére kezdett nõni a pocakomban. A párom kissé megijedt, és õszintén megmondom én is, mikor láttam hogy nem egyértelmû az öröme, DE most már imádja (mint ahogy kezdetektõl óvott és féltett engem is). Ha meglátja a pici, rögtön mosolyra kunkorodik a szája (4 hónapos) és ettõl aztán apukája is elolvad!Kép
Talán feledtetni tudja majd ez a kicsi a sok tragédiát és még boldogabban élhettek majd hármasban!
Szerintem vágj bele, jelentkezz be a terhestanácsadó orvosodhoz, és 1-2 hét múlva mikor az uh-n meglátod és meghallod a szíve dobbanását, elfelejted ezt az egészet. A Friss kismamák topicja pedig örömmel fog fogadni téged!!!

Még 1 dolog:
bár azt írtad szereted a gyerekeket: vannak olyanok, akik jobb ha nem vállalnak gyermeket. Nem akarok megbántani ezzel senkit, egyszerûen olyanok, hogy inkább boldogabban élnének kettecskén. Természetesen mindenkinek saját magának kell eldönteni, õ melyik csoportba szeretne tartozni és mikor.

Baráti üdvözlettel:
Hagy maradjak névtelen.

(azért, ha nem túl nagy kérés, írd meg, hogyan döntöttetek)
Névtelen
 


Sziasztok!
Nagyon koszonom a kedves sorokat, nagyon jol esett, hogy nem tamadtatok le, hogy micsoda szivtelen no vagyok.
Igazatok van abban, hogy a ferjemnek joga van tudni a baba sorsarol, de en nem mondhatom el neki, hogy abortuszon jar a fejem...O nem az a tipus, aki ezt megertene...bar nem eroltette a gyereket soha, de neha-neha elojott a dologgal, hogy milyen jo lenne mar. O idosebb nalam, 12 evvel es nincsen gyereke, tehat eleg ertheto, hogy O mar igazan szeretne es benne is van a korban. Nagyon rendes ember, szeret, tisztel, mindenben segit es tudom, hogy a baba szuletese utan is szamithatnek ra. Az en felelmem nem ilyen eredetu, hogy akkor most mi lesz velem, ram szakad a sok munka egyedul es csak en leszek a babaval...kepzeljetek el, meg azt is mondta, hogy a kisagyat az O oldalara tegyuk a haloban, hogy ejjel konnyen feltudjon kelni a babahoz ! Ugye milyen szerencses vagyok ? Es megis az egyik szemem sir es a masik nevet...annyira felek es ez mar szinte beteges nalam. A nogyogyaszomnak elmondtam es nagyon rendes volt velem, minden dontesben tamogat azt mondta, szerinte nem artana egy pszihologus, hogy feloldjam ezeket a fekete felhoket. Ezen en is gondolkodtam, de mar nincs idom ra, hiszen a baba uton van es nekem most azonnal kell dontenem! Mult het hetfon bevoltam jelentve abortuszra, nem tudtam elmenni, nem tudtam megtenni...ma, hetfon van az utolso napom, hogy a gyogyszeres abortuszt valasszam, tudom, hogy nem fogok elmenni ide sem...csak nem igy fogom az egesz terhessegemet megelni, hogy minden heten bejelentkezek es aztan lemondom!? FELEK az egesztol, a buntudattol, a megbanastol es attol is, hogy babam lesz es egy emberert en leszek a felelos! Ne haragudjatok, hogy ilyeneket irok, de egyszeruen olyan jol esik kionteni a lelkemet es nem csak belul marni magamat...masnak miert olyen konnyu ez a dontes es nekem miert nem? Ti nem voltatok bizonytalanok, esetleg boldogtalanok az elso idoben? Csak en vagyok ilyen fura?
Névtelen
 


Kedves Névtelen!

NEM CSAK TE VAGY ILYEN FURA!!! Én 18 éves korom óta azt hajtogattam, hogy nem akarok gyereket. Szeretnék szabadon, gondtalanul élni. Önzõ szemlélet, de így van. Ma egy hat hónapos gyönyörû kislány anyukája vagyok. Hogy ez véletlen eredménye? Neeeeeem! Megismerkedtem egy férfival, aki imádja a gyerekeket, és öröm nézni, ahogy játszik velük. Hidd el, csodálatos érzés, ahogy látod a párodat és a babát együtt. Az igazi apák a csillagokat is lehozzák az égrõl a csemetéjükért, és szerintem ez alól a te férjed sem kivétel. Bevallom õszintén, én a párom miatt estem teherbe, mert annyira szeretem, hogy nem akartam a gyerektõl megfosztani. De ma már el sem tudnám képzelni az életemet e nélkül a baba nélkül, sõt a testvérkéjét is szívesen felnevelném. Szerintem vágj bele életed legnagyobb kalandjába!
Üdv Momo


Momo
 
 


Kedves Névtelen!
Szerintem Te azzal már meghoztál egy döntést, hogy nem tudtál elmenni az abortuszra. Megértem, hogy bizonytalan vagy, és hogy a jövõ egy óriási ködnek tûnik pillanatnyilag. Én nagyon akartam egy babát, és ennek ellenére, mikor teherbe estem, el sem tudtam képzelni, hogy fogok megbirkózni a rámszakadt felelõsséggel. De mire megszületett a kisfiam, eltûntek ezek a gondolatok. Valószínûleg ezért 9 hónap a várandósság. És még valamit: olyan nõvel még nem találkoztam, aki megbánta volna, hogy megszülte a gyereket. De olyannal igen, akinek tönkrement az élete, mert rájött hogy rosszul döntött.
szia
Juci
 
 

Vissza: Anyaságról

Jegyzetfüzet:

 

X
EZT MÁR OLVASTAD?