Új privát üzeneted érkezett!

SZiasztok! A közelmúltban merült fel az egyik topikban ez a kérdés, és azóta sem hayg nyugodni. tehát szerintetek mutassunk meg mindenfélét a gyerekeinknek, vagy irányítsuk határozottabban. Pl. kezdjen el egy sportot, és azt csinálja egy darabig, vagy az első elkedvetlenedésnél keressünk másikat. VAgy másik példa: elkezd hegedülni, de lustul, és akkor kezdjen el zongorázni, majd fuvolázni, majd , majd...
De ugyanez érvényes szellemi dolgokra is, neveljem egy vallás tanai szerint, vagy mutassak neki különböző felekezeti példákat? (bár erre még a legkönnyebb válaszolni)
Tehát meddig érdemes "erőltetni", vagy semmit sem kell végigcsinálnia, az első kudarcnál adja fel?
SZóval ilyen kérdésekről szeretnék beszélgetni veletek.
ZSuzsa
 
 


Zsuzsa!
Jó kérdés, engem is foglalkoztat. Tapasztalatom nincsen, csak elképzelésemKép Azt tudom, hogy a versenysport nem kedvemre való, de sport majd lesz, leginkább az úszás, az rendszeresen (gondolom mostKép).
Valamennyire mindenképpen kell az ösztönzés, mert minden "foglalkozás" nehezen indul be, talán, mert az elején kevesebb a sikerélmény.
Nővéremnek van két lánya (14,12) őket elcipelték néptáncolni a Bihariba. Eleinte tiltakoztak, aztán valahogy belejöttek. Most, hogy évek óta táncolnak, nagyon szeretik, minden évben fellépés-fellépést követ, sokat utaznak, színházakban táncolnak különböző előadásokban, tehát sikerélmény van bővenKép. Ha az elején a nővérem nem noszogatja-ösztönzi őket, akkor mára nincsen tánctábor, nem tagjai egy nagyon jó csapatnak, és bizony sok fontos dolgot nem, vagy nem ilyen formában tanulnak meg (népszokások-néprajz-testtartás-önfegyelem-kitartás, stb.)
Ők nem a néptáccal kezdtek, hanem a balettel. Rettenetes volt, elég hamar kiderült: nem a lányoknak való. Itt is csak azt tudom mondani, hogy ha a tesóm nem próbál meg egy másik mozgást, akkor nem találnak rá erre a táncra.
A tánc hozta náluk a hangszer-tanulást, az éneklést is, talán emiatt fontos, hogy mit is választunk "elfoglaltságnak".
Nekik bejött. Ettől én még nem tudom, mit kezdek majd a gyerekekkel.Kép

Csi
 
 


HAsonló nálunk is volt. Az öcsém hegedült, de baromi lusta gyerek volt, utált gyakorolni. De látszott, hogy nagyon tehetséges. Anyu erőltette, nem hagyta, hoyg abbahagyja (a másik öcsém gond nélkül abbahagyhatta - de nem is volt érzéke hozzá), és most felnőttként zenész, abból él (vagyis vegetál, de ez egy másik történet)
Ha az első blikkre abbahagyhatja, akkor talán sose derül ki, hooyg ez az élete.
Viszont hol a határ, amikor már gyerekkínzás tovább folytatni?
És a világnézeti kérdések?
ZSuzsa
 
 

 
 

Szerintem mindent úgyse tudsz vele megismertetni, időd és pénzed is véges. De érdemes megkóstoltatni többféle dologgal, ám fajtánként egyszerre csak eggyel - ha nem kiugróan tehetséges. Szóval csak egyféle hangszert, csak egy sportot, stb. Ami engem illet, nem könnyen hagyom magam rábeszélni, hogy hagyjuk abba a megkezdett tevékenységet. Persze az ember látja, ha nagyon nagy nyűg a gyereknek, amit csinál, akkor beletörődik, hogy jó, azt ne, de akkor keressen helyette mást az adott területen. Azt hiszem, a kitartás megtanulása miatt fontos, hogy ne hagyjuk könnyedén feladni. Aztán meg gyereke is válogatja. Az én nagyfiam minden lehetőséget megkap a fentiek szellemében, aztán mégis minden nehezen megy neki. Illetve könnyen tanul, de nem is marad meg semmi a fejében, ezért eredménytelen. Kép De ez is egy másik történet.
Kíváncsi
 


Zsuzsa
Szerintem ez is gyerekfüggö, mint minden más. Ha szívesen csinálja amit csinál, akkor hagyni kell, ha viszont nem, akkor érdemes kipróbálni valami mást. Persze nem elsö elkedvetlenedésre, mert lehet hogy csak megijed az ismeretlentöl, vagy még nem illeszkedett be a társaságba, de ez pár hónap alatt kiderül. Az is jó ha mindenhez ért egy kicsit, mindenbe belekóstol, de az is ha kitart egy sport vagy hangszer mellett és az nagyon megy neki. Én a fiammal kipróbáltatnék mindent, hogy el tudja dönteni melyik mellett tart ki. Aztán lehet, hogy az elsöbe beleszeret és amellett tart ki. Egy valamit nem tartok helyesnek, ha a szülö erölteti a sportot vagy zenét. Ezt saját börömön tapasztaltam. Én úsztam, mükorcsolyáztam, gyorskorcsolyáztam, tekéztem, kajakoztam, hegedültem, citeráztam, furujáztam és balettoztam remélem semmit nem hagytam ki Kép Ebböl egyedül a hegedüt eröltették, biztos tehetségesnek tartottak, pedig nem voltam az. A zenekart imádtam, csak a hegedüórákat nem, mert útáltam a tanárt. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy ha valamit már nem akar csinálni érdemes az okokat keresni. Lehet hogy nem is azzal van baja amit csinál, hanem a tanárral vagy a többi gyerekkel és akkor érdemes inkább más egyesületbe vagy más tanárhoz átírartni.
Kriszta
Nyanya
 


Sziasztok!
Gyerekkoromban nem nagyon voltam otthon. Délutánonként mindig volt valami programom: énekkar, rajzszakkör,zongoraóra, színjátszó csoport, angol, ifi képző, tenisz és hasonló nyalánkságok. Nem mondom, hogy fölöslegesen eltöltött idő volt, de sok előnyöm nem származott belőle. Igaz engenm nem kényszerítettek, szívesen jártam. 20 éves koromban megismerkedtem egy lánnyal,/ aki ma Miléna keresztmamája /akkor már 8 éve versenytáncolt. Nekem nagyon tetszett a légkör és a versenyek is és rettenetesen sajnáltam, hogy én nem tanultam fiatalabban táncolni.
Én nem fogom erőltetni, hogy a gyerekeim olyat csináljanak amit nem szeretnek, de biztosan megmutatok nekik többféle lehetőséget, hogy ne érezzék azt amit én, valamiről lemaradtam. Táncolni ugyan megtanulhatok, de versenyezni már akkor is "öreg" voltam. Néhány év kellett volna, hogy eljussak egy magasabb szintre.
Egyenlőre Miléna népitáncolni jár az oviban, de azt is ő szerette volna. Még nagyon lelkes, igaz csak fél éve "tanulja."
Nyáron majd elviszem úszótáborba, mert a saját érdekében szerintem ez nagyon fontos. Én minden gyereket már időben megtanítanék úszni. Valószínűleg sok balesetet megelőzhetnénk ezzel.
 
 


Ezek a dilemmáim nekem is , amiket leírtatok. én is úgy érzem, hoyg mindent nem lehet megmutatni, mert annyi idő az ember életében nincs. Válogatni kell.
Kíváncsi, amit a kitartásról írtál, azzal nagyon egyetértek. Ide kapcsolódik, hogy az ovónénink mondta, hoyg ha valami különfoglalkozást elkezd a gyerek, akkor azt csinálja végig, pl. a folyó hónapot, a félévet, hogy megtanulja a döntés felelősségét is.
Más: sok helyütt halljuk, hyog káros a gyerekeket mindenféle különórával fárasztani du.-ként. De a zene, a sport csak kivételes esetben megy iskolaidőben. Azt hiszem az arányérzékünket kell megőrizzük.
Nekem dilemmám pl. a sporttal van. Sose sportoltam, a férjem sem, ezért szeretnénk ha a gyerekek nem maradnának ki ebből. de ezt mi szeretnénk, észre fogjuk venni a gyerek hajlandóságát, vagy nem lesz szemünk rá, mert mi hiányoljuk az életünkből. De ugyanez lehet a zenével is. Vagy mással.
Persze korainak tűnik ilyesmivel foglalkoznom még, de az ember már csak ilyen...Kép
Zsuzsa
 
 


Sziasztok!

Mona vagyok, két kisfiam van. A nagy, Krisztián 3 éves lesz 16-án, végtelenül nyitott, érdeklődő gyermek. Pedagógus vagyok, ismerem a korosztályát, és minden elfogultság nélkül /legalábbis igyekszem Kép/ látom, hogy jóval értelmesebb az átlagnál. Spontán elkezdte kérdezgetni a betűket, pár nap alatt észrevétlenül megtanult kb. 15 betűt felismerni. Szóképeket már elég régóta felismer, és sose téveszt. Nem tanítja neki senki, egyszer rákérdez, megjegyzi. Olyan dolgokra emlékszik, amik 1-1.5 éve történtek. Bámulatos a szókincse, imád a felnőttekkel társalogni. Szívesebben játszik az idősebb gyerekekkel, mint saját kortársaival. Minden érdekli, a főzéstől a betonkeverésig. Tegnap elkezdte az ovit, fél napos lesz csak, és egyelőre élvezi. Ti mit tennétek egy okos kisgyerekkel? Nem akarok belőle zsenit nevelni, nem akarom fejleszteni, igazából a pontos kérdésemet is nehéz megfogalmazni. Mi lesz, ha magától elkezd 3-4 évesen olvasni? Mi lenne a legjobb neki? Az átlagos együtt játszáson, szánkózáson, mesén, együttléten kívül szerintetek milyen plusszra lenne szüksége? Vagy van-e szüksége egyáltalán másra? Vagy csak várjak és figyeljem, mi történik magától? Értitek, hogy min töprengek vagy nagyon homályos vagyok? Nagyon érdekel a válaszotok!

Sziasztok!

Mona
 


Semmilyen. Olvasd Vekerdy-t. Egy ekkora gyereknek játszás, szeretet, jó levegő stb. kell és nem az abc. Attól még ugyanolyan okos marad, csak nem lesz belőle kisfelnőtt, aki majd 8 éves kora körül "beáll" ugyanúgy a sorba, és akkor meg csalódtok hogy nem zseni.
névtelen
 


Szia Mona! Nagyon is értem, amit írsz. Remélem, nem tűnik beképzeltségnek, ha azt írom, én is ilyesfajta kisgyerek voltam, és sokat gondolkodom azon, hogy mi lett vona a jó, mit kellett volna tenniük a szüleimnek. Az tény, hogy egyetemista koromban már tulképp csak átlagosnak számítottam, mondjuk elég "elit" szakra jártam, értsd magas volt a ponthatár. Szóval az iskolarendszer jól lefaragta a hajdani tehetségemet. Külföldön lehet rögtön 2. vagy felsőbb osztályba iratni a gyerekeket, ami segítene abban, hogy ne unatkozza végig az alsó tagozatot. Viszont érzelmileg valszeg a saját kortársai szintjén áll, nem pedig a kicsit nagyobbakén, még ha velük is barátkozik. Nem lenne egészséges, ha mindig ő a legkisebb, még ha a legokosabb is. Talán valamilyen reformpedagógiai irányzat jobban segítené a fejlődését, jól utána kéne nézni. Olyan, ahol nem szigorúan az anyagot kérik számon (amit eleinte már úgyis tudni fog magától), hanem fejlődhetne a maga szintjén. Engem nem járattak igazán különórákra, és ezt nagyon bánom, jócskán tellett volna az energiámból pl könnyedén nyelvet tanulni, hiszen úgyis csak unatkozott az agyam. Szóval ne hagyjátok, hogy eltespedjen az agya, ami nem azt jelenti, hogy direkt tanítsátok olvasásra, egyebekre. Különben az én esetemben pl az is probléma volt később, hogy mivel mindent elég könnyen tanultam, nem volt olyan tantárgy, amihez különösen vonzódtam volna, s ez gond volt a pályaválasztásnál, és ma is. Próbáljatok majd rájönni, hogy mi az igazi érdeklődése, és járjon olyan tagozatos osztályba, ha megtaláljátok. Egyelőre azonban igaza van névtelennek, ne vegyétek el a gondtalan gyerekkorát, úgyis egy-kettőre iskolás lesz. Kép
Sok sikert, Klára
 
 


Névtelen!

Olvasok Vekerdyt és millió más, a gyermekkel kapcsolatos irományt. Tudom, mi a jó a gyerekeimnek. Nem akarom, hogy géniusz legyen. Boldog emberkét akarok belőle nevelni, nem zsenit. Nem tanítom olvasni, ragad rá minden tudás. Szerinted ha kérdez, mit tegyek? Ha kérdezi, hogy mi van oda írva? Ha megkérdezi, hogy ez melyik betű? Hogy mennyi legót pakolt a dobozba? Én válaszolok, ő megjegyzi, és onnantól kezdve nem felejti. Ne válaszoljak neki? Tereljem el? Mondjam, hogy még kicsi vagy hozzá? Ezt nem tartanám jónak. Az olvasás iránti érdeklődése csak egy a sok közül. Például több fűszert ismer, mint egy átlag felnőtt, mivel mindig segít főzni. Vagy ismeri az összes állatot, de olyan részletesen, hogy a patás, emlős, tojásrakó, ragadozó, stb. fogalmakkal teljesen tisztában van és használja őket. A példákat még sorolhatnám, hihetetlen, hogy mi minden érdekli, és hogy milyen mélységben.

Mona
 


Mona,
szerintem örülj neki, hogy ilyen okos a kölkec, és ne hagyd magad bosszantani! Kép Az biztos, hogy nem lesz könnyű dolgod vele, magamról tudom Kép, én ugyan ennyi mindent nem tudtam a világról három évesen, de olvasni én is megtanultam magamtól négyéves koromra, kutya se tanított. Viszont ugyanazt én is megtapasztaltam, mint Klára, hogy inkább minden érdekel, mint egy dolog, ami viszont nem könnyíti meg az életet általában. És hát az iskolában is napirenden voltak a problémák amiatt, hogy jóval előbbre gondolkodtam a többieknél, különösen általánosban. (Később már "belehülyültem" az oktatási szisztémába...KépKép)
Szóval vigyázz a gyerkőcre, nagyon okos, de ha nem kapja meg azokat az impulzusokat, amikre szüksége van, könnyen elsikkadhat, vakvágányra juthat, mert hamar rá fog jönni, hogy a világ távolról sem olyan kíváncsi, mint ő, és ez bizony lehangoló...
Sok örömet!
Kíváncsi
 


Mona! Szerintem is az a kulcs, hoyg milyen iskolát találtok majd neki. Az öcsém lánya hasonló, 4,5 évesen magától megtanult olvasni, 5 évesen heti 100 oldalt olvasott. Jó iskolában jár, mégis most, másodikosként szembesült azzal, hoyg van tantárgy, amit tanulnia is kell, ami nem ragad rá. Mondjuk most még nem késő. Erre érdemes vigyázni, hoyg erőfeszítés, munka legyen MAJD ISKOLÁSKORÁBAN az életében. Most meg adj meg minden infot amit kér, de szerintem még nem érdemes pl. különórákra járatni. Sőt, nehogy !
Más. Az említett lányka viszont nagyon önállótlan, pl. egyedül öltözni az még nem mindig megy, olyan mint egy szórakozott professzor. A te gyerkőcöd érzelmi téren, önállóságban, egyebekben milyen? Merte van olyan is, hoyg a személyiség valamelyik szelete gyorsabban fejlődik, és más szelet lassabban.
Amúgy hadd dicsekedjek én is, a közel 4 éves fiam szintén nagyon okos. mondjuk olyanokat nem csinál mint a tied, e egy csomó betűt felismer, kétjegyű számokat olvas le, és mindent megszámol. Ő a vonatok, meg a villamosok típusait ismeri, meg a mozdonyok számos alkatrészét. (pl. tudjátok e mi a szikrafogós kémény, vagy a tehénfogó?)
ZSuzsa
 
 


Ez jó: anno a tanítónénim mondta, hogy olyan vagyok, mint egy szórakozott professzor! Kép Máig kelekótya vagyok, ennyi legalább tartós a zsenimből! Kép
 


Klára, Kíváncsi, Zsuzsa, sziasztok!

Köszi lányok! Megerősítettetek jópár dologban, és főleg érzitek, mi a problémám. Bár ennél nagyobb gondom sose legyen a kisfiammal. Bp. vonzáskörzetében élünk egy kis faluban, és oviba is ide jár a ded, iskoláit biztosan Bp-en fogja végezni, hát, nem lesz egyszerű, az ovin is 1 évig törtem a fejem, hogy melyikbe menjen. Azt fogom tenni, amit eddig is: Ami érdekli, azt megismerjük, legyen szó bármiről. A csalódásoktól féltem, mert érzelmileg is nagyon fogékony, és nyitott az emberekre, és annyira szelíd, ártatlan. A 15 hónapos öccse sokkal vadócabb, simán legyalulja. De nem mimóza típus, egyszerűen csak olyan békés, nyugodt, és mindenkivel szóba áll, beszélget.
Zsuzsa, az önállóságra rátapintottál, néhány dologban az öccsével egy szinten van, de nem tudom, hogy azért, mert első és kicsit elkapattam, vagy azért, amit írtál. Pl.: néha még etetni kell, öltözni egyedül nem tud. A mozdony alkatrészeiből akkor már te is doktorálhatnál, én traktorban vagyok már profi. Szellemileg teljesen karban tart Krisztián, egy csomó mindenről fel kellett frissíteni a tudásom, mert nem igazán tudtam sokszor a kérdéseire a választ.

Kíváncsi, nagyon sok szeretettel gratulálok!!!!!! Mit tudsz válaszolni az "Ugye kislányt szeretnél"-ekre? Nekem a 2. fiú hírére is mindenki be akarta magyarázni, hogy biztos inkább lányt szeretnék. Pedig annyira mindegy volt, és különben sincs lány utónév-könyvem, csak fiú Kép. Mi most lélekben a harmadikra gyúrunk.

Sziasztok!

Mona
 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Vissza: Gyermeknevelés

Jegyzetfüzet:

 

X
EZT MÁR OLVASTAD?