Kiemelt témák

az ottani szülések, mármint az otthoniak, szigorú protokoll mellett zajlanak, és ha egy anyának a szülésznője/bábája azt mondta, hogy nem szülhet otthon, akkor elmegy a kórházba.

A protokollt kevésbé értem, mert az otthonszülés számomra pont a protokollnélküliséget jelent (lehet, hogy mást értesz alatta, akkor légyszi fejts ki bővebben), viszont a mondat második része itthon is érvényes szerintem. Az már tényleg felelőtlenség lenne az anyától.

A várandósok gondozása is protokollok mellett folyik és nincsen joga egyetlenegy szülést kísérőnek önkényesen a kivizsgálás mikéntjét megkérdőjelezni vagy megváltoztatni. Tehát nem mondhatja, hogy ez vagy az a vizsgálat teljesen fölösleges és nem kell.

Na igen, Hollandiában szabályozott a helyzet, idehaza sajnos nem. Ugyanakkor talán nincs is annyi értelmetlen vizsgálat, mint amennyivel idehaza "kínozzák" a várandósokat. Pl. a vércsoport-meghatározást miért nem lehet egybevonni az AFP-vel (amit egyébként nyugaton egyre kevesebb országban végeztetnek el, mert nagyon bizonytalan az erdménye)? Miért kell ezért kétszer vérvételre küldeni a várandósokat? És még egyéb "idétlenségeket" is találni idehaza....

Most szaladok dolgozni, tehát nem tudok "érdemben" válaszolni Neked a kérdéseidre, de protokoll-nélküliség egy merő utópia. Az is egy protokoll, hogy a rántáshoz először felmelegíted az olajat és csak utána teszed bele a lisztet, mert különben csomós lesz. Tehát az is egy protokoll, hogy mi van akkor, ha... és jönnek a felmerülő lehetőségek, melyeket a kórházakban is protokoll szerint oldqalan meg /optimálisan/
A vizsgálatokra meg azt mondom, hogy az AFP nem kötelező. Tehát ha úgy döntesz, hogy mindegy, hogy milyen lesz, de a Te gyereked, nem vagy kiváncsi arra, h. van-e nyitott gerince vagyx agya a gyerekednek, akkor vissza is utasíthatod. De ezzel egyidőben csinálják meg az egyéb vizsgálatokat is. A vércsoportra meg azért van szükség, mert a korai vérzési problémákn ál, ha negatívos az anya, akkor anti-d immunglobulint kell kapnia. Persze bármelyik vizsgálatot érezheti bárki vegzálásnak, és akkor el kell döntenie, hogy lesz-e egy esetleges cukorbetegség miatt anyai szövődménye és ez mellett hajlandó-e halott magzatot hordani stb.stb. Azt gondolom, hogy nem így működnek ma már a viszonyok. éppen a protokoll szerinti váradnósgondozási út nem tűnik számomra túl macerásnak. Feltéve, ha az orvos betartja a szűken vett utat és megbeszéli az anyával, hogy mik az elképzelései. A magyar törvények egyébként nem engedik meg a méhmagzat veszélyeztetését, akár gondonokság alá is lehet venni az anyát, de remélem ilyen precendensre nem fog soha sor kerülni.
És én nem vagyok otthonszülés-ellenes. Bár gondolom most mindeki a topicban felhzördül a szavaimra.
Lassan lekjésem a vonatot.
Sziasztok: Rita

Sziasztok!

Dodo,mindenhol van protokoll,szabályok kellenek még otthon is.Vannak dolgok amit be kell tartani,így van ez az otthonszülésnél is.
Természetesen a kórházi sokkal kötötebb,mind a kismamának,mind a szülésznőknek.Szerintem az itthoni terhesgondozási rendszer nem rossz,sok mindent ki lehet szűrni a terhesség alatt,sok veszélyhelyzetre fényt deríthenek a különböző vizsgálatok,amik a szülés során fontos információval szolgálnak.Igazat adok Ritának inkább vegyenek vért 4-5ször-ami nem sok-csak ne szüljek beteg vagy elhalt gyereket.Igaz ezek sajnos a vizsgálatok mellett is előfordulhatnak,de kisebb az esélye,mintha egyáltalán nem lennének vizsgálatok.Szerintem a várakozás a különböző vizsgálatokra sokkal fárasztobb és idegölők,inkább ezen kéne változtatni,hogy gördülékenyebben menjenek a dolgok.De amíg ilyen kevesen dolgozunk,mint a szakrendelőben,mint az osztályokon,addíg sajnos nem igen tud változni a helyzet.Több emberre lenne szükség!

Üdv.

Timi

de protokoll-nélküliség egy merő utópia

Szerintem még nincs közös nevezőnk abban, hogy mit értünk a protokoll kifejezés alatt Én a szabad, öntörvényű, háborítatlan otthonszülésre gondoltam, amibe a protokoll vajmi kevéséssé fér bele... (Hacsak a szívhang-hallgatást nem vesszük annak, de ezt leszámítva szernitem nincs is más.) A "mi van akkor, ha..." eset már teljesen más tészta. Akkor természetesen közbe kell, hogy lépjen a protokoll, azaz tudni kell a lépéseket. (Jobb esetben idáig nem "fajulnak" a dolgok )

A vizsgálatokra meg azt mondom, hogy az AFP nem kötelező.

Mióta?

De ezzel egyidőben csinálják meg az egyéb vizsgálatokat is.

Már ahol... Vidéken biztos többet bonyolítanak...

A vércsoportra meg azért van szükség, mert a korai vérzési problémákn ál, ha negatívos az anya, akkor anti-d immunglobulint kell kapnia.

Ok. Viszont kérdem én, többedik gyereknél miért kell újra szúrni? A vércsoport nem szokott változni! Adminisztrálva meg van. Sőt. Ha vki véradó, igazolványa is van, miért nem hiszik el neki, hogy pl. A+ ??

éppen a protokoll szerinti váradnósgondozási út nem tűnik számomra túl macerásnak.

Nekem kicsit igen... De bizonyára azért is, mert kisvárosi vagyok, ahol ezek szerint másképp mennek a dolgok (többször beszéltem már erről "nagyvárosiakkal", úgy tűnik, ott logikusabban mennek a dolgok)

A magyar törvények egyébként nem engedik meg a méhmagzat veszélyeztetését, akár gondonokság alá is lehet venni az anyát, de remélem ilyen precendensre nem fog soha sor kerülni.

Én is remélem. Azt sose vitattam, hogy "felügyeletre" szükség van, szűrűvizsgálatokra is. Kérdés, mennyire modernek!

És én nem vagyok otthonszülés-ellenes. Bár gondolom most mindeki a topicban felhzördül a szavaimra.

Részemről egyáltalán nem!!!! Jó, ha különféle vélemények kulturált hangnemben találkoznak. Az építő jellegű. Lehet belőlük tanulni.

Szerintem az itthoni terhesgondozási rendszer nem rossz,sok mindent ki lehet szűrni a terhesség alatt,sok veszélyhelyzetre fényt deríthenek a különböző vizsgálatok,amik a szülés során fontos információval szolgálnak.Szerintem a várakozás a különböző vizsgálatokra sokkal fárasztobb és idegölők,inkább ezen kéne változtatni,hogy gördülékenyebben menjenek a dolgok.De amíg ilyen kevesen dolgozunk,mint a szakrendelőben,mint az osztályokon,addíg sajnos nem igen tud változni a helyzet.Több emberre lenne szükség!

Alapvetően egyetértek, tényleg nem rossz a rendszer. És tényleg sokat kell várakozni!

A részletkérdéseken meg nem egyszer kis odafigyeléssel lehetne javítani.

Sziasztok!

A vérvételről csak ennyit:

mikor megkérdeztem az - egyébként jó fej - nőgyógyászomat, hogy miért kell engem megint vércsoportra szűrni, mikor már leszűrtek többször is és tudtommal sem változik a vércsoport, akkor azt mondta, hogy ő sem tudja, annál is inkább, mert ha vért kell adni a szülés alatt vmi okból, akkor neki azonnal le kell vennie a mintámat, beküldeni a laborba, és csak azután küldik a leginkább hasonló vérkészítményt. kérdeztem, hogy ezalatt az idő alatt nem vérzek-e el - és próbáltam ehhez vicces arcot vágni - ő nem válaszolt, próbált ő is vicces arcot vágni. no comment....

Egyébként szerintem az a gond, hogy ha a kismamákat nem informálják rendesen és nem nyújtanak megfelelő mennyiségű és VALÓS!!!! tudást a terhességről, a szülésről, a gyermekről, a vizsgálatokról, azok korlátairól és lehetőségeiről, a beavatkozásokról és azok következményeiről, akkor az ember úgymond gyereksorban van tartva és az egészségügy (betegségügy-gyógyszergyárnagybácsika) papás-mamást játszhat velünk kismamákkal. S, ki édesszülőt játszik, ki mostohát....

Az Áginál töltött tanfolyami hét lehetőséget adott a kismamaság-anyaságbeli felnőtté váláshoz. Ott aztán tényleg felnőttként kezelték az embert.

( A legvilágosabb üzenet, ami áthatotta az egészet, az a HITELESSÉG volt. Sütött a tapasztalat, a nyitottság mindenre és mindenkire. Senki nem lett megalázva, merthogy kórházban akar szülni - mert olyan is volt, mégis ide jött tájékozódni - tán nem véletlenül. )

Ági TÁRS a szüléshez és mellesleg elhivatott, szakavatott segítő.

Nem mindentudó fehérköpenyes aki osztja az észt..., methogy ilyen is van, mint sokan közülünk tapasztalták.

Az átlagos kórházban, szerintem a szakmai fölényt csak a tudatlanságunk árán tartják fenn. Egyébként is minek oda fölény.. egy szüléshez..kérdem én ahol fölény van, ott megalázott is van... mért nem jó a barátságosság, a meghittség... a - már bocsánat a telhetetlenségemért - a szeretet???????????????


Zs.

A vérvételről csak ennyit:

mikor megkérdeztem az - egyébként jó fej - nőgyógyászomat, hogy miért kell engem megint vércsoportra szűrni, mikor már leszűrtek többször is és tudtommal sem változik a vércsoport, akkor azt mondta, hogy ő sem tudja, annál is inkább, mert ha vért kell adni a szülés alatt vmi okból, akkor neki azonnal le kell vennie a mintámat, beküldeni a laborba, és csak azután küldik a leginkább hasonló vérkészítményt. kérdeztem, hogy ezalatt az idő alatt nem vérzek-e el - és próbáltam ehhez vicces arcot vágni - ő nem válaszolt, próbált ő is vicces arcot vágni. no commen

t....


Ez az egyetlen vizsgálat, melynél a tévedés eshetősége a 0 kell hogy legyen. Tehát mindenki csak a saját szemének hisz, a vércsoport zényleg nem változik, de ellenanyag-szintet is néznek, ami napról napra változhat és a placentán átjuva a magzatot károsíthatja súlyosan.
Egyébként a vérzés miatti vérvétel nem a vérkészítmény kiválasztásához van, hanem a keresztpróba elvégzéséhez. Legalább olyan végzetes lehet az elvérzés, mint ha valaki nem csioportazonos vért kap vagy csoportazonos ugyan, de a keresztpróbát nem elvégezve egyéb összeférhetetlenséget nem fedeznek fel. Az orvos nem válaszolt, mert nem akart szakmai továbbképzést tartani neked...

Egyébként szerintem az a gond, hogy ha a kismamákat nem informálják rendesen és nem nyújtanak megfelelő mennyiségű és VALÓS!!!! tudást a terhességről, a szülésről, a gyermekről, a vizsgálatokról, azok korlátairól és lehetőségeiről, a beavatkozásokról és azok következményeiről, akkor az ember úgymond gyereksorban van tartva és az egészségügy (betegségügy-gyógyszergyárnagybácsika) papás-mamást játszhat velünk kismamákkal. S, ki édesszülőt játszik, ki mostohát....

Ezek a mondataid, az általánosításaid, indulatosságot mutatnak. Nem érzem, hogy mindig mindenkit gyermeksorban tartanának, aki a gyermeki énjével érkezik...

A

z Áginál töltött tanfolyami hét lehetőséget adott a kismamaság-anyaságbeli felnőtté váláshoz. Ott aztán tényleg felnőttként kezelték az embert.

( A legvilágosabb üzenet, ami áthatotta az egészet, az a HITELESSÉG volt. Sütött a tapasztalat, a nyitottság mindenre és mindenkire. Senki nem lett megalázva, merthogy kórházban akar szülni - mert olyan is volt, mégis ide jött tájékozódni - tán nem véletlenül. )

Ági TÁRS a szüléshez és mellesleg elhivatott, szakavatott segítő.

Nem mindentudó fehérköpenyes aki osztja az észt..., methogy ilyen is van, mint sokan közülünk tapasztalták.

Az átlagos kórházban, szerintem a szakmai fölényt csak a tudatlanságunk árán tartják fenn. Egyébként is minek oda fölény.. egy szüléshez..kérdem én ahol fölény van, ott megalázott is van... mért nem jó a barátságosság, a meghittség... a - már bocsánat a telhetetlenségemért - a szeretet???????????????

És egyébként az egészről azt gondolom, hogy nem kellene a dolgokat szembeállítani egymással, hanem megtűrni ezt is, azt is.
Nem érzem azt az asszonyt felnőttebbnek lelkileg, aki otthon szül, mint azt, aki a kórházban. Rengeteg mondanivalóm volna, de szerintem nem vagyok alkalmas rá igazán, hogy most ilyen párbeszédekbe beleszaladjak, de egy-egy véleményemet hangoztatnom kell. Márcsak azért is, mert még mindig nem sikerült - idő hiján- megfogalmaznom a dolgokat szabatosan. És holnap megint megyek a gyermeki és az irányítást a kezükből kiadó szülőnőket gondozni.
Szeretettel: Rita


Zs.[/quote]

Sziasztok!:)

Zsuzsa! (Tóthzsu)

Hozzászólásaidból számomra az jön le, hogy van ÁGI, így, csupa nagy betűvel, aki fényes csillagként ragyog, és vannak a kórházak...ahol nem bánnak felnőttként a kismamákkal, anyukákkal, ahol nem látnak el a megfelelő információkkal, ahol föklényt kovácsolnak a szaktudásból (???) stb... Kundera mondja a Lét elviselhetetlen könnyűségében, hogy ami egyszer történt, az meg sem történt. Hogy miért? Gondolj csak bele. Egy rossz tapasztalat még nem tapasztalat, lehet, hogy ha megint kórházban szültél volna, egészen másképpen alakul az egész, és most a kellemes élményeidet mesélnéd.
Én kórházban szültem, a Dél-pestiben, nincs rooming-injük pl, de szakmailag nagyon rendben vannak és emberileg is. Csak érdekességképpen kukkants be a topicba, a szülészeti osztály vezető orvosa rendszeresen ír, az aggódó kismamik minden apró cseprő kérdéseire válaszol. Nem csak ott, de szerintem szinte mindenhol tartanak szülésfelkészítő tanfolyamot, kérdezni kell, kíváncsiskodni. Én egyszer sem éreztem, hogy ne kezeltek volna egyenlő partnerként, hogy megaláztak volna, hogy kisgyereksorban tartottak volna. A terhességem alatt és szüléskor is bátran kérdeztem, mindig kaptam választ, segítséget. Az orvosom megsimogatott szülés után, megdícsért, az ügyeletes szülésznőnél szültem, mégis lejött megnézni másnap a babámat. Zsuzsa, én csak annyit szeretnék mindezzel mondani, hogy egyáltalán nem olyan sötét dolog kórházban szülni. És mint az élet minden területén, itt is van hideg és meleg is.

A terhesség alatti vizsgálatokról pedig annyit, hogy inkább legyen plusz, mint mínusz, és örüljünk ennek, hogy ennyi "fölösleges" vizsgálatot elvégeznek. Enneél nagyobb problémánk az életben ne legyen:)

üdv. Marq

Szilvi!

Nekem egy osztálytársam szült Hollandiában, ő mesélte a mobil izét (busz-szerű rendelőt), amit plusz ktg fejében vehet igénybe az, aki otthon akar szülni. És ő mondta azt is, hogy itthon sokkal jobb a terhesgondozás, mert több a szűrővizsgálat, mint kint, ott uh is csak egy van asszem. Azért a sz..r magyar egészségügynek is van előnye, bármennyire hihetetlenül is hangzik.

Marq

Rita!

Nagyon örülnék, ha leírnád, amire nem volt még időd! Kíváncsivá tettél!

üdv, Marq

Sziasztok,

hát ismét van két hozzászólás!
Szerintem nem kéne ennyire elítélni a másikat.
Senki ne itélkezzen és ne mondjon negatív véleményt,amíg a másikat nem tapasztalta!
A kórházi szülés sem olyan rossz,és egy véleményből nem lehet általánosítani.
Fogadjuk el a mások véleményét,de ne úgy,hogy csak a rosszat lássuk!!!

Gea,
kerestem az összes eü.főiskolán szülésznői szakot,de csak felsőszintűt találtam,az meg nem ad diplomát!Nekem olyanom már van!
Te hova jelentkeztél?Milyen végzettséget ad?Ha erre jársz írd meg,mert szeretném tudni,hogy tényleg indult-e diplomás képzés!

Üdv mindenkinek!

Timi

Sziasztok!

Én ezt nem értem. Mi van ezzel a topickal? Sokszor kiírja, hogy "a téma vagy hozzászólás nem létezik". Aztán egyszer csak újra eljutok ide.... Ti nem tapasztaltátok ezt???

Marqueza OK, elfogadom, hogy esetleg lehetne jobb élmény a következő kórházi szülés, de ha vki teljesen katasztrófaként éli meg az elsőt, akkor nagy valószínűséggel többet nem kér belőle!
Én legalábbis azt éreztem, hogy soha többé nem tenném ki magamat még a lehetőségnek se. És Ági, azoknak, akik vele szültek, igenis "fényes csillag". Ők (mi) tudjuk miért! Ettől mégpersze semmi esetre se kevesebbek azok, akik elszánt kórházpártiak. Nekük bizonyára úgy biztonságosabb, és ezáltal úgy jobb. De csak nekük!

Timi,
a szülésznői főiskola az eü főiskolák valamilyen diplomás ápolói karán a szülésznőire szakosodó szakán van. Na jól megaszontam, de valahogy így van. Én is beadtam a felvételimet, nem tudom, hogy sikerül-e illetve van-e igazán jelentősége, mert azt tudom, hogy pl. a budapestin olyan két-három ember tanítja a szakmát, aki SOHA szülőágynál nem állt, kivéva, amikor ő elvégezte a papírért a képzést. Tehát nulla gyakorlata, nulla elhivatottsága van a pálya iránt. És a kompetenciáink listája sem fog változni, csak lesz róla egy főiskolai papírunk. Hát ennyi.
És azt gondolom, hogy mindenki ott szüljön, ahol jó tudja érezni magát. Akkor tudja úgy elengedni magát, amennyire a szülésnél kell és lehetőleg válasszon magának szülésznőt, olyat, aki az első trimesztertől kapcsolatban áll vele, és jól megismerik egymást, mire a szülésre kerül a sor. Hát ennyi a mondanivalóm sommásan. Rita

Szia Rita!

Köszönöm a tájékoztatást,mások is leírták priviben.Már utána néztem,így már megtaláltam.Írják,hogy van felvételi,de aki levelezőn szeretné elvégezni annak is van?Én 1993-ban érettségiztem gimiben,ilyenkor milyen pontok számítanak?Szerinted van pótfelvételi?
Elég szomorú,hogy megint olyanok tanítanak akik a gyakorlatot nem ismerik!Sajnos nekem is volt ezzel kapcsolatban számos negatív élményem.

Szia és még egyszer köszi.

Timi

Marq,

tudod, a szűrővizsgálatok kérdése sem egyértelmű. Te elvetettél/megszültél volna egy kb. 20 hetes magzatot, ha kiderül, hogy valószínűleg down-kóros? Ha az uh-n kiderül, hogy mindkét kézfeje hiányzik, de minden más oké? Ha nem tökéletes a szívműködése?

Számomra ez a döntés MA már nem létezik. Nem hiszem, hogy jogom van eldönteni. Ha a rendellenesség az élettel összeegyeztethetlen, akkor úgyis meghal a baba, az én feladatom "csupán" feldolgozni a családommal együtt. Ha meg "csak" fogyatékos, akkor meg bizonyos szempontból azért az, hogy mind ő, mind mi tanuljunk valamit ebben az életben, amire szükségünk van, de másképp nem tanulhatnánk meg.



Most is elmentem AFP-re, mert a hepatits-papírra szükségem van (az esetleges kórházba szállítás miatt), de előtte egy uh-n sem voltam, pedig addigra az átlagnak volt legalább kettő: egy 6-7 hetes, meg egy 12 hetes. Számomra nagyon megalázó volt, ahogy a terhesgondozóban beszéltek velem: szánalommal vegyes undorral és felháborodással mondták, hogy "ja, ha maga mindenképpen meg akarja szülni...!!!!", meg "még nem láttam olyan anyát, aki nem akarja tudni, hogy van-e a gyerekének keze-lába!". Majdnem elbőgtem magam, pedig nem érzem "bűnösnek" magam, viszont úgy éreztem, hogy nekik nem lett volna joguk így beszélni velem.


Ha jól tudom, a tavaszi Születés Hetére megjelent Ina May Gaskin könyve a születésről, talán 'Ina May születéskalauza' a címe, amiben (többek között) az összes szűrővizsgálat részletesen le van írva, előnyei, hátrányai, kockázatai.
Nem biztos, hogy azért "jobb" a hazai terhesgondozás, mert több a szűrővizsgálat, hiszen ez nem biztos, hogy mindenkinek jobb. Akinek jobb, elvégezteti őket. Akinek meg nem jobb - azt minek szekálni, miért nem lehet békén hagyni?! Hiszen ha visszautasítok egy vizsgálatot, azt valószínűleg hosszas átgondolás után teszem, felelősen, a lehetséges következmények tudatában.
Valóban jó, hogy akinek szüksége van ezen vizsgálatokra, az tb-alapon elvégeztetheti őket, ingyen. Tehát a lehetőség adott, és ez dicséretes. De miért kötelező?

A lelki felnőttséghez csak a saját példámat írom le.
Én olyan típus vagyok, meg úgy is neveltek, hogy nagyon tisztelem az autoritást. Túlzottan is. "Biztos a tanárnak/rendőrnek/orvosnak van igaza, még akkor is, ha én másképp érzem".
Rám ez a belső valami mindig bénítólag hatott - egyszerűen iylen helyzetbe kerülve megsemmisültem, döntésképtelen lettem, és mindent képes voltam elviselni.
Félreértés ne essék: ennek nagy részét a mai napig nem sikerült "kinőnöm". Csak éppen tudatosan, és előre kerülöm az olyan helyzeteket, amelyek engem ilyen helyzetbe hozhatnak.
(Pl. gyerekkórházba menet előtt kikérek egy szakvéleményt attól, akiben nagyon bízom, hoyg erősebbnek érezzem magam az autoritásal szemben, ha úgy godnolom, hogy az a jobb a gyerekemnek.)

Én otthonszüléskor is ezt éltem meg, eszembe nem jutna pl. Ágit visszautasítani, amikor szívnagot akar hallgatni vagy meg akar vizsgálni. Pedig úgy kérdezi, hoyg szabad-e. Nekem ő is autoritás, tulajdonképpen. Csak olyan, akinek a jelenlétében, akinek a megnyilvánulásaitól nem semmisülök meg. Nem csak ő ilyen, természetesen. Keresem magam köré az ilyen embereket: orvosokat a családunk számára, tanárokat a gyerekeimnek (a a hatósággal még nem voltam sikeres...). És fura, de nekik "szót fogadok", ráadásulk örömmel.

Nem hiszem, hoyg lehetne általánosítani, hoyg lelkileg felnőttebbek az otthon szült nők. Én csak magamról tudom, hogy mennyit fejlődtem az évek során, bár még így is messze vagyok a lelki felnőttségtől, azt hiszem.
Nem mindenki indul ugyanonnan. Én eléggé gyerek-szintről indultam...

Sziasztok!


DodÓ és Szilvi sorait akár én is írhattam volna... a szívemből szóltak.

Timi!

ha nem derült volna ki eddig, én kórházban is szültem egy babát, nem csak otthon. bocs, ha csak úgy általában értetted, hogy ne általánosítsunk

Csak egy ellenplda a vizsgálatokhoz:

Fényes Csillag mesélte:

volt egy kisbaba, akiről azt mondták UH-n, hogy a belei a hasfala előtt helyezkednek el, el kell venni. Utóbb kiderült, hogy az a kacskaringós valami a hasfal előtt "csak" a köldökzsinór volt.
Hát nem egy happy end....

Rita!

bizonyára megint kiderül, hogy nem vagyok szakmailag elég továbbképzett, de szerinted, ha 0-ás vagyok és az első gyerekem is 0-ás, akkor miféle ellenanyag termelődhet a második terhesség alatt?

Zs.

Szia Tzsu!

Igen általánosítottam.Olvastam,hogy az elsőt kórházban szülted.biztosan nagy lelki trauma ért,amiért ilyen negatívan állsz a kórházi szülés mellé.Sajnálom,hogy rossz emlék maradt számodra első gyermeked világra jötte,és örülök,hogy a második baba világrajöttének helyszínét te választottad meg,és nem csalódtál benne.mint már írtam én tisztelem azokat az anyákat akik otthon szülik meg gyermeküket.
Csak azt szerettem volna közölni,hogy tartsuk tiszteletben egymás véleményét.


Bocsi,hogy beleszólok,de az összeférhetetlenség inkább az Rh-ra vonatkozik nem a vércsoportra.Rh negatívos anyáknál van a gond,hogy ellenanyagot termel.Ezt egy kicsit bonyolult így elmagyarázni,de nem annál a terhességnél lesz gond,hanem a következő babánál.Ha te pozitívos vagy a baba negatívos akkor nincs gond,de fordítva már gond lehet a következő terhességben.

Üdv.

Timi

A o-ással nincs probléma, én azt mondtam, hogy 0 hibaszázalékkal kell ezeket megcsinálni. Tehát a vércsoportot, Rh-t és az ellenanyagot.
A szűrővizsgálatok egy része azoknak informatív, akik csak az egészséges babát fogadják be, bár sok helyen azért is jó tudni, mert a család felkészülhet a fogyatékosséggal született érkezésére és elfogadására. Esetleg az intervenciót is kidolgozhatják, pl. egy nyúlajak-farkastoroknál... pl.
Azt gondolom, hogy mindenki saját maga dönti el - szerencsés esetben, hogy milyen vizsgálatokat csináltat meg, milyen babáktól mikor válik meg. Gondolok itt egy élettel összeegyeztethetetlen rendellenességre. Tehát hogy kihordja vagy a felfedezésekor elválik tőle.
De vannak vizsgálatok, melyek a baba és a mama életét veszélyeztető betegségeket szűr ki, azokat meg kell csináltatni, mert még az anyának sincvs joga dönteni a gyereke élete felől. ilyen pl. a hepatitisz szűrés, a toxoplazma, a vérbaj szűrése, a gbs- alias B típusú streptococcus fertőzés megléte, és a gesztációs diabétesz egyetlenértelmes szűrésére, a vércukor-terhelésre.
És az, hogy egyéb esetekben ki hogyan döont, ahhoz nincsen közünk, ezeket a döntéseket mindenkinek meg kell hozni úgy, hogy soha lelkifurdalása ne legyen a döntése miatt, hogy míg világ a világ úgy érezze, hogy döntöttem, akkor úgy gondoltam jól.
Szeretettel: Rita

Rita,
bocsánat, hogy belekotyogok - csak arról, amit írtál: a toxoplazmát nem szűrik, csak fizetős alapon, vagy rosszul tudom? És rengeteg vírusról ismert, hogy a magzatnál galibát okozhat (pl CMV), még többről nem tudják mit okoz (amik sokszor gyakoribbak, mint a toxoplazma) - ezeket mind képtelenség szűrni, tévedek?
üdv
Jutka

Szerintem jól tudod, én se tudok arról, hogy a toxoplazmát szűrnék. Húgom Franciaországban él, ott ez az első vizsgálat.....

Nálunk is szűrik, ingyen, mindenféle fizetés nélkül. És ha másmilyen vírussal való kapocsolat felmerül, akkor azt is, természetesen nem rutinból, de azonnal. Egyébként pl. a CMV-vel való összehasonlítás nem túl szerencsés, mert a friss toxoplazma-fertőzés alkalmából az anya kezelendő, míg a CMV-nél nem kell.

Bocs, hogy belekotyogok, de pl. a toxoplazmát nem szűrték volna, ha külön nem hívom fel a doki figyelmét, h van macskánk, sőt az aszsisztensek még így is kekeckedtek a köv. vizsgálat kérésénél.

A másik, ami érthetetlen számomra, hogy a streptococcus B-t miért nem szűrik automatikusan???

Panni

Azt tudom, hogy minden osztálynak más-más a szürési protokollja, a mi osztályunkon a toxo-t is szűrik és a 36. héten vagy atájban a GBS-t. Akinek nem volt meg a szűrése a szüléskor, azt pozitívként kell kezelni és aszerint járunk el. Tehát antibiotikum.

Hmmm... Csak kapkodom a fejem.... GBS, CMV ???? Mik ezek? Az életbe se hallottam róluk, pedig szültem 3 gyereket....

a gbs= egy baktériumtörzs művészneve, amely sok születés körüli, akár halállal is végződő fertőzés, zömmel tüödőgyulladás, agyvelőgyulladás okozója. a hüvelyváladék tenyésztésből lehet kimutatni, mert általában semmilyen tünetet nem produkál. nem érdemes az anyát gyógykezelni, mert a szülőcsatornán áthaladó magzatot kivéve nem veszélyes és a kezelés kimenetele is kétséges. az anyának a szülés körüli időpontban adott antibiotikum átjutva a placentán a babát védetté teszi. ha nem sikerül az anyának beadni, akkor a baba füléből,gyomráűból, orrából vett mintát tenyésztik le.
cmv= citomegália vírus, anyai fertőződéskor a placentán átjutva magzati fertőzést okoz. úgy emlékszem, nincs a szakirodalom előttem, hogy az első hasrmadban nem okoz olyan nagy zűrt, mint a rubeola-vírus. iunkább a másokdik felében okoz magzati mnegbetegedést. most nem tudom, milyeneket és hogyan gyógyítják.
remélem kapok ötöst a 2. tétel elmondásáért
szeretettel rita

Szilvi!

"tudod, a szűrővizsgálatok kérdése sem egyértelmű. Te elvetettél/megszültél volna egy kb. 20 hetes magzatot, ha kiderül, hogy valószínűleg down-kóros? Ha az uh-n kiderül, hogy mindkét kézfeje hiányzik, de minden más oké? Ha nem tökéletes a szívműködése? "

Erre a kérdésre nem tudok válaszolni, szerencsére az életemben ilyen döntést nem kellett meghoznom. De! Nem tudom egyértelműen azt mondani, hogy igen, megtartanám a feltehetőleg ilyen-olyan fogyatékkal születő babát. Fentebb írtam annyit a szülésemről, hogy a kislányom elakadt kitolás közben. Oxigénhiányt kapott, de szerencsére, mivel kórházban szültem, így azonnal ott volt a segítség, ám így is a Pető Intézetbe kellett járnunk, ill. a héten kellett utoljára mennünk. Nagyon-nagyon szomorú dolgokat láttunk ott. Szomorú életeket, olyan gyerekeket, akik tisztában vannak azzal, hogy soha nem fognak önfeledten szaladgálni, olyat is, aki még egy fagyit se ehet meg soha, mert mindössze az anyukája által a csípőtájékán befecskendezett lötyi a tápláléka. Mi lesz ezzel a gyerekkel/ill. majdani felnőttel, ha már nem lesz anyuka? Fogja valaki ilyen gondosan és szeretettel gondozni, vagy egy intézetben fog tengődni? Milyen lesz, lehet az ő anyuka utáni élete?
Úgy gondolom, hogy ilyenkor nem csak az a fontos, hogy ÉN mit akarok, hanem az, hogy az a születendő BABA mit akarna. Akarna-e kéz nélkül élni, vagy olyannyira betegen, hogy az élete nem a játék körül forogna, hanem a műtétek stb körül? És nem felelős döntés e az, ha egy anya azért veteti el a fogyatékos magzatát, mert felelősen belegondol abba, hogy mi lesz a gyermekkel, ha ő már nem él?
Én itt nem tudok se igennel, se nemmel felelni. Nagyon remélem, hogy soha nem kell majd ilyen döntést hoznom.

Marq.

Dodó!

A dolgok nem ismerése nem ment fel az esetleges következmények alól. És ez mindenre igaz. Nem magunk miatt, hanem a gyerekeink érdekében kell tájékozottnak lennünk.
A toxoplasmát egyébként nem szűrik automatikusan. Mindenhol biztosan nem. Én mondtam az orvosomnak, hogy macskánk van, így adta a beutalót. Onnan tudtam, hogy szűrni kell, hogy néhány éve a Nők Lapjában volt egy cikk egy kislányról, aki megvakult a toxoplasma vírus következtében. Akkor az eszembe véstem, hogy ha majd babát várok, ne feledkezzek meg erről a vizsgálatról.

üdv. Marq.

Kedves Rita!
Köszi a 2. tétel felmondását
Nagyon OFF de azért megkérdezem, köszönöm ha erre is válaszolsz: a vírusfertőzéseknál tehát általában nem lehet kezelni a várandós anyukát? Imádkozni kell, hogy ne kapjunk ilyesmit vagy ha mégis, ne károdsodjon a baba?

Én rákérdeztem a toxo szűrésre a dokimnál (rengeteg macska grasszál a kertünkben, ahol egész nyáron terhesen kertészkedtem), de ő nem igazán tartotta fontosnak, én meg nem tudtam, mennyire erősködjek, mennyire reális veszély ez.
Aztán a kórhzban egy szobában voltam egy anyukával, akinek akut toxofertőzése volt a terhesség alatt (pedig se macska se kert de csináltatott vizsgálatot, tehát kezelték). Nagyon figyeltek még a születése után is a babára, 9 napig bent tartották, másik kórházból szakértőt hívtak, stb. Akkor elgondolkodtam, vajon a kismamák hány %át szűrik, holott ez olyan vizsgálat, ahol segíteni lehet a helyzet ismeretében, és nemcsak arról lehet dönteni, vállaljuk-e a 20-40-60% eséllyel sérült babát.

Kedves Marqueza!

A dolgok nem ismerése nem ment fel az esetleges következmények alól. És ez mindenre igaz. Nem magunk miatt, hanem a gyerekeink érdekében kell tájékozottnak lennünk.

Nem hiszem, hogy egy átlagos kismamától el kellene várni, hogy az újságokat, internetet bújja, hogy a különböző magzatkárosító fertőzések megismerése végett, vagy aki ezt nem teszi, felelős volna "a következményekért". Persze, mindenki egy kicsit mást ért felelősségteljes szülői viselkedés alatt. Ez valamennyire világnézeti kérdés is, nem feltétlenül éretlenebb az a szülő, aki nem tesz meg minden technikailag lehetséges lépést, hogy megbizonyosodjon magzata egészséges voltáról.

A toxo pont kivétel - ha már egyszer nem rutinvizsgálat, legalább miért nem tájékoztatják a mamákat, hogy mennyire gyakori és milyen hatású ez a fertőzés, hogy eldönthessék, kérik-e a szűrést?
Közben eszembe jutott, hogy beutalóval ingyenes a vizsgálat, csak sokat (2-3 hét) kell várni az ereményre, míg "fizetős" helyen egy nap alatt megvan.

És nem felelős döntés e az, ha egy anya azért veteti el a fogyatékos magzatát, mert felelősen belegondol abba, hogy mi lesz a gyermekkel, ha ő már nem él

?
Van, akinek a világról alkotott képében nem fér bele egy ilyen döntés meghozatala, és attól ő nem felelőtlenebb, egyszerűen másképp látja a világot. Ahogyan Rita írta, az ilyen döntéseket kívülről nem lehet megítélni, csak remélni, hogy hasonló helyzetbe kerülve olyan döntést tudunk majd hozni, amivel utána együtt tudunk élni.

Hogy egy kicsit ON is legyek:
talán Rita írta, hogy kell egy protokoll (rossz szóval rutin), ami szerint döntéseket hoz munkája során. Azt hiszem, azóta nem írt egyetlen "profi" otthonszülést segítő sem, úgyhogy leírom most én: az ő várandós gondozásuk során is vannak "kötelező" vizsgálatok: (rendszeres vizelet, vércukor, vérnyomás ellenőrzés, 34-35 heti ultrahang, túlhordás esetén naponta ctg, stb, ezt ők pontosan tudják) hogy kiderüljön, nincs-e az otthonszülésnek akadálya. És a szülés során is megvannak azok a pontok, ami alapján a kísérők eldöntik, hogy innentől kórház.

Üdvözlettel
Jutka

És nem felelős döntés e az, ha egy anya azért veteti el a fogyatékos magzatát, mert felelősen belegondol abba, hogy mi lesz a gyermekkel, ha ő már nem él

?
Van, akinek a világról alkotott képében nem fér bele egy ilyen döntés meghozatala, és attól ő nem felelőtlenebb, egyszerűen másképp látja a világot.

Jutka,
nem tudtam volna ennél szabatosabban válaszolni...

És természetesen nem azt mondom, hogy ha lenne egy sérült gyerekem, akármilyen kicsi vagy nagyobb mértékben, nem tenném fel magamnak a kérdést, hogy "Miért ő?", "miért én?" hogy nem érezném sokszor büntetésnek, kilátástalannak a helyzetet, hogy nem kívánnék inkább mást.
De ezzel együtt érzem, tudom, hogy oka vannak annak, hogy mind a gyereknek, mind nekünk meg kell élnünk ezt az élethelyzetet, akár a nyomorúságot, és tanulnunk kell belőle, fejlődnünk általa. Ez a fejlődés "automatikusan" megtörténik, ahogy éled az életed, ahogy felvállalod a feladatokat.
Úgy érzem, ha most elvetetek egy ilyen magzatot, csak elodázom a tanulási folyamatot, az úgyis megtalál engem előbb, vagy utóbb (későbbi életekben).

A nagy gyermekkalauzban van ez nagyon szépen leírva (a 3. kiadásban 183-192. oldal).

Az az anya, aki nem veteti el beteg(nek ítélt) magzatát, szerintem sem felelőtlen, ez tényleg inkább világnézeti kérdés. És nem függvénye az otthonszülésnek vagy kórházban szülésnek.

De abban igazat adok Marquezának, hogy a baba érdekét is néznünk kell, nem csak a magunkét. Persze, ha minden jól megy ez a kettő egybeesik, és csodálatos dolog lehet az otthonszülés, de ha bejön bármi gond? Most olyat írok, hogy nem fogtok szeretni, de azért akárhogyis nézzük, a szülés mégis csak egy nap az életünkben, de igazán az számít ami utána következik.

Panni

Panni: sztem az, hogy kinek hol legbiztonságosabb a szülés, valahol szintén "világnézeti" kérdés.

Én a saját (amúgy főleg egyfajta lustaságból kórházi) szüléseimet úgy éltem meg, hogy ez valami, amire én tökéletesen alkalmas vagyok, és minden gond nélkül menni fog a maga útján, mert a testem és a babám is tudja és teszi a dolgát.
És nem engedtem félelmet magam és a szülésem közé. (Jónéhány valszeg felesleges beavatkozást igen - de rengeteget tanultam magamról minden alkalommal )

Vagyis: azt kell(ene) elfogadni, hogy a kórházban szülés és az otthonszülés egyformán felelős döntés. Óriási hiba otthon tartani valakit, aki kórházban érzi biztonságban magát. Épp akkora, mint magyarázat nélkül kórházba kényszeríteni valakit, akinek otthon lenne a legjobb.

Oxigénhiányt kapott, de szerencsére, mivel kórházban szültem, így azonnal ott volt a segítség, ám így is a Pető Intézetbe kellett járnunk

Nos, ez mintha rólunk szólna! Első gyerekem is oxigénhiányt kapott, s pont azért, mert kórházban szültem. Mi is eljutottunk a Petőig, évekig jártunk. Ma "csak" annyi maradt, hogy hiperaktív, a mozgása szerencsére rendbejött, bár kétbalkezes....
Én többek között ezért se mentem többé kórházba szülni. Nem éreztem magam felelőtlennek, sőt. Nekem a kórház (normális esetben persze) soha többé nem tudta a biztonságot jelenteni, így, ha bementem volna, annyira görcsöltem volna miatta, hogy tényleg adódhatott volna komplikáció. Otthon ennek az esélyét se adtam meg magamnak! (Félre ne értsétek!!!) A belső hit és bizalom döntően meghatározója lehet a szülés kimenetelének.

Borcsa,

Igen, az hogy nekünk, anyáknak hol a legbiztonságosabb a szülés, az lehet, h tényleg éppúgy világnézeti kérdés, de hogy a gyereknek hol biztonságosabb, az megint egy más kérdés. Erre akartam utalni az előbb... Mert az, hogy orvoshoz fordulok-e a pl. gyomorfekélyemmel, vagy ottthon próbálok diétázni azt tényleg döntse el mindenki saját maga! De itt minimum két emberről szól a történet, és ugye az újszülöttet, magzatot senki sem kérdezi, hogy ő hogyan szeretné.

Félreértés ne essék, én senkit nem ítélek el mert otthon illetve természetesen akar szülni. Az lenne az ideális, ha a kórházakban is megteremtenék a legtermészetesebb feltételeket, és nem az lenne az első amikor bemegyünk szülni, hogy bekötik az infúziót, belénktömnek egy csomó antibiotikumot, mert "intézeten kívül folyt el a magzatvíz" (a kapuban, mielőtt beléptem), hanem hagynák, hogy a dolgok menjenek a maguk természetes útján és csak ha kell, akkor avatkozzanak be. Sajnos ettől még nagyon messze vagyunk!
De ha arra gondolok, hogy a fiam élete múlt azon a hihetetlen gyorsaságon, amit vészhelyzetben tapasztaltam, akkor többé nem érdekel, a borotválás, a beöntés, az antibiotikum, vagy hogy hány cső lógott ki belőlem.

Panni

A toxoplazmáról hallottam azt is, hogy a betegség teljesen észrevehetetlen, s, aki már találkozott életében macskával, az jó eséllyel túl is esett rajta, még gyerekkorában. Ezért nem szűrik.

Panni: pont ezért jó neked kórházban szülni Eszembe se jutna rábeszélni másra.

Ez a toxoplazma egy érdekes dolog: egy ANTSZ felmérés szerint a játszótéri homokozók elképesztően nagy százaléka fertőzött vele.
Szóval még macska se feltétlenül kell, ahhoz hogy vki átessen rajta. Ehhez képest nekem még úgy se sikerült, hogy van saját macskám.

Ahogy figyeltem, eltérő a dokik érzékenysége ebben a témában
Amikor a legnagyobb lányom vártam, még én nem hallottam a toxo-ról, és nem is zargattak vele. A második várandósságomat gondozó orvosnak említettem a macskákat, rögtön beutalt szűrésre - innen tudom, hogy akkor még nem estem át a toxon. Most legutóbb is említettem a legújabb pocakhoz beszerzett legújabb dokinak , ő azon a véleményen volt, hogy mivel nem vagyok habituális vetélő, a vizsgálatra nincs szükség

Borcsa,

Két császárral a hátam mögött már nem is nagyon tudnál rábeszélni!
Toxoplazma:

Én sem estem át rajta, pedig van macskánk, gyerekkoromban is macskáztam, és mostanában ugyebár sokat homokoztam. Nekem is van ismerősöm, aki semmi ilyesmit nem csinált mostanában, mégis megfertőződött pont a terhessége alatt. Állítólag a nem kellően lemosott, földdel érintkező zöldségek, gyümölcsöktől is éppúgy el lehet kapni.

Panni

3 gyerek után most már nagyon kíváncsi lennék, hogy én átestem-e már rajta? Egyszer se szűrték, pedig én is ismerem a homokozókat.....

A gbs és cmv továbbra is rejtély számomra, bár köszi az infót. (Mindig lehet újat tanulni:)) Azokat se szűrték, abban biztos vagyok.

Sziasztok,
bocsanat, hogy sokaig nem valaszoltam a kerdesekre, de kozben megszuletett a harmadik
De majd most visszaolvasok es aztan...

Szia Timi,
kozben latom, hogy mar valaszoltak masok a diplomas kepzessel kapcsolatban.
Szerintem a jogi helyzet nem olyan bonyolult a korhazban, hiszen az orvos es a szuleszno is a korhaz feleloseg biztositasa ala tartozik, nem?
Koszonom a nagy kepet!
Gea

Szia Gea!

Jó veled itt is összefutni!................

Kedves Rita,
szerintem pontosan ez a baj a Hollandiai otthonszulessel, hogy tkp. korhazi szules otthon. Sajnos a kepzesuk is egyre hianyosabb/korhaziasabb es pontosan a szigoru protokollok miatt szoknak le egyre jobban a sajat dontesrol. Es egyre jobban a noket idomitjak a protokollhoz es nem ok alkalmazkodnak a nokhoz. Ez nem az az otthonszules, amirol mi beszelunk, mert ez ugye nem csak a helyszinen mulik.
Ha pl. valakinek nagy tapasztalata van faros szulesek otthoni kisereseben, akkor miert kellene alakalmazkodnia a protokollban ahhoz, hogy azt nem szabad? Akkor azt neki legyen szabad. Aki meg nem ert hozza, annak meg ne legyen szabad (mondjuk korhazban se, ugye?).
Nekem sokkal szimpatikusabb azoknak az angol, nemet, svajci, kanadai stb. ba'ba'knak a rendszere, akik MAGUKRA (egyedul vagy csoportban dolgozva) dolgoznak ki egy protokollt, amiben egyreszet a helyi viszonyok/sajatossagok is benne vannak, masreszt figyelembe veszi az o tudasukat.
Azt viszont veszelyesnek tartom, hogy ma Mo.-on olyanok akarjak az otthonszules protokolljat megirni, akik nem kisernek otthonszulest.
A szakmai forum nagyon jo dolog, csak borzalmasan lassu. Ugye 14 eve volt Szegeden a konferencia es mennyivel vagyunk beljebb? Ha azota csak varnank, hogy a szakma valtoztasson, akkor mi lenne azzal a 3000 gyerekkel es a szuleikkel?

Gea,

én már leírtam itt egyszer, de szeretném, ha időd engedi, hogy te is leírd, hogy miért gondolják az otthonszülők azt, hogy az otthoni szülés nem csak a mamának biztonságosabb.
Bár Tim is ugye azért szült aztán otthon, mert a babája károsodott a kórházban, és nem az ő emberi méltósága érdekében.


És itt is gratula a gyönyörű kicsi leányodhoz....

Bár Tim is ugye azért szült aztán otthon, mert a babája károsodott a kórházban, és nem az ő emberi méltósága érdekében.

Dehogynem. Az emberi méltóság is legalább olyan fontos, mint a baba. Igen, nekem volt egy rossz kórházi emlékem, de úgy gondolom, ha nem így történt volna, a másodikat akkor is otthon szültem volna. Akkor ugyanis már hallottam róla, előtte semmilyen információval nem rendelkeztem erről a lehetőségről. Sajnos. Nem volt választási lehetőségem. Lehet, hogy úgyis kórházban szültem volna, de ebben se vagyok nagyon biztos. Sőt. Ez az egész inkább szemléletmód, világnézet kérdése............

Kedves Rita,

szerintem pontosan ez a baj a Hollandiai otthonszulessel, hogy tkp. korhazi szules otthon. Sajnos a kepzesuk is egyre hianyosabb/korhaziasabb es pontosan a szigoru protokollok miatt szoknak le egyre jobban a sajat dontesrol. Es egyre jobban a noket idomitjak a protokollhoz es nem ok alkalmazkodnak a nokhoz. Ez nem az az otthonszules, amirol mi beszelunk, mert ez ugye nem csak a helyszinen mulik.

Azt hiszem, hogy a "protokoll" szó azt, ami mindenki szemében a szálka. De ha meghallgatsz egy otthonszülős bábát, akkor hallod, hogy mindenkinek magának kell a saját munkája protokollját kialakítania. Ha nem ezt a szót vesszük, akkor nevezzük szakmai szabálynak. Hogy aszongya: ha 8 napja elfolyt már a víz - ezt hallottam leghosszabb időnek a Geréb Ágnes gyakorlatában- és az asszony hőmérséklete elkezd emelkedni... a magzatvíz szagossá válni, akkor hogyan, mennyire gyorsan, hová. Ez egy protokoll az idő előtti burokrepedés kérdésének kezelésére. És azt gondolom, hogy azért kellene kialakítania a Geréb Ágnesnek is egy protokollt, mert akkor a szakma egyéb résztvevőivel való párbeszéd, tehát a többségi ítélet is más lenne.
De úgy látom és az én saját, kórházi tapasztalatom az, példát is tudnék mondani, de a titoktartás kötelez, hogy az anya az optthonszülős szakember véleményének ellent mondhat, mert ő úgy gondolja, hogy a dolog másként oldódik meg, mert az ő anyai megérzése úgy diktálja, és nem kerül idejében kórházba.

Ha pl. valakinek nagy tapasztalata van faros szulesek otthoni kisereseben, akkor miert kellene alakalmazkodnia a protokollban ahhoz, hogy azt nem szabad? Akkor azt neki legyen szabad. Aki meg nem ert hozza, annak meg ne legyen szabad (mondjuk korhazban se, ugye?).

Azt látom, hogy akinek nincsen gyakorlata a kórházban, az ott eleve császármetszésre készül és azt is csinál a kismamájánál

Nekem sokkal szimpatikusabb azoknak az angol, nemet, svajci, kanadai stb. ba'ba'knak a rendszere, akik MAGUKRA (egyedul vagy csoportban dolgozva) dolgoznak ki egy protokollt, amiben egyreszet a helyi viszonyok/sajatossagok is benne vannak, masreszt figyelembe veszi az o tudasukat.
Azt viszont veszelyesnek tartom, hogy ma Mo.-on olyanok akarjak az otthonszules protokolljat megirni, akik nem kisernek otthonszulest.

Azt gondolom, hogy a magyarországi gyakorlat elég kaotikus. Rengeteg neuralgikus pontja van.

A szakmai forum nagyon jo dolog, csak borzalmasan lassu. Ugye 14 eve volt Szegeden a konferencia es mennyivel vagyunk beljebb? Ha azota csak varnank, hogy a szakma valtoztasson, akkor mi lenne azzal a 3000 gyerekkel es a szuleikkel?

[
Nem egészen jól tudod, a május eleji Almádi szülészeti konferencián, ahol nagyon sok szülésznő és egypár, a "gondolatot, gondolkodást" magához engedő orvos is részt vett, megpróbálta a párbeszéd elkezdését és szerintem van jövője ennek, de párbeszéd nélkül, protokoll nélkül nem megy. Legyen akkor egyéni protokoll, személyre szóló, de az egy vezérvonal legyen a szüléskísérésében. Da az alapvető kérdésekben le kell fektetni egy
irányvonalat. Hogy ne ugorjon senki a torkomnak azonnal megint azzal, hogy megint a szabályok, pedig az otrthonszülés szabályoktól legyen mentes... valami olyan példát hoznék, mint a gyereknevelés. Az alapvető irányvonalat már a gyereked születése előtt felállítod, hogy pl. nem engerded cigarettázni, az emberekkel való kapcsolatában a te utadat kövesse, nem engeded drogozni, hazudni, hát mit tudom én... és aztán az egész gyereknevelést ehhez igazítod annak függvényében, hogy milyen eszközökkel nyúlhatsz a gyerekedhez. Tehát személyre szabott de az alapvonal kőbe vésett. Tehát nem mondhatod, hogy nem engeded lopni, de most, hogy egy öt forintos kis vackot lopott el, most ezt ettől kezdve nem vesszük lopásnak.
Talán értiktek, mire gondolok...
És régen érzem azt, hogy a kilencvenes évek elejétől indult otthonszüllős "mozgalom", nehogy rámugorjatokjavascript:emoticon(':)') szakmai megítélésében, mármint ami a szülésznőket illeti, sokat rontott a hihetetlenül rossz kommunikáció, amiben már látok némi változást, de még mindig iszonyú messze vagyunk az igazi közlekedéstől.
Na jó novákyritásan hosszú lett ezzel, gondolom a topic is rohamosan pezsegni fog.
Smile
Mindenkinek jó pihenés kívánok és talán a pünkösdi "nyelveketn beszélés" is ebben a topicban megvalósul. Szeretettel:Rita

Tim

Nem azért kapott a gyerekem oxigénhiányt, mert kórházban szültem! Ez így eléggé viccesen hangzana. Bár kórházban, de háborítatlanul szültem. Nem volt se oxytocin, se kézzel tágítás, stb. A szülőcsatornában akadt el a lányom, olyannyira, hogy még a kulccsontja is eltörött+ az én farcsontom. És a köldökzsinór többszörösen rá volt tekeredve. Hát ezért volt oxigénhiánya. Szerinted otthon mindez nem történt volna meg??? Hozzáteszem, nekem nincs kórházfóbiám, illetve inkább úgy mondom, szülészetfóbiám, mert a kórház más osztályaira bizony én se mennék szívesen. Tehát nem éltem meg stresszhatásként, hogy be "kell" mennem szülni. Ezt csak azért teszem hozzá, mert van aki annyira fél a kórháztól, hogy leblokkol(hat?).

Szilvi

"De ezzel együtt érzem, tudom, hogy oka vannak annak, hogy mind a gyereknek, mind nekünk meg kell élnünk ezt az élethelyzetet, akár a nyomorúságot, és tanulnunk kell belőle, fejlődnünk általa. Ez a fejlődés "automatikusan" megtörténik, ahogy éled az életed, ahogy felvállalod a feladatokat.
Úgy érzem, ha most elvetetek egy ilyen magzatot, csak elodázom a tanulási folyamatot, az úgyis megtalál engem előbb, vagy utóbb (későbbi életekben). "

A jó öreg lélekvándorlás... oké, te hiszel benne, és úgy gondolod, hogy az élet esetleg egy sérült gyermekkel akar téged tanítani valamire. És a gyermeked??? Ő nem lehet eszköz! Ha lenne lehetősége, talán kiszólna a pocakodból, hogy anya, kérlek menj el a 12. heti és a 18 heti ultrahangvizsgálatokra is, mert hátha egy gyógyítható fejlődési rendellenességem van, és ma már méhen belül is tudnak operálni stb, és akkor nem sérültként kell majd az életemet élnem!Én az egészséges gyermek élethelyzetét szeretném megélni és nem egy fogyatékosét, még akkor sem, ha szerinted tanulok belőle!

üdv. Marq

Tim


Az előbb ez lemaradt:

"Az emberi méltóság is legalább olyan fontos, mint a baba."

Biztos?

Szeretném tisztázni: a saját gyerekemről beszéltem, s ő a kórházi szülés miatt kapott oxigénhiányt. Azt nem tudom, hogy veletek otthon mi lett volna, de hiszem, hogy kevesebb komplikáció. (Kérdés: mit jelent, hogy háborítatlanul szültél? Azt csináltál, amit akartál? Olyan pózban voltál, ami neked a legjobban esett - legkevésbé a fekvő -?)

Ami pedig a méltóság kérdését illeti, úgy vélem, a kettő nem elválasztható egymástól. Mihelyst csorba esik rajta, a gyerekem nagyobb veszélybe kerül.... Másképp fogalmazva: mindkettő fontos, s ideális esetben egyikről se kell lemondani, egyiket se kell a másiknak "feláldozni". Az más kérdés, ha gond adódik, akkor melyik a fontosabb.....nyilvánvaló.

Marq,
úristen, hol mondtam én olyat, hogy a gyerekem "eszköz"?!
De ennek cáfolásába most nem kezdek bele, mert hosszú lenne, és magyarázkodásnak is tűnhetne. (Meg akkor olyasmibe mennék bele, ami megint sok-sok félreértésre adna alkalmat.)

Nem is arról beszéltem, hogy kezeltetnék-e gyógyítható betegséget. Csupán arról, hogy hol van nekem jogom eldönteni egy (gyógyíthatatlan) fogyaték esetében, hogy "ez nem értelmes élet". Mert ki mondja meg azt, hogy mi számít értelmesnek, érdemesnek?
A mostani babánkkal kiderült egy nagyon komoly vérszegénységem. Igy a megfelelő terápia mellett a 30. heti uh-ra IS elmentem (és nem csak a 18-ra és majd pár hét múlva a 37.-re), mert a gyerekorvosunk biztosra akart menni, hogy rendesen nőddögél-e a baba. És pl. Gea szerint simán meg tudja egy bába is állapítani, hogy jól nő-e, én mégis az uh-t választottam. Mert akkor már mást is meg tudnak nézni. Ki tudja.

De mondom, nem a méhen belül, vagy közvetlenül utána gyógyítható rendellenességekről beszélek elsősorban, hanem azokról, amik kedvezőtlen eredménye esetén a várandósság megszakítását javasolják.

És nem, a baba nem szólna ki a méhemből, hoyg kézfejek nélkül leszek szíves őt nem megszülni, mert ő akkor még nagyon jól tudja, hogy mik azok a feladatok, amiket saját maga vállalt erre az életre, és amelyekkel meg kell bírkóznia. Ki vagyok én, hogy ebben megakadályozzam?!

A fiam osztályában van egy kislány tolószékben. Az orvosoknak fogalmuk nincs, miért nem tud állni és járni, semmi nem mutat erre. Voltak vele mindenhol, a Petőnél is, kezelésekre a mai napig is járnak, hogy az izomsorvadást kordában tartsák. Rájöttek a szülők - belül,- hogy ez a kislány választása. Hogy akkor fog tudni járni, amikor majd "ő eldönti". És ez a kislány nem "küzd" és nem "szenved". Olyan boldogság, önzetlenség, vidámság és ugyanakkor bölcsesség árad belőle (9 éves), ami a szüleit is igen hamar magával ragadta. Ők is azt látják,- ma már,- hogy a kislány mennyi mindenre megtanította őket, ráirányította őket egy útra, amire másképp nem találtak volna rá. Boldog emberek, akár hiszed, akár nem. Pedig mennyi plusz munka, mennyi plusz macera, hiszen a papa minden nap, egész nap, ott ül a suliban a folyosón, elviszi a kislányt pisilni, felcipeli őt és a kerekes széket az emeleti szaktanterembe, a kirándulásokon is megpróbálnak részt venni, szóval tényleg erről szól az életük. És nem érzik csapásnak.
Hát ki vagyok én, hogy előre megítéljem, hogy az esetleg ilyen-olyan fogyatékkal születő nem érdemli meg, hogy éljen?!

Lehet, hogy mindez neked nevetségesen hangzik. De van ilyen is.